H0108152229
K0209162330
Sz0310172401
Cs0411182502
P0512192603
Sz0613202704
V0714212805

Összes blogok

2012/06/18

Véres hegy

 Leo Kessler: A véres hegy

Duna International

 

 

 

Utóirat.

A kötet misztikus rétege (például: Hitler azért küldte Hesst Skóciába, hogy ott az a Rosslyn kápolnában megtalálja és elhozza a német nép számára a Szent Grált, csak azoknak érdekes, akik nem vették felkötelező olvasmányuk közé Soucek: A bethlehemi csilag nyomában c. munkáját, melyben Hitler és körének okkultizmusa a főtéma, különösen a Miért vesztette el Hitler a második világháborút? c- fejezete. Majd a kötet folytatásában előbukkan Hörbiger JÉGVILÁG elmélete is, meg jó néhány más fantazmagória, ami most tartja lázban az internetes magyar nyelvű fórumokat.

-Nem volt szerencséje- kommentálta nekem Hermann a Drei König sörözőben a kérdésemre a válszt, miszerint miért vesztette el Németország a második világháborút?

  Ulmban mindezt egy korsó sör mellett még a rendszerváltás előtt 11997-ben-mármint Hitlernek.

 

Kerekes TamásKerekes Roadmovie Tamás

„Már eddig is túl sok ember halt bele,

hogy nem olvasott elég Kerekes Tamás-t.”

Magyar Irodalom Rt.

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

   

 

Kulcsszavak: Kerekes Kessler Leo Tamás

2009/09/28

Csáth Géza nőábrázolása

Csáth Géza

Az álmok asszonya

 

Az 1933-ban Németh László által megfogalmazott titkos Csáth Géza kultusz megerősítése a Lazi Kiadó által kiadott kötet, mely Az álmok asszonya címet viseli. Nyilván a kiadó a már megjelent öt Csáth Géza novelláskötetből merített, de állt már elő a Lazi Kiadó ( Szeged) néhány éve, eleddig ismeretlen Csáth- napló részletekkel már. Az igazi Csáth novellák reneszánszát azonban egy szabadkai kutatónak (Dér Zoltán) köszönhettük - eddig. A most megjelent novellás könyv mintegy felel Németh László esszéjére, aki „nőhalmokon bukdácsoló fiú -nak” írja le az írót. Az eddig megjelent novellaválogatásokból hiányoznak az ifjúkori művek, írta a rendszerváltás éveiben az íróról monográfiájában Szajbély Mihály (Gondolat Kiadó). A freudista iskoláztatású Csáth édesanyja korai halált (nyolc éves volt) soha nem tudta teljesen feldolgozni. Csáth Géza nőalakjainak ábrázolásához azonban ez adhat kulcsot kezünkbe. Ez fogalmazódik meg  a Találkoztam anyámmal c. novellájában  is.

Általában elmondható a válogatásról, hogy szerencsésen jeleníti meg a Csáth novellák felszínén látszó, de mögötte munkáló diszharmóniát. Csáth jó iskolát talált a nemiséghez Szabadkán. Kosztolányi volt az első vetélytársa. Közösen udvaroltak egy vaskereskedő feleségének, mázsákkal mérhető szegeket felvásárolván.  Kosztolányi vehemens szeladon lehetett, komoly ellenfél, hisz a közösen alapított Előre c. lap forgótőkéjének felhasználása árán ismerte meg a szerelmet, mert az egy forint ötven krajcárt kitevő tiszta vagyont egy szőke démonnál feláldozta a szerelem oltárán. Juhász Gyulához hasonlóan a színházi drapériák közt lesz elsőször szerelmes, előbb Tarján Ida drámai szendébe, majd Csendes Alice lesz a végzete. A beteljesületlen szerelemről szóló Kályha c. novellája révén figyel fel rá Bródy Sándor, noha az író még csak tizenhét éves. Szerencsére az írás eme antológiában megtalálható. Elgondolkodtató, Csáth Géza nőalakjairól szólván, hogy Jókaitól, vallomása szerint azért fordult el, mint mondta, mert „Jókai a nők írója, s hiányzik belőle az igazi nagyság.” A palicsi szabadfürdőzést szorgalmazó fiatalemberből hiányzott a Jókaihoz és Mikszáthoz hasonló, naiv nőszemlélet.  A most tárgyalt kötet  A vörös Eszti c. írásában vallja meg, hogy egy bukott szolgálólány oldalán ismerte meg a testi szerelmet, ami mindvégig fontos Csáth Géza  életében. Naplójában gondosan felírta a naponkénti nemi aktusok számát, gondosan elkülönítve a vaginális és az anális behatolást. Lokalizálva, a most tárgyalt kötet nőalakjai között egyforma arányban találhatni iskolaigazgatók lányainak szende báját, és a férjhez menést életcélnak felfogó, gyakorlatias kisvárosi menyecskét. Ugyanakkor nem adja magát oda a cinikus Schopenhauernek, sőt Parasztszerelem c. írásában vitát nyit vele. Ám már korai írásaiban leszögezi, hogy noha az ifjúság és a vágy egy tőről fakad, ezek később kioltják egymást.

Csáth felfogásában a parasztszerelem a kultúra betegségétől érintetlen, vad állatias szerelem. A természetes ösztönök vad kiélése. A kultúrától érintetlen ember él a pillanat boldogságáért, és szeret, amíg csak él. Ám a kultúr fertőzött (Kerekes Tamás) ember már gondolkodni tanítja az embert, és nem élvezni az életet. Eközben védelmére kel a Petőfi révén elhíresült Prielle Kornéliának is, aki nyolcvan éves korában kezdett egy gyöngéd liasont egy jóképű harmincas ulánussal. Érvei mögött azonban ott munkál Nietzsche is. A későbbi Csáth bizarr és izgató színeinek forrását itt kell keresnünk. A Pán halálával elköltözött szatír azonban magával viszi a művészete is. Csáth lélekábrázolása új utat keres. Idillikus és elégikus novelláinak főhőseiben ott dolgozik a naturalista ösztön. Majd átfordul szimbolizmusba néha. Ez azonban Csáth pályaképének döntő fordulata lesz:” A szimbolikus történetektől azonban a lélek titkainak kutatása felé is el lehetett indulni”(Szajbély Mihály) Plusz, mínusz kezelte az allegóriát is: bibliai parafrázisában József nőgyűlölő lett, mert nem akadt Putifárné-ja. Később visszafordul a természetességhez. Szeptember (19039. c, írásának hősnője maga a természetesség:” Nő volt, jószívű és gondos, mint egy állat, ki jól kiszemeli a fészeképítésre a helyet és élni akar, és él.”

Az utolsó novellák is mutatják, hogy mennyire foglalkoztatta a nőiség természete, amik már nem Freud közvetlen hatását éreztetik, hanem saját pszichoanalitikus koncepciójának eluralkodását (Tálay főhadnagy). A főhadnagyné rajtakapja a férjét, amikor az a híres primadonnával csókolódzik a színházi öltözőben, s ezzel asszonyi öntudatát vérig sérti. Elsősorban szexuális önérzetét. Később azonban hajlandó volt elhinni, hogy nem történt semmi.

Csáth Gézával azonban nem bánt ilyen kegyesen a sors.

 

Kerekes Tamás

 

Lazi Kiadó

Csáth Géza: Az álmok asszonya

www.lazikiado.hu

info@lazikiado.hu

   A  kiadó Lazi Könyvkiadó 2000, Szeged A mo­dern ma­gyar p­ró­za el­ső, má­ig nagy ha­tá­sú a­lak­ja Csáth Gé­za. Or­vos volt, í­ró volt, az em­be­ri test és lé­lek a­la­pos is­me­rő­je, a szá­zad e­le­ji fény­lő, fül­ledt sze­cesszi­ó ma­gyar hő­se i­ro­dal­munk­ban.Leg­e­rő­sebb al­ko­tó­i i­gé­nye az em­ber új­ra­fel­fe­de­zé­se. A va­ló­ság és a kép­ze­let sík­ján egy­for­ma biz­ton­ság­gal mo­zog, az i­dill, a t­ra­gi­kum és a g­ro­teszk e­gy­a­ránt vonz­za, az ö­rök­ké­va­ló­ság­ba len­dí­tő gyö­nyör épp­úgy ér­dek­li, mint a fáj­da­lom misz­ti­ku­má­nak szí­nes tü­ze­i.So­kat írt a nők­ről. Vá­lo­ga­tá­sunk­ban e­zen í­rá­sa­it kö­töt­tük cso­kor­ba, s nyújt­juk át - nem csak nők­nek. Nő­vé vá­lás­ról, é­vő­dé­sek­ről, hó­dí­tá­sok­ról, nagy sze­rel­mek­ről és csa­ló­dá­sok­ról, fél­té­keny­ség­ről, a há­zas­é­let jó és rossz ol­da­la­i­ról, fér­fi­ak nők­kel kap­cso­la­tos o­kos­ko­dá­sa­i­ról, a nők más­sá­gá­ról szól­nak a no­vel­lák.Csáth sze­ret­te a nő­ket, a­hogy az é­let e­gyéb ö­rö­me­it is. Az é­let­vágy, a nagy­be­tű­vel írt É­let lá­zas i­gen­lé­se mély­ről e­re­dő, jel­leg­ze­tes a­la­pél­mé­nye. Az é­let szük­ség­sze­rű fáj­dal­ma­i e­lől a­zon­ban fo­lya­ma­to­san me­ne­kült, így ál­ma­i tö­ké­le­tes asszo­nyát is csak a nar­ko­ti­kum­tól bó­dult ál­mok­ban ta­lál­hat­ta meg.    

2009/09/19

A halál nem tesz jót a karriernek

  A halál nem tesz jót a karriernekMárai Sándor Nos, Márai Sándor új könyve, a «Bolhapiac», amely nem is nagyon válogatósan markolja egy vaskos kötetbe néhány év újságcikkeit, meglepő kivétel. Úgy tudom, hogy ezek a cikkek a napilap oldalain becsülettel állották a rájuk bízott föladatot és a szerkesztőség sokhangú együttesében teli tüdővel vitték a tenor vezető szólamát. De itt a kötetes gyűjteményben kihullott belőlük a mulandó napi érdek, elenyészett az írásra serkentő alkalmak tarkasága és ami megmaradt benne: az egy kitűnő írónak vallomása - nem a világról, amely amúgy is csak az ő alanyi kivetítődése, - hanem önmagáról. Ez is leleplezés, de nem olyan, mint amikor a csenevész test vetkezik ki pompás jelmezéből, hanem mint amikor az ideiglenes lepel hull le az örök szoborról. Véletlen élmények, kiszámíthatatlanul fölbukkanó jelenségek beszámolója ez a könyv, sokszor éppen csak egy kis narancshéj, amelyen megsiklik az ember, egy pillanatra utána néz, aztán hümmögő monológgal továbbhalad az útján. És mégis arra késztet, hogy egy- lélegzettel olvassuk végig, mint ahogy az egységesen, szervesen megépített regényeket szokás. Mert anyagának tarkaságában, ötleteinek folyton majdnem nyugtalanító villódzásában is egységes regény ez a könyv. Éspedig tragikus regény: az író küzdelme végzetével, amely engesztelhetetlenül az élet látszataival szembeállítja őt. A környezet, az alkalom, vagy ahogy ő nevezi: az Élmény folyton éspedig majdnem a vásári panoptikumok mulattató tarkaságával változik, de mindig egy marad a regény hőse: az Attitude. Egyszer beszélgetés közben szemére vetettem Márainak, hogy az egész világot az irodalmon át nézi. Kerekre nyílt bámész szemmel felelte:- Hát mi másképp nézhetném?- Nézhetnéd, mint biokémikus a vegyületeit, mint geológus a rétegeződéseit, mint közgazdász a jav-termelő lehetőségeit, mint orvos a betegségeit, mint ügyvéd a pörpatvarait.- De mikor én író vagyok! - mondta ő és vállat vont.(Nagy Endre, Nyugat)

A kötetből megtudható, hogy noha a vezérigazgató úgy mutogatja a búvárt, mint az idomított fókát, de túlórapénzt nem fizetik, s félő, hogy az emberek úgy jelentkeznek manapság búvárnak, mint államhivatalnoknak. S, mivel vízben sírni nem lehet, inkább munkához lát.

