H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/09/05

25. Nemzetközi Nike Félmaraton

Akárcsak tavaly, idén is rászántam magam a félmaratoni távra (21 km), ám idén nagy szerencsémre már nem "egyedül" vágtam neki, hanem a jó 7000 induló között ott volt Kryss barátom is, így együtt vágtunk neki a "legyőzhető távnak". Egészen a 12. kilométerig bírtuk együtt, aztán én egy frissítőpontnál pohárvadászat helyett kiléptem, és végül 123 perc után értem be a célba (5,32-es átlaggal futottam a kilométereket), Kryss pedig öt perccel utánam. Annak ellenére, hogy csak egy percet javítottam a tavalyi időmön, az idei félmaraton jóval kellemesebbre (és kevésbé fárasztóra) sikeredett, mint a tavalyi, a nehézségek (izomfáradság, apró térdfájdalom...) csak a 16. km környékén kezdtek jelentkezni, de onnan már csak egy szigetkörnyi távra volt a cél, az meg már fejen pattogva is...
(Az iPodom 1 kilométeren 60 métert téved, újra kell kalibrálnom...)
 
A legrosszabb élményem a 7. és 9. kilométeren volt az alsó rakparton, mikor az izzadságtól és a napsütéstől félig megvakultam, de aztán a hűvös szél javított a dolgokon (mondjuk a térdemnek be is tett egy kicsit), és újfent rá kellett jönnöm, hogy egy-egy formásabb női fenék mindig tud adni egy kis lendületet a folytatáshoz. Szóval innen is köszönöm annak a szőke hajú, fekete sport melltartós lánynak, hogy az utolsó két kilométeren elém sodorta az élet (a csinos kerek fenekével együtt). Jövőre ismét indulunk, a célunk a 21 km két óra alatti teljesítése lesz. Meglátjuk.

(Átszellemült befutókép...)
 
U.i.: Az Andrássyn végigfutni úgy, hogy száz méterenként volt egy zongora, amin játszottak, mi pedig tapsoltunk nekik, félelmetesen jó érzés volt.
Kulcsszavak: Futóblog

A mai városnézésünk útvonala...

Kulcsszavak: Futóblog

2010/07/18

Futóblog 10.07.18. -- készülés a félmaratonra

Egész héten elképesztő kánikula volt, minek köszönhetően képtelen voltam rávenni magam a futásra, ami talán nem akkora nagy csoda, hiszen ki akarna 29 évesen szívrohamot kapni, én speciel nem, és ha belegondolok, hogy néha már az stresszes volt, hogy besétáljak a melóba, azt el sem tudom képzelni, mi lett volna, ha mondjuk 35 fokos rekkenő hőségben nekiállok futni.

 

Szerencsére tegnap éjszaka érkezett egy kis hidegfront, s habár a hőmérséklet alig ment harminc fok alá, legalább egy kicsit megmozdult a levegő, ami éppen elég volt ahhoz, hogy előkapjam a futócuccot és kimenjek a szigetre. Nem szeretek ilyen melegben futni, de mivel elég nagy esély van rá, hogy a szeptemberi félmaratonon is hasonló lesz a "klíma", hát muszáj ilyen időben is edzeni, különben tuti nem lesz meg a kívánt 21 km. S mivel nekem feltett szándékom, hogy idén is lefutom a jubileumi Nike félmaratont, kicsit megacéloztam magam, beterveztem 10 km-t, és szerencsére sikerült is ezt teljesítenem két sziget kör formájában.

 

Szó se róla, csatakos lettem, mint egy ló, és most először gondolkodtam el komolyabban, hogy ekkora (vagy nagyobb) távokra azért csak vinnem kellene magammal némi innivalót, mert közel egy óráig futni folyamatos folyadékeszteség közepette, lehet, hogy nem túl egészséges. Sajnos a teljesen egyenletes futás megint nem jött össze, de így másfél hónappal a verseny előtt mindenesetre úgy néz ki, hogy idén sem lesz akadálya a félmaratoni táv lefutásának. A 10,67 km-es távot sikerült kevesebb, mint 60 perc alatt lefutnom, átlagosan 5,23 perc/km-es sebességgel, ami azt jelenti, hogyha sikerül egy kicsit jobb formába jönnöm, és picit gyorsítanom, akkor idén arra is van esély, hogy két óra alatt fussam le a félmaratont (tavaly ez nagyjából 2 óra 10 perc alatt sikerült).

