H250209162330
K260310172431
Sz270411182501
Cs280512192602
P290613202703
Sz300714212804
V010815222905

Összes blogok

2008/01/04

Mikor a zenének vége

Mikor a zenének vége volt,

és szomorúan ültem ott,

utolsóként egy pohár borral,

emlékekkel, elszalasztott esélyekkel...

 

egy lány az ajtóban,

haja vörös,

szívem lüktet, mellkasom zakatol -

bársony felső, jóságos tekintet,

a végzetem már akkor elkönyveltetett.

 

Ülve maradok, várok

az esélyre, egy lehetetlenre,

hogy mellém ül,

szerelem gyötör, mar, élve felfal ...,

 

de a pillanat heve elmúlik, akár a vers utolsó sorához érve,

vagy mikor a zenének vége,

a levegő lüktetése abbamarad, de agyad kattogása nem lankad.

 

A szavak beleégnek tudatodba,

nem hagynak nyugtot:

Vesztes vagyok!

Vesztes vagyok!

 

Hajnali három.

A lány szomorú szemeit rám emeli.

Egy mozdulat, több nem kell! Nem megy.

Elmegy.

Az élet. Az évek.

Nem marad semmi, nem marad senki,

csak kopogás a hajópadlón.

Takarítók.

 

Megint egy nap

Kulcsszavak: Mikor vége zenének