A könyv kártyát is vet: az ember néha éjszaka sikolt, mert úgy érzi, vele már megtörtént az élet. És az összes kártyák azt mutatják, hogy holnap megint csak ugyanolyan lesz, mint tegnap volt. De a kártya azt is megmondja Önnek, hogy nagy meglepetése az életben, hogy az emberek általában tisztességesebbek, mint feltételezte. Ez azonban a legnagyobb felfedezés, mely bennünket sújthat. Még az is megesik, hogy a fájdalom nem fáj többé, de ennél még ritkább, hogy az öröm hiánya sem fáj többé. A gigerli egész nap változatos toilett -ben pompázik, játszik a nagyérdeműnek, ám halottas ágyán mosolyog. Volt, aki azt állította, hogy őszes, dús haj borult homlokára, más, hogy kopasz volt, és beretvált, más, hogy macskabajsza volt. Nem tudnak megfigyelni az emberek.

Az élvező tudja, hogy a boldogság melléktermék, akár a koksz, anélkül, hogy olvasná Huxleyt. Már akkor is élvez, ha nem akar, hasonlóan a nagy művészekhez, akik igazi műremeket hoznak létre akkor is,  ha unalomból piszmog, mert tudja, hogy csak a kontár készít tudatosan és szándékosan remekműveket. Így tesz Popper is, a kisváros főhivatalban kinevezett írója, aki megengedhette magának, hogy szóba álljon az emberiséggel, amely iránt mély és őszinte részvétet érzett. Lényegében az utókornak dolgozott.

Akárcsak Márai. Színes írásai könnyed hangvételben írnak tragédiákról, Alakjai bevésődnek emlékezetünkbe. Páratlan megfigyelőképessége a ma már ritkán gyakorolt tárca-műfaj halhatatlan gyöngyszemei. Tárcái úgy hatnak, mint az első kupica aquavit. Az ember megborzong, aztán az első csattanó eljut a központi idegrendszerig, és az ember könnyed mámorában, félrehajítván a hétvégi bevárlási cetlit, egyszuszra végigolvassa.Kerekes TamásA kiadó:Márai Sándor: Bolhapiac című elbeszéléskötete 1934-ben jelent meg utoljára nyomtatásban. A Helikon Kiadó hagyományaihoz híven a Márai- életműsorozatban most újra megjelenteti a régóta várt kötetet.A kötetről„...ez volt a műfaj, amely az elmúlt harminc évben alkatian legközelebb volt hozzám” — írja Márai Sándor 1953-ban Naplójába, amivel azokra a napilapokban megjelent tárcákra, prózai rajzokra, életképszerű elbeszélésekre utal, melyek évtizedeken keresztül megjelentek az Ujság, később a Pesti Hírlap hasábjain. S valóban: a Bolhapiac általa válogatott írásai fényesre csiszolt műremekek. Ezek között sok hétköznapi helyzetet (utazás vonaton, kávéházi élmény stb.), de csak az érdekeset, a maradandót emeli ki, hol finom iróniával, hol maró gúnnyal vagy éppen az emberi humánumot kifejező részvéttel. E rövid írások hősei különleges egyéniségek, de még inkább magányos emberek, akik közül nem egyben magunkra ismerhetünk, mert sok tekintetben közös a sorsunk. „Aztán belenyugodtam, hogy rokonom. Ember, akit vállalni kell, ő az emberiség szörnyeteg nagynénije, de mégis vállalni kell, őt is, mindenkit.”www.helikon.husajto@helikon.hu  
Kulcsszavak: Kerekes Márai Tamás

2009/09/15

Az elszegényedés művészete

Hosszú távon mindannyian halottak leszünk, rövid távon pedig egyre többen  szegények

 Egy elegáns lokál előtt kitartóan koldul egy béna ember éjfélig. Kivágódik a Molin Rouge ajtaja, és egy kövér, szmokingos ember jön ki rajta, ezüstboával és rókával díszített konzumhölgyével.-Éhes vagyok-mondja esdekelve a koldus.-De jó magának- mondja a gazdag ember, kezét sajgó gyomorfekélyére szorítva.” 

A boldog Monarchia békés napjaiban még nálunk is lehetett stílusosan nyomorogni. Szép Ernő és Szomory Dezső, pénz híján, az Est lapok szerkesztőségében fejfájáscsillapító labdacsokban kártyázott egész éjjel. Boldog idők. Később Orwell tűzi ki nem is oly utópikus célját: napi Hat frankból megélni egy nap. Persze ő már megjárta a párizsi és londoni hajléktalanszállókat. Azt hiszem e kötetét a Cartaphilus magyarul is kiadta.(Wigani móló)

Fefenc József megdorgálja Rudolf trónörököst, mert egyszerre két kalapot csináltatott. Éhezőművészek (Összművészet! -Kerekes Tamás) komoly karriert csinált. Szomory kitartóan koplal, és József Attila talán egész életében éhezik. Barátaim ebédmeghívása elől-a különböző címkékkel ellátott, külön a számomra gyártott megszorító csomagok miatt- kitérek. Az éhes has becsapására nyeldekelt több liter vizet később az ember sugárban hányja ki. Pedig pedigrés iskolába jártam. Apám gyomorrontások idején biztatott, én könnybe lábadt szemmel hallgattam: ”Szorítsd össze a fogad, fiam, hogy a sűrűje bennmaradjon.” És az egyébként dupla kulccsal elzárt spájzban a fölakasztott tábla szalonnát Apám tintaceruzával és vonalzóval gondosan beosztotta: hétfő, kedd, stb. Még ma is megvan az 1973.-ban Velencében vett fehér ingem. Igaz, azóta egyszer egy gondos varrónő, nagymamám, megfordította kopott gallérját.

A szerző iskolája: – „Ifjúkoromban gyakran jártam Magyarországon, még a nyolcvanas évek elején is. Mindig mély benyomást tett rám, egyszerűen lenyűgözött, ahogy az itthon maradt rokonaim kitartottak, hihetetlen eleganciával élték az életüket. Nagybátyám, Nyáry Zsigmond például hétfős családot navigált egy kétszobás lakásban. Ez a lakás minden éjjel alvótáborrá alakult, nappalra meg egy kis palotává vedlett át. Összepakolták, eltüntették a matracokat és Zsigmond nagybátyám ott trónolt tökéletes eleganciában, nyakkendőben, viseltes tweedzakójában a szalonban és elnökölt. Lenyűgözött, hogy mennyire nem hagyták magukat leigázni, megalázni. Örökre megőrizték az önérzetüket, a lelki függetlenségüket, a büszkeségüket, így aztán sosem hatottak szegénynek még a legsötétebb tényleges nyomor idején sem. Az én családom persze minden vagyonát elvesztette a második világháború után, de ennek nem kell feltétlenül szerencsétlenséget jelentenie egy család számára. Ezt fejtegetem a könyvemben is. Szerzőként a legnagyobb példaképem Vlagyimir Nabokov, aki tehetős szentpétervári család sarja volt, és az egész életét lepkegyűjtőként vagy playboyként élte volna le, ha nem kényszerül a menekültek keserű kenyerére Berlinben, ahol tanításból élt és írni kezdett. Ha nem szegényedik el, sose írja meg a Lolitát. A szegénység ugyanis kreatívvá teszi az embert, tehát előny, lehetőség kovácsolható belőle. Persze ezzel is vigyázni kell, szegénységen itt nem azt a végső állapotot értem, amikor már nincs mit enni, nincs meleg ruhánk, nincs fedél a fejünk fölött. Én a nélkülözhető jólét hiányát értem szegénység alatt.”

„Végtére is a természeti erőforrások szűkülése miatt - a nem is olyan távoli jövőben - mindannyian lényegesen szegényebbek leszünk. A stílusos elszegényedést azonban tanulni kell" - vázolja fel jövőképét Schönburg. Az eredetileg 2005-ben megjelent, Németországban nagy sikereket elért, nálunk pedig a Holistic Kiadó kiadásában megjelent kötet ehhez a tanulási-belátási folyamathoz kíván a maga, sokszor derűs módján hozzájárulni

„Már jó ideje nem számít kiváltságnak, ha valaki gazdag" – mondja a szakavatott szerző iróniába mártott tollba írva az ízléstelen újgazdagokról, de a gazdagság látszatával kecsegtető olcsó utazási lehetőségek teremtette tömegturizmus és a tömegtermeléssel létrehozott, ígéretes bóvlikból és kacatokból összehordott tárgykultúra világáról is. „Az elszegényedők ellenben egyfajta avantgárdot képviselnek" - folytatja, s ő ennek a mozgalomnak az őszinte csodálója, már ha sikerül az elszegényedést erénnyé kovácsolni, s művészi életvitelt, életsílust kerekíteni belőle. Példaképei a nagyot bukott és minden vagyonukat elvesztő, sokszor a legkisebb leglenézettebb foglalkozásoktól sem visszariadó orosz, angol és magyar nemesek - a „szegénység hősei". Schönburg maga is egy nagy múltú német grófi család sarja (s hogy legyen magyar szál is: Széchenyi István ükunokája), aki a kalandos családtörténet egyik fejezeteként a nem túl jó hírű Berlin-Kreuzberg-ben találja magát családjával, munkanélküliként.

Az az ember, aki legjobban a pénzéhez kötődik, annak nincsenek barátai, de még hazája sem. Külföldi bankokba, offshore paradicsomokba menekíti a pénzét, és ha kell, utána is megy lakni, mert nem bírja elviselni, hogy itthon esetleg több adót kellene fizetnie, ami persze semmit sem változtatna az életszínvonalán. Nagy rabszolgaság a sok pénz. Alexander von Schönburg Pénz nélkül gazdagon, avagy a stílusos elszegényedés művészete című könyvében felhoz egy példát egy ismerős házaspárról, akik St. Tropez-ban vettek egy szép házat, hogy ott töltsék majd öreg napjaikat nyugalomban, csendesen. Ezzel szemben a két ember valójában úgy él ott, mint egy börtönben. A ház ugyanis tele van értékes műtárgyakkal, a bejáratnál egy Giacometti-szobor áll, az étkezőben egy Renoir, a nappaliban egy Picasso-kép függ a falon, és a biztosítótársaság csak azzal a feltétellel kötötte meg a biztosítást, hogy valaki mindig legyen otthon, és a házra napi 24 órában biztonsági őr vigyázzon. Az egyszerű, boldog élet luxusát, amire pedig annyira vágyakoztak, nem engedhetik meg maguknak.(Krúdy Tamás)

PÉNZ NÉLKÜL GAZDAGON - AVAGY A STÍLUSOS ELSZEGÉNYEDÉS MŰVÉSZETE

A kevesebb mindig több - Alexander von Schönburg elegánsan szellemes kiáltványa a konzumőrület ellen, egy tartalmasabb életért!

"Családom évszázadok óta jár az elszegényedés útján, ezért természetesnek tartom, hogy ilyen időkre, mint amilyenek a mostaniak, néhány jó tanáccsal szolgáljaki" - írja bevezetőjében a szerző, Széchenyi István ükunokája.

A tartalomból: A spórolás szükségességéről, Méltósággal pénz nélkül, "Menjünk, együnk egy jót" - és egyéb csökevények, Az újszegénység bája, Védőbeszéd a média lomtalanítása érdekében, Boldogságra nevelés - fogyasztási kényszer nélkül, Vásárlás teljes elbutulás nélkül, Amiért a pénz nem boldogít, Dolgok, amelyek valóban gazdaggá tesznek.

