Összes blogok

Pár hónapja már írtam a Setét Torony képregényről, ám akkor még csak annak örültem, hogy a Cartaphilus kiadó rászánta magát arra, hogy magyarul is kiadja a Stephen King Setét Torony ciklusából táplálkozó rajzolt történeteket. Közel fél év telt el azóta, s a hír valósággá érett, a 6. Magyar képregényfesztiválra megjelent a kötet, én pedig a mai napon az Alexandra Kiadónak hála hozzájutottam egy recenziós példányhoz, amitől nagyjából elállt a szavam.

 

Jó pár hazai kiadáshoz volt már szerencsém, és a Setét Torony bizony nálam bekerült az öt legjobb kötet közé – mármint technikailag. A tartalom (a grafika és a történet) szubjektív, ebbe most nem is mennék bele, de a külcsín és a megvalósítás csillagos ötös. Már eleve a borító megkapó (nem csak az elülső, de a hátsó is), hiszen a kartonált felületet formalakkal egészítették ki, így elöl a központi figura és cím szépen csillog, szó szerint exkluzívvá téve a kötetet. Szerencsére a kiadónál nem csak a külsőbe öltek plusz munkát, a belívekre sem lehet panasz – igazi minőségi papír fogad belül, tökéletes színekkel, és még napokkal a nyomdai kifutás után is árad az oldalakból a festékszag, amit én kifejezetten kellemesnek találok. Amúgy már akkor érződik a kiadványon, hogy nem spóroltak az anyaggal, mikor kézbe vesszük, ugyanis a 240 oldalas kötetnek súlya van, több, mint 600 gramm, ami azért nem nevezhető éppen szokványosnak.

 

Maga a történet amúgy az eredeti Dark Tower: The Gunslinger Born 2007-ben megjelent hét epizódját tartalmazza, és külön öröm, hogy bőven kapott helyet bónusz tartalom is a 240 oldalon. Van beköszöntő, Stephen King levele az olvasóknak, Gileád térkép, alternatív borítók és szkeccsek szép mennyiségben, zárásképpen pedig egy több panelen keresztül bemutatott, abszolút érdekes "így készült" sorozat, ami a borítókészítésbe enged némi bepillantást.

 

Kétség kívül egy roppant igényes kiadással van dolgunk, talán a legszebb TPB (Trade Paperback – ragasztott kartonált) formájú képregény a hazai piacon. Nekem is csak egy bajom van vele, hogy nem kötött és keménytáblás, ami igazából érthető, hiszen ez a megoldás jócskán tovább srófolta volna a Setét Torony képregény amúgy sem alacsony árát. A kötet jelen formájában 3900 ft-ot kóstál, azonban úgy gondolom, hogy egy ilyen precízen összerakott, szép képregény bizony bőven megéri ezt az árat. 

A 6. Magyar Képregényfesztivál keretében idén is átadták a legjobb magyar képregényeknek és a legjobb magyar képregényalkotóknak járó Alfabéta díjakat. Magát a díjat még 2006-ban hívták életre, lényegében annak apropóján, hogy a megelőző évben a 168 óra hasábjain megjelent egy cikk, amelyben a képregényt csak hírből ismerő szerző határozottan kijelentette, hogy a rajzolt történetek az analfabétáknak valók. Már maga a díj elnevezése is utalás az inkriminált írása, és az alkotók elismerése mellett a kezdeményezés célja az volt (és van), hogy bebizonyítsa, a képregény igenis művészet, presztizse van, és nem csupán a 168 óra szerzője által megnevezett csoportnak szól. A kezdeményezést én már a kezdetektől díjaztam, és roppant nagy megtisztelésnek érzem, hogy már másodszor tartottak érdemesnek arra, hogy magam is részt vehessek a nyertesek kiválasztásában, DE...

