Elment az óriás. Soha nem felejtem el, ott
sétálok az Óváros téri mkb előtt és látom Mariant ahogy összehúzza
magát az automata előtt és görnyedve is másfél fejjel magasabb
nálam.. Az óriás testébe bújt gyerek, akinek ideérkezése után két
hétig nem találtak a lábára versenycipőt..
Nem volt rokonom, sem barátom,. Egy sportoló
játékos abból a csapatból, amit szeretek, amiért rajonghatunk és
akit személyesen is ismerhetünk. Eltelt két hét és már eljutottam
oda, hogy nincs itt. Vhol máshol, egyszer csak betoppanna és menne
tovább minden amit elkezdett.
Két és fél éve került ide, alkatilag a
tökéletesség, de későn érő típus, kevesett foglalkoztatott. Szidtuk
mint a bokrot, fogalmunk sem volt minek hozták ide, gyötrelem volt
minden lépése,.. Visszasírtuk a helyéről elküldött Bélát, akit egy év alatt úgy
zártunk szívünkbe mint senkit mást.. (Jelenleg a legkeresettebb
beállósá vált a piacon a norvégunk) Aztán történt a csapaton belül
egy kilengés és egy teljes komplett meccset kapott ahol belőtték a
többiek, a mérkőzés végén már magyarul nyilatkozott a sport tv-nek.
Ott kezdődött minden. Kemény fél éves minden napi különedzés
Mocsaitól, és már láttuk az alagút végét. Nem
beállóst kellett belőle csinálni hanem egy Csepkint. Akit odaállítasz a vonalra,
feladod neki alasztit 3 és fél méterre, amit leszed egy kézzel, és
befordul vele. Bedobja vagy büntető, más választás nincs.
Egy nagyranőtt gyerek, aki szeretett itt élni, a
nyugodt "kisvárosban" aki barátokra lelt a csapat fiataljaival
(ilyen átlagéletkorú elitcsapat a mezőnyben velünk együtt pl a
Kiel) és már az új lakását készülődött kinézni, hogy nyárra a
barátnőjével is egybekeljenek.
Mindezt meghiúsította egy szerencsétlen hajnal,
amiről én már lemondtam, hogy valójában megtudjam az igazságot,
eléggé kételkedem az igazságszolgáltatásban és a rendőri
munkákban.. Itt volt velünk 26 évesen, és a klub legnagyobb
válságát éli mindeközben elvesztésével, és a világgazdasági
folyamatok hatásának következtében. És örüljünk a veszteségnek,
rosszabb is lehetett volna..
Egy héttel halála után az egy órás emlékmenet az Arénáig, majd a mérkőzés a Leon ellen, mind róla szólt. És
nyugodtan kijelenthetem ilyen pillanatok már nem lesznek életemben
és ha lehetne nem is vágynék rá.. Gondoltuk lefújás után könnyebb
lesz a helyzet, de nem így történt. A teltházas Cozma Cozma rigmus
után eltörtött a mécses pályán kívül és bent is egyaránt. Nehéz
pillanatok voltak, amit a hiénáknak köszönhetően mindenki láthatott
premierplánban, mert halálának és emlékezésének inkább van
hírértéke mint a tavalyi KEK győzelemnek.. A csapat nyert,
elképesztő tanubizonyságot téve az összetartásról és a folytatást
is csodának nevezhető. Múlt vasárnap idegenben mosták le a Montpelliert, végig
vezetve, esélyt nem adva a jelenlegi francia éllovasnak..Ha ez
kellett az össztartáshoz, félek nagy árat fizettünk érte, de Marian
emlékéból még sokat fogunk profitálni. Elvették egy ember életetét,
egy másiknak a veséjét, a harmadik fiú pedig csodával határos módon
fel fog épülni.
Közel 30 tagbaszakadt koszos mocskos embernek
köszönhetően padlóra küldtek egy 31 éves nemzetközi szinten
elismert sportklubot és egy nyugodt várost. Megkárosították az itt
élőket és feldúlták életüket. Ez már mindig itt marad nekünk, soha
nem fogjuk elfelejteni. Ez lett a mi Mórunk és Aranykéz utcánk.
