Összes blogok

Megint eltelt egy hónap, megint voltam a törzshelyemen, a Trillian képregényboltban, és beszereztem a havi adagomat – és ezúttal ismét felülkerekedtem a lustaságon, és nekiláttam, hogy megosszam a véleményem a frissen beszerzett rajzolt kalandokról. Ezúttal kilenc füzet került a kosaramba, és szokás szerint volt köztük jó, jobb, és volt köztük nagyon rossz is. A folytatásban átveszem, hogy pontosan mikről is van szó.

Utoljára májusban írtam az általam beszerzett képregényekről, ám ez nem azt jelenti, hogy azóta nem szereztem be a Pókemberes lapjaimat, csupán valahogy a vásárlást követően sosem volt időm/kedvem/ihletem blogilag is átvenni, hogy mi is került be a gyűjteményembe. Most sem fogom végigpörgetni azt a közel hetven-nyolcvan füzetet, amit azóta szereztem be, csupán a tegnapi Trillian (azaz a novemberi) adagot, ami konkrétan hét darab képregényt jelent.

Jó három hónapja nem voltam a Trillian Képregényboltban, ami az esetemben annyit tesz, hogy három hónapja gyűltek a berendelt képregényeim, szám szerint huszonkét darab, amelyért közel huszonhétezer forintot kellett leperkálnom, hogy elhozhassam őket. Elhoztam, nem vitás, hiszen bár sokat panaszkodom, hogy a kedvenc Pókemberem minősége már nem a régi, azért még mindig imádom a főszereplésével készült képregényeket. Végül ezúttal nem kellett csalatkoznom, a délután folyamán volt lehetőségem átrágni magam néhány füzeten és hazaérve is folytattam a képregényes fiesztát - ismét jókat nevettem a párbeszédeken és bár voltak igen gyatra történetek is, azért most van pár olyan füzet a frissek között, amit jó többször is kézbe venni, és várom a következő hónap elejét, hogy folytathassam a félbehagyott kalandokat. Volt képregény amit lemondtam a boltban (Dark Tower sorozat) és legközelebb is lesz, amit már nem veszek magamhoz többet, de még így is bőven lesz, ami gyarapítsa a gyűjteményemet (aminek lassan már megint alig találok kultúráltan helyet...).

Csak az említés szintjén a mostani adagról: a Dark Avengers #2-4 egészen elképesztő színvonalú sztorit szállított, Norman Osborn és kompániája az egyik legjobb a jelenlegi leosztásomban. A New Avengers #50-52-ben ugyan voltak számomra teljesen érdektelen szálak, de itt olvastam a legjobb dialógusokat é skülön öröm, hogy Brian Michael Bendis a szokásosnál jobban figyelt Pókember karakterére, ezzel számos mulatságos pillanatot szállítva számomra (a párbeszéd Jessica Jones-al egyszerre volt frenetikusan vicces és egy picit lehangoló). Az Ultimatum #2-3 ugyan nem szippantott be, de az oldalakról visszaköszönő, a Marvel képregényekre nem igazán jellemző brutalitás még engem is lenyűgözött. Az Amazing Spider-Girl #29-30 már egyáltalán nem kötött le, így ezt, akárcsak a Daredevil füzeteket, a következő hónaptól már nem fogom igényelni. A Ultimate Spider-Manből csak #131-es számot kaptam meg, Ultimatum crossover, jól sikerült, de már sokkal jobban várom a megújult sorozatot, kíváncsi leszek, hogy a reformált formában is követni fogom-e ezt az alternatív univerzumot. Végül itt van az Amazing Spider-Man #585-592, amiben voltak remek és teljesen gagyi történetek is, a rajzról nem is beszélve. Azért szerencsére itt is akadtak zseniális pillanatok, és bármily meglepő, a legjobb részeket épp a leggyengébb számok produkálták, az #590-591-es számok üzenetrögzítős pillanataitól rendesen libabőrös lettem, ezekkel a képkockákkal megint sikerült elkapni a régi Peter Parker/Pókember hangulatatot. Nagyon remélem, hogy a jövőben ismét javul majd az Amazing sorozat színvonala...

Hónapok óta, jóval több, mint fél éve nem szóltam a havi képregényadagjaimról, ami főleg annak tudható be, hogy egész egyszerűen nem leltem örömömet bennük, s ez egyenes ágon arra vezethető vissza, hogy egész egyszerűen csapnivalóak voltak, nem kötötték le a figyelmemet, némelyiknél a borítónál tovább nem is jutottam. De mivel a szokások nehezen halnak, így minden hónapban róttam a kis utamat, eszembe nem jutott, hogy abbahagyjam a gyűjtésüket. Még szerencse, mert mindig vannak olyan pillanatok, mikor az sem érdekel, ha tízezreket kell otthagynom a boltban, ugyanis előjönnek azok a momentumok, amelyekért annak idején ezt az egész képregény dolgot magamhoz ragadtam.

