H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/11/12

Nahát!

Hogy nekem Mutterral kell ahhoz beszélnem, hogy megtudjam, hogy a Comedy Centralon mennek a kedvenc sorozataim???

Csengetett, Mylord?

IT Crowd - Kockafejek címen

Halló, halló!

 

és már mindegyik a vége felé...

Kulcsszavak: Filmek films

2010/11/09

Berlin felett az ég

Mindjárt, 21:35-kor a királyi m1-en
Kulcsszavak: Filmek films

2010/11/03

Singles!!!! - a kedvenc filmem

fent a tyúbon, majdnem végig (vagy tényleg végig is), nézzétek Ti is, amíg le nem tiltatja valaki élesszemű

 

 

 

 

2010/09/07

Nem sűrűn esik meg velem, hogy "mikrofonvégre" kapnak egy interjú keretében, de speciel ez a mai pont egy ilyen nap lett. A felkérés korábban jött, a kérdésekre ma gereblyéztem össze a válaszokat, a téma adott: filmek. A végeredmény erre olvasható.
Kulcsszavak: Egotrip Filmek

2010/07/23

Inception

Nem is tudom mikor volt utoljára olyan, hogy ennyire vártam volna egy filmet, mint az Inceptiont. Igazából egy kicsit már aggódtam is, hogy túlságosan nagy elvárásokat támasztok ezzel a mozival kapcsolatban, de végül Cristopher Nolan ezúttal sem okozott csalódást, hozta azt a szintet, amit két éve a Dark Knighttal lefektetett (a Memento, a Batman Begins és a Prestige sem volt rossz, sőt, de a csúcs a Sötét Lovag). Hosszan lehetne sorolni, hogy a film összetevői mennyire zseniálisak, hiszen a színészgárda lehengerlő, az álmok világába kalauzoló történet, ha nem is elképesztően jó, de azonnal berántja az embert, ám ami engem igazán megfogott, az mégis a film összerakása, annak működése, hogy a könnyen követhetőnek semmiképp nem nevezhető sztori végig koherens marad, és képes elérni azt, amit csak nagyon kevés mozi tud belőlem előhozni manapság, méghozzá a libabőrt és a tátott szájat.

 

Persze az Inception sem tökéletes, de állítom, hogy a sok szöveg, és a helyenként monotonnak tetsző részek nélkül egész egyszerűen nem lehetett volna elmesélni ezt a történetet. Az akció egy bizonyos ponton ugyan kissé gagyinak hat, de nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az események java egy álomvilágban játszódik, és bár tényleg látom az apró hibákat, mindez eltörpül ahhoz képest, ahogy a film meg van valósítva. És itt most nem kifejezetten a látványról beszélek -- habár az sem kutya --, hanem arról, hogy film kicsit megdolgoztatja az agyat, koncentrációt igényel, de közben mégis elképesztően szórakoztató és lenyűgöző marad. A játékidő háromnegyedénél játszódó négy mélységű cselekményszál kivitelezése, és a lezárás katarzisa egész egyszerűen minden pénzt megér, tényleg nem emlékszem, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy még csak nem is pislogtam, hanem teljes egészében a látottak hatása alatt voltam...

 

De persze Nolan zsenije nem csak a történet kiválasztásában, a lassú és precíz rendezésben, de a szereplők összeválogatásában is megmutatkozik. Habár DiCaprio sem kutya (habár a Viharsziget szintje itt nem ismétlődik meg), ezúttal mégis Marion Cotillard okozott olyan pillanatokat, hogy még most is kiráz tőle a hideg, egyetlen pillantásától is felállt a szőr a karomon. De ugyanígy a mellékszereplőkre sem lehet panasz, Cillian Murphy és Joseph Gordon-Levitt szintúgy emlékezetesek, egyedül Ellen Page karakterét éreztem teljesen súlytalannak, és sajnos Michael Caine-nek is csak egy rövid tiszteletkör jutott...