A Der Spiegel bestsellerlistájának élén!

  

Kerekes Tamás

 

www.holistic.hu

book@holistic.hu

 

 

Kulcsszavak: Kerekes Schönburg Tamás

2009/09/14

Szerelem

Az autodidakta végzeteAz öröknaptár feltalálója 

Noha olyan időzavarban vagyok, mint féllábú egy seggberúgó- versenyen, Gárdonyira mindig szakítanunk kell időt. A kánon rezdül egyet. Mint egy d-dúrra hangolt pezsgőspohár.

Apja az Országos Főtébolyda főgépésze, egy darabig. A Ziegler famíliából származó Gárdonyi családi legendáriuma szerint Luther Márton anyja is Ziegler lány volt. Kemény család. A nagyapa egy dorgálásra, a legidősebb fiú, nyakába kötött szerszámosládával meg sem áll Bécsig, az utat gyalog tette meg. A nagyapa nevéhez több szabadalom fűződik (az acélzománcozás új módja, az önélező eke stb.) Később a szabadságharcban hadnagy a halálfejes légiónál. A magyar honvédelem legnagyobb fegyvergyárosa volt. Tanuljatok szegények lenni-intette fiait. Nem rémíti meg Sályon a népi legenda, miszerint, aki fehér lovat lát álmában, nem éri meg a következő esztendőt. Diákkorában merész kémiai kísérleteivel hívta fel agára a figyelmet. Az asszimilációt elősegítendő, apja egy Constantinus-féle bronzérmét adományoz az iskolának. Korán jelentkezik humora. Maga által szerkesztett diáklapjában megjelenik egy felhívás. „Milyen messze van Makó Jeruzsálemtől?

Első díj: egy használt levélbélyeg. Utolsó díj: Répássy János összes költeménye.

 (Professzora volt a jeles úr). Segédtanítóként megtapasztalja a szegénység évadát a pokolban. Szalmazsákon hál a tanteremben, köpönyegébe burkolva. Amikor kifundálja az öröknaptárt, principálisának küldi el, hogy 3301-ig használja. Diákjai számára új ábécéskönyvet írt. Az ellentmondásos irodalomtörténet ellenére, ragaszkodom a tényhez, hogy első felesége a vértanúhalált halt, szabadságharcos miniszter, Csányi László rokona volt. Első önálló kiadványa a Néptanítók Naptára. Szenvedélyes sakkmester és több újság sakkrovatának szerkesztője. 1912.-ben kerül felesége, Gizella, az irgalmasok kórházába, mint gyógyíthatatlan elmebeteg, s a kórházat haláláig nem hagyja el. Számomra az is kedves, ahogy megírta a Tanítók Miatyánkjá- ját.

Vitába keveredik Trefort miniszter úrral. Érdekes lehet, hogy a könnyed tollú szerző bírálja az ország hitelfelvételeit, mert kimutatja, hogy azok az országház és a irályi palota építésre mennek el, s ebből szubvencionálják a kormánypárti lapokat is.(Nincs új a nap alatt- Kerekes Tamás) Nyelvművelő újságja mellett időt szentel rá, hogy Trefort miniszter utódjának megüzenje, hogy a tanítás ne tekintse szalmának Szegedre kerül ,Mikszáth karolja fel. Kevesen tudják, hogy az Írom a levelet Balog Máriának c. dal szövege az írótól ered. S először Dankó Pista hegedűjén csendült fel. Jókai egy kiállításon találkozik képeivel, és azt hiszi, hogy Gárdonyi festő.  Az író azonban örömmel fizeti kedvtelésének árát: a koplalást. Az igényesebb olvasóimnak elárulhatom, hogy Sire Summary Robert álnév mögött írt ciklikus kalandregényei a filléres ponyva szintjén, szintén az egri remete művei.(Szegény Rejtő. Kerekes Tamás) Bródy Sándornak köszönheti a Feszty család kapcsolatát, melyben Fesztyné néha egy kerítőnő szerepét is eljátssza. Felfedezi Pósa Lajos, majd később Ady Endre is. Ekkor robban be kitalált Göre Gábor figurájával az irodalmi köztudatba.

Az EMKE albumába ekkor írja:” Ne politikából csináljatok hazafiságot, hanem hazafiságból politikát.”

Parlamenti naplójának jegyzetei szállóigévé nemesednek.(„Andrássy tudott a leghangosabban „halljuk -ot kiáltani.” Mosolyog, amikor a párizsi világkiállítás alkalmával kiírt irodalmi pályázatán egy francia hírlapíró az ő művével nyer. A plágiumpert megnyeri, a francia kormány kitünteti Gárdonyit. Megérinti a spiritizmus, a hittant lassan filozófiai cukrászatnak tartja. Dante fordítása felkelti Babits figyelmét. Tervezett Dante körképének következménye, hogy lefoglalják mindenét. A millenium évében már rendszeres riportere, interjúvolója a miniszterelnöknek. Szorgalma mindent legyűr, Petődfi haláláról, gondos munka után, olyan hipotézist állít fel, amit majd később Dienes András igazol. A sejtelem és megfoghatatlanság egri környezetében született meg Ida regénye c. műve is.

Elég egy-maximum két joint, és benne vagyunk a Bródy- Gárdonyi vitában, mely szívbemarkoló parancsot hagy rá az utódokra. Itt könnybe lábad a szemem. Juhász Gyula védi meg, hogy Gárdonyiban ne a turáni szellem védőbástyáját lássa a nemzeti- keresztény irodalmi kurzus. (Kánon, ha másoknak ez jobban tetszik -Kerekes Tamás)

 A hűség és hűtlenség végtelenül kitágított keretei közt az Ida regénye a legkiforrottabb műve. Égető fénnyel írt összefoglalását háromszori nekifutással kezdi. A mikszáthi alapot (dzsentri-kontra polgár) másféle magatartás kiindulópontjává teszi ebben a szívbemarkoló szerelmi históriát, mely egy apróhirdetésre épített kapcsolat érzelmi, anyagi gyökereit kutatja a kibomlásig.

www.lazikiado.hu

info@lazikiado.hu

 

A” virgonc templom egere keres esti cincogáshoz csinos egérkislányt” frivolitása mesze esik Gárdonyi nagyformátumú művétől. A férfi hős élettragédiája az, hogy művészi ambíciói elzárják őt a dzsentri életformától,  A lányé, hogy a zárda lélekölő légköréből kikerült lányt vallásos gátlások kísértik. Így kerül két kivérzett ember egy fedél alá. Egy müncheni kitérő után, mely mellesleg alkalmat ad Gárdonyinak, hogy megfogalmazhassa kora művészeti törekvéseiről a véleményét, az történik, amire nem számítunk. Kötelesség ezt a művet elolvasnunk. Gárdonyi írói végrendelete ez, hisz a Ki ki a párjával c. folytatásos sorozatát könyvformában már nem érte meg. 59 éves korában halt meg, Idejekorán. De felismerte, hogy az egyetlen laterna magica a szeretet.

 A” boldogság órájának két mutatójára ez a két szó van írva: VAN és LESZ. A VAN a kismutatón van. A LESZ a nagymutatón. A nagymutatót a fantázia hajtja. A kismutatót a szeretet.”

Kerekes Tamás

www.marlonbrandy.nolblog.hu

thomaskerekes@msn.com

 

A kiadó:

Gárdonyi sokféle szerelmet látott, sőt maga is átélt. Sikerületlen házassága miatt a gyengébb nem ádáz ellenségének kiáltották ki, regényei és elbeszélései azonban meglepően új nőszemléletről vallanak. Az Ida regénye Gárdonyi pályájának legfordulatosabb, s minden vonatkozásban legérettebb alkotásai közé tartozik.
Ó Péter özvegy bornagykereskedő Ida lányát, szabados életformájának egyetlen akadályát, felnőtt koráig zárdában nevelteti. Ida nem sokkal tanulmányainak befejezése után fellázad a zárdai élet rideg embertelensége ellen, s ezért eltávolítják. Apja a hazaküldött lányon igyekszik minél gyorsabban túladni, s hirdetés útján férjhez kényszeríti. A kiválasztott férj, egy kényszerhelyzetben levő tehetséges festőművész, Balogh Csaba, a hozományból nővére birtokát akarja tehermentesíteni. Ida azon kikötését, hogy látszatházasságot kössenek, a férfi elfogadja.
A fiatalok esküvő után Münchenben telepednek le, ahol Ida idegenkedése lassan csökken, s kölcsönös ismerkedésük finom rezdülései, egyre erősödő, egymás iránti őszinte érdeklődésük megszabadítja őket szorongásaiktól, míg végül a két megsebzett lélek együttes vergődéséből lassan nyílt szerelem, sőt igazi házasság szövődik.

www.lazikiado.hu

info@lazikiado.hu

 

2009/09/13

Tiltott hit

Az arianusoktól Madonnáig

 RICHARD SMOLEY:  Tiltott hit

A gnoszticizmus öröksége

www.goldbook.hu

info@goldbook.hu

Az esszénusoktól Madonnáig

 

Smoley nagy kalandra vállalkozott, amikor a rózsakeresztesek mozgalmát, Jung pszichológiáját, a New Age-mozgalmat és Madonna okkult vonzódását a kabbalizmushoz, mind-mind a gnoszticizmusból akarta levezetni. Ezt nyilván csak olyan elméleti alapállásból lehet elképzelni, hogy adva vagyon a katolikus, ortodox egyház, mely kialakulásától kezdve minden benne, vagy mellette keletkező szellemi mozgalmat a gnoszticizmusból eredeztet. De itt kénytelen vagyok felhívni a figyelmet, hogy akkor a Frei Körp Kultur és Rudolf Steiner kimaradt. De hát az Istent sem terjesztették fel eddig Nobel-díjra. Talán, mert matematikus volt? Smoley úgy jár el az ideológiatörténettel, mint Bertrand Russel az európai filozófiával, melyet nagy vonalúan egy kalapba rak, amikor azt mondja, hogy az európai filozófiatörténet csak lábjegyzet Platonhoz.  Itt jegyezném meg, hogy episztemiológiailag ugyan igaz kijelentés, hogy a kíváncsi ember megöregszik, de tapasztalati tény, hogy a nem kíváncsiak is öregszenek. De hogy? Ezt Smley könyvéből pontosan kiolvashatni.Mindazonáltal mégis élvezetes volt olvasni, hogy Smoley milyen összefüggést lát a legkülönbözőbb modern szellemi áramlatok és a gnoszticizmus között. Az átlagembernek nyújtott segítség lenne, amikor Smoley kimutatja a hészükhiaazmus és a teozófia mögött rejlő, közös gnosztikus gyökereket? Ez csak akkor elképzelhető, ha elfogadjuk a bevezetőben azt a kijelentést, hogy az amerikai vallásosság maga a gnoszticizmus. De akkor miért maradtak ki a mormonok? A kötet hallatlanul izgalmas, most jöttem rá, hogy a szánalom ingyen van, de az irigységért keményen meg kell dolgozni. A szerző megtette.A kötet gondolati vezérfonalával hallatlan óvatosságom miatt csak részben tudok azonosulni, ( vö :Gnózis- Kerekes Tamás )holott elismerem, hogy mindaz, amit Tamás evangéliumáról és Simon mágusról írt: megállja a helyét. Smoley ugyanis szembe megy minden platoni recepcióval, amikor azt állítja, hogy Platon ezoterikus volt, s nem idealista. Ebben egyedülálló Smoley könyve, aki még Origenészt is úgy interpretálja, mint aki az ördögökre is kiterjesztette a megváltás lehetőségét.A Sion rendet pedig prefasiszta képződménynek írja le.Nem tucatkönyvet –írt a szerző, az egészen biztos. Bármilyen szellemi áramlatról ír, biztos van valami odavetett megjegyzése, ami eltér a megszokottól. Ez viszont jó jel, mert a szabadkőművesekről, templomosokról, máltai lovagrendről szóló megszaporodott könyvek lényegében önmagukat ismétlik, míg Smoley finom, és általam is elismert különbségeket képes megfogalmazni a szabadkőművesség szerepéről a monarchikus Anglia és az Egyesült Államok demokratikus államrendjében betöltött szerepéről. Ennek a könyvnek nem érdemes elsikkadnia. Smoley föladta a leckét.