Ismét eljött a hóelő, így természetesen lelkesen vágtattam tegnap a Blaha Lujza tér felé, ahol kedvenc képregényboltom, a Trillian található. Mivel az előző hónapban meglehetősen csinos kis csomagom gyűlt össze, azt hittem, hogy ezúttal egy szerény felhozatallal fogopk távozni. Nos, szerencsére tévedtem, ugyanis ismét összegyűlt egy kellemetes adagnyirajzolt történet - összesen épp egy tucat kiadvánnyal a hátizsákomban hagytam el a helyszínt. Lássuk hát, ebben a hónapban milyen lett a felhozatal.

Ismét eltelt egy hónap, így ismét vizitáltam a Trillian képregényboltban és egy meglehetősen kellemes kis csomaggal hagytam ott a boltot (tizenkét füzet plusz egy bónusz). 12 évesen, ha látom, hogy mennyi képregényem lesz, bizonyosan rettentő büszke lettem volna magamra: most ott tartok, hogy már nem nagyon tudom hova rakni őket, állnak stócban, s a könyvek mintájára, lassan egyre több olyan van, amivel még el se jutottam odáig, hogy elolvassam, néha csak átfutom őket. Na de sose legyen ennél nagyobb gondom, hogy van rengeteg minőségi (oké, akad egy-két gyenge eresztés is...) olvasnivalóm a nagy henyélős pillanatokra. Már a hétvégére is az lett volna a terv, hogy valami pokróc, innivaló, aztán irány a Margitsziget, ahol kellemesen elolvasgattam volna mondjuk a fűben. Az idő persze keresztbe tett... De ennyi elég is a kikacsintásból, jöjjön a lista, mi is a havi osztás június hónapra.

Mivel az Iron Man mozinak hála nagyon pörög a képregényes téma, így nem vagyok rest beszámolni, hogy ma is megtettem a kis kiruccanásom a Trillian képregényboltba, ahol felmarkoltam a rendes havi képregény adagom. Sajnos a május ebből a szempontból igen karcsú lett, alig pár cím érkezett a nevemre. Csak, hogy gyorsan letudjam a legrosszabbat, megjött az Amazing Spider-Man 555-557, három füzet, amiben összefüggő történet van, még mindig a Bran New Day Shit, ami ezúttal nem is olyan rossz, legalább elhelyezik végre a pókot a Marvel Univerzumban, de ettől függetlenül persze pocsék, hiszen ez a három rész sem mutat semmi olyat, amiért el kellett volna törölni az elmúlt húsz évet. Szóval az Amazing egy rakás szemét és még jó ideig az is marad. Emellett volt még The Dark Tower: The Long Road Home 2, ami végre olyan történetet mesél el, ami nem volt benne Stephen King Setét Torony ciklusában, nem mellesleg még mindig gyönyörű a festményszerű rajzaival, szóval imádom. Ezen felül megjött még a Ultimate Spider-Man 121, ami hozza az elmúlt időszak színvonalát van benne akció, de sokkal fontosabb Peter Parker és az ős kis személyes világa, jól megírt történet, remek párbeszédekkel és életszerű szituációkkal - szóval csúnya dolog ez, de még mindig ez a cucc a kedvencem a Pókembert illetően.

Ami viszont ennél is fontosabb, hogy megjött a Secret Invasion első része, és bár már a tököm televan az évente megjelenő nagy Marvel eseményekkel (House of M, Civil War, World War Hulk) a silányságuk miatt, ez most elkapott. A lényeg, hogy van a Skrull faj, idegenek, alakváltók és agresszívak, akiket a Marvel hősök lenyomtak. Igenám, de a gonosz zöldek bosszút forraltak és szépen - az alakváltó képességüknek köszönhetően - beszivárogtak a Marvel Univerzumba (ezért Secret Invasion), ezzel belülről rombolva a rendszert. Az esemény valamikor a nyolcvanas években kezdődött, szóval jó sok mindent és mindenkit érint, és a Secret Invasion első számában derül ki, hogy kik az elsők, akik valójában nem azok, akiknek látszanak: Jarvis (Vasember komornyikja), Hank Pym (A hangya), Black Bolt (róla már korábban kiderült), Dugan parancsnok (S.H.I.E.L.D. nagykutya). A történet kezdésnek nagyot üt és kiváncsi leszek mi lesz a folytatásban és, hogy mit változtatnak meg évekre visszamenőleg, lesznek még meglepetések, ez szinte biztos. Ami a lényeg, hogy végre egy képregény, aminek várom a folytatását és kiváncsi vagyok, hogy mire megy ki a játék. Persze volt már ilyen, nem is egy, de remélem, hogy a Marvel ezúttal nem hagy cserben.