 

Új helyre (Teréz krt. 12 – belső udvar) költözött a kedvenc képregényboltom, a Trillian, és a tegnapi napon el is látogattam az Oktogon mellé, hogy bevizsgáljam az új placcot (véleményem szerint jobb, mint az előző hely). Ha már ott voltam, elhoztam a havi képregény adagomat is, ami ezúttal mindössze négy füzetet jelent. A legutóbbi képregényes posztomban már jeleztem, hogy egyre kevésbé vagyok elégedett az általam vásárolt képregényekkel, így végül a szanálás mellett döntöttem, és lemondtam pár címet. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy 1-2 hónapon belül már csak két sorozatért, az Amazing Spider-Manért és az Ultimate Spider-Manért fogok bejárni a boltba. Na de lássuk ezúttal mi került hozzám:

Tegnap végre időt (és pénzt) szakítottam rá, hogy elugorjak a Trillian Képregényboltba, ahol már három hónapnyi adagom gyűlt össze az általam követett képregénycímekből. Összesen 24 db füzet várt rám, amiből végül csak 21-et vásároltam meg. Mindez került nagyjából 26 000 forintomba, amit alapvetően nem sajnálnék elkölteni egy hobbira, ha azzal maradéktalanul meg lennék elégedve. Ebből persze már azonnal sejthető, hogy nem feltétlenül vagyok megelégedve az elhozott csomagommal. Nem titok, korábban is panaszkodtam már rá, a kedvenc képregényhősöm kalandjai néhány kivételtől eltekintve botrányosak az utóbbi években, s egyre inkább úgy vagyok vele, hogy sajnálok pénzt áldozni valami olyasmire, amit nem élvezek 100%-ig.

Lassan három éve, hogy először szó esett a blogomban a Setét Torony képregényről, ami az általam igencsak kedvelt, Stephen King féle Setét Torony regényciklust vette alapul. Mikor először lelkendeztem a rajzolt kalandról, még csak az amerikai megjelenést vártuk, és a piacra kerülést követően én annak rendje és módja szerint el is kezdtem vásárolni a szériát, főleg azért, mert három éve még csak álmodtunk itthon arról, hogy elolvassuk a hét kötetes ciklus befejező részét, az pedig eszünkbe sem jutott, hogy valaha ez a képregény megjelenik majd Magyarországon.

Aztán láss csodát, ma este jött a hír, hogy a Cartaphilus kiadó, aki olyan klasszikusokat hozott el nekünk, mint a Simpsons Comics, az Aliens, a Watchmen, vagy a Sandman, idén tavasszal mégis nekiáll az azóta több tucat füzetre duzzadt The Dark Tower-képregényfolyam leközlésének. Az szinte biztos, hogy nem füzetenként, hanem gyűjteményes formában fogjuk megkapni a történetet, s én csak reménykedni tudok abban, hogy nem szétszabdalva, hanem egyben kapjuk majd meg az első hét részt magába foglaló minisorozatot, amelynek a címe eredetileg: The Gunslinger Born.

 

A Marvel által kiadott képregényről azt érdemes tudni első körben, hogy nem konkrét adaptációval van dolgunk, hanem egy amolyan kiegészítő cselekményfolyammal, amely kicsit részletesebben foglalkozik a regényfolyam főhősének -- Rolandnak -- a múltjával. A történetet nem is maga Stephen King írta, ő csak Creative- és Executive Directori szerepet töltött be a képregény készítése során, a történet végeredményben Peter David és Robin Furth (ő King közvetlen munkatársa, külön könyvet írt a Setét Torony értelmezéséről) munkája. Az, hogy a "mester" nem maga írta a képregényt, valójában fel sem tűnik, hiszen a már emlegetett hét részes első sorozatban olyan események kapnak helyet, amelyek részletesen ki lettek tárgyalva a Setét Torony sorozat két kötetében (A Harcos, Varázsló és Üveg), így a King-olvasóknak ez sok újat nem fog mondani, csupán vizuális téren nyújt némi pluszt. Méghozzá nem is akármilyet, hiszen Jae Lee és Richard Isanove munkái annak ellenére is igen lenyűgözőek, hogy jobbára hatalmas, klasszikus (és egyszerű) panelekkel dolgoznak. A rajzok részletesek, már-már festményszerűek, megfelelő nyomtatásban egészen lehengerlő benyomást keltenek. 

