H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2018/08/24

That's the end of the... summer....

A naagy évszakváltó hidegfront érkezése egyedül a erkélyen lakó növényeimnek buli. Már az első erősebb széllökés óta látszik rajtuk az izgatott készülődés, hogy nna látod, most jön a mi időnk, a húszfokos, bágyadtnapsütős, pulóvercipelős sehogysefrankó..  Ha nem lenne ez a látványos vegetációs készülődés, amire egy enyhébb ősz esetén még novemberig jó érzés ránézni, hát frankón már holnap délutántól kezdeném lelkesen utálni az őszt. Hőségriadót decemberig!
Kulcsszavak: days_on_earth Filoo-Zoo

2018/08/11

...a Föld fog sarkából kidőlni...

A Sziget margójára: ma azoknak az embereknek a Szigetes posztjaival és fotóival van tele a Zinternet mindenféle bugyrai, akik kb 20 éven keresztül, ameddig rendszeresen kint voltam a Szigeten, megvetéssel és szánalommal néztek le és közösítettek ki emiatt... Változik a világ, kéremszépen... lehet egyszer még átérzem majd egykori véleményüket. A Szigetet meg évek óta kihagyom. Nyilván nem miattuk. Vagy nem csak. Kezdetnek jó lesz ;)

2014/01/08

Pillanat/képek

Tegnap az év első munkanapja, amikor kiderül alsó hangon november óta volt felesleges minden erőfeszítés, túlóra, utazás, minimum 3 embernek...

"Kislányom, a férfiaknak nem kell egy beteg nő, elmenekülnek onnan. Nekik biztosíték kell, hogy mindig körülugrálják őket, nem a fenyegetés, hogy egyszer gondoskodni kell valakiről. Jobb lesz, ha ezt tudomásul veszed, ez a világ rendje"

Erre berúgtam, a részeg nő is nyilván taszító, de leszarom, nem érdekelt, hogy végignézi, hogy mi a véleménye igazán (lehet még szemrehányást is tettem, ami rendbehozás tekintetében stratégiailag épp nem a leghelyesebb), dehát mostanság amihez csak közöm van darabokra hullik és/vagy tönkremegy, hajrá világvége, kapd be az összes f....t 

 

Eddig a hátországom adta nekem a tartást, az erőt, az energiát, a bátorságot, a biztonságot: ez pedig a feltétlen bizalom és feltétlen szeretet, hogy akármi történt, volt egyetlen hely a világon, egy biztos pont, ahol nem kellett alakoskodni, gyanakodni, kombinálni, gondolkodni, megjátszani magam és ahol még ezért mérhetetlen szeretetet és bizalmat is kaptam cserébe. Nem függtem tőle, mégis ebben rejlett a "varázserőm", ettől voltam különleges, ha úgy tetszik. 

Ez a hely nincs többé, valaki jött az álcázott önzés és számítás bulldózerével és lebontotta az egyik - amúgy sérült - tartófalat. Összedőlt. Többé nem vagyok már se erős, se különleges, a boszorkányságom is cserbenhagy. Teljesen hétköznapi elhasznált roncs lettem, kihajítva a telepre. A lelkem és a szívem porrá törött, szétszakadt és elpusztult az utóbbi 1 hónapban, szépen fokozatosan. Üres vagyok, felesleges és elveszett... 

2012/10/19

Az autoimmun kalandpark

...egy egész különleges létesítmény. Az egész egy hullámvasút-labirintusra épült, aminek a pályája mentén haladhat a látogató a helyszínek között. Nem túl nagy, de minden részlete fejlett technikával készült. Már maga a hullámvasút is, ugye. Egyszer fent, egyszer lent - nem számít nap vagy akár óra és perc. A több órás/hetes lefelé zúgás után akár 30 perc peak is. Nahát. Kihívások vására. Itt van például az elvarázsolt kastély vagy a szellemváros. Utóbbi trükkös ura a jól álcázott fájdalom. Bárhonnan, bármilyen formában előkerülhet, de leginkább onnan, ahonnan a látogató nem számít rá. Tölts el 3 órát egy alap légkondis autóban és nem tudod kinyitni a szád 2 hónapig szinte. Menj el fogorvoshoz egy sima kontrollra és utána 2 hétig a kenyér belét se tudod kettéharapni. Very funny. Ájuláskörnyék ágyból kilépve hajnalban, fájdalomtól - extrapont.

