H0108152229
K0209162330
Sz0310172401
Cs0411182502
P0512192603
Sz0613202704
V0714212805

Összes blogok

2007/07/17

Die Hard 4.0

Ahogyan a főgonosz hacker megjegyzi a filmben: "McClean, maga egy felhúzhatós óra a digitális világban, emiatt el fog bukni". És milyen igaza van. John McCleannek ugyanis nem áll jól, ha vadászgép ellen küzd puszta kézzel, és ugyancsak nem áll jól neki ha számítógépek segítségével agyon-effektelt háttér előtt menekül a robbanások elől. Törvényszerűen be is következik a bukás.

 

DH 1.   DH 2.   DH 3.   DH 4.0

Habár jónéhány ismerősöm pozitív kritikáját elraktároztam agyam egy rejtett zugában Willis bátyó egyre csak dráguló életének aktuális epizódjáról, mégis mondhatom, hogy  semmiféle elvárásom nem volt kedvenc akciófilmsorozatom (Isten tudja csak hányszor láttam az első két részt) legújabb epizódjának megtekintése kapcsán. Azonban csalódnom kellett. Mélységesen csalódnom. Persze a mostanság mozikba kerülő akciófilmek mellett még így is fogyasztható a Legdrágább az életed, na de az előző részek tükrében...  Nekem már igazán a harmadik rész sem hozta a "diehard" feelinget, azonban a 4.0 ilyen tekintetben tökéletesen sterilizált. Az eddigi Die Hard filmek mind arról szóltak, hogy egy látszólag kilátástalan és esélytelen helyzetből miként keverdeik ki a szakadt és véres trikós John McClean emberfeletti kitartással és némi ravaszággal. Nos a 4.0-ban mintha fordítottak volna ezen a helyzeten a készítők, és pontosan a gonosz online-terroristák küzdenek kilátástalanul a Terminátorként nyomukba szegődő McClean ellen, és egy pillanatig sem hisszük el, hogy bármi is útját állná Bruce Willisnek (legyen akár helikopter, F-16-os, gázrobbanás, profi terroristák, szembe jövő forgalom stb.). A Justin Long által alakított megvédendő hacker srác is megkérdi az első lövöldözés után hősünket: "maga így néz ki amikor fél?" Nem, Willis nem fél, így persze mi sem félünk székünkben üldögélve, így alapból oda a feszültség, ami az előző részeknek olyan markáns jellemzője volt. Továbbá sajnálatos módon nem csupán Willis sármja, hanem a széria humorérzéke is rendesen megkopott, és McClean-nek is csupán egy-két telitalálat beszólása akad a játékidő során. Az akciók nagyjából rendben vannak, bár több olyan jelenet akad, ahol erősen ráfért volna a csiszolás a számítógépes effektekre, a forgatókönyv pedig annyi sebből verzik, mint maga McClean a film végén. Az apa-lánya kapcsolat, csakúgy mint a főszereplő hacker-McCleane duó iszonyatosan kidolgozatlan, sőt tovább megyek, a McClean és az összes többi szereplő kapcsolata iszonyatosan kidolgozatlan. Persze erre mondják, hogy egy akciófilmtől mi a fenének várok el bármiféle karakterábrázolást vagy ilyesmi, de egyfelől még az akciójelentek sem tudták kozmetikázni ezeket az ordító hibákat, másfelől pedig elég csupán az első epizód McClean - Powel rendőrtiszt korrekten felépített kapcsolatát említem, és máris világossá válik, hogy mi az ami olyan pokoli módon hiányzik ebből a filmből. A McClean Vs. F-16-os párbajról pedig inkább nem ejtenék szót, sokak szerint jó poén volt, nekem már túl sok a jóból. Egy szó mint száz, egyáltalán nem találtam jónak a DH 4.0-át, és szórakoztatónak is csak mérsékelten nevezném, de ami számomra tökéletesen jelzi a minőségi romlást: egészen biztosan nem fogok még egyszer 2 órát pazarolni az életemből erre a filmre.

Kulcsszavak: Moz-izom