Összes blogok

Eszméletlen mennyire nem nekem találták ki ezt a blogírás dolgot. Látom nem lesz már meg a vége az utazásnak, pedig tulajdonképp az utolsó pár nap egészen jó volt. Kicsit felgyorsult akkor minden. De már nincsenek meg a részletek, minden kihullik a fejemből. Nem is beszélve, így pár hét és eszméletlen sok °C távlatából.

Pedig volt benne még bolyongás a tengerparton, a másikon, a távolin, a szikláson, mindenféle állatkák felfedezése, meg medúzacsípés a holdfogyatkozás alkalmából emezen, nyolcórás kompút, immáron hajókabinnal, mert már csak olyan jegy volt - drágáért. Egy alig kijutás a reptérre, egy átbolyongott éjszaka Bercelonában. Volt az albéletben kavarodás a foglaló visszafoglalása körül, utolsó, búcsú pancsolások. A reptéren visszafelé ugyanazok a csomagok másként elszámolása, mint idefelé, hazaérve a csomagokra való reménytelen várakozás, de leginkább könnyekig meghatódás attól, hogy itthon vagyok, és szégyenlősen az ablakfelé fordulás.

A hazaérkezés alkalmából a BKV teljes névújítása és gyorsan de biztosan ugyanazokba a hétköznapokba visszarázódás.

A fényképek még mindig nem feldolgozása, és ide most leírása, megígérése, hogy nemsokára megcsinálom, de tényleg. Adok én magamnak lehetőséget! :o)

Azóta meg... elindult a suli, járok dolgozni. Eddig jól bírom. :o) Voltam már kölköket legeltetni gólyatáborban, azt is túléltem. Jövő hónapban kezdődnek a tanfolyami csoportjaim, ami jó lesz, mert ebben a hónapban nagyon hirtelen futottam ki minden vagyonomból, pedig még csak hónap közepe van. No, nem panaszképp...

Aztán elkezdtem táncikolni. Járok hetente kétszer, és élvezem veszettül, vigyorogok tőle, mint a vadalma.

Szóval csak a szokásos. Pl. szokásos módon Szaffancs itt trappol az íróasztalon, és nyüsszög, hogy inkább vele foglalkoznék. Ja, eszméletlen ijedős ez az ohtoba makka. a legkisebb zajra is felriad állandóan, olyankor nagyon buta arcot vág. :o)

Ja, a hugicám lakást vesz! A kulcsot kb. egy hónap múlva kapja meg, úgyhogy azt hiszem most újra kiélhetem a titkos lakberendezési perverziómat. Na, jó, igaziból persze úgyis minden úgy lesz, ahogy ő szeretné, csak szeretem majd kísérgetni, meg arról beszélgetni, hogy hova milyet, mekkorát és milyen színűt.

Talán ezen fellelkesedve kedvet kapok a saját odum kifestegetéséhez is. Csak tele vagyok felesleges cuccokkal. Azt hiszem túl kéne adnom rajtuk. Már csak a helyet foglalják...

Alcudiaban vagyunk. Egyelore nem talaltnk se munkat, se alberletet. Sot mindenki avval biztat minket, hogy a sszezon kozepen ez igen nehez mutatvany.

Egy viszonylag olcso szallason vagyuunk most es egesz nap jarjuk a kornyeket, hogy talaljunk valamit.

De azert bizakodunk. Mindjart lejar a nethozzaferes. Az is draaga.

:o)

Gondoljatok rank, h sikeruljon!

Alig több, mint 24 óra van hátra az indulásig.

A cuccaim a kéjlakban szanaszét hevernek. Fogalmam sincs mit kéne magammal vinni másfél hónapra... Persze nem olyan hosszú idő ez, de én jóformán 10 éve már nem indultam el csak úgy a vakvilágba.

És persze olyan csajosra vettem a figurát, hogy magammal vinném a ruhásszkrényt, de szigorú leszek magamhoz. Nagyon. Csak egy hátizsák. Najó, és a kézipoggyász. (Jajj, lehet, hogy holnap még megveszem azt a táskát? Olyan jó nagy, kézipoggyásznak való. Igen, valah most nagggyon... rózsaszín.)

Két nap múlva ilyenkor már valahol Barcelonában leszek. Sőt valószínűleg boldog tulajdonsaként egy Mallorcára szóló kompjegynek. A hajó úgy 11-kor indul este, és hajnalban, hat körül ér a szigetre. Nos... a konkrét terv úgy eddig van kész.

Szaffmancs itt mosakszik a lábamnál. Talán érzi, hogy elmegyek, ma szokatlanul sokat hagyta magát szeretgetni. Még az ágyra is felugrott, pedig mostanában azt csak alulról közelíti meg, hogy orvul hatalmas karmokkal támadjon a lelógó lábujjakra és praclikra. Hiányozni fog. De tudom, hogy Kriszta halálra fogja játszatni, és, ha hazajövök, majd duzzogni fog, hogy visszakap.

Nos. Annyit ígérhetek, hogy ide majd szépen sorban bejegyzem az élményeket, mutogatok képeket a tengerről, meg a hegyekről, hogy irígykedjetek. Ti meg kommentelgethettek okosságokat, meg hülyeségeket. Én válaszolok.