Elvarázsolt kastély: igen, minden MINDEN le képes esni. Próbálj megtartani 1,3 l-es teáskannát megtöltve úgy, hogy érezd is mikor, hol tartod meg. Laptoptáska első zsebéből gyaloglás közben iratokat kivenni. Egyáltalán 1 órás közlekedésben egykézzel megtartani a táskát, hahaha. Műanyag dobozt ebéd után úgy és olyan sebességgel elmosni, hogy ne a hátad mögött röhögjön és anyázzon az egész kollektíva. Gyakorlott látogatóknak ennek kiterjesztése mindenféle mosogatásra, teregetésre. Nem megyünk veled/veletek utazni, mert mi van, ha épp nem bírsz járni/ülni/kapaszkodni/zsömlétenni szabadonválasztott. Egyáltalán "így" nem lehet menni sehova (WTF???), max sétálni a városban (mer' az nem mind1 ám, hogy hol)

Flexibilis környezet a versenyző természete alapján. A legszélesebb ismert paletta, a sajnálattól kezdve, a szimulánsozáson át a hisztis pitsa/f*sz opcióig. A tárház kimeríthetetlen. A pályák nehézsége random változtatható.

Kiemelt vendégek számára külön kínzókamra, itt külső segítők hol valós, hol teljesen valótlan instukciókkal látják el a látogatókat a következő feladatok megoldásával kapcsolatban. Extrapálya: milyen gyógyszereket lehet bevenni pl egy sima megfázásra (leginkább semmilyet). A győztes mindent visz.

Egyszeri látogatás után az életreszóló függőség garantált. Legendák szólnak arról a néhány versenyzőről, akik sikerrel oldották meg az összes helyszín kínálta kihívásokat. Erre természetesen mindenki képes. Naná.

Ötcsillagos, luxus-pihenőhelyek a helyszínek között, a hullámvasútból biztonságos kiszállás garantált. De pihenés helyett a látogató itt leginkább már csak ordítana bele a világba, hogy a kib_____ttqrvamindenségétmárennekazegésznek!!! 

Tessék csak beljebb, minél többen, fogyasszanak, vásároljanak, minden nap új kihívás!

 * * * * * * * * * * *

Pratchett biztos egy egész bolygót írna belőle és már a fél világ röhögne rajta... Elolvasnám. Röhögnék is rajta szívesen inkább.

[Bréking: Ma megtanultam a kollegáktól, hogy a műsz*rtrágya az mezőgazdasági akcelerátor és hogy néha elszáll felettünk az idő vasfoga]

2012/01/20

Séta az M3-on

Szoktam mondani, ha nagyon kész vagyok, h "max felmegyek sétálni az M3-ra", ma megvizsgáltam a helyzetet, nem vagyok rá képes... gyávaság, akármi, de nem. Sz'al ha ilyet láttok/hallotok tőlem eztán nyugodtan le lehet hülyézni, ne higgyétek el. Inkább maradok a hagyományos, autós közlekedésnél a sztrádán.

Hiába meditálok itthon, jár az agyam, nem tudom, nem értem hol b@sz@rintottam el. Majd csak kiderül, remélem, mert szvsz addig nem szabadulok

 

 

2011/10/08

Itt van az ősz, itt van újra

kicsit hirtelen, de nem váratlanul. Mindentől elment a kedvem tegnap, vége a sétáknak, a kényelmes könnyű ruhák viselésének, jön a sötét, nyirkos, hideg trutyi minimum áprilisig. Pedig szeretem a csikorgó hideget és a nagy havazásokat, de a tavaszt a virágokkal, illatokkal, a nyarat pedig a hőséggel és napsütéssel nem lehet felülmúlni. Helyette lehet befagyni a lakásba a távfűtés kezdetéig.

 

Éjjel egykor még azon filóztam, áthúzom a vastagabb takarót, mert reggelig szétfagyok. Reggel pedig egy kellemesen betávfűtött lakásba ébredtem. Remélem megtartják jó szokásukat erre az 1 hétre a hivatalos szezonig, nem lenne jó, ha leszednék pár nap után. Talán volna esélyem megúszni idén az ízületeim szokásos berohadását, jó lenne (tavasszal rettenet volt). Hamár elkezdtem újra edzeni.

