H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2007/06/05

Mese habbal

Mindig reggel érzem magam frissnek ahhoz, hogy írjak. Értelemszerűen azondban pusztán az IDŐ jellemzői miatt csak a tegnapról tudok.

Különösen pozitív élményben volt részem. Minen kedves pesti ismerősnek ajánlok ezúton egy helyet, ahová éhesen betértem. A Kálvin téren van, Pár perc sültkrumpli a neve. A hely egyetlen problémája, hogy nincs beltéri része, tehát vagy elviszed a zsákmányt és otthon fogyasztod, vagy ácsorogsz, illetve jó idő esetén pár asztal ki van téve, amiért azonban sajnos vérre- menő harcok folynak. Az egyik ajtóban ül egy kedves, mosolygós, várandós hölgy, nála kell leadni a rendelést és fizetni, majd ő ad egy sorszámot és a mellette lévő ablakon keresztül egy szimpatikus fiatalember kiüvölti azon számot és így megkapod a rendelést. Hogy mit is, azt mondjam már végre, ugye? Hamburger, belga sült krumpli, különböző szószok és ki tudja még milyen finomságok. Ez messze áll az összes gyorséttermek minden hambijától, ugyanis ötezer féle ízben van 300- 400 forintos áron és akkora mint a fejem(aki ismer, ismeri ezt a mértékegységet is:)). A sültkrumpi isteni és abból is annyit adnak, hogy több forrásból is tudom, hogy lehetetlen megenni, ha még hamburgert is rendelsz  mellé. És képzeljétek, hazahoztam:) De nem is ez volt a meglepő. Persze álmaim álma egy olyan hely, ami karakteres, kitűnő a kaja és áraiban is nagyon versenyképes helyen parkol, már az én pénztárcámhoz mérten. Azonban a kiszolgálás, és az a bizonyos hozzáállás döbbentett meg, amivel- köszönhetően csodás világunknak- hirtelen nem is tudtam mit kezdeni. Előszöris annyira megörült a hölgy, hogy apróval fizettem, hogy az utolsó tizest már el se kérte. Aztán sima hamburgert kértem, belga sült krumplit amerikai szósszal és véletlenül amerikai hamburgert kaptam. Analfabéta fogyasztó lévén, kivűlről ezt nem láttam a hamburgeren így kedvesen reklamáltam a szószért, mire a srác az ablakban felvilágosított, hogy akkor ők értették félre és miután én mondtam, hogy akkor természetesen hagyja a szószt ( mivel a hamburger amit kaptam drágább is volt annál, amit kifizettem), ő mégis minden probléma nélkül adott még plusz szószt is. Az étkezés végeztével, a maradék sültkrumplit megmarkolva, a tálcát igyekeztem visszavinni, illetve a szemetet róla kidobni. Ezen igyekezetem közepedte odaugrott mellém a pénztrágép mögül a terhes hölgy egy darab alufóliával, hogy a krumplim be tudjam csomagolni, nehogy összezsírozzak valamit és kivette a kezemből a tálcát és a szemetemet, hogy majd ő elintézi. És hogy mindezzel mit is akarok mondani? MIÉRT KELL HOGY EZ FURCSA LEGYEN? Miért nem olyan világban élünk, ahol ezek a dolgok természetesek? Nem kell globális méretekben gondolkodni. Mindenkinek csak sajátmagára kellene odafigyelnie, hogy kedves, türelmes, udvarias, illemtudó legyen. A szolgáltató, akár egy kis plasztik barbi egy bizsusnál, akár egy elegáns étterem vezető garcon- ja legyen igenis ilyen előzékeny, figyelmes és kedves, mert az az igazság, hogy isteni a kaja ezen a helyen, de lehet, hogy akkoris itt ennék életem végéig, he nem lenne az, amikor csak megtehetem, mert remek érzés, ha a vevőre vevőként tekintenek, nem pedig egy szükséges rosszként és a halálba kívánnak minket minden percben fintorogva.

Kulcsszavak: Finomság