 

Ami biztos, hogy ez a mozi igazi élmény, nem a csattogós-puffogós fajtából, hanem abból, mikor a film után az ember legszívesebben egy kicsit csöndbe marad. Látni kell, szerintem nem is egyszer, jómagam alig várom, hogy újra beülhessek rá a moziba...

Kulcsszavak: Filmek

2010/07/19

A Holló

A film még mindig zseniális, csak már nem ugyanúgy esik nézni, mint 16 éve... fura az emberi gondolkodás :'(

 

Kiváncsi leszek újabb 15 év múlva végig bírom-e majd egyáltalán nézni...

Kulcsszavak: filmek films világnézet

2010/07/11

Back to the Future

A mostani hétből valahogy 'Vissza a jövőbe' hét lett. Kezdődött azzal, hogy bedőltem én is annak a "mémnek", hogy most volt az a dátum, ahová Marty megérkezik a 1985-ből. Aztán rábukkantam egy kérdőívre, amely egy lehetséges 'Back to the Future' játékhoz gyűjtött adatokat, aztán Miguellel elkezdtünk nosztalgiázni, ami végül oda vezetett, hogy BttF-hétvégét tartottam, egyhuzamban megnéztem mind a három részt. Dr. Emmet Brown minden bizonnyal ezt az egészet egy fontos hétnek tartaná a tér-idő koontinumban, részemről csupán egy véletlen, ami jó néhány dolgot eszembe juttatott a trilógiával kapcsolatban. Számba is veszem most őket szép sorban:

 

1.) Az első részt emlékeim szerint videókazettán láttam, az unokatestvéreméknél.

2.) A második részt már moziban volt szerencsém megtekinteni, méghozzá '89 karácsonyán, nyolc évesen. Ez volt a nagy "figyelemelterelő film", mire hazaértünk róla, otthon már állt a karácsonyfa, alatta az ajándékokkal.

3.) Sokáig utáltam a második részt, ugyanis nem éreztem befejezettnek a történetet (mondjuk nem is volt az), a cliffhanger az első rész végén sokkal jobban működött (érthető módon, hiszen nem tudhatták biztosan, hogy lesz folytatás). A negatív érzések amúgy abból táplálkoztak, hogy hosszú évek teltek el, mire a harmadik részt is láttam – hiába telt el csupán egy év a két rész bemutatása között.

4.) A második és harmadik részt már egyszerre forgatták, már eleve számos utalás van a másodikban a harmadikra. Például a Clint Eastwood filmjelenet a Biff toronyban...

5.) Az első és a második rész között négy év telt el, és időközben lecserélték a Marty barátnőjét játszó színésznőt. Amúgy ha egymás után nézzük meg a két részt, akkor az eltelt négy év azért erősen meglátszik Michael J. Foxon.

6.) Az első rész a maga nemében tökéletes, de a második rész forgatókönyve már nem olyan precíz, mint az elődjénél, de legalábbis hosszan lehet vitatkozni azon, hogy az öregg Biff hogyan térhetett vissza a saját jövőjébe, hogyha egyszer megváltoztatta azt. Persze ezt meg lehet magyarázni a párhuzamos idősíkok elméletével, de akkor Marty és a Doki miért nem tudtak visszamenni a saját idősíkjukra, miért az alternatív 1985-be utaztak vissza...?

7.) Valószínűleg a Vissza a jövőbe az egyetlen olyan filmtrilógia, amelynek minden részében szerepel ugyanaz a két jelenet: mikor a villám belecsap az óratoronyba, és a doki örömujjongása, mikor Marty 1955-ből visszamegy 1985-be.

8.) Szerintem az első rész a legjobb, aztán a harmadik, végül a második.

9.) Érdekes látni, hogy mennyire nem jöttek be a 85-ös találgatás. Repülő autók még a kanyarban sincsennek, testhez igazodó ruhákat sem kapni, és gyanítom, hogy légdeszka sem lesz 5 év múlva.