 

Kerekes Tamás

 

A gnoszticizmusról, a gnosztikus elképzelések folyamatosságáról és időközönkénti valamint helyenkénti újra felbukkanásáról, továbbá a gnózis lehetséges továbbéléséről szóló eléggé szépen összeszerkesztett munka . A hasonló témakörben írottaktól megkülönbözteti a viszonylagosabb elfogulatlansága és széleskörű ismeretekre való alapozottsága.( stat rosa pristina nomine )


Kik voltak a gnosztikusok? Tényleg eretnekek voltak? Vagy az antik idők legnagyobb vizionáriusai, akik bepillantást nyertek a kereszténység legmélyebb misztériumaiba? Honnan származtak? Voltak köve­tőik? Miért tagadta meg és taszította el őket a korai egyház? Miért bukkant fel újra és újra szellemi hagyatékuk a történelem során? Richard Smoley Tiltott hit című könyve elsőként tesz kísérletet arra, hogy átfogó, egyben közérthető képet adjon a gnoszticizmus titkos tradíciójának történetéről, amely számos formában és elnevezéssel, de túlélte az évszázadok viharait.

Richard Smoley az ezoterikus kereszténység szakértőjeként arra vállalkozik, hogy a kezdetektől fogva nyomon kövesse a gnosztikus örökség útját. A kiindulópont az Egyiptomban felfedezett Tamás-evangélium; majd elkalauzol bennünket a Római Birodalom gnosztikus közösségeibe, amelyek a II. század első felében élték virágkorukat A gnosztikus örökség következő állomása a Közép-Ázsiában tetőző manicheizmus. A szerző bemutatja, hogyan és miért fojtotta el a gnosztikus eszmevilág szikráit a korabeli közgondolkodás. De annak is tanúi lehetünk, miként kerülte el a gnózis, hogy feledésbe merüljön, és mi módon lelt táptalajra több középkori keresztény irányzatban. A könyv kimerítően foglalkozik a titokzatos kathar mozgalommal, amelyben megújult erővel tört a felszínre a gnosztikus örökség. Megtudjuk, milyen szerepet játszott a kathar eretnekségben az udvari szerelem középkori hagyománya, és hogy milyen sorsot szánt az inkvizíció a katharoknak. S a történetnek ezzel még nincs vége. Smoley meggyőző erővel demonstrálja, hogy a gnosztikus örökség hosszú és viszontagságos folyamat eredményeképpen a modern éra szerves részévé vált. Köszönhető ez többek között a zsidó kabbalának, a szabadkőművességnek, William Blake költészetének, a XIX. századi amerikai teozófia intuitív meglátásainak és Carl Gustav Jung műveinek. Végül megismerkedhetünk azokkal a – második reneszánszukat élő – gnosztikus tanokkal, amelyek napjaink komolyabb vagy könnyedebb kulturális műfajaiban is jelentős visszhangra találtak. Az előbbire Harold Bloom kritikája, az utóbbira Philip K. Dick tudományos-fantasztikus világa szolgálhat eklatáns példaként. De Smoley ide sorol olyan népszerű hollywoodi filmeket is, mint a Mátrix vagy A Da Vinci-kód.(lord Nazgul

A SZERZŐ

 

Richard Smoley a Harvard és az Oxfordi Egyetemen végezte a tanulmányait, majd a nyugati spirituális tradíciókra specializálódott, a díjnyertes Gnosis folyóirat szerkesztőjeként tevékenykedett. A Hidden Wisdom: A Guide to the Western Inner Tra­ditions társszerzője (Jay Kinney-vel), míg az Inner Chris­tianity: A Guide to the Eso­teric Tradi­tion és a The Essential Nost­ra­da­mus című műveket már önálló szerzőként jegyzi. Személyes kapcsolat: www.innerchristianity.com

 

Megjelenés: 2008. szeptember 29.

 

Oldalszám: 368

 

ISBN: 978 963 426 101 8

 

Szélesség: 145 mm

 

Magasság: 212 mm

 

Tömeg: 615 g

 

 

Bolti ár: 2499 Ft

 

Internet ár: 2000 Ft

 

Kedvezmény: 499 Ft (20%)

 

 

 

