H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/09/30

829. napi bak

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://www.cippo.hu/2010/09/829-napi-bak/
•• Ez itt a puszta poszt. A feed fád, nem? Sablonba' jobb. ••

2010/04/28

748. a fél életeimrül egészen

Vagy hát fél-e az élet?
És élhető-e a fél,
vagy csak az él félhető?
S ha csak a fél fél, egészen fél-e,
vagy olyan fél-félén?

Hideg ideg-e a tékozló táv-közlés,
vagy vétlen tétlenség, tétova játék?
Vizes-e a nyolcas?
S a lepedő alatt epeda eped-e?

Vágyik-e odább, tovább a leplezetlen lét?

 

2010/04/10

737. az igazi színészetrül

Szerintem most lelkesedni fogok.
El akarom mesélni neked, ahogy én láttam. Ahogy ott állt hórihorgasan, szögletesen. - Figyeljetekfigyeljetek! - hadarta, mi meg figyeltünk, ő meg hogy: - Kitaláltam valamit.

Hogy ő a Király, azt találta ki. Vagyishogy: - Én a Király vagyok igaziból - ezt mondta -, de különben a Bolond, tudjátok, ilyen csörgősipkás, kunkori cipős, szóval a Király vagyok álruhában. Na és van ez a jelenet, hát te, én egész éjjel ezen törtem a fejem, egy szemet se aludtam. - Ezeket, tudniillik amit mondott mind, hadarva mondta, szögletesen és hórihorgasan ugrándozva gondolatról gondolatra, nem figurában volt még ott, nem mint Király, vagy Bolond, vagy ami, csak úgy Úri Pipisen, az Úri Pipi hórihorgában és szögletében, aztán.

- Kíváncsi vagyok a véleményetekre - mondta, meg: - Na figyeljetekfigyeljetek, akkor most belépek, mint Király - vagyishogy mint Bolond -, és akkor éneklem, hogy trallala, trallala, tritty-trotty... - tittyent-tottyant is hozzá kicsikéket, jobb-bal, na és arra, hogy tritty-trotty, előrántott a zakója zsebéből egy háromszögletű piros kendőt, maga elé tolta, előkínálta, úgy kínálta elő, mint torreádor a bikának, és énekelte tovább, hogy: - Tartsatok egy titkot! - Bal kezének hosszú, görcsös mutatóujját ajka elé csitítva emelve odasúgta még, hogy pssszt,  amitől nekem röhögnöm kellett, mert lássuk be, április tizedikén, reggel nyolc órakor azért az adott szövegkörnyezetben mégiscsak különös jelentősége van egy ilyen, hogyismondjam, vörös nyakkendő lobogtatásának - zengjük a dalt üde mámoros ajakkal, ugye, pajtások -, úgyhogy röhögnöm kellett, na, ő meg elértette. Kilépett akkor a Királyból, vagyishogy a Bolondból, az Úri Pipi lett megint, hórihorgasan és szögletesen lett az Úri Pipi, és: - Nevettél - mondta -, köszönöm, hogy nevettél, mert abból látom, hogy korábban kell elővennem a kendőt. Nevettél, tehát a gyerekek is nevetni fognak, ott fognak nevetni, tehát ott majd egy kis hatásszünetet kell tartanom, nade! Most figyeljetek, mert igaziból most jön a meglepetés! - abból a szósodorból egyszerre mosolyba kucorodott a hangja, úgy megörült neki, a meglepetésnek. A kezét hirtelen fölrántotta, a kendő hopp, eltűnt a tenyerében, a markából meg váratlanul előcsusszant egy sétapálca - jó, nem a Rodolfó artisztikumával, de azért. - A Balázsovitsot szét fogja baszni az ideg, hogy nem ő találta ki - susogta, a hangja még mindig csurom mosoly. - Jó, hát még gyakorolonom kell, néha beakad ez a szar - és ez már megint az Úri Pipi volt, a hórihorgas, a szögletes Úri Pipi, mutatta a teleszkópos pálcát. - Beakad, látod?

- Jó lesz - mondta a Robi. - Nagyon jó lesz, Pipikém.
- Tök jó lesz - mondta a Kamilla, és nevetett.
- Tök jó lesz - mondtam. - Vicces, meg minden. Király, na. Te Pipi, amúgy mikor lesz a premier?
- Május nyolcadikán - mondta a Pipi. - Tegnap volt az olvasópróba.

Ez olyan kis semmi, tudod, de nekem ez nagyon szép. Sok éve nem láttam már ilyet. Hogy valaki mosolyba kucorodó hanggal azt mondja: egész éjjel ezen törtem a fejem. Lelkesedek.

2010/02/23

711. strrretto

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2010/02/23/711_strrretto/

Na és akkor ezt most próbáld meg hangosan és stretto.

