H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2013/04/21

hova lett Zsizsik?

Ha csak nekem tűnt el, akkor szóljatok... :(
Kulcsszavak: aZéletNagyKérdései

2012/01/20

Séta az M3-on

Szoktam mondani, ha nagyon kész vagyok, h "max felmegyek sétálni az M3-ra", ma megvizsgáltam a helyzetet, nem vagyok rá képes... gyávaság, akármi, de nem. Sz'al ha ilyet láttok/hallotok tőlem eztán nyugodtan le lehet hülyézni, ne higgyétek el. Inkább maradok a hagyományos, autós közlekedésnél a sztrádán.

Hiába meditálok itthon, jár az agyam, nem tudom, nem értem hol b@sz@rintottam el. Majd csak kiderül, remélem, mert szvsz addig nem szabadulok

 

 

2012/01/08

Gyorskorcsolya EB

Városliget. Hollandok mindenfele. M&M golyóknak öltözött csapat, egyéb furcsaságok, fapapucsos, szerződött rezesbanda, táncoló lelátók a szünetben. A magyar versenyzőnő futamakor üvöltik a "ria, ria, Ungária"-t.

Mi magyar szurkolók mikor fogunk ilyesmit művelni rendező országért külföldön? A fairplay nem csak a pályán, a lelátón is működhet.

2012/01/06

webfejlesztő kerestetik, gyorsan, komolyból

hosszútávra (vagy valaki aki megtanít engem gyorsan :p) fejlesztésre és/vagy üzemeltetésre

a target: http://www.maarc.hu/

nálunk családon viszonylag belül marad. Eredeti fejlesztő lelépett az adatokkal. Perpill annyit tudunk, h beugró, dreamviewer és winscp. (szvsz filezilla jobb lenne)

 

vállalkozókat ide hsz-ben vagy priviben kérem jelentkezni. Cserébe adom az infókat amiket tudok és az érintett embör mobilszámát

 

Előre is köszönöm.

2011/09/08

Tumblr vagy nem tumblr

vagy twitter, ha már van mobilkészülék valamire kék használni :)

 

Lehet kiröhögni. Kicsit köpködni. De tényleg. Ki kell használni robot elvtárs összes funkcióját, csak így lehet rendesen megismerni :D

 

tudom koczka létemre szánnivaló, hogy csak most. de.... 

2011/06/29

Igazi - nem igazi

Mi lehet a különbség a "barátok"  és az "igazi barátok" között?

 

Barátságból egy van, nem? Azt vagy komolyan gondoljuk vagy mehet a levesbe az egész. Utálom, hogy manapság semmilyen szónak nem ismerjük már a súlyát, nem veszünk semmit se komolyan igazán. Továbbá rühellem ha valaki nem vállalja fel soha azt amit igazából gondol. Meg tulképp azt is, hogy divat a zűrös egyén elkerülése (jelszó: ne zavarjuk, sok a gondja)

 

Nem akarok/akarunk olyan "csak barát" lenni! Ha pedig nem volnánk "igaziak", akkor jobb ezt kijelenteni, felvállalni és utána elfelejteni egymást. Többekkel előfordult, nehéz volt, de már nem is hiányoznak. Bár egyeseknek talán nehéz elképzelni, de még így is marad, nem is egy. 

 

Elegem van az alakoskodásból, a gyávaságból, a hátmögöttiségből. Igaz  mit vártam? Aki egyszer már belement szarkavarásba, hátmögött kavarásba, az sosem lesz egyenes többet. Ilyesmit nem lehet harmadikra hárítani 100%-ban, az ilyesmihez mindig 2(több) ember kell. Kutyából nem lesz szalonna. Legfeljebb leírtam a leltárból még 4 embert.

Üdv mindenkinek,

 

egy régi, távoli ismerős

 

(azért csesszétek meg, ha van időtök rá, együtt és külön-külön, ha már válaszra se vagyok méltó)

2011/06/19

Kedves hollandosok, Hollandiában élők

segítenétek légyszi néhány praktikus mindennapi tanáccsal (közlekedés, jegyek, kártyák, kajáldák, kedvezmények), amivel el lehet látni két fő 60 körüli nyugdíjast, akik házőrzésre és nézelődésre mennek ki Hollandiába 2 hétre.

 

Minden tanácsot, ötletet előre is köszönök.

2011/05/20

A pokol bugyrai - lélek ablakzsiráf

A gyerekek/kamaszok még megérzik egymáson, ha valakinek otthon pokol van család helyett. Simán. Első látásra. Legfőképp azok, akik szintén pokolból jönnek. Apa tartós kiküldetésben van. Jahh, papa szolgálati útra ment (Kusturica). Anya éjszaka dolgozik, sokat. Nincs kedvem hazamenni. Hol dolgozik apád? Nem tudom.... Van tesód? Van, de alig látom. El sem kell mondani. Hova lesz ez belőlünk felnőttkorunkra?
 