2009/09/08

A vöröskatona

A vöröskatona

a gyilkos varrógéptől a tankok ellen bevetett kutyákig  A Vörös Útwww.goldbook.hu info@goldbook.hu   „ A Vörös Hadsereg gyalogosa a harcmezőn átlagosan két hetet élt”Századunk boldogan szállt le a vonatról és a Don folyó felé menetelt. Amíg kutyagoltunk, egy darab kenyeret sem kaptunk, mert a hadtáposaink eltévedtek és nem találtak bennünket. Annyira kiéheztünk, hogy azt hittük, hogy előbb halunk éhen, mintsem a nácik végezzenek velünk. A gyengeségtől depresszióba estünk. Ahhoz sem volt erőnk, hogy a hadtáposainkra haragudjunk. Nemsokára át kellett kelnünk a Donon, hogy először tejesítsünk frontszolgálatot. A fejem viszont zúgott és szédültem. Ha nyár lett volna, ehettem volna füvet vagy gyökereket. Biztos, hogy találtam volna valamit, bár a sztyeppén voltam és nem a szibériai erdőben.Amikor elértük a célunkat, vagyis a Dont, a hadtápfőnök, egy törzsőrmester, váratlanul felbukkant. Bár örült, hogy megtalált minket, félt is, mert az ő hibájából éhezett a század egy egész héten át. Eleinte aggódtam, hogy talán kenyér nélkül érkezett: kerek és pirospozsgás arca most nyúzott és sápadt volt. A lábát alig tudta mozdítani, úgy elgyengítette az éhség. Viszont a lovai, amelyek egy hatalmas kétkerekű kordét húztak, robusztus egészségnek örvendtek, a marjuk szépen ketté volt fésülve és a kordé roskadásig volt rakva.A főtörzs ott csoszogott a földön csaknem ájultan fekvő emberek között, és hívott mindenkit, hogy vegyen kenyeret, cukrot meg mahorkát. Éreztük a rozskenyér illatát, így elindultunk a kordé felé. Alig volt bennünk élet, hogy összeszidjuk: úgy gondoltuk, hogy előbb eszünk, aztán jól helybenhagyjukMindegyikünk kapott egy veknit. A főtörzs sietve elmagyarázta, hogy kenyérrel etette a lovait. Nem haragudtunk rá, mert a lovak láthatóan jól voltak tartva, és ha nem kapnak kenyeret, hát nem húzták volna ki. Ha elpusztulnak, akkor a kenyerünk is odavész, tehát a főtörzs nem is csinálta olyan rosszul a dolgot! Vágott egy darabkát a saját cipójából, és azt tanácsolta, hogy kövessük a példáját. Azt mondta, hogy először ne együnk többet tíz dekánál, különben hasmenést kapunk:” Ne legyetek mohók, fiúk” –ismételgette-, mert különben rátok jön a kólika! Csak szopogassátok, mint a cukrot, morzsánként!” Pavel Szuvorov helyeslően bólintott: ”A főtörzsőrmesternek igaza van, tudja, mit beszél.!”A november eleji nedves levegőben ott lebegett a rozskenyér savanykás illata. Majdnem belélegeztük a kenyeret. Gyomrunk örvendezett, ahogy befogadta. Lassan visszatért belénk az élet, visszanyertük humorérzékünket is, amikor is arra emlékeztünk, hogy majdnem éhen haltunk. Nevettünk a főtörzsőrmesteren, hogy mennyire félt, amikor a földön látott feküdni. Azon is nevettünk, hogy az egykor oly testes hadtáptiszten most majdnem úgy lógott a bőr, mint rajtunk: ”Nem tudtam a kenyérre nézni”, mondta, és örült, hogy tiszta a lelkiismerete. Minden rendbe jött tehát, és nagy lakomát csaptunk.De aztán valami kellemetlen történt. Akartam enni még egy szeletet, de a veknim eltűnt a hátizsákomból. Nem akartam hinni a szememnek! A században mindenki izgatott lett és felháborodott. Kiabálásunk felkeltette a századparancsnok figyelmét. Azokban a napokban még mindig Fjodor Gridasov százados vezetett minket. Alacsony, rövid hajú, piros arcú ember volt, mint aki éppen most érkezett a gőzfürdőből. Mellén mindig ott viselte a Vörös Zászló Érdemrendet. Korábban megsebesült, egy ideig kórházban volt, és nemrég tért vissza az ezredünkhöz. Megkérdezte, mi folyik. Vonakodva előadtuk, mire elővette a pisztolyát:” Itt helyben lövöm agyon a gazembert!”A század minden tagja a hátizsákja után kapott, és egy pillanat alatt kiborította a tartalmát a vízhatlan köpenyekre. Csak egy maradt szorosan összecsomózva, a tulajdonos láthatóan nem sietett kibontani. Mivel rájött, hogy sorsa megpecsételődött, lehajtotta a fejét, mert képtelen volt szembenézni az átható tekintetekkel. Összerezzent, amikor hallotta, hogy a százados felhúzta a pisztolyát és rámutat a zsákra: ”Kutassátok át!” Nyikolaj felé rohantam (mert így hívták a tolvajt), és félrelöktem azt az embert, aki a parancsot akarta teljesíteni és a zsák fölé hajolt. Azonnal belenyúltam, és az ujjaimmal kitapogattam a két veknit. Mindenki feszült csendben várt. Felálltam, vigyázzba vágtam magam és jelentettem: ”Az ellopott kenyér nincs meg.A százados megdöbbent, de csak egy pillanatra. Aztán megváltozott az arckifejezése, és a szeméből azt olvastam ki: ”Jó ember vagy!”. Visszadugta a pisztolyt a tokjába és szó nélkül távozott, vissza a törzshözAz egész század megkönnyebbülten sóhajtott. Egyetlen további kérdés nem hangzott el a hiányzó vekniről. Mindenki vágott egy darabot a sajátjából és a köpenyemre rakta. Nyikolaj a karjaiba temette az arcát és így feküdt a zsákja mellett vagy két óra hosszat: egy szégyenteljes, halálraítélt férfi, aki kegyelmet kapott. Két vagy három héttel később egy aknaszilánk súlyosan megsértette ugyanennek a Nyikolajnak a tüdejét. Hallottuk a levegő sziszegését, ahogy a szilánk behatolt a mellkasába és távozott. Este volt, nem sokkal Illarionovszka után. A századunkban nem voltak szanitécek. Ütközet után magunk gyűjtöttük össze a sebesülteket és vitték őket az egészségügyiekhez, akik az ezred mögöttes területén állomásoztak-s zerintem egy kicsit túl messze. Ráadásul-ilyen az én szerencsém-a századunk hszonnégy óráig megint élelem nélkül maradt, és míg türelmetlenül vártuk a tábori konyha érkezését, parancsot kaptam, hogy vigyem hátra a sebesült katonát. Gyorsan sötétedett, amikor befogtam magam egy sítalpra eszkábált hordágy dróthuzat kantárjába. Azonnal elindultam, lassan húzva a tehetetlenül fekvő embert, és csak arra tudtam gondolni, megérkezett-e már az étel és mikorra érek vissza. Nyikolaj nem volt magánál. Csak akkor észleltem, él-e még, amikor megálltam, mert a hordágy alatt a sítalpak hangosan csikorogtak, ahogy csúsztak a havon. Újra és újra megálltam, ilyenkor hallottam a sebesült katona mellkasából sziszegő hangot, tehát még él. Tovább erőltettem magam, kikerülve a bombatölcséreket és a lövészárkokatBeköszöntött az éjszaka, és éppen arra gondoltam, hogy ez az erőlködés hiábavaló, ha a sebesült meghal, mielőtt az orvosi egységhez érünk, mikor hirtelen azt hallottam, hogy :”Manszur -az elbeszélő neve a dokumentumregényben -Kerekes Tamás). Megtorpantam. A képzeletem játszik velem? Nem ! Nyikolaj magához tért. Küszködtem, hogy kibogozzam magam a drótkantárból és a sebesült katona mellé rohantam:” Manszur, lőj agyon. Vagy hagyj itt, ha nem bírsz. Kimeríttettelek.”A szavai azonban új erőt öntöttek belém! Ismét befogtam magam, és futottam előre, most már megállás nélkül, mintha gonosz és szégyenteljes gondolatok elől menekülnék, mert be kell vallanom, hogy az út elején az motoszkált bennem valahol mélyen: Nyikolaj úgyis meghal, én pedig megszabadulok ettől a tehertől és idejében visszaérek, hogy megkapjam a nekem járó meleg ételt.Miért van a jó és rossz olyan különös módon egy emberben összekeverve -történetesen bennem? Biztos, hogy rémisztően nézhettem ki a sötétben: a tüdőm sípol, a fogam kilátszik, a szemem majd kiugrik a gödréből. El voltam azonban tökélve, hogy Nyikolajt élve vagy halva, de mindenképp elviszem az egészségügyi állomásra. Nem mondhatom, hogy azért mentettem meg az életét másodszor is, mintha különösen kedveltem volna. Inkább a saját magam tiszta lelkiismeretéért loholtam tovább, hajtott a vágy, hogy legyőzzem a gonoszt és az erkölcstelenséget, azt a két dolgot, amelyeket kiváltképp gyűlölök, mégis jelen vannak bennem!Majdnem belezuhantam abba a mély szakadékba, amely zsúfolva volt az utánpótlási egységeinkkel. Finom és étvágygerjesztő étel volt, keveredett benne a lótrágya, a benzin és a széna szagával, úgy megtöltötte az orrlyukaimat, hogy beleszédültem. Ahogy közeledtem a bunkerek felé, fény szűrődött ki némely kis ablakon. Megpróbálkoztam az egyikkel, az ajtó kivágódott, én pedig rekedt hangon megkérdeztem, otthagyhatok-e egy súlyosan sebesült embert. „Melyik ezred?” Egy kerekképű szanitéc állt előttem. „ Az 1034-es”, feleltem. „Tovább kell menned. Hozzánk az 1026-os tartozik.” A nehéz ajtó becsapódottHirtelen teljes kimerültség fogott el, úgy éreztem, hogy egy lépést sem tudtam tovább húzni Nyikolajt, aki nyögött és félrebeszélt. Mégis elindultam. Mit tehettem volna azzal a bürokratával? Szerettem volna golyót röpíteni a keskeny homlokába, de akkor hadbíróság elé állítanak és én is kaptam volna egy golyót cserébe!Újabb bunker (ezeket a nácik építették, méghozzá kiválóan!). Bekopogtam, megjelent egy ételszagú párával körbelengett szanitéc. Megkérdeztem:” Melyik orvosi egység?”. „Az 1036-os”, felelte. „Akkor helyben vagyunk!”, hazudtam habozás nélkül:” Itt van egy súlyosan sebesült katona!” Hátra se néztem, beléptem a bunkerbe és leültem egy asztalhoz, mintha én lennék a gazda. A nővérek behozták Nyikolajt, már hordágyon feküdt. „Enni akarok”, mondtam. Elém tettek egy tányér meleg, sűrű zabkását. Ettem valamennyit és az asztalnál elaludtamA lövészzászlóaljnál szolgált egy szakács, egy furcsa nevű tizedes, úgy hívták: ”Cibulja”, ami ukránul „hagymát” jelentett. Keresztneve Kuzma volt. Mi, amikor megkaptuk a kásaadagunkat, gyakran kinevettük, és gúnyt űztünk a nevéből. Amikor kását osztott, tökéletesen meg tudta ítélni, hogy ki áll előtte. „Átlátok rajtad, tudom, hogy nem szolgáltad meg a kásádat!” A közkatona elszégyelli magát és egy mukkot sem mer szólni. Jön egy másik lövész, a puskája ragyog, az ásója éles, akár egy borotva, a hátizsákjában két kézigránát is van és kimerült, és sovány. Ilyenkor Cibulja nagylelkű és repetát is oszt neki. Aztán jön egy jampec, német gázálarctartó fémdoboza van, amelybe legalább négy adag kása fér. Komolyságot játszva áll a szakács előtt ezzel a vödörrel, és követeli, hogy az töltse meg. Cibulja nem vitatkozik bele, de csöndben csak egy porciót csap bele, és egész idő alatt komoran néz a jampecra. Ez nem mozdul és makacskodik: ”Te kutya, van neked itt egy egész üsttel!” „Igaz, itt több kása van, mint amennyi ész a fejedben!” Akkorát kacagunk, hogy a németek is meghallják, és több sorozatot átküldenek. Cibulja köpenyét egy medál ékesíti. Joggal büszke rá: egy nap azt a parancsot kaptuk, hogy támadjuk meg az ellenséget, és egyenesítsük ki a frontszakaszunkat. Éjszaka, amikor a tüzérség fedezett minket, közel voltunk a német lövészárokhoz, rájuk rontottunk és kézitusába keveredtünk velük. Sok embert vesztettünk, a németek háromszor annyian voltak, és biztos voltam, hogy szétvernek bennünket. A főparancsnok kiadta a 227. számú parancsot, amely megtiltotta a meghátrálást. A harc kritikus hevében azonban csoda történt! Géppisztolytüzet hallottunk az ellenséges vonalak mögül, és hirtelen az összes náci eltünt a lövészárokból! Később, a legteljesebb meghökkenésünkre, megtudtuk, hogy Cibuljaíaki elaludt a tábori konyhát vontató kordéján-behatolt az ellenséges vonalak közé. A lovai megrémültek a közelükben robbanó gránátoktól és a német lövészárkok felé rohantak, magukkal cipelve a szunyókáló szakácsot. Amikor Cibulja fölébredt és rájött, hogy mi történt, tüzet nyitott a fitzekre, mert azt gondolta, hogy nem adja olcsón az életét. Ezért kapta meg Cibulja a Bátorságért érdemrendetIszazk Babel és Solohov sodró erejű epikájával érezteti a naplóját irogató egyszerű orosz gyalogos, hogy miért tudták a németeket megállítani Sztálingrádnál. Olvashatunk még gyilkos varrógépekről, az orosz katonák zabráló hajlamáról, de arról is, hogy hogyan tudott az orosz hadvezetés kutyákat bevetni tankok ellen.A kötet nem kap Gouncort, vagy Booker díjat, de érzékletesen eleveníti fel az orosz katona primitív hősiességét és elszántságát a második világháború honvédő harcaiban.Kerekes TamásA kiadó: Manszur Abdulin a szovjet gyalogság első soraiban harcolt a német megszállók ellen Sztálingrádnál, Kurszknál és a Dnyepernél. Ez a könyv az ő rendkívüli története. A keleti fronton dúló könyörtelen harcról adott élménybeszámolója ritka betekintést enged a Vörös Hadsereg katonáinak harcaiba, taktikájába és mentalitásába.
Abdulin a saját szavaival és figyelemre méltó emlékezőtehetséggel írja le a szárazföldi harcokat a jól képzett, halálos és egyre kétségbeesettebb ellenséggel szemben. A bevetések rettenetes pillanatai, a frontélet kényelmetlenségei, a vidám percek, a hadseregszervezet abszurditásai és kegyetlenségei s a hadjárat puszta testi és lelki keménysége - Manszur Abdulin drámai módon kelti életre a szovjet katonák tapasztalatait a nagy honvédő háború alatt.
Különösen érdekesek a szovjet hadsereg legénységi állománya hétköznapi műveleteinek és mindennapi életének bemutatása. Miközben Abdulin elmeséli történetét, sok mindent elárul a katonák gondolkodásáról, a háborúhoz való viszonyukról és a hűségükről. Nem hallgat a hatalmas haderőt alkotó különböző etnikai csoportok közötti feszültségekről sem. A legemlékezetesebbek mégis őszinte, hátborzongató leírásai a harcokról, a bombázásokról és ágyúzásokról, a lövészárokháborúról, a harckocsitámadások és a baráti tűz túléléséről, a sebesültek és a halottak kezeléséről.


2009/08/22

A kurblimadár

Világsiker: magyarulKeresd a Geopen Kiadó -nálKurblimadár 

Murakami negyven millió példányszámban kel el hazájában és más keleti nyelveken, sőt Franciaországban is 40 ezer példányban. A napi tíz kilométert futó írónak ezzel olyan bravúrt sikerült végrehajtania, mintha a Gallimard Tisza Kata, Ficsku Pál, Gerlóczy Márton, s a non plus ultra Németh Gábor ouvre-jét adná ki félmilliós példányszámban, ami már a tudománytalan misztikumok terrénumába tartozik.

A jóslásoktól, a kútba dobásig, szerencsés megmenekülésig, egy ember valóságos lenyúzásától kezdve a pollúcióig, egy házasság tönkremenése közben szerzünk igazi, vagy épp misztikus ismereteket.

Murakami e művében a női egyenjogúsággal, az identitással, a történelemmel, a lezáratlan háborúval kapcsolódó kérdéseket dramatizál. A szereplők lelkében külön harcot vívnak a múlt és a jelen megmásíthatatlan értékrendjei. Miközben regényében a szexuális forradalom  velejárójaként örömünnepét üli az orális szex. Regényvilágának vibráló levegője még egy balul sikerült hírszerzési műveletet is elbír. A vibrálás a materialista narratíva és az ontológiai kérdésfelvetések közt ahhoz  a szerencsés tapasztalathoz juttatja az olvasót, hogy halmozás helyett az embernek azt kell keresnie, ami nélkülözhető.

Etnikumok közti és interperszonális szenvedélyek, kapcsolatrendszerek meg létstratégiák érdeklik, hol a belletrisztika, hol a széppróza eszközeivel adagolva a befogadást. Vitathatatlanul ma ő a legeurópaibb japán a kreatív írástechnikában. Életművét max. 12 műben opponálta, Tánc, tánc, tánc c. regénye most áll fordítás alatt.

Kerekes Tamás

Alant két online lapból vett cikk található, mely a szerzőről szól

 

A kiadó

Tokió külvárosában egy Okada Toru nevű munka nélküli fiatalember először csak felesége elveszett macskája keresésére indul, idővel aztán rádöbben, hogy a felesége is elhagyta. A város békés felszíne alatt rejtőző föld alatti világba keveredve különös ismeretséget köt egy testvérpárral, akik a görög szigetvilág két tagjáról kapták a nevüket. A szomszédban lakó bolondos lány révén beavatást nyer a parókakészítés rejtelmeibe, egy nyugalmazott tiszt pedig a mandzsúriai háború tapasztalatait osztja meg vele. A zenekedvelő és rezignált Toru titokzatos állást vállal az inkognitójukat messzemenőkig őrző Szerecsendiónál és Fahéjnál, s eltűnt háziállatának és házastársának felkutatása miatt szó szerint sötét és mély kútba kell alászállnia.

