Összes blogok

Egész héten elképesztő kánikula volt, minek köszönhetően képtelen voltam rávenni magam a futásra, ami talán nem akkora nagy csoda, hiszen ki akarna 29 évesen szívrohamot kapni, én speciel nem, és ha belegondolok, hogy néha már az stresszes volt, hogy besétáljak a melóba, azt el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha mondjuk 35 fokos rekkenő hőségben nekiállok futni.

Szerencsére tegnap éjszaka érkezett egy kis hidegfront, s habár a hőmérséklet alig ment harminc fok alá, legalább egy kicsit megmozdult a levegő, ami éppen elég volt ahhoz, hogy előkapjam a futócuccot és kimenjek a szigetre. Nem szeretek ilyen melegben futni, de mivel elég nagy esély van rá, hogy a szeptemberi félmaratonon is hasonló lesz a "klíma", hát muszáj ilyen időben is edzeni, különben tuti nem lesz meg a kívánt 21 km. S mivel nekem feltett szándékom, hogy idén is lefutom a jubileumi Nike félmaratont, kicsit megacéloztam magam, beterveztem 10 km-t, és szerencsére sikerült is ezt teljesítenem két sziget kör formájában.

Szó se róla, csatakos lettem, mint egy ló, és most először gondolkodtam el komolyabban, hogy ekkora (vagy nagyobb) távokra azért csak vinnem kellene magammal némi innivalót, mert közel egy óráig futni folyamatos folyadékeszteség közepette, lehet, hogy nem túl egészséges. Sajnos a teljesen egyenletes futás megint nem jött össze, de így másfél hónappal a verseny előtt mindenesetre úgy néz ki, hogy idén sem lesz akadálya a félmaratoni táv lefutásának. A 10,67 km-es távot sikerült kevesebb, mint 60 perc alatt lefutnom, átlagosan 5,23 perc/km-es sebességgel, ami azt jelenti, hogyha sikerül egy kicsit jobb formába jönnöm, és picit gyorsítanom, akkor idén arra is van esély, hogy két óra alatt fussam le a félmaratont (tavaly ez nagyjából 2 óra 10 perc alatt sikerült).

Jó rég nem volt már futóblogos bejegyzés, de szerencsére ez nem azt jelenti, hogy mostanában hanyagoltam volna a futást, csupán nem emlékeztem meg róluk írásban. Legutóbb tegnap délután sikerült futócipőt rántanom, és legnagyobb szerencsére már a Margit szigeten is véget ért a faveszély, így megnyílt a pesti oldal, tehát végre lehetett teljes sziget kört futni, nem a budai oldalon kellett egy oda-visszát megejteni (bent nem szeretek futni, ott nekem már túl sok a gyalogos/kerékpáros/kiskocsis/nagykocsis).

Az időpontválasztás ezúttal mondjuk nem sikerült túl szerencsésre, lévén nagyjából valamikor fél négykor indultam el, és négy körül vágtam bele a körbe, tűző napsütésben, és saccra olyan harminc fokban, ami ugyan a köridőben nem jelentkezett számottevően, ellenben a grafikon tökéletesen mutatja, hogy igencsak messze voltam az egyenletes futástól.

Éppen ezért a jövőben igyekszem ismét az esti órákra tenni a futást, mikor már a nap sem tűz, illetve kicsit mérséklődik a hőmérséklet, már csak azért is, mert az 5-6 kilométerek után ismét ideje lenne növelni az adagot, minimum két sziget körre, hiszen feltett szándékom, hogy idén is lefutom a félmaratont, de az átlag 5 km-es távokkal aligha fog sikerülni. Szerencsére még van jó két és fél hónap az őszi Nike rendezvényig, és tavaly is ilyentájt kezdtem rákapcsolni, úgyhogy egyelőre nem aggódom, időm van, szerintem idén sem lesz ezzel probléma.

Az elmúlt három hét pörgése közepette teljesen elfelejtettem, hogy április elején volt egy éve, hogy belekezdtem a futásba – tudni kell, hogy csakis a Nike-Apple kütyü vett rá az edzésre, és az elején még én magam sem hittem, hogy ebből rendszer lesz, és nem egyszeri hóbort (ahogy az nálam elég sűrűn előfordul).

De tévedtem, hiszen már eltelt több, mint egy év, és jelen pillanatban már túl vagyok a 300. lefutott kilométeremen is, arról nem is beszélve, hogy tavaly ősszel megvolt a félmaraton is. A futás pedig megy tovább, éppen a hétvégén volt a hagyományos Vivicittán, amin annak rendje és módja szerint lefutottam a 12 km-t (tavaly még csak a Medicittát vállaltam be), és ha így haladok, akkor a hátralévő majdnem négy hónapban megint fel tudom majd küzdeni magam a félmaratoni szintre.

Amúgy a hétvégi futás teljesen jó volt, szinte végig tudtam tartani egy adott ütemet, és annak ellenére sem voltam vészesen kimerült a végére, hogy az idei szezonban eddig hat kilométer volt a leghosszabb táv, amit bevállaltam. 

Nakérem, most már tényleg itt a huzamos jóidő, a hőmérő mutatója többet van a tízes felett, mint alatta, így már nincs semmilyen "hidegidős" kifogás a futásra (nem mintha nem lett volna rendes ruhám télre, Rékának köszönhetően, de valahogy a hidegben, sötétben engem nagyon nehezen vett rá a lélek a szaladásra). Nem is keresek másikat, hiszen a múlt héten visszatértem a rendszeres edzéshez – mondjuk nem ment éppen zökkenőmentesen a dolog.

Múlt hét csütörtökön, az aktuális leadás után támadt rengeteg szabadidőm, s a délután folyamán kilátogattam a szigetre, hogy egy kellemes kis körrel nyissam meg a szezont. Sajnos csupán a lelkesedésem volt meg a futáshoz, ahogy a meglehetősen rapszodikus grafikon is mutatja, aznap a kondim igen messze volt a megszokottól. Ennek meg is lett a következménye, hiszen nem sokkal a második km után kiment a bokám, és ennek köszönhetően a szigetről való kibicegés több időt vett igénybe, mint általában a futás és a tömegközlekedés egybevéve. A balul sikerült edzés egyetlen pozitív pontja egy csinos (szintén futó) hölgy volt a 86-os buszon, akit végül nem szólítottam meg, de ha mákom van, akkor erre lesz még alkalmam...

Hiába volt a kis malőr csütörtökön, ez nem vette el a kedvem, pénteken (a fájdalom tovatűntével) újra próbálkoztam, s meg is lett az 5K, ezen alkalommal annyi tapasztalattal lettem gazdagabb, hogy viharos szélben futni nem annyira nagy fless, habár tény, hogy szélárnyékba érve hirtelen olyan érzése lesz az embernek, mintha húsz kilóval könnyebb lenne.

A szeles kaland után a hétvégén hanyagoltam az edzést, de ma annyit mászkáltam a napsütötte városban, hogy a meló végén már alig vártam, hogy hazaérve átöltözhessek, és kiugorhassak a szigetre. Péntekhez hasonlóan ezúttal sem csak a lelkesedés volt meg, könnyedén meglett az 5000 méter, így az áprilisi Vivicittán azt hiszem bevállalom a 12 km-es szakaszt, aztán szép lassan erősítek tovább az őszeleji Nike félmaratonra...