Eszméletlen mennyire nem nekem találták ki ezt a blogírás dolgot. Látom nem lesz már meg a vége az utazásnak, pedig tulajdonképp az utolsó pár nap egészen jó volt. Kicsit felgyorsult akkor minden. De már nincsenek meg a részletek, minden kihullik a fejemből. Nem is beszélve, így pár hét és eszméletlen sok °C távlatából.
Pedig volt benne még bolyongás a tengerparton, a másikon, a távolin, a szikláson, mindenféle állatkák felfedezése, meg medúzacsípés a holdfogyatkozás alkalmából emezen, nyolcórás kompút, immáron hajókabinnal, mert már csak olyan jegy volt - drágáért. Egy alig kijutás a reptérre, egy átbolyongott éjszaka Bercelonában. Volt az albéletben kavarodás a foglaló visszafoglalása körül, utolsó, búcsú pancsolások. A reptéren visszafelé ugyanazok a csomagok másként elszámolása, mint idefelé, hazaérve a csomagokra való reménytelen várakozás, de leginkább könnyekig meghatódás attól, hogy itthon vagyok, és szégyenlősen az ablakfelé fordulás.
A hazaérkezés alkalmából a BKV teljes névújítása és gyorsan de biztosan ugyanazokba a hétköznapokba visszarázódás.
A fényképek még mindig nem feldolgozása, és ide most leírása, megígérése, hogy nemsokára megcsinálom, de tényleg. Adok én magamnak lehetőséget! :o)
Azóta meg... elindult a suli, járok dolgozni. Eddig jól bírom. :o) Voltam már kölköket legeltetni gólyatáborban, azt is túléltem. Jövő hónapban kezdődnek a tanfolyami csoportjaim, ami jó lesz, mert ebben a hónapban nagyon hirtelen futottam ki minden vagyonomból, pedig még csak hónap közepe van. No, nem panaszképp...
Aztán elkezdtem táncikolni. Járok hetente kétszer, és élvezem veszettül, vigyorogok tőle, mint a vadalma.
Szóval csak a szokásos. Pl. szokásos módon Szaffancs itt trappol az íróasztalon, és nyüsszög, hogy inkább vele foglalkoznék. Ja, eszméletlen ijedős ez az ohtoba makka. a legkisebb zajra is felriad állandóan, olyankor nagyon buta arcot vág. :o)
Ja, a hugicám lakást vesz! A kulcsot kb. egy hónap múlva kapja meg, úgyhogy azt hiszem most újra kiélhetem a titkos lakberendezési perverziómat. Na, jó, igaziból persze úgyis minden úgy lesz, ahogy ő szeretné, csak szeretem majd kísérgetni, meg arról beszélgetni, hogy hova milyet, mekkorát és milyen színűt.
Talán ezen fellelkesedve kedvet kapok a saját odum kifestegetéséhez is. Csak tele vagyok felesleges cuccokkal. Azt hiszem túl kéne adnom rajtuk. Már csak a helyet foglalják...