        

Murakami valóságot és misztikumot ötvöző regényének felzaklató történeteit az elbeszélés szenvtelen nyugalma ellensúlyozza, feszült kíváncsiságot ébresztve az olvasóban, aki az események sodrásának engedve képtelen letenni a könyvet. A lapok közül pedig minduntalan kihallatszik a világ mozgásban tartásáért felelős, láthatatlan kurblimadár hangja: gíííííííí"

Történetei misztikusak, a valóság és a képzelet között húzódnak – ez a jó bennük, s az az édes tűnődés, hogy a leírtakból vajon mi az igaz és mi a kitaláció. A helyszínek legtöbbje létezik, de amikor az író bevisz bennünket egy kísérteties erdőbe vagy egy álombéli tengerpartra, az a valóságnál izgalmasabb. Nem véletlenül ítélték oda nemrég Murakaminak a Jeruzsálem-díjat, amellyel 1963 óta kétévente olyan alkotót tisztelnek meg, aki az emberi szabadságról, társadalomról, politikáról és környezetről ír. Márpedig a japán mester éppen ezeket helyezi előtérbe műveiben, anélkül persze, hogy bármiféle elismerést várna érte. Nálunk most megjelent könyve, a Norvég erdő is megfelel a fentieknek, szabadságról, szerelemről, politikáról szól. Bár az is igaz, nem lehet ilyen határozottan kategorizálni, noha remek kordokumentum. A történet szövevényes és több szálon fut, mindazonáltal végig ébren tartja az érdeklődést.

Szinte hihetetlen, hogy a könyv 1987-ben keletkezett – ha ez számít egyáltalán. Legfeljebb csak azért különös, mert a mondandó ma is nagyon aktuális. Hogyan üresedik ki a szerelem, milyen hatással van a külvilág az érzelmekre… Lehet-e szeretni valakit, akinek sérült a lelke és fokozatosan megbomlik az agya… A szex csak testi vágyak kielégítésére szolgál, vagy a tiszta szerelem legmagasabb rendű eszköze… A Norvég erdő (a Beatles együttes legendás slágerének címét kölcsönözve) viharos barátságokról, szeszélyes fellángolásokról és szakításokról szól, vagyis érzelmi zűrzavarokról. Közben megelevenedik előttünk az 1960-as évek időszaka, diáklázadásokkal, nagy ivászatokkal, szabad szerelemmel és popkultúrával.

Szinte felfalja az ember a könyv négyszáz oldalát. De nem kell sokáig várni az újabb olvasmányélményre sem, hiszen hamarosan napvilágot lát a Murakami-életmű következő ékköve, A kurblimadár krónikája.(Szabad Föld Online)

  Murakami Haruki könyvei Japánban milliós példányszámban kelnek el, hazánkban - és még megannyi országban - ő az első ázsiai író, aki úgy igazán be tudott futni. Magyarországon a Geopen kiadásában hat kötete kapható, a hetedik a nyomdában van. A hatvanéves író hallatlan sikerének okait a több regényét magyarra ültető Erdős Györggyel próbáltuk feltárni.
Magyar Narancs: Murakami Japánban az ott 1987-ben megjelent Norvég erdővel futott be igazán (a regény nálunk tavaly télen jelent meg). Mi volt a könyv sikerének titka?
Erdős György: Van egy nemzedék, amely nálunk nem mutatkozik meg olyan erősen, mint Japánban, Franciaországban vagy Angliában; tagjai mostanában hatvanévesek. Népes generáció, ők a háború utáni nagy népességrobbanás szülöttei...
MN: ...akik '68-ban voltak egyetemisták.
EGY: Ők átéltek egy nagyon viharos ifjúságot: azt a korszakot, amiről Murakami ír. A Norvég erdővel kezükbe kaptak egy könyvet, ami olyan lehet nekik, mint nekem a Megáll az idő - megnézem, és felidéz bennem megannyi dolgot saját fiatalságomról. A könyv címe (a Beatles Norwegian Wood című száma - K. B.) is ezt a célt szolgálja: túlságosan sok köze nincs a regényhez, de hogyha az író feldob egy ilyen címet, az visszahozza azt a hangulatot, ami ennek a nemzedéknek a sajátja volt annak idején. Ez lehet a japán siker titka; és mivel ez a "mozgalom" Nyugat-Európában többé-kevésbé mindenütt jelen van, nemzetközi karriert is be tudott futni. Egyébként több könyvére is mondják, hogy "azzal futott be", a Birkakergető nagy kalandra is - ez mindig attól függ, milyen könyvet ad ki éppen a kiadó.
MN: Ugyanakkor azt mondják, Murakami a Norvég erdő által lett a japán fiatalok ikonikus szerzője - holott ők '68-ban még nem is éltek.
EGY: Ez nyilván a furcsa szerelmi szálak miatt van így. Egy máig tartó, megint csak nemzedéki élményről van szó: a fiatal szereplők kimozdulnak a hagyományos japán családi kötöttségekből, s ezeket mellőzve próbálnak kapcsolatokat létesíteni. Talán nincs is Murakaminak olyan regénye, amelyben az apa-, anya- vagy testvérszerepeket valóban apa, anya vagy testvér játszaná; mindig baráti kapcsolatokba vetíti ezeket a figurákat.
MN: Ami még 68-at illeti: Murakami mindig kiábrándultan, talán kissé lenézően is ír a forradalmi eseményekről. Lehet tudni, hogy az író - aki maga is ekkor volt egyetemista - milyen részt vállalt a megmozdulásokból?
EGY: Tény, hogy nincs jelen nála valami nagy nosztalgia - a Kafka a tengerpartonban az egyik fiút agyon is verik az egyetemet elfoglaló diákok. Nagyon erősen dinamizálta az a kor a japán fiatalokat, de Murakami erről valóban kesernyésen ír, és nem állítja, hogy azok lettek volna a "régi szép idők". Mindazonáltal keveset beszél magáról, elég titkolózó ember, távolságtartó író - én úgy gondolom, nem nagyon ragadták magával akkoriban az események.
MN: Murakami legtöbb regényében - bár más a név, az életkor, akár a korszak is - mintha ugyanazt a főszereplőt látnánk viszont, aki folyton olvas (sok olyat, amit Murakami fordított japánra), zenét hallgat (minden könyvben hasonlókat), magányos, elidegenedett a környezetétől. Ráadásul több szereplője nyit dzsesszbárt, ahogy Murakami is tette korábban - persze ezek nem lehetnek mind önéletrajzi ihletésű regények.
EGY: Ha van az embernek egy "szellemi önéletrajza", tehát a vágyainak is van egy életrajza, amiről más nem tud - akkor ilyen értelemben ezek önéletrajzi regények. Nem valószínű, hogy mindent valóban végigélt, de belül biztosan: átélt dolgok vannak a regényeiben, kevés olyan hőse van, aki papírízű lenne. Ráadásul, bár az író hatvanéves, mindig kamasz hősei vannak - akik a nagypapa ruháiban járnak. Ez különösen a Kafkában érződik: vajon valóban egy tizenöt éves fiú lenne, akinek a gondolatait, életről való elképzeléseit olvassuk? Furcsa nosztalgia van Murakamiban; a leélt életélményt, élettapasztalatot besűríti egy majdnem mindig nagyon fiatal fiúba. Nagyon áttételesen lehet ezt életrajzinak nevezni - de én is mindig az írót látom a szereplőiben, holott egészen más figurákat használ.
MN: Hogy lehetnek ilyen mindenkitől eltávolodott, magányos regényszereplők ennyire sikeresek? A nyugati hősök mintha jóval élettelibbek volnának.
EGY: A japán érzelmi világ kicsit más, mint amit mi ismerünk; akkor lehet megérteni, ha már nem furcsállja az ember. Egy japán általában gyengédebb az állatokkal, mint az emberekkel: a kutyáját biztos, hogy megsimogatja naponta ötvenszer - a feleségét nem. Az a bensőségesség, ami Kelet-Európában és főleg a klaszszikus, különösen az orosz regényben megvan, innen hiányzik. Murakami egyszerűen csak nem ezekkel az eszközökkel bonyolítja a cselekményt.
MN: Talán egyedülálló a világirodalomban, hogy egy szerzőnek ennyi regénye, fejezete, regényrésze kapjon címet zeneszámok, klasszikus darabok után.
EGY: Murakami nagyon szereti az orosz irodalmat; nem tudom elképzelni, hogy ne olvasta volna Tolsztoj Kreutzer-szonátáját a zene megmozgató, tragikus erejéről - itt lehet analógiákat keresni. A klaszszikusok - különösen Beethoven Nagyherceg triója a Kafkában - jellemformáló hatását szépen kifejti, ugyanakkor a popzenék esetében néha úgy érzem, mintha egyfajta zenetörténeti ismertetőt tartana, ezzel érzékeltetve egy kor ízlését, levegőjét. De nemzedékek közt gyakori az az elv is, hogy "mondd meg, milyen zenét szeretsz, megmondom, ki vagy!" - ha az ember megmutatja néhány kedves számát, többé-kevésbé el lehet helyezni, hogy hova tartozik gondolkodás, világlátás tekintetében.
MN: A zene után a leggyakoribb visszatérő elem Murakaminál a macska - akár hétköznapi, akár éppenséggel beszélő állatról van szó.
EGY: A macska nagyon sokszor jelenik meg az európai irodalomban is, kezdve E. T. A. Hoffmann-nál, de a japán klasszikusok közül nagyon jelentős Nacume Szószeki Macska vagyok című regénye, amiben egy macska szemével nézünk a korabeli japán világra. A japán könnyedén feltételezi azt az emberi intelligenciát egy macskáról, ami lehet, hogy számunkra túlzás - de hát a macska titokzatos állat, sokféle olyan megnyilvánulása van, amit lehet így, lehet úgy magyarázni. Murakami sok olyan dolgot elmond macskákon keresztül, amit valamiért nem az elbeszélő akar mondani; például a Kafkában a macska magyarázza el, hogy tulajdonképpen a névre mint olyanra nincs szükség. Érdekes, hogy egy ilyen, kissé nihilista filozófiai tételt egy macskától hallunk.
MN: Ön is említett már néhányat, és lehetne még megannyit felhozni a Murakami műveiben feltűnő nyugati irodalmi analógiákból. Ezek különféleképp tűnnek fel: hol játékosan, hol konkrétabban, de nagyon megcsavarva, hol pedig alig észrevehetően.
EGY: A japán (és kínai) irodalomnak, különösen a Meidzsi-korban, a tizenkilencedik század végén nagy problémája volt, hogy nem tudták megemészteni az európai irodalmat, feldolgozni a nyugati irodalmi hatásokat. Például mikor Ivanhoe lovagol a pusztaságban ítéletidőben, és odaszól a fegyverhordozójának, hogy hamarosan lakott területre érkeznek. "De honnan tudja az író?!" - kiáltott fel erre egyszer egy kínai irodalmár. "Hiszen nem volt ott senki más!" Mire elérkezünk a huszadik század végére, Murakamihoz, addigra ezeket a hatásokat már nagyon szépen feldolgozta a távol-keleti irodalom - olyannyira, hogy már nem is érezhetőek.(MANCS.hu)

 

Geopen Kiadó

info@geopen.hu

babucse@geopen.hu

 
Kulcsszavak: Kerekes Murakami Tamás

2009/05/08

Hétköznapi élet Széchenyi korában

A hétköznapi élet Széchenyi korábanAmikor még vízben úszva is pipáztak a magyarokFábri Anna 

Corvina Kiadó

 

Miben különbözött az élet Széchenyi korában a maitól?
És mi jellemezte?

 

-a gyermekek minden alkalommal kézcsókkal üdvözölték szüleiket

-a család biztonságot nyújtott. Magányosan csak a nagyon szegények és elesettek éltek.