 

Kulcsszavak: Futóblog

2010/07/05

Futóblog 10.07.04.

Jó rég nem volt már futóblogos bejegyzés, de szerencsére ez nem azt jelenti, hogy mostanában hanyagoltam volna a futást, csupán nem emlékeztem meg róluk írásban. Legutóbb tegnap délután sikerült futócipőt rántanom, és legnagyobb szerencsére már a Margit szigeten is véget ért a faveszély, így megnyílt a pesti oldal, tehát végre lehetett teljes sziget kört futni, nem a budai oldalon kellett egy oda-visszát megejteni (bent nem szeretek futni, ott nekem már túl sok a gyalogos/kerékpáros/kiskocsis/nagykocsis).

 

Az időpontválasztás ezúttal mondjuk nem sikerült túl szerencsésre, lévén nagyjából valamikor fél négykor indultam el, és négy körül vágtam bele a körbe, tűző napsütésben, és saccra olyan harminc fokban, ami ugyan a köridőben nem jelentkezett számottevően, ellenben a grafikon tökéletesen mutatja, hogy igencsak messze voltam az egyenletes futástól.

Éppen ezért a jövőben igyekszem ismét az esti órákra tenni a futást, mikor már a nap sem tűz, illetve kicsit mérséklődik a hőmérséklet, már csak azért is, mert az 5-6 kilométerek után ismét ideje lenne növelni az adagot, minimum két sziget körre, hiszen feltett szándékom, hogy idén is lefutom a félmaratont, de az átlag 5 km-es távokkal aligha fog sikerülni. Szerencsére még van jó két és fél hónap az őszi Nike rendezvényig, és tavaly is ilyentájt kezdtem rákapcsolni, úgyhogy egyelőre nem aggódom, időm van, szerintem idén sem lesz ezzel probléma.

Kulcsszavak: Futóblog

2010/04/22

Futóblog (egy éves jubileum)

Az elmúlt három hét pörgése közepette teljesen elfelejtettem, hogy április elején volt egy éve, hogy belekezdtem a futásba – tudni kell, hogy csakis a Nike-Apple kütyü vett rá az edzésre, és az elején még én magam sem hittem, hogy ebből rendszer lesz, és nem egyszeri hóbort (ahogy az nálam elég sűrűn előfordul).

 

De tévedtem, hiszen már eltelt több, mint egy év, és jelen pillanatban már túl vagyok a 300. lefutott kilométeremen is, arról nem is beszélve, hogy tavaly ősszel megvolt a félmaraton is. A futás pedig megy tovább, éppen a hétvégén volt a hagyományos Vivicittán, amin annak rendje és módja szerint lefutottam a 12 km-t (tavaly még csak a Medicittát vállaltam be), és ha így haladok, akkor a hátralévő majdnem négy hónapban megint fel tudom majd küzdeni magam a félmaratoni szintre.

 

Amúgy a hétvégi futás teljesen jó volt, szinte végig tudtam tartani egy adott ütemet, és annak ellenére sem voltam vészesen kimerült a végére, hogy az idei szezonban eddig hat kilométer volt a leghosszabb táv, amit bevállaltam. 

Kulcsszavak: Futóblog

2010/03/29

Futóblog (tavasznyitó)

Nakérem, most már tényleg itt a huzamos jóidő, a hőmérő mutatója többet van a tízes felett, mint alatta, így már nincs semmilyen "hidegidős" kifogás a futásra (nem mintha nem lett volna rendes ruhám télre, Rékának köszönhetően, de valahogy a hidegben, sötétben engem nagyon nehezen vett rá a lélek a szaladásra). Nem is keresek másikat, hiszen a múlt héten visszatértem a rendszeres edzéshez – mondjuk nem ment éppen zökkenőmentesen a dolog.