Ami lényeges, hogy a Dark Tower képregények összes (eddig megjelent) része Gileádban játszódik, és csakis Roland ifjúságára és a régi barátaira koncentrál, a Setét Torony regények többi ikonikus szereplőjével nem is találkozunk (legalábbis az első három minisorozatban biztos, hogy nem), és az első hét részt leszámítva az egész széria nem is adaptáció, hanem egy kiegészítő képregény az eredeti King művek mellé, hiszen a második minisorozat (öt rész - The Long Road Home) már olyan részleteket tár fel, amelyek a regényekben nem kaptak helyet, és még tovább mélyítik Roland karakterét, töviről-hegyire bemutatva, hogy miképp vált azzá a figurává, akivel a Setét Torony regények első kötetének, a Harcosnak az első oldalain találkozhattunk. A jelenleg is futó The Battle of Jericho Hill minisorozat már ismét olyan eseményekkel foglalkozik, amelyekről olvashattunk a regényekben (Callai farkasok, A Setét Torony), és úgy gondolom, hogy a The Gunslinger (ami 2010-ben fog megjelenni Amerikában) közvetlen előzménye lesz a regényfolyam első részének.

 

A képregény tehát főleg azoknak fog igazi élményt nyújtani akik, már olvasták a 7 részes regénysorozatot, ám a dolog működhet akár úgy is, hogy a képregényolvasók a rajzolt sorozat hatására kezdenek majd el érdeklődni Stephen King grandiózus, a teljes King-Univerzumot egybeolvasztó munkája iránt. 

 

Dark Tower: The Gunslinger Born (7 füzet) - 2007

Dark Tower: The Long Road Home (5 füzet) - 2008

Dark Tower: Treachery (6 füzet) - 2008/2009

Dark Tower: The Sorcerer (one shot - 1 füzet) - 2009

Dark Tower: The Fall of Gilead (5 füzet) - 2009

Dark Tower: The Battle of Jericho Hill (5 füzet) - jelenleg is fut

Dark Tower: The Gunslinger (megjelenés valamikor 2010-ben)

 

A múlt héten megkeresett Tomster cimborám, hogy készül egy nagy képregényes karácsonyi kép, és mi lenne, ha én is beszállnék egy Bate figurával. Mondanom sem kell, kapva kaptam az alkalmon, és csatlakoztam a nagy Képregényválogatotthoz, elkészítettem a saját részemet, és most ezzel az igen jól sikerült rajzzal szeretnék mindenkinek Boldog Karácsonyt kívánni:

Megint eltelt egy hónap, megint voltam a törzshelyemen, a Trillian képregényboltban, és beszereztem a havi adagomat – és ezúttal ismét felülkerekedtem a lustaságon, és nekiláttam, hogy megosszam a véleményem a frissen beszerzett rajzolt kalandokról. Ezúttal kilenc füzet került a kosaramba, és szokás szerint volt köztük jó, jobb, és volt köztük nagyon rossz is. A folytatásban átveszem, hogy pontosan mikről is van szó.

Úgy látszik idén is jó voltam, ugyanis ma délután megkaptam az első Mikulás-ajándékomat. Najó, valójában nem Mikulásra kaptam, csak úgy, de mivel ma december ötödike van, úgy döntöttem, hogy ez lesz az én idei ajándékom a nemlétező csizmámba. Az ajándék sokak számára valószínűleg nem jelentene sokat, de nekem igen, hiszen egy pöpec kis képregényes albumról van szó, olyasmiről, mint a tavaly kapott Spider-Man: The Icon. Na persze nincs olyan jó, hiszen ez nem Pókemberes, de még így is kuriózum, nem sok lehet belőle ebben az országban. Az album neve: DC Comics Covergirls – és ahogy az a névből már sejthető, a kiadvány csak borítókkal, azon belül is olyan borítókkal foglalkozik, amelyeken a DC Comics ikonikus nőalakjai találhatóak: Lois Lane, Wonder Woman, Catwoman, Supergirl és még sorolhatnám...

 

Rengeteg borító, az aranykortól kezdve napjainkig, a legismertebb címektől a legismeretlenebbekig. Persze nem csak képeket találunk az albumban, hanem leírásokat, ismertetőket és érdekességeket is - szóval amellett, hogy sokáig lapozgatható és nézegethető az album, érdekes olvasmány is egyben. A kivitelezés amerikai módra parádés: védőborító, alatta igazi keménykötés, belül eszméletlen jó minőségű papírra nyomott élénk színek. Egy szóval jó kézbe fogni, a forgatás után pedig jó érzés a polcra rakni, a többi képregénykötet mellé...