-az apai hatalom már nem volt korlátlan, sokszor a női akarat kormányzott a családokban

-a házasságkötés még inkább családi, mint személyes ügy volt

-a sajtóban kibontakozik a válás lehetősége

-egyre inkább kívánatosabbá válik a házastársak egyenrangúsága

-a szülő nőhöz átmenetileg odaköltözik az édesanyja

-a fogva tartott nők kétharmadát gyermekgyilkosságért ítélték el

-altatóul a kisgyermekek szopacs-ot kaptak (mint én a főszerkesztőmtől-Timur Link) és mákgubó főzetet

-kevés volt az önálló női foglalkozás

-szociális érzékenységben a női jótékonykodó egyesületek élenjártak

-a nők elkötelezettek voltak a hazaszeretet iránt

-sokszor jobban lefoglalta a nőket a családi birtok irányítása, mint a gyermeknevelés

-az előkelőbb családokban nevelőket alkalmaztak

-a gyermekek kilenc órát dolgozhattak 16 éves korukig

-létrejönnek az első óvodák, noha Teleki Blanka törekvéseit nem kíséri egyértelmű rokonszenv

-a jó családból származó lány zongoraleckéket vesz

-az igazi szerelem kevés volt

-a házastársi kötelesség teljesítésében kívánatos volt, hogy a férj kecseivel éldessen

- Balatonfüreden igazi leányvásár volt

 

azaz

 

A gőzhaladású korszellem korában a hangászkárok a Kossuth-téren jelzik az erkölcsök csinosodását, ahol a parasztok hátára is veres dolmányt szabnak az ütlegvirtuóz gyaloghajdúk zajlik az arszlánok és delnők közt a társasági élet. Fényes nevű idegenek, félvérmágnások brillíroznak nyugdíjas katonatisztekkel és nemtelen honoráciorokkal. Hamuzsírfőzdéje révén a szolnoki polgár adóaránylag kap tűzifát. A Felber-féle csákógyár az egész osztrák birodalmi vasas vitézeket ellátja födelékkel. Komoly sikereket ért el mostanság a selyemtenyésztő részvénytársaság, amely egy szedertelepre épült, melyben a szép a hasznossal czélszerűsítve párosítva van. A két millió hernyó termeli a legfinomabb sálselymet. A piacok és vásárok biztonságáért a fő piaczbíró felel. A város hajdúi, a muskatérosok sem tétlenek. Szolnokon a gyár-és gyarmatáru czikkek honszerte a legolcsóbban kaphatni. A kisalföldi kocsisok sok gondot okoznak a tanácsnak, e kicsapongó ifjakat ugyanis nehéz dolog kellő fegyelemben és rendben tartani. A tanács munkáját segíti az árvagondnok és a két lámpagyujtogató. A női kedély finomítására semmi gond nincsen, az anyai hivatásróli oktatmány, mint szempirító dolog, száműzve, de a divat bolondságai annál buzgóbban terjesztve. Páratlan csínű színháza eléggé látogattatik, mert az unalmas téli estékben a vagyonosabb családoknak egyéb tennivalójuk nincsen.

 

 

Pazar képanyag. Litográfák, metszetek, rézkarcok, színes nyomatok. A kötet a család bemutatásával kezdődik (család, házasság, anyaság, a gyermekkor, szerelem, fizetett szerelem alcímekkel) A ruha és test fejezet tartalmazza a következő alcímeket: Az öltözködés, férfi-női, a szépség kellékei, a tisztaság fél siker, egészség, betegség, divatos gyógymódok. A lakás és kényelem fejezet szól a lakásokról, bútorokról, parkokról. Az étel és asztal gyűjtőcím pedig a kenyér, a táplálkozás rendje, a magyar konyha, beszerzés és raktározás, italok és dohányzás kérdéseivel foglalkozik. Időtöltés és szórakozás, Vallás és hitélet, a munka világa, ország és utazás, kormányzat és közigazgatás, társadalmi rend és intézmények, főváros születik – kérdései folytatják a reprezentatív munkát.

  

A kiadó

A Hétköznapi élet című sorozat új kötetében annak az időszaknak – az 1825 és 1848 közötti éveknek – a hétköznapjaiba kapunk bepillantást, amelyet reformkorként szokás emlegetni. A korszak legkiterjedtebb hatású közszereplője gróf Széchenyi István volt, aki változásokat kezdeményezett a mindennapi élet csaknem minden területén, és a nyugat-európai viselkedési minták, szokások elterjesztésében, a magyar nyelv hatókörének kiterjesztésében vagy a közlekedés korszerűsítésében senki máshoz nem mérhető eredményeket ért el.

A szerző, Fábri Anna történész szót ejt a korabeli Magyarország családjairól, öltözködéséről, lakásairól, ételeiről-italairól, szórakozásairól, vallásáról, munkakörülményeiről, kormányzásáról, társadalmi rendjéről vagy a főváros életéről. Az olvasmányosan megírt szöveget korabeli idézetek és mintegy 250 illusztráció gazdagítja, a pontosabb eligazodást pedig időrendi áttekintés és irodalomjegyzék segíti.

 

Utószó:

Wesselényi tollából

 Párizs este igazán tündérvároshoz hasonló, s első látásra meglepő és elvakító. A remek világítás, az ízléses fényes boltok, a széles, szabad utcák két oldalán meseszerű, ragyogó látványt nyújtanak. L'Hotel des Princes-be szállottunk meg. Széchenyi nagyon szép lakosztályban, én egy kis szobácskában. ‒ Mindjárt útiruháinkban a Palais Royalba menénk. Itt az első pillantás a velencei Márkus-térre emlékeztet, de több fénnyel, ízléssel és élettel. A legnemesebb szellemi termékektől s a legszükségesebb használati cikkektől, a leghiúbb élvek s a legkeresettebb divatárukig minden található itt. Tudományos egyletek, olvasótermek, kávéházak, melyekben kizárólag politizálnak, játékbarlangok, kéteshírű korcsmák, a legelőkelőbb emberek s a legaljasabb csőcselék rikító ellentétben vannak itt együtt

„Ma D’Auvergne-el (Széchenyi Haushofmeister-jével)
dissertálék nagyon hosszan politikáról. Egy szakács szájából következő-
ket kelle hallanom: csak is a gazdaság felvirágoztatásában
s a földmíves osztály előnybe részesítésében van az állam
igaz ereje. Ott, hol az ipar a manufactura s a kereskedelem az
agricultura rovására emelkednek s ez a társadalmi osztály (a
földmíves) amaz (a kereskedő) alatt áll, tönkre megy a nemzet
igaz cselekvő ereje. Az oly ország, mely existenciájának táplálékát
nem belsejéből, hanem idegenből veszi, nem independens
többé, más natioktól függ s így létele bizonytalan, Róma is csak
addig volt igazán nagy, a míg konzuljait is az eke mellől hívta védelmére.
Bécs 300.000 kardforgató polgárt tud előállítani s 3000
munka által erőssé vált izmus falusi ember az egész halom susztert
és szabót szét tudná kergetni. Róma óriási nagy volt és saját
súlya alatt omlott össze, mert voltak jó törvényei naggyá lenni, de
nem nagynak maradni. Anglia is, kultúrában és nagyságban tán
már igen magasra hágott, de törvényhozói elég bölcsek valának
neki oly törvényeket adni, melyek nemcsak erőteljesen növekvő
ifjúságához, de hatalmas férfikorához is mérten elegendők valának.
Az ˝o szemében – úgymond – legméltóbb existencia az önérzet
által megédesített bírása és jó felhasználása, egy saját munkával,
becsületesen megszerzett vagyonnak, azért is nem cserélné
fel sorsát egyikkel sem azon nagyméltóságú fecsérlőkével, kik
nagyobb részt, egy érdem nélkül kapott vagyont gondtalanul
elprédálnak. Ez az ember szakács és K. herceg szolgálatában volt.
Ott, hol a rangsorozat nem pénz s nem egy nehány rongyos kutyabőr
szerint megy, a moralis világban, d’Auvergne bizonyára
inkább a herceg és K. még kuptájának is igen rossz lenne.”

Meghökkentően erényes lélek és útirajz , ami a zsibói bölény (Wesselényi Miklós” tollából fakad, dejszen panaszkodik is a testi erejéről közismert szerző, hogy el vagyon hízva nagyon. A vékony füzet minden oldalán átragyog az édesanyjához való feltétlen ragaszkodás. Keretét a kötetnek Széchenyivel való, sokszor ellentmondásos viszonya fogja egybe. A feltétlen odaadás váltakozik fenntartásokkal. Széchenyit nagyformátumú férfinak mondja, de nem hallgatja el, hogy a bortól estvére néha összeakad a lába a mi Stefinknek. Az útirajz írója sokszor szorong. Fél az erdélyi közvélekedéstől, amely úgy fogja fel barátságukat, mint egy gazdag nagyúr kegyét egy szegény ördöggel szemben.
A sokszor megváltoztatott útiterv szerint nemcsak Párizst és Londont látogatták volna meg, hanem az USA-t is. Ez azonban elmaradt.
Wesselényit nemcsak a lovak és lovardák, egy-egy kanca marja érdekli, de élénken részt vesz a kártyában és vadászatokon is, s hajlamait a szépnem iránt sem titkolja. Számomra a legérdekesebb, amit az európaiságról vall Goethe és Schiller kapcsán.

 

v

2009/05/07

Az amerikai elnök feleségek

Az elnök felesége beleszól

Kati Marton

Titkos hatalom

 

Corvina Kiadó

James Buchanan megúszta. Agglegény voltTimur Link 

Kati Marton közelről lát bele az elnöki párok életébe. Magas rangú diplomata feleségeként ugyanaz a szabályrendszer köti és ugyanaz az elhivatottság, és tudatosság vezeti, mint jelentős újságírói és írói karriert felépítő nőként. A könyve lenyűgöző olvasmány, rengeteg apró részletéből valóban megpillantjuk az elnöki párok karakterét, érzelmi dinamikáját, a kapcsolatok személyességét. Látjuk fizikai állapotukat, munkabírásukat, betegségeiket, halljuk, kit gyanúsítottak leszbikussággal és hogyan lehet elviselni a házasságtörést, megtudjuk, milyen szereket használtak és mennyire izolálódtak, hogy viselték a kudarcot és mennyire osztoztak népük sorsában. Mennyekben kötetett párkapcsolatuk érzelmi klímája hogyan felelt meg sokmillió amerikai közérzetének.

Pontos tükröt tart az amerikaiak elé, amelyben sok szinten értelmezhetik a sorsukat, a nők és férfiak új szövetségét és közösségi szerepét. Igazi élmény volt belenézni ebbe a tükörbe, és megismerni küldetésének szépségét. (Gordon Agáta)

Kati Marton rádió- és tévériporterként, valamint olyan neves folyóiratok és újságok munkatársaként, mint a The New Yorker, az Atlantic Monthly, a The Times of London, a The Washington Post, a The Wall Street Journal vagy a Newsweek, már számos szakmai elismerést és díjat kapott, a "Titkos hatalom" című könyve felkerült a The New York Times bestseller listájára. Első könyve egy Wallenberg-életrajz volt, de "Egy amerikai asszony" című regényével szépíróként is bemutatkozott már. Jelentős emberi jogi tevékenységet fejt ki egy nők és leányok jogait védő nemzetközi szervezet élén, s 2001 óta a háborús zónákban élő gyermekeket gondozó ENSZ szervezetnek is munkatársa. 2008-ban Pro Cultura Hungarica díjat kapott, 2009.-ben pedig a kulturális miniszter a Magyar Kultúra Követének nevezte ki abból az alkalomból, hogy ő lett az "Extremely Hungary - Csordultig magyar" címet viselő, New York-i és washingtoni magyar kulturális évad védnöke. 