Múlt hét csütörtökön, az aktuális leadás után támadt rengeteg szabadidőm, s a délután folyamán kilátogattam a szigetre, hogy egy kellemes kis körrel nyissam meg a szezont. Sajnos csupán a lelkesedésem volt meg a futáshoz, ahogy a meglehetősen rapszodikus grafikon is mutatja, aznap a kondim igen messze volt a megszokottól. Ennek meg is lett a következménye, hiszen nem sokkal a második km után kiment a bokám, és ennek köszönhetően a szigetről való kibicegés több időt vett igénybe, mint általában a futás és a tömegközlekedés egybevéve. A balul sikerült edzés egyetlen pozitív pontja egy csinos (szintén futó) hölgy volt a 86-os buszon, akit végül nem szólítottam meg, de ha mákom van, akkor erre lesz még alkalmam...

Hiába volt a kis malőr csütörtökön, ez nem vette el a kedvem, pénteken (a fájdalom tovatűntével) újra próbálkoztam, s meg is lett az 5K, ezen alkalommal annyi tapasztalattal lettem gazdagabb, hogy viharos szélben futni nem annyira nagy fless, habár tény, hogy szélárnyékba érve hirtelen olyan érzése lesz az embernek, mintha húsz kilóval könnyebb lenne.

A szeles kaland után a hétvégén hanyagoltam az edzést, de ma annyit mászkáltam a napsütötte városban, hogy a meló végén már alig vártam, hogy hazaérve átöltözhessek, és kiugorhassak a szigetre. Péntekhez hasonlóan ezúttal sem csak a lelkesedés volt meg, könnyedén meglett az 5000 méter, így az áprilisi Vivicittán azt hiszem bevállalom a 12 km-es szakaszt, aztán szép lassan erősítek tovább az őszeleji Nike félmaratonra...

Kulcsszavak: Futóblog

2010/02/27

Futóblog 10.02.27.

Jó sokáig tartott, mire ismét rávettem magam a futásra, de azért ma végre összeszedtem a futócuccom, és kimentem egy kis tavaszi bemelegítésre. Négy kilométer elég harmatos a korábbi távokhoz képest, de annak fényében, hogy utoljára két hónapja futottam, nem is olyan rossz teljesítmény ez -- főleg ha azt nézem, hogy még mindig megvannak az 5 perc körüli kilométerek.
 
Azért azt érzem rendesen, hogy kiestem a ritmusból, a kondim sem a régi, de egész egyszerűen ehhez a hóban-fagyban kocogáshoz nekem nem volt kedvem, de végre itt a tavasz, és öt fok felett, egy kis napsütésben teljesen rendben van az edzés. A szigetre még nem járok ki, de egyelőre itt a kerületben is elvagyok, mire bejön a rövidnadrágos jóidő, legalább már ismét simán menni fog az alkalmankénti 7-10 km, avagy a két sziget kör.
 
Kulcsszavak: Futóblog

2009/12/26

Futóblog 09.12.26. (sponsored by Saucony)

Reggel arra ébredtem, hogy az arcomba süt a nap, és a kávé után a második gondolatom rögtön az volt, hogy ha már ilyen évszakidegen az időjárás, akkor itt lenne az ideje, hogy eleget tegyek a magamnak tett ígéretemnek, és emellett kipróbáljam a vadiúj futócuccomat (figyelsz Réka? (:). Az ébredés nálam mindig hosszú folyamat után végül összekaptam magam, felöltöztem, felszerelkeztem (iPod, füles, Nike+ chip) és nekivágtam a ragyogó napsütésnek és a közeli parknak.
Talán mondanom sem kell, hogy így jó két és fél hónap után minden izmom megérezte a hirtelen jött testedzést, nem is erlőtettem az alap öt kilométert, két méter híján megelégedtem a néggyel, ám ennek ellenére, mikor leállitottam az iPod-ot, akkor meglepődve vettem tudomásul, hogy a kilométereket sikerült 5 perc alatt tartani – életemben másodszor. Futás közben úgy éreztem, hogy ennél jóval rosszabb a teljesítményem. Talán a korábban tartott tempó tartásának is köszönhető, hogy a megszokottnál sokkal jobban kifáradtam, szóval legközelebb egy kicsit észnél leszek, hogy semmiképp nem legyen kínszenvedés a visszaállás.
 