 

A színes erdők mindig szépek, az ünnepi időszak nekem még mindig varázs, pedig sose voltak és most sincsenek úgynevezett "szép karácsonyaink". Spórolásból már évek óta egymásnak nem veszünk semmit P-vel. Mégis, szeretem az ünnepi fényeket, hangulatot. De addig... az ősz és a kora tél egy szenvedés... lelkileg is. Meg mindenhogy. Hiába a sok céklás, sütőtökös, tormás kaja, hiányzik, hogy éjszaka közepén csakúgy kimenjek az erkélyre nyújtózkodni, hogy cirkáljak vagy görkorizzak a telepen egy húzós melónap után. Ugyanez pepitában reggel fél 6kor a teát, kakaót (régen a kv-t) hálócuccban, széken odakint a betonfal védelmében nézni az ébredő napot. Nna ez az, amit el tudnék viselni egész évben, mondjuk egy-két hónap kivételével, amikor is feszt ömlene a hó. Ugye milyen jó, hogy nem magamfajtára van bízva az időjárás?

2011/10/05

Árnyak a múltból

Ez egy hosszú, önző bejegyzés lesz egy osztálytalálkozó ürügyén, leginkább magamról. A jó emlékek részleteinek a helye az agyban van, nem publikusan.

Árnyak a múltból. De tényleg. Úgy kezdődött, hogy cetlit találtam a postaládában. Kinyomtatott e-mail, kísérőlevél. Meghívó osztálytalálkozóra és egy különböző okokból ezeréve nem látott haver, BigB hosszútávú albérlője. Nem találnak... remélem örülsz... kicsit régi az infó. Hát jah. Mit mondjak, a hideg kirázott, nem szeretem, ha nagyon publikus a tartózkodási helyem. Régi reflex. A téma meg - nem is tudom mit gondoljak. Az az osztály... 10 éves koromban láttam őket utoljára, amikor kitettek a telepi iskolából. Azt mondták Mutternak beiratkozáskor, hogy csak akkor vesznek be ha elvisz pszichológushoz vagy nevelési tanácsadóba, mert gáz van. Nem vitt, mehettem másik helyre. Észrevette az egyik tanár. Végülis negyedikben már ősztől nem tudtam aludni, romlottak a jegyeim, edzésre jártam, elég rendesen verekedtem vagy épp kiborultam, ha hozzám értek. Az már csak adalék: úgy nézett ki BigB megy állami gondozásba. Húú, ha tudták volna előre, hogy ez 15 éves koromig minimum így marad... Nna mind1.

 

Szóval ez az osztály hívott találkozóra és nekem gombócba ment a gyomrom az emlékektől. Áthúztam a nekem szóló részt és átdobtam az egészet egy másik osztálytársam postájába, akit szintén nem találtak, döntse el jelentkezik-e. Én nem. Mesélem BigB-nek, mi van. Kvázi leordítja a fejem.Már megint láthatóan elszigetelem magam, ne kezdjem újra, ráadásul a gyerekek meg nem tehettek a mi kis családi poklunkról. Menjek el, hátha. Onnan is le lehet lépni. Egyébként is, mekkora jófejség már, hogy felvettek a listára így, hogy csak négy évet voltam az osztályban. Még Mutternak is elpanaszolta a helyzetet (brrrr). Mutternek több se kellett rámlőcsölt egy kis fotóalbumot, amiben a "dolgaimat" tartja, persze a tesókról szó (kép) se esik benne. Bakker. Néztem azt az ocsmány kis fekete békát a képeken, aki én voltam 6-8-10 évesen. Vajon látszott-e rajtam az egész, az ütközött ki? Ha máshogy alakul, akkor is ilyennek látszom?