A laboreredmények szerint Lora rovarölőszerek által mérgeződött meg.
[Mystery ER 9.]

2009/11/13

652. béréletek

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/13/652_bereletek/
A nevem ma Dakota, Iris, vagy Alexis. Egy, ki megfizet magáért. Egy, ki patkányt boncol élve. Egy, ki a szoknyát kutatja. Alex is. Harminchárom nemem volt, harminchárom nevem, és kilenc életem, mint a macskáknak. Vagy ahány. Csupa bérélet, megbízásra. Hétszer szüljön meg az.

Élettől életig az út nagyjából hategésznyolc kilométer, nyolc piroslámpa, három rendőrautó, egy tüntetés, harminckilenc perc, cigarettáról cigarettára.

nyolc piroslámpa, egy tüntetés

Élettől életig az vagyok, aki van. Élettől életig van az, ami van.
Az első élet előtt a pára, meg a ködfoltok. És az álmos, nagy csend is. A szokatlanul nagy csend.
Az utolsó élet előtt már mindig foghíjasak a parkolók.
Ma ismét a farkastörvényekről tanultam.

652. béréletek

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/13/652_bereletek/
A nevem ma Dakota, Iris, vagy Alexis. Egy, ki megfizet magáért. Egy, ki patkányt boncol élve. Egy, ki a szoknyát kutatja. Alex is. Harminchárom nemem volt, harminchárom nevem, és kilenc életem, mint a macskáknak. Vagy ahány. Csupa bérélet, megbízásra. Hétszer szüljön meg az.

Élettől életig az út nagyjából hategésznyolc kilométer, nyolc piroslámpa, három rendőrautó, egy tüntetés, harminckilenc perc, cigarettáról cigarettára.

nyolc piroslámpa, egy tüntetés

Élettől életig az vagyok, aki van. Élettől életig van az, ami van.
Az első élet előtt a pára, meg a ködfoltok. És az álmos, nagy csend is. A szokatlanul nagy csend.
Az utolsó élet előtt már mindig foghíjasak a parkolók.
Ma ismét a farkastörvényekről tanultam.

652. béréletek

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/13/652_bereletek/
A nevem ma Dakota, Iris, vagy Alexis. Egy, ki megfizet magáért. Egy, ki patkányt boncol élve. Egy, ki a szoknyát kutatja. Alex is. Harminchárom nemem volt, harminchárom nevem, és kilenc életem, mint a macskáknak. Vagy ahány. Csupa bérélet, megbízásra. Hétszer szüljön meg az.

Élettől életig az út nagyjából hategésznyolc kilométer, nyolc piroslámpa, három rendőrautó, egy tüntetés, harminckilenc perc, cigarettáról cigarettára.

nyolc piroslámpa, egy tüntetés

Élettől életig az vagyok, aki van. Élettől életig van az, ami van.
Az első élet előtt a pára, meg a ködfoltok. És az álmos, nagy csend is. A szokatlanul nagy csend.
Az utolsó élet előtt már mindig foghíjasak a parkolók.
Ma ismét a farkastörvényekről tanultam.

652. béréletek

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/11/13/652_bereletek/
A nevem ma Dakota, Iris, vagy Alexis. Egy, ki megfizet magáért. Egy, ki patkányt boncol élve. Egy, ki a szoknyát kutatja. Alex is. Harminchárom nemem volt, harminchárom nevem, és kilenc életem, mint a macskáknak. Vagy ahány. Csupa bérélet, megbízásra. Hétszer szüljön meg az.

Élettől életig az út nagyjából hategésznyolc kilométer, nyolc piroslámpa, három rendőrautó, egy tüntetés, harminckilenc perc, cigarettáról cigarettára.

nyolc piroslámpa, egy tüntetés

Élettől életig az vagyok, aki van. Élettől életig van az, ami van.
Az első élet előtt a pára, meg a ködfoltok. És az álmos, nagy csend is. A szokatlanul nagy csend.
Az utolsó élet előtt már mindig foghíjasak a parkolók.
Ma ismét a farkastörvényekről tanultam.

2009/10/13

630. té, mint tündérkaszinó

- "... és megint a 'Nem nyer'-t tette meg." ... várjatok, várjatok, álljunk csak meg, ez így... ez így hülyeség, vegyük újra.
- Mért akarod ezt újravenni, Lalikám?
- Mer' ez így hülyeség, érted. Nem a nem nyer-t tette meg, hanem a nem nyer-tet tette meg. Azt kell mondanom, hogy a nem nyer-tet tette meg.
- Uggyan, ne hülyéskedj már, Lajos, arra a lyukra tett, hogy 'nem nyer', azaz nem a játékos, hanem a bank viszi a pénzt, azaz a nem nyer szimplán kap egy tárgyragot. Egy tét. Ennyi.
- Nemnemnemnem. Arra a lyukra tett, hogy 'nem nyer', de a magyar nyelvnek van ottan egy ilyen szöktető hangja...
- Jó, akkor majd menjél szépen haza és gondold át. A nem nyer-t tette meg, ez így jó.
...
- ... ... te... Petikém... bocsássál meg, igazad van, vegyed úgy, hogy nem mondtam semmit. Mer' végtére is végiggondoltam: ha arra a lóra fogadok, aminek az a neve, hogy Kisbér, akkor a Kisbért teszem meg.