Itt kell még megjegyeznem, hogy a karácsonyi ajándékként kapott Saucony szett  (nadrág és felső) tökéletes, igaz ugyan, hogy 7 fokban futottam, nem mínusz 10-ben, de a végére kifejezetten melegem lett, szóval a ruházat remek társ lesz a téli/tavaszi futáshoz. Kényelmes, el tudom benne helyezni a kütyüket, fekete, így ha nap éri, azonnal melegszik, kívánni sem tudnék ennél jobbat.
Kulcsszavak: Futóblog

2009/12/22

Karácsonyos futóblogos

Aki ismer, tudja, hogy nem vagyok nagy rajongója a karácsonyi haccacárénak, ennek ellenére idén elég kellemes meglepetések ilyen fronton - konkrétan az ajándékok terén. Mert bár tényleg nem szeretem az ünnep felszínes mivoltát, azért adni és kapni mindig jó, főleg barátok esetében. Naszóval, ebben a pillanatban még a szenteste is messze van, ehhez képest én már elég sok mindent tudnék a nem létező karácsonyfám alá pakolni. Van már ütvefúróm, kaptam magamtól (a nővérem hathatós közreműködésével) iPhone-t, lett moleskinem, egy mini csocsóm, white russian-hez tökéletes pohárduettem, s mindez még nem minden, ugyanis ma kaptam meg a non plus ultra ajándékot, egy teljes téli futószerkót.
 
Az ajándék mellé kapott tájékoztatás szerint a nadrág és pulcsi szett mínusz tíz fokra van hitelesítve, amiben nem is kételkedem, ugyanis idehaza felpróbálva körülbelül fél perc alatt kivörösödtem benne. Szóval most már semmilyen kifogás nem él a részemről, hóban-fagyban is tökéletes "felszerelés" áll a rendelkezésemre a futáshoz, és őszintén megvalva alig várom, hogy kipróbáljam a cuccot...
Kulcsszavak: Futóblog

2009/12/09

Futóblog "tél"

Az a helyzet, hogy hiányzik a futás. Azaz a rendszeres testedzés. Azaz mégiscsak a futás, hiszen ez volt számomra a rendszeres testedzés. Utoljára október 3-án voltam a Margitszigeten, ami nem most volt, és lényegében azért álltam le a futással, mert elmúlt az az időszak, mikor egy rövidnadrágban és egy pólóban lehetett róni a kilométereket a tüdőgyulladás veszélye nélkül, és úgy döntöttem, hogy tavaszig "téli álmot alszom". Mostanában azonban ismét erősen igénylem a mozgást, s mivel a környezetemben senkit nem vagyok képes rávenni heti egy squash-menetre, hát úgy döntöttem, mit nekem időjárás, én megint felhúzom a futócipőt, nem várok a tavaszra (a konditermes futógép ugyanis továbbra sem az én műfajom...).
 
Ezen elhatározásom örömére össze is szedtem a futós cuccaimat, és a nikerunning adatlapomat is újra megnyitottam, s ha már ott voltam, akkor egy kicsit elméláztam azon, hogy miképp is alakult nálam ez a futós dolog 2009-ben. Ha kívülről nézem, akkor azt kell mondanom, hogy lényegében büszke lehetek magamra, ugyanis olyan eredményeket produkáltam, ami még a kezdeti legoptimistább elképzeléseimet is felülmúlta. Sejtem ám, hogy ez most mennyire hangzik nagyképűen, de az igazság az, hogy az első pár edzés során még én magam sem voltam biztos abban, hogy ez nem egy újabb Bate féle költséges, és meglehetősen rövidtávú hóbort...
Szerencsére így utólag ez a szép kis grafikon igazolni látszik, hogy a futásban újabb szenvedélyre, és idővel célra (félmaraton) leltem. Ami egyébként mind a mai napig megdöbbent egy kicsit, hogy viszonylag rövid idő alatt milyen teljesítményt paszíroztam ki magamból. Április hatodikán húztam fel először a futócipőt (előtte gyakorlatilag évekig semmit nem sportoltam), szeptember hatodikán pedig lefutottam a félmaratont, azaz valamivel több, mint 21 km-t. Öt hónap alatt ez nem egy rossz eredmény, és most, jó két hónap kihagyás után tényleg túlzás nélkül állíthatom, hogy hiányoznak a lefutott kilométerek. Szóval nincs több "téli álom" hülyeség, a tervezettnél jóval hamarabb jön a"come back"...
Kulcsszavak: Futóblog