A meghívó úgy festett, hogy 5-től a volt suliban gyülekező, aztán étterem/duma progi. Mire elszántam magam, már jó késő volt bármit is szervezni, a melóhelyen nem volt ügyeletes helyettem. Gondoltam OK, égi jel, ha nem találok supportot, nem megyek. A kinti srácok mikor mondtam miért is lépnék el, rögtön ketten is vállalták az iroda felügyeletét. Na, tessék. Hazamentem, átöltöztem, képek, fényképező, mer' az ilyen helyre kell. Aztán a nagy dilemma, bemenjek-e az iskolába? Mennyire durva az emberi elme! Elkezdtem menni arra, úgy ahogy anno bejártam a kerítés mellett körbe. Nem ment. Nem tudtam mi lesz ott, csak gyülekezünk vagymi. Emlékszem még az osztálytermekre. A játszókra nézett, az egyik a pirosra, a másik a kékre. A kéken volt a kedvenc menekülő helyem, betonjátszó, hinta. A másikon meg a terepelemek. Mindig arra gondoltam, hogy ha világgá megyek is, a játszókra visszajövök. Emlékszem mikor annyira szét voltam, hogy nem ment rendesen ülni vagy mikor Mutter úgy felpofozott, hogy nem bírtam kinyitni az egyik szemem. Valahogy tudtam, hogy nem szabad sírni mások előtt és volt, hogy szünetben kiszöktem a játszóra. Aztán elkéstem az óráról. Koravén voltam, problémás és ügyifogyi 10 évesen. Remélem a többiek már elfeletették. Álltam a suli kapujában és nem tudtam bemenni. Rohantak meg az emlékek, meg érzések teljesen váratlanul és baromi erősen. Pedig kiváncsi lettem volna nagyon a helyre, a többiekre. Menekülés. Úgysem tudok ennyi ember között megszólalni. Mi van ha elsírom magam 35 évesen egy idióta osztályteremtől? Mit mondjak majd, hogy rossz napom van? Akkor miért jöttem el. Áh nem. Be vissza az autóba, még elintéztem néhány dolgot. Aztán végül lementem az étterembe.

 

Meg voltak lepve, akiket ismertem. Barátságosak voltak. Mindenkinek igaza volt, aki azt mondta, hogy le kell menni még jó is lehet. Persze puszi mindenkinek, ezer kérdés, hangom el, sikítófrász belül, kernel error. Nem találom a szavakat. Ilyenkor totál idiótának látszom. Tudom. Ez van. Kínvigyor, dadogás, szavak. Mira társaságban. Ciki. Aztán belejöttem kicsit. Elszóltam magam véletlenül, hogy kivágtak. Nem tudták. Kérdezgettek, ledermedtem. Mit mondjak? Kicsit nehezen kezelhető gyerek voltam. Hát az. Az volt a hír, annyira utáltam őket, hogy nem jöttem többet. Nem semmi. Egyet szerettem volna megtudni igazán, melyik tanárnak tűnt fel? Ki tanácsolt el? Mert az valamit értett a gyerekekhez is. Mind1. Ez kimaradt. BigB-re se emlékeztek, arra se, amikor atomrészegen elzavarta az ajtóból a két csajt a leckével :D :D :D  Pedig az tényleg vicces volt.  Az eredeti terv szerint kilenckor leléptem volna, de még maradtam egy órát.

 

Nagyon jól esett, ahogy ott dumáltunk. Annyira gáz, hogy nem tudok mit kezdeni az ilyen helyzetekkel, csak zavarban próbálok csöndben maradni. Én is azt hittem, hogy utálnak igazán. Remélem nem voltam nagyon undok, mert a beszélgetés még mindig nem megy nagy társaságban. De jó volt hallgatni a sztorikat, mindet. Jó volt jó érzéssel ücsörögni azok között, akik a legrettenetesebb idők kezdetén voltak körülöttem. Valahogy megszépültek ezek az idők ahogy láttam, hallgattam őket. Részleteket nem írok. Nem mond idegennek semmit. Akik ott voltak, meg ott voltak. Azért remélem nem olvassa el ezt majd senki :). Már mosolyogni is ment a végén. Köszönöm.

 

2011/09/29

Betelt pohár

minden szinten

részletek később, ha

lógok még egy igazi árnyak a múltból-os poszttal

meg még ezerrel

f@szkiwan 

csókolom 

2011/09/20

csak erős idegzetűeknek

Erre itt nincsenek szavak. Ennek ellenére kötelezővé tenném. Bár lehetne jobbat is gyártani. Persze pofázni könnyű

2011/09/08

Tumblr vagy nem tumblr

vagy twitter, ha már van mobilkészülék valamire kék használni :)

 

Lehet kiröhögni. Kicsit köpködni. De tényleg. Ki kell használni robot elvtárs összes funkcióját, csak így lehet rendesen megismerni :D

 

tudom koczka létemre szánnivaló, hogy csak most. de....