Cornwall - élménybeszámoló képekkel
Csütörtökön hajnali fél nyolckor indultunk a ködös Londonból, kölcsönzött autónkkal,egy kis Ford Fiestával.
Hozzávetőlegesen 500 km volt az út, amit 7 óra alatt sikerült leküzdenünk, amiben komoly szerepet játszott a reggeli londoni dugón való átverekedés.Természetesen közben megálltunk pihenőknél, tankolni, folyó ügyeket intézni.
Útközben Anglia vidéki életében,házakban,állatokban gyönyörködhettünk,s ami különösen szép volt,hogy bár sütött a nap, a napokban esett hó arrafele még mindig megmaradt.
Közben figyelni kellett az úton a tehénátkelőket (bizony, ilyen is van) - lámpás átkelőkkel biztosítják a tehéncsorda áthaladását. Sajna a mi utunkon egy fia tehén sem haladt át,így ettől az élménytől megfosztottan voltunk kénytelenek folytatni utunkat. (igazán lehetne valami timesheet, menetrend, vagy hasonló, de komolyan:)
A szálloda gyönyörű helyen,közvetlenül a tengerparton található, mi pedig éppen beestünk első kezelésemre, ami egy "mud bodywrap" -re. Istenien éreztem magam,tiszta kék lettem (mikor beborított az iszapszerű izével),mint a hupikék törpikék,mondtam is a nőnek (olyan 50 körül) hogy úgy nézek ki,mintha a Smurf-ból jönnék,mire nagy nevetések közben hozzátette: vagy mintha az Incredible Hulk-ból szalajtottak volna. Az egy órás kezelés végére teljesen relaxált lettem, bőröm csudiszép lett, meg minden. Később kaptam arckezelést is, meg manikűrt, szóval teljesen el lettem kényeztetve.
A szobánkból gyönyörű kilátás nyílt a tengerre, és terasz is tartozott hozzá.
a szálló parkjában
A szálloda étterme a Flying Fish valami fantasztikus, csupa ízlelőbimbót- és szemetgyönyörködtető fogást kínált. Én elsősorban a halakra "mentem rá", ha már a tengerpartra vetődtünk ugyebár.
Első este grillezett kecskesajtot fogyasztottam cékla-és almasalátával körítve-hmmm, majd következett a "nap fogása", ami makréla volt. Az isteni vacsit vaníliás Créme Brulée-vel zártam.
A második napot kiadós angol reggelivel nyitottuk,
majd újabb "spaterápiákat" vettem igénybe: szemkörnyék- kezelés, illetve forró-és hidegköves hát-váll-és nyakmasszázs. Ez utóbbi hihetetlenül izgalmas érzés volt, a hideg-meleg váltakozása jólesően stimulálta a bőrömet s az izmaimat.
A masszázs után egy kiadósat sétáltunk a parton, köveket és kagylókat gyűjtve.
(kinek hiányzik az alsógatyája?:)
Ezután késői kocsikázásra indultunk, St Ives felé. Útközben megálltunk "lovazni" , vagyis IKEAs gumicukorral rontottuk szegény,ártatlan paci fogait. Nem igazán tiltakozott:) Nagyon barátságos volt, bújt, meg engedte, hogy simogassam a nóziját.:)
Elég későn érkeztünk ST Ives-be,de a látvány így is igen megkapó volt:amerre csak néztél a házakból kiszürödő fény világította be a partot, éppen apály volt, így simán sétálgathattunk a kikötőben, a tenger helyén, a lehorgonyzott hajók köteleit kerülgetve.
Maga a városka meseszerű volt apró, barátságos házaival, extra szűk, hegyes-völgyes utcáival.
Másnap reggel megnéztük a közeli Pendennis - várat, ahol VIII. Henrik erődítménye található.
Gyönyörű volt a kilátás, a bástyák, az ágyuk, beöltözhettem katonának, és még morzéztam is:)
Utunkat folytatva benéztünk a Treasure -parkba, ahol lehetett igazgyöngyöt-tartalmazó Oystert horgászni,de aztán erről mégiscsak lemondtunk. Vettem egy pár, a nyakláncomhoz passzoló tanzanite-fülbevalót:), és élőben megnézhettünk a Vissza a jövőbe csodaautóját a DeLorean-t, fluxuskondenzátorostul,meg időzítőszerkezetestől.
Így tehát utunkat a reneszánszban folytattuk (mindig is az volt a kedvenc korom), és volt fehér ló,meg lovag...ööö, bocs, az már egy másik történet;)):P
Visszatérve a jéghideg valóságba - szó szerint,mert majd halálra fagytunk a metsző szélben, túránkat Portreath-ben folytattuk, ahol gyönyörűek a parti sziklaképződmények:sávosan töredezve váltakoznak a színek a kőmonstrumokon. A tenger hatalmas, már-már félelmetes hullámokkal nyaldosta a partot, de ez a szörfösöket egyátalán nem zavarta:némelyik egész sikeresen lovagolta meg a "fenevadakat":)
Ezek után nem kisebb útra vállalkoztunk, mitsem, hogy megkeressük a "világvégét"-"Lands end"- vagyis Nagy-Britannia legnyugatibb szárazföldi csücskét.
Pár órás szerpentinezés után rá is bukkantunk. Azt már meg sem
említem,hogy természetesen ez is gyönyörű volt, a tenger, a
sziklák,stb.,ugyanakkor valamiféle harmadrangú Poszt-apokaliptikus
filmben éreztük magunk:a hely amolyan kis mini Disneylandnek volt
kiépítve,de sehol semmi, van parkolóméter, sehol parkolóőr, a
boltok, kiállítások, éttermek zárva, a "főutca" üres, a boltok
cégértáblái magányosan nyikorognak. Világ vége a világ
végén?-gondoltam,de aztán mégsem jöttek az időközben emberevővé
vált zombik:D
Egy kedves kis útmenti fogadóban a tűz melett átmelegedtünk, meg forrócsokiztunk, aztán visszaautóztunk a hotelbe.
Utolsó napunkon kihasználtuk a hotel "spa" lehetőségeit:úsztunk, lazultunk a jacuzziban, s izzadtunk a szaunában és a gőzfürdőben:)
Aztán könnyű kis ebéd következet ( én:sajttál a helyi sajtokból- a kecskesajt mennyei volt!- házi "chutney"-val, ami leginkább birsalmalekvárra hasonlított), s nekivágtunk az útnak.
Útközben megnéztük Newquay-t, egyszerűen lenyűgöző. Azért arra kiváncsi lennék, hogy miként építették fel a szikla tetejére a házat. És arra is,hogy ki lakik benne,és hogy szingli-e az illető;)))
