H3007142128
K0108152229
Sz0209162330
Cs0310172431
P0411182501
Sz0512192602
V0613202703

Összes blogok

2010/09/19

Müller Péter

 

s íme felfedeztem Müller Pétert, vagyis felfedeztük:

 

 

 

 

Nem tudjuk kimondani. Szerelmes vagyok, nem eszem, nem alszom, elvarázsolt állapotban élek, szárnyalok a boldogságtól, öngyilkos akarok lenni, megszépülök, lefogyok, olyan vagyok, mint egy őrült - s azt mondom a kedvesemnek: "Szeretlek!" ... Mi ez?! ... Mi az, hogy "szeretlek"? Hol van ez a szó, ahhoz képest, amit élek? Sehol! Méltatlan a valósághoz! ... Nem kellett volna kimondani! Nem kevesebbet mondtam vele, hanem valami egészen mást! Semmit. Azt kellett volna mondani, hogy őrült vagyok, benned akarok élni, fáj, ha nem látlak, félek tőled, egyszerre vagyok kétségbeesett, alázatos, hatalmas, rémült, boldog, nyomorult... A sejtjeim szomjaznak rád... Azonnal meg akarok halni, és örökké akarok élni veled!... De hol jön ehhez a szó, hogy "szeretlek"?!... Ami a lélekben egy egész világ, az kimondva egy kopott, értéktelen jel. És ez minden nagy élményünkkel így van. Elmondhatatlanok.

 

 

 

http://www.citatum.hu/szerzo/M%FCller_P%E9ter?r=6

Kulcsszavak: Müller_Péter

a vágy - egy csokorba szedve

"Lehet, hogy egyszer majd, talán a következő életünkben, egy pár leszünk"

 

Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével.
Szeretni őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül.                -
Kundera: A lét elviselhetetlen könnyűsége

 

 

Lelki társamat a lélek szintjén találom meg, nem a szerepek és elvárások szintjén. Ekképpen lesz ő az én számomra „kapu a belső Paradicsomhoz”, amely saját tökéletességemhez vezet. Úgy szeretem őt, ahogy van és nem olyannak, amilyennek véleményem szerint lennie kell.

Müller Péter

 

 

http://www.opal-autosiskola.hu/ani_2.htm