H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Összes blogok

2010/09/19

Müller Péter

 

s íme felfedeztem Müller Pétert, vagyis felfedeztük:

 

 

 

 

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

 

 

 

http://www.citatum.hu/szerzo/M%FCller_P%E9ter?r=6

Kulcsszavak: Müller_Péter

a vágy - egy csokorba szedve

"Lehet, hogy egyszer majd, talán a következő életünkben, egy pár leszünk"

 

Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével.
Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.                -
Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

 

 

Lelki társamat a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások szintjén. Ekképpen lesz ő az én számomra „kapu a belső Paradicsomhoz”, amely saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van és nem olyannak, amilyennek véleményem szerint lennie kell.

Müller Péter

 

 

http://www.opal-autosiskola.hu/ani_2.htm