2009/09/17

615. kés alatt

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/09/17/615_kes_alatt/
Ami azt illeti, elég fura dolgai vannak. Ilyen fura kötődései, hogy a kávéját mindig az otthoni ezüst kiskanállal keveri. Vagy hogy állandóan azt mondogatja, hogy szééétbaszazideg, és ezt olyan szenvtelenül és kifejezéstelenül tudja mondani, és tényleg szétbassza különben, csak ezt kevesen tudjuk.
A Róka például akkoriban elég bizonytalan volt magában. Jó volt pedig, volt egy fasza intonációja, meg tehetsége is hozzá, meg ez a bizonytalansága. És ebből a bizonytalanságából kifolyólag folyton kérdezgette, hogy Pistikém, abban a tegnapiban, mit gondolsz, milyen voltam, hogy látod, kihoztad belőlem a maximumot? - szóval így kérdezgette, hogy valamiféle visszaigazolást kapjon, valami értékelést. Na és a Róka szülinapi buliján, úgy hajnaltájban, amikor az alkoholszinttel együtt a Rókában már eléggé megemelkedett a bátorsági tényező, meg a szociális elfogulatlanság, akkor megint kérdezgetni kezdte, és a Pisti a maga szenvtelen és kifejezéstelen tónusában elkezdte mondani, hogy igen, Róka, valahogy tudtam, hogy ez megint előjön, pedig már a Krisztának is mondtam, hogy - és ezen a ponton hirtelen elkezdett valami furcsa halandzsa nyelven beszélni, tisztára, mint aki totál bepörgött, vagy ott helyben durva adatveszteséggel 192 kbps-mal mp3-ba tömörít, szóval, valami fura kvantumdialektusban lenyomott a Rókának egy kismonológot, aztán rámnézett, hogy ugyekriszta, én bólintottam, és erre a Róka nagyon bután nézett, de csak bólogatni mert, mivel a Pisti mégiscsak tekintélyszemély, de később azért félrehívott, és megkérdezte tőlem, hogy én értettem-e, amit a Pisti mondott. Értettem, mondtam neki. Arra a Róka megkérdezte, hogy de mi volt az, és akkor én is mondtam valamit kvantumnyelven, és röhögtem, és elmagyaráztam neki, hogy csak vicc volt, de a Róka nem értette. Hát volt bennem némi empátia, mert a Pistit néha tényleg nehéz megérteni, de persze ez csak szándék, meg önbizalom kérdése, merthogy a Pisti ilyen késes ember, úgy értem, aki hagyja, azt darabokra szedi, miszlikbe aprítja, hogy aztán abból valami szépet és fontosat építsen.
Azt is szokta mondogatni, hogy Krisztám, te tudod, én egy maximalista állat vagyok, és ha valaki, én aztán igazán tudom, mert engem is szétszedett és összerakott már, és az elején ezt is olyan szenvtelenül tette, mint mindent. Bocsánat, mondta, bocsánat, tudom, hogy ezt már egy hete felvettük, de úgy érzem, hogy ezt te jobban is, bocsánat, megtennéd a kedvemért mégegyszer, kérdezte, és megtettem. Alakul, mondta kifejezéstelenül, alakul, de még nem az igazi, és hogy megtenném-e mégegyszer, és mégegyszer megtettem, megtettem újra, mire, hogy: ez már majdnem az, de mééég... és akkor megint, és újra, és addig ismételgettem azt hetvenhét másodpercet, míg már nem is voltam, vagy voltam, csak nem én, vagy nem is tudom, de egyszerre felépült valami szép és fontos, pedig addigra a könnyeimen és a taknyomon, de nemcsak a fájdalom, hanem az öröm miatt is, és akkor bejött a műterembe, és nagyon halkan, egyáltalán nem szenvtelenül azt mondta, sírj csak, meg azt is, hogy ne haragudj, most már érted, ugye, és értettem, és láttam, hogy ő is sír; hát kivajúdtuk, úgy mutogatta mindenkinek, mint valami kincset, de nem mint a sajátját, hanem mint az enyémet, úgy mutogatta, mintha ez lenne a Bölcsek Köve, ez a hetvenhét másodperc a finálé elejéből.



És ezt az egészet az ezüst kiskanál miatt mondtam most el. A kiskanál miatt vettem kés alá. A kiskanál miatt, amivel ma megkeverte a kávémat.