10.) Ami nekem nagyon bejött az egész trilógiában, hogy úgy használta fel folyamatosan újra a "mitológia" elemeit, hogy azok mit sem vesztettek, az erejükből: trágyás kocsi, deszkázás, Marty ébredése az anyja mellett, toronyóra, az ismétlődő jelenetek...


Nektek mi ugrik be a trilógiáról?

Kulcsszavak: Filmek

2010/07/03

Tartottuk magunkat "hagyományhoz" és a lányokkal a mai napon megtekintettük a Twilight harmadik részét az Eclipse-et. Annyi pozitívumot mondhatok, hogy mindenképpen jobb, mint a második rész, habár önmagában, mint szórakoztatás céljából készült film, még mindig egy kalap szar az egész, nevetséges dialógokkal, kínos jelenetekkel és olyan karakterekkel, akik között egy szemernyi kémiát sem lehet felfedezni. Persze már azt is a film javára lehet írni, hogy sokkal kevesebbet röhögtünk rajta fennhangon, mint a tavalyi New Moonon Ha jól számoltam, akkor legalább három poént is sikerült belezsúfolni a majd két órába, azonban én mégis csalódottan távoztam, ugyanis végig Jacob és Bella szerelmének drukkoltam, lévén ha ők kelnek egybe, akkor happy endként egy egész kosárnyi cuki kiskutyát hozhattak volna össze...
Kulcsszavak: Filmek

2010/06/20

A Toy Story 3 egészen zseniális lett, a harmadik epizód gyönyörű lezárása a trilógiának, de ami igazán tetszett benne, hogy a Pixar még Totorot is becsempészte az alkotásba, gondolom mintegy tisztelgésképpen Hayao Miyazaki mester előtt. Taps!
Kulcsszavak: Filmek

2010/04/30

Iron Man 2

Két éve került a mozikba a Vasember, amely szinte tökéletesen ötvözte a humort és a látványos akciót, úgy, hogy közben megtartotta az eredeti képregénysorozat számos fontos elemét. A közönség imádta a filmet, a kritikusok is dícsérték, és ami számomra meglepő volt, hogy számos olyan barátom is többször látta ezt a mozit, akik amúgy alapból lábrázást kapnak a képregényadaptációktól...
 
Ezek után igen nagy elvárásokkal álltam a második rész elébe, amit végül tegnap este meg is néztünk. Sajnos azonban az alkotók ezúttal nem tudták megugrani az általam felállított szintet. Habár popcornmozinak nem rossz a második rész, az elsőt meg sem közelíti színvonalában. Az első bajom, hogy hiába alig két óra a játékidő, szerintem a film fölöslegesen hosszú, jómagam húsz percet simán kihajítanék belőle, hogy egy kicsit feszesebb alkotás váljon belőle. Persze az a "húsz perc" túlélhető, ami igazán zavart, hogy egyáltalán nem sikerült olyan egységes mozit összehozni, mint az első rész esetében. Végig olyan érzésem volt, hogy az alkotók nem vették komolyan ezt a filmet, mindenhová poénokat, feleslegesen szellemeskedő párbeszédeket fűztek, sőt, néha elérték a kínos szintet is – gondolok itt Tony részeg szerencsétlenkedésére a páncélban. Oké, hogy az alkoholizmus alapköve Tony karakterének, de azért szerintem ezt illett volna kellő komolysággal átültetni a vászonra.
 
Amúgy a poénkodás nem csak a karakterre nyomja rá a bélyegét, de az egész mozira is, hiszen a sok erőltetett poén közepette elvész a konfliktusnyitó páncélkérdés éle, és ezt csak tovább rontja, hogy Tony Stark amúgy igen romlott üzleti ellenfelének, Justin Hammernek a karakterét egy ostoba bohóccá degradálták (eleve Sam Rockwell alakítása is idegesítő, de ez gondolom nem csak rajta múllott...). Nincs nekem semