Összes blogok

Bár akkoriban még nem blogoltam őrültmód társasjátékokról, a Ticket to Ride: Europe 2008 tavaszán rettentő gyorsan vált nagy házikedvenccé.

Itt a nyár, a jó idő, a szuper balatoni nyaralások időszaka (én már túl is vagyok rajta, másfél hét alatt akadt azért egy napsütéses napunk is, egész Csopakon egyedül én fürödtem akkor a tizenfokos vízben), úgyhogy lássunk pár olyan próbálkozást, amikor a legnagyobb klasszikusokból jóval kompaktabb méretű, táblát nélkülöző kártyajáték-verziót kreálnak az eredetik alkotói, hogy ne kelljen pakoláskor a táskánkat nagy dobozokkal szétfeszítenünk.

És most, az Elfenlandre építő térképes móka után valami egészen más, bár az Elfenland tervezőjének régi-új játékában szintén térképen próbálunk eljutni A-ból B-be. Légiútvonal-építgetés az Acquire nyomán, részvényekkel, Mindezt kezdők számára is érthető, élvezhető módon (akik értik, azoknak pár kulcsszó: Ticket to Ride, Alhambra).

Figyelemfelkeltő bevezető: A legutóbb bemutatott horrorisztikus fantasy után ezúttal jöjjön egy izgalmas, színpompás kincsvadászat a fantasy lények és idegen népek által lakott, egzotikus szigeten, aztán városlakók küzdelmei az ’50-es és ’60-as évek B-filmjeinek horrorszörnyei ellen – kalandra fel!

Elemző bevezető: Ha van egy egyszerű ötleted egy társasjáték működésére, dobd fel rengeteg különböző kártyával, amelyek jobb esetben változatosságot, rosszabb esetben teljes kiszámíthatatlanságot visznek a játékba.

A januári első (részemről szándékosan rövidre vett, de egy hónap szünet után némi megváltás reményével várt) társasklub kicsit nyögvenyelősen indult, nem jött ki jól a lépés, semmi nem jókor kezdődött egy asztalnál sem, így végül egyszer csak prototípus-tesztelés közepén találtam magam.

Mivel nem jutott időm blogolni az elmúlt hetekben, most pótolok gyorsan. Először is tehát utazzunk vissza pár hetet, az utolsó szeptemberi szerdai társasklubba, amikor is éppen Royfox társaságában látogattam el a társasozós estére. Bár némi fantasy témájú eseményre számítottam Shadow Huntersszel és Drakonnal, végül abszolút nem így alakult, ami persze nem baj; végre ráéreztem például a Fincára (hogy nagyon csúnyán megnyerjem); nyomtam For Sale-t is (az egyik legjobb időkitöltő játék, amit ismerek) és két számomra új társasjátékkal is megismerkedhettem.

Szokatlan és remélhetőleg a jövőben sem túl gyakori helyzetként a Tabula társasjáték-magazin innen letölthető, most megjelent ötödik számának közel a felét én írtam (a második legtöbbet pedig a főszerk, de külön köszönet azoknak, akik még hozzájárultak egy-egy remek cikkel a mostani számhoz!). Hozzájárulás részemről: egy cikk a Ticket to Ride különböző verzióiról, egy az Elfenlandről, egy a Diamant/Incan Goldról, egy interjú mindezek tervezőjével, Alan R. Moonnal, no meg egy igencsak sebtiben összehozott szerkesztői bevezető. Fotók terén mindezek fényképanyaga, plusz a San Marco (szintén Alan R. Moon-játék) és ismét a címlap fényképei. Van még a magazinban cikk a mechanizmusok mibenlétéről, játéktörténet aBackgammonról, utazás Thébától Marrakechen át Niagaráig, meg még egy játék, amelynek az alkotói az ősi, bűvös címet adták:

S   A   T   O   R

A   R   E   P   O

T   E   N   E   T

O   P   E   R   A

R   O   T   A   S

Három kártyajáték különféle értékmérőkkel. Kettő Bruno Faidutti (Citadella), egy Michael Schacht (Coloretto/Zooloretto) egy Knizia és egy Alan R. Moon (Ticket to Ride, San Marco). És egy gyors (háromórás), ellenben igen kellemes este, amelynek kapcsán nemcsak azért nem írom le, hogy kiben mi idegesített, mert most persze senkiben semmi, de azért sem, mert még megint félreértenék, és azt hinnék, az idegesítő emberekről írok, és nem arról, hogy engem idegesítenek az emberek, ha kimerült vagyok. De most nem is voltam kimerült.

Jó régen tudtuk már, milyen társasok lesznek a fa alatt, hiszen én szereztem be őket, magunknak. Az első példány, amit ki is próbáltunk (még a kártyajátékok előtt), a Ticket to Ride: Nordic Countries (Zug um Zug: Skandinavien) volt, amely – a címe alapján nem túl meglepő módon – Skandináviába helyezi a közönségsiker vonatosdit, 2-3 játékos részére (ha amazt nem ismered, ne is olvass tovább).

Miután tegnap bejártuk a szülőszobákat és rövid ismertetőt kaptunk arról, szüléskor mi hogyan fog történni (szerencsére csak engem sokkolt, sacot nem), majd nagyapó finanszírozásában elmentünk a svéd tegezős bútorboltba babaholmik beszerzésére (remélem/gondolom, kis párom minderről beszámol saját naplójában), elszöktem még este társasjátékozni egyet (hármat).