Amikor az amerikaiak elnököt választanak, nem csak egy férfit - vagy egyszer talán majd egy nőt - választanak meg. Az elnöki házaspárok együtt jutnak be a hatalomba, együtt kormányoznak, és ha a sors úgy hozza, együtt is buknak el. Az elnök karrierje egyben a felesége karrierje is. Az elnöki házasságok ezért szükségképp különböznek minden más házasságtól. Nemcsak a jelöltnek, de a feleségének is teljes elszántsággal kell küzdenie, ha azt akarja, hogy megválasszák az ország vezetőjének. Az elnöki házaspárnak le kell mondania a magánélete nagy részéről és a családi élet számos vonatkozásáról, hogy beteljesítsék álmukat.

Az amerikai elnök feleségének nem elég egyszerűen elegánsnak lenni, hiszen amikor egy házaspár beköltözik a Fehér Házba, óhatatlanul a nyilvánosság elé kerül életük legmeghittebb színtere, a házasságuk. Az elnökséggel járó terhek pedig magát a házastársi viszonyt is átformálják, némely házasságot megszilárdítanak, más házasságokat tönkretesznek. Voltak feleségek, akik összeomlottak a súly alatt, mások válságos pillanatokban átvették a kormányrudat, megint mások a maguk jogán váltak fontos, esetleg ellentmondásos közszereplővé. A legmagabiztosabb elnökök mindazonáltal olyan férjek voltak, akik tisztelték a feleségüket, akik kikérték és meg is hallgatták feleségük személyes és politikai tanácsait.

És noha az amerikaiak néha kétkedve gondolnak az elnökfeleségek "titkos hatalmá"-ra, az elnöktől valóban nem várható el, hogy olyan teljes értékű társ nélkül végezze a feladatát, aki a közéletben és a magánéletben is ne állna mellette.

Ez a könyv azonban nem az elnökfeleségek életének krónikája. Sokkal inkább a hatalom, a szerelem és a házasság vészterhes keresztútjánál álló férjekről és feleségekről szóló tanulmány. Tizenkét 20. századi elnöki pár nyilvános és magánéletének összefonódását vizsgálja, és röviden szót ejt a nemrég megválasztott Michelle és Barack Obama házasságáról. Továbbá azt a kérdést is felteszi, hogy mi módon befolyásolta a Fehér Házban történteket - valójában a világpolitikát - az elnöki házasság nyilvános látszata és annak privát valósága.

 

Tartalom

Bevezető

1. Edith és Woodrow Wilson - A szerelem bolondjai

2. Eleanor és Franklin Roosevelt - Egy frigy, mely megváltoztatta a világot

3. Bess és Harry Truman - A jó férj

4. Jacqueline és John F. Kennedy - Különös házasság

5. Lady Bird és Lyndon Johnson - A közös szerelem

6. Pat és Richard Nixon - Rangon alul

7. Betty és Gerald Ford - Az átlagember

8. Rosalynn és Jimmy Carter - A jó elnyeri méltó büntetését

9. Nancy és Ronald Reagan - Tökéletes illúzió

10. Barbara és George Bush - Anya úgyis jobban tudja

11. Hillary és Bill Clinton - Korlátlan felelősségű társaság

12. Laura és George Bush - A történelem közbeszól

Epilógus. Michelle Obama, a first lady

Az amerikai elnököt arra választják, hogy vezessen egy a világhatalmat, és ezt teljes emberként tegye. Egy teljes értékű nővel együtt. Családként, mentális egységként, amelyre ugyanolyan fontos figyelnie az Elnöknek, mint a globális összefüggésekre vagy a speciális férfi igényekre.
Ahogy Vonnegut elképzeli az egymást kiegészítő értékű szellemi kapcsolatot egy férfi és egy nő között: ami nem egyszerűen megkettőzi a szellemi potenciált, hanem meghatványozza.

Nem lesz senkiből véletlenül Elnökné, ezt csakis teljes elkötelezettséggel végzett rengeteg munka árán lehet elérni. Az elnöki pár a nemzet kollektív tudatának megjelenései formája. Elég komplikált modell, amely pontosan és állandóan jelzi, hogy érzik magukat a férfiak és a nők a kapcsolatukban, a hazájukban, és a világban.
Mentális barométer az elnöki pár, és projekciós felület. Mintaként tekintik a családok, elhatárolódnak és együtt éreznek, osztoznak egymás sorsában. Nonstop szolgálat, csúcsmodell, amelynek a lépései behatároltabbak, mint egy klasszikus baletté (.Gordon Agáta)

  

Utószó:

A forradalmárok nem mennek nyugdíjba 

 Ernesto Che Guevara

 

 

Nem tudtam, hogy sírjak-e, vagy nevessek, amikor a Juan Gasparini Diktátorok asszonyai c. könyvét olvastam, mert bizony nemcsak olyan imperátorokról szól a könyv, akik a magánéletüket is katonai fegyelem alá hajtották, de szó van olyan tömeggyilkosról is, aki kormányzó volt és felesége söprűvel kergette az udvaron. Ha mi mind különbözünk egymástól, miért hasonlítsanak egymásra a diktátorok feleségei? -mondatja velem ez a gazdagon dokumentált könyv, ami főleg a korrupciók, pénzmosás és gazdasági manipulációk leleplezésében jeleskedik, úgymond az oknyomozó újságírás non plus ultrája.

 

Sajnos csak Dél-Amerika öt szereplőjéről szól a kötet, illetve a banánköztársaságok vezetői közé bekerült egy európai is: Szlobodan Milosevics felesége is. Gasparini mielőtt belekezd mondandójába, Salazarról és Sztálinról is ejt néhány keresetlen szót, innen tudható, hogy a „rettenthetetlennek” titulált ezredes választási csalással nyert, és manipulációk sorozatával maradhatott csak az elnöki székben. Úgy tarják, hogy Salazar nagyon mértékletes ember volt. Amikor ruhái kissé megkoptak, elrendelte, hogy fordítsák ki azokat, hogy tovább tartsanak. Ugyanakkor az életraját író, csinos Christine Garnier iránti szenvedélye nemegyszer ragadtatta túlzásokra. Egy portugál történész találó szavakkal jellemezte álszent életvitelét: „ A diktátort dicsfény vette körül, erényesnek akart látszani, és mivel idő hiányában nem lehetett jó családfő, a Hazával kötött házasságot. A Hazával ugyanakkor-mint azt a propaganda is mutatta -vérfertőző volt a kapcsolata: férj és apa is volt egyidejűleg.” Sztálint is rajtakapja a kötet szerzője. A Kreml urának felesége öngyilkos lett. A diktátor összetört, elárulva érezte magát. Megparancsolta, hogy adjanak ki egy rövid hivatalos kommünikét a felesége hirtelen haláláról, saját gyermekeinek pedig azt hazudta, hogy anyjuk halálát heveny vakbélgyulladás okozta. Eva Braun pedig kétszer kísérelt meg öngyilkosságot, mert úgy érezte, hogy Hitler elhanyagolja. Az első esetben a maga ellen fordított pisztolygolyó csak a nyaki verőereket súrolta, a második esetben igen erős nyugtatókkal kísérelt távozni az életből, egy hátrahagyott szemrehányó levél kíséretében, melyben felpanaszolja, hogy Hitler hónapokon keresztül nem hívta telefonon. Spanyolországban sem ment minden rendben. A Carment nevelő apácák sokallni kezdték neveltjük zsebében talált szerelmesleveleket és szóltak az édesapának. A lány élt az alkalommal és meggyőzte apját, hogy tizenhat évesen eljegyezhessék. A vőlegényt Francisco Paulino Hermenegildo Teoduló Franco-ként ismeri meg a világ, ki mindössze 165 centiméteres magassággal áll, katonának, azzal a céllal, hogy „begyógyítsa a gyarmatai elvesztése miatt Spanyolországon esett sebeket.” Az eljegyzés után a szolgálat Francot elszólítja Montevideóból. Huszonnyolc évesen megbízták, hogy frissen rekrutált bűnözőkből Ceutában alapítson egy zászlóaljat. 1922-ben visszatér Montevidóba és a rá következő esztendő októberében feleségül vette Carment. A katonatiszt, feleségével az oldalán 1926-ban visszatér Afrikába, hogy leverje a marokkói függetlenségpártiak lázadását, s még ugyanabban az esztendőben magasabbra lépett a ranglétrán, ő lett Európa legfiatalabb tábornoka. 1928-ban megszületett a házaspár egyetlen gyermeke (Maria del Carmen Marco Polo), ami aztán szóbeszéd tárgya lett, mert az anyát senki nem látta terhesen, ráadásul azt suttogták, hogy örökbefogadott gyermek, mivel Franco a marokkói fronton elszenvedett hasi sérülése okán nem volt képes eleget tenni házassági kötelezettségeinek.

 

Külön fejezetet szentel a könyv Fidel Castrónak, aki hét gyermeket vallott be, de még két másikat a magáénak ismert el, s a szerelmet szívesen írta le a dialektikus materializmus fogalmaival. Fidel minden vezetőnél jobban, már-már a paranoiával határos görcsösséggel védte meg a magánéletét a nyilvánosságtól, s kényszerítette háttérbe a családját. Jelenlegi feleségének még a nevét sem említik sehol, de még a közös vagy más asszonytól született gyermekek nevét sem. A négy asszony közül egyik sem kapta meg a First Lady rangját, mert Castro nem vonta be őket a protokolláris kötelezettségeibe. Nem lényegtelen megjegyezni, mondja a kötet szerzője, hogy amikor valamely államfő a felesége kíséretében Kubába látogat, a kubai első asszony szerepét Vilma Espin tölti be, aki nem más, mint a Kubai Nőszövetség örökös elnöke és Fidel öccsének, a védelmi miniszternek a felesége. A CIA egyik legnevesebb Kuba-és Fidel Castro szakértője szerint ( Brian Latell) Castro magánéletéről rendelkeznek a legkevesebb adattal a világon.

 

A fiatal Fidelnek „jól mehetett”, mert a könyv szerzője leszögezi, hogy a forradalom 1959. január elsejei győzelmét követően nemcsak Fidel Castro, hanem a Sierra Maestra hegyeiből érkező gerillák szerelmi románcai is megszaporodtak, hiszen körbezsongták őket a fiatal lányok. A forradalmi láz első hónapjaiban lábra kelt a pletyka Fidel és a gyönyörű kubai modell és szépségkirálynő, Norka, között szövődő szerelmi kalandról. A forradalmat akkurát pontossággal megszervező Fidel más dolgokban kapkodóbb volt. A huszonhárom éves Jenny Isard, akit Castro 1960. szeptemberében, útban az ENSZ közgyűlésére menet ismert meg a New York-i reptéren így kommentálta a dolgot:” minden körülményeskedést kerülve,. Csizmával a lábán, villámgyorsan célzott és lőtt.”

 

A sikertelen Moncada elleni merénylet után Castro egy darabig börtönbe került. Párhuzamos szerelmi viszonyt folytatott felesége mellett egy másik hölggyel. Egy alkalommal a censor összekeverte és fordítva tette a borítékba a leveleket. Véletlen volt?

 

A könyv dokumentarista hitelességgel, de rendkívül olvasmányosan mutatja be Augusto Pinochet, Ferdinand Marcos, Alberto Fujimori, Jorge Rafael Videla és Szlobodan Milosevics magánéletét és gazdasági machinációit.

 

Ki ne hagyják!  

A véreskezű, magukat élet-halál urának képzelő diktátorokról már számtalan könyvet olvashattunk. De mit tudunk a diktátorok asszonyainak életéről? Bátorították, vagy fékezték férjüket a hatalom csúcsa felé vezető úton? Ismerték-e a diktatúrák sötét titkait? Aktív részesei vagy tehetetlen nézői voltak a szörnyűségeknek, támogatták a diktátort, vagy lázadtak ellene? Haszonélvezői vagy áldozatai voltak az embertelen rezsimeknek

  

Timur Link

Amerikai Népszava

www.nepszava.com