 
 
Párom ugrásra készen az ablakban mikor kell lecsapni az imbolygó alkeszt, aki az autóra támaszkodva, dülöngélve próbál kommunikálni velem az ablak előtt. Próbál. Hogyan magyarázom meg, hogy én ezzel a közlekedő hullajelölttel nőttem fel és esze ágában nincs veszélyt jelenteni rám? Hogy bizonyítom be, hogy nem fog belesodorni semmibe attól, hogy beszélek vele, mert mindig vigyázni akart rám? Sose hagytam... 
 
 
 
K, legyen K az a mértani közép a két valódi betűtől. Kérlek, vigyázz jobban magadra! Pedig idősebb és magasabb is vagy nálam – perpill mégis én vagyok a felnőtt. Sűrűn látlak mostanában és egyre szomorúbb a kép. Megismersz. Még. Beszélgetni szeretnél. Én is. Veled – nem azzal az anyaggal, ami épp átvette az irányítást benned. Nem szeretnék mentőt látni a ház előtt, se most, se máskor – akármilyen lövésről is szóljon a dolog. Kiégetik a maradék lelkemet a szomszédaim…

 

Kezdjük az elején, mondtad és én emlékszem arra az istenverte rántott húsra egy nyári délután, négyen álltatok a konyhánkban tökrészegen, a nagynéném, BigB, tesód és Te. Elvileg nekem csináltatok kaját, 11 éves voltam, a panírt feleresztettétek a maradék fehérborral. Megettük, megmaradtunk. Nem tudom hogyan nem törlődött a memóriádból, az enyémben már nem sok maradt. Azért, mikor emlegetted eszembejutott rakás minden. Szakácsnak készültetek mindketten. Röhögtünk is, hogy a konyhát úgy hívják majd, hogy Bob és Bobek, mert akkor még nem tudtuk kik Beavis és Butthead, akik kifejezetten jobban passzoltak volna.
 
 
 
Hogyan lesz éles eszű, keményvagány gyerekből egysejtű, jéghideg ragadozó? Hogy lehet jókiállású sportolóból lepukkant, határeset hajléktalan, felismerhetetlen emberi roncs? Mit művelt ez a húsz év Veled? A magyar eleterelés csodája: a drogost, fiatal garázdát a vallás/gyülekezetek felé.... a sittről/gyülekezetből szabadulót a függőség felé. Abszurdisztán in action. Rendszerfüggetlenül.
 
 
 
Nem emlékszem hogyan kerültél a suliba, sehogysem, talán évismétléssel, mert nagyon cikiztek szamárnak, ennyi megvan. Engem meg gyepáltak a többiek. Feszt. Csakúgy. Sose szálltál be, ahogy én sem a Te szekálásodba. Kulccsal a nyakadban jártál be. Kulccsal a nyakamban jártam be. Az egyik szünetben megkérdezted, hogy mi bajuk velem. Nem tudtam. Arra kértél lökjelek meg, megtettem - kicsavartad a kezem. Ez a rendőrfogás, így kell csinálni. De előtte még pofán is vághatod. Hazafele a főkolompos lánynak valahogy felrepedt a szája. Könnyen tanultam. Arra a büszke vigyorra viszont még emlékszem másnap. Cserébe megcsináltam a leckédet, már amit tudtam. Meg nem szóltam, amikor épp láttam a pokol nyomait. Menjünk világgá. Menjünk. Jönnél velem? Jönnék. Ugróvárat a szülők ágyából. Hú, de örültek! A háztetőn a vadiúj ágyneműben szellemeset. Fecskendővel a konnektor ellen - nna az durva volt. De azt a bátyád művelte volna, asszem. Időben le lett állítva. Tökfőzelékben rallizni a matchboxxal - úgy finomabb. Azért kell megenni, hogy ne ragadjon meg a kocsi a sárban. Versenytfutni a zivatarral. 
 
 
 
Aztán a saját poklom miatt mennem kellett az iskolából, teltek az évek és elsodródtunk messzire. Rivális társaság, a tieid  a legrosszabb passzomban úgy döntöttek megtámadnak a telepen. Te voltál az első aki elkapott és lefogott teljesen "bírd ki, próbálj szabadulni, nem engedlek, nem hagylak bántani". A mieink persze rögvest téged találtak meg az "eset" után. Bringával álltam a totál begőzölt, szekrény nagyságú haverom elé mielőtt rádzárják a szemetes fedelét, a rohadtéletbe, hát pont őt ne! Nem értették, nem magyaráztam. De akkor már féltem tőled is. Nem értetted. Az első saját Ladával a vonatsíneken baromkodni és elvinni engem utasnak. Nem is féltem - tényleg. Fel se fogtam. Ide most lefekszünk vagy hatan, a mosógépdobozról meg el tudsz ugratni, aztán meglátjuk... miért ne engednénk ide egy lányt is? A bringa, az bringa. Nem jössz autózni? Kié? Elkötöttük apámét, a kocsmában van úgyis. Tudok ám én is vezetni.... menjünk. Nem félsz? Nem, van rosszabb is.
Amikor összetörtem magam az szemed láttára, nem engedtelek segíteni. Amíg tudtam. Aztán mikor már alig voltam magamnál hazavittél. Vigyázz magadra, szeretlek, majd találkozunk. Ne hülyéskedj. Nem hülyéskedek. Nem mertél átjönni többet. Nem értettem. A viharban a nagy ház kapujában: figyuzz tényleg apád hazajött már? Röhög: soha nem fog, nem is ismerem... és a tied? Még 4 év..... de néha látogatjuk. Örökkévalóságnak tűnt. Most meg húsz év telt el, b*zmeg, húsz!!!
 