Na ilyen is régen volt már, pedig minden hónapban megyek a kis aktuális anyagomért a Trillianba. Nem volt ez másképp most sem, még ha jelentős késéssel is vettem fel a júliusi leosztásomat. Nem sok, hét darab, de szerencsére hétvégén már jön az augusztusi csomag, szóval addig éppen elég lesz ez a pár újdonság. De lássuk a mostanit: itt van az Amazing Spider-Man #541, még mindig a post Civil War Back in Black story, amiben a Pókember üldözi a May nénire lövő orgyilkos felbérlőjét, természetesen a Vezér az, és természetesen Peter elhatározza, hogy megöli, de természetesen úgysem fogja megtenni. Most sem. Szóval a szokásos rétestészta, láthatóan csak azt szeretnék, hogy egyszerre érjen véget minden különálló füzetben a cselekményszál, hogy aztán indulhasson az új "era". Itt van aztán a Sensational Spider-Man #38, ami szintén a fekete vonalon fut, de remek történettel, ami visszahozza a teljesen megőrült Eddie Brockot, agyonrágott karakter új köntösben, ez az, amitől még mindig a Sensational a legjobb Pókos cím. Mellette a kistestvér Friendly Neighborhood Spider-Man, amelyben végre a lezárásához közeledik az ostoba The Other végkifejlet, Pókunk megküzd a sötét női ösztönénjével. Nem túl lebilincselő, nem bánom, hogy ennek is vége lesz. Aztán végre itt a Ultimate Spider-Man #110, aminek csak azért örülök, mert az egyik utolsó, amit a borzalom Mark Bagley rajzol, a következőben már feltűnik az új alkotó, és néhány szám múlva végre Bendis is elhagyja a vérszegény szériát, nagyon bízom benne, hogy ez minőségi változást hoz majd a magazin életében. Ráadásként itt van még a The Amazing Spider-Girl #9, ami még mindig mókás kis képregény, amolyan nosztalgia-vonal, a DareDevil #97, ami egyre keményebb és szerencsére semmi köze az unott Civil War cselekményszálhoz, s végül a Dark Tower #5, ami negyed annyira sem jó, mint reméltem, de ha már elkezdtem megvenni, akkor be is fejezem ezt a sorozatot.

A február igen rövidkére sikerült naptárilag, ebből kifolyólag a tengerentúlon is összekapták magukat a szállítók és már a múlt hét elején megérkezett az aktuális képregénycsomag, amiért pénteken be is vándoroltram a Lónyay utcában található Trillian képregényboltba. Hiába azonban a rövidke huszonnyolc nap - szerencsémre - ismételten termetes kis pakk landolt a táskámban. Első és legfontosabb, hogy lezárult a Civil War mini első része, s ez egyben csalódás és kiváncsiság a folytatást illetően. Maga Civil War #7 számomra furán/kurtán ért véget, gyakorlatilag valamire való befejezés nélkül (mint anno a House of M), mutatva, hogy a kiadó még jó ideig húzni akarja a hősök között dúló háború szálát. Sajnos ennél is nagyobb csalódás az Amaznig Spider-Man #538, amelyben olyan esemény történik, ami várható volt, de elolvasva kicsit kiakasztott, hiszen ezt a nagy eseményt már legalább kétszer ellőtték a Pókember történelemben. Szóval visszás és gagyi, bár ha ezúttal komolyan gondolják akkor igazán nagy törés lesz. Emellett itt van még a New Avengers #27, ami gyakorlatilag egy helykitöltő story, amolyan felvezető a Civil Wart követő eseményekhez, szép és érdekes, ez esetben várom a folytatást, az új csapat számomra elég érdekesnek tűnik. Pók vonalon itt van még a Sensational Spider-Man #35, ami már a post Civil War erában játszódik, egy meglehetősen érdekes szállal, újra csak azt mondhatom, hogy ebben a füzetben megy a legjobb Pók-történet. Mellette lassan csordogál a Friendly Neigborhood Spider-Man #17, ami szintén új történettel operál, bár a grafikai kivitelezéssel nem győzött meg. Pókból meglett még az Ultimate Spider-Man #105, levezető rész, a clon-saga után, elég elcsépelt és nem túl jó, átfutottam aztán ment a levesbe. Ezzel ellentétben a New Avengers: Illumnati mini #2 része kellemesre sikeredett, megint kicsit átértelmezi a múltat, várom, hogy az egészből mi kerekedik ki az ötödik részre. Végül ebből a körből még itt van az alternaítv univerzumban játszódó Amazing Spider-Girl #3 és #5, ami hozza a maga retro színvonalát, nem szívszerelmem, de azért tetszett. Végül, de nem utolsó sorban a Sthepen King Setét Tornya nyomán született képregény (Stephen king's Dark Tower: The Gunslinger's Born #1), ami grafikus és időrendi sorrendben meséli el a Harcos a regényből már ismert életútját. Remélem ennél többet kapunk a folytatásban, bár maga a képregény még így is elnyerte a tetszésemet.