 
18 évesen megházasodtál, két gyöngyörű gyerek. Meg egy gyülekezet. Elvágva a külvilágtól, családtól, barátoktól. Évekig. Dehát ha így boldog.... legyen! Majd észheztérnek. Talán... Aztán az ébredés és a menekülés. Az ultratoleráns társadalom és a család, aki diszkréten kihátrál - mert hát egyszer megtagadott bennünket, akkor mutassuk meg milyen az amikor a legnagyobb szarban van. Bravó, pont akkor - amikor segíteni kellett volna. De a kemény lecke, az kemény lecke. Meg kell mutatni mit szenvedtek akkor... Hogyne...
 
 
 
Nem tudom mibe keveredtél utána - OKs a pletykákat hallottam. Nem hiszem. Nem értem mi vezetett a mosolygóba és meddig. Miért semmiztek ki, hogy nem lett lakásod/munkád, hogy pukkantál le ennyire és költöztél össze egy pasival. Utóbbi mindegy, csak szeressétek egymást. Álltál a ház előtt elveszetten, itt lakom igen. Megint. Meg sem ismertelek. Pedig emlékszem rád jól, meg a rántotthúsos sztorira. Meghalt az apám. Tudom, sajnálom. Nem tudom - nem beszéltem vele évekig. Örököltem egy valag pénzt, azt mind elcsapjuk és aztán vége. Ez a terv. Elfújtunk ketten nyócgét négy nap alatt. Röhög. Nem vicces. Könnyes a szeme, nyála taknya összefolyik. Beszél. Gesztikulál. Menekül. Undok. Nagyon kedves. Siet, bújkál, mosolyog. Nincs magánál, nincs magánál.... de emlékei még vannak. Szemüveges vagy? Pedig egy nappal nem vagy idősebb nálam.... haha, nem - nem azon múlik. Továbbra sem vicces. Már öreg vagyok. Dehogyis. Mennem kell, jönnek értem - ne lássanak meg. Légyszi. Nem akarom. Jobb, ha nem látlak. Értem. Nem jó érzés.
 
 
De azt még el akartam mondani, hogy nagyon szeretlek, hogy tudd. Erre mit válaszoljak, hogy ne vedd túl komolyan? Hát kint vagyok ezzel a vízből. Csak a szívem szakad meg.
 
 
BigB a haverod itt fog meghalni a szemem láttára és nem tehetek semmit. A haverom, félek, itt fog meghalni a szemem láttára vagy egyszercsak eltűnik és nem tehetek semmit. Naponta fogom végignézni, ahogy leépül ahogy eddig is. Napról napra. Hiába mondjátok, hogy csináljak valamit - nem megy. Annyira messze vagyunk már, hogy nem is tudom mit mondhatnék.
 
 
 
Ez a sztori igazából három emberé és minden szava igaz - így ahogy le van írva. Csak a felismerhetetlenségig eltorzítva, a kiváló "jóakarók" ellen. A valósággal való közvetlen ütközés tényleg a véletlen műve. Aki tudja úgyis érti. Aki nem tudja az is. Csak máshogy.
 
 
 
Állítólag mindenki visszavágyik oda, ahol felnőtt. Visszajöttem én is, de arra nem számítottam, hogy az emlékekkel és a valósággal kiégetik a lelkem a szomszédaim. Hol van az a vagány mosoly és rettenet duma és lesz-e még valaha? (az nem számít, hogy látom/hallom-e)
 
 
 
 
 

2011/05/19

 

"A gyerekkori támogató tanú jelenléte vagy hiánya határozza meg, hogy egy bántalmazott gyerekből zsarnok lesz-e, aki tehetetlensége elfojtott érzéseit mások felé irányítja, vagy művész, aki beszélni tud szenvedéseiről."

 

 

Alice Miller 

2011/04/26

Segítség, szavazzatok

Melyiknek van helye női közösségi blog olvir pályázatán, facebook-os lájkolással, névvelcímmel?

 

1. Levél BigB-nek a komolyságról

 

2. Szent Patrik

 

3. Kipuffogó reklám :)

 

én nem tudok dönteni, viszont nektek sokat kell olvasni :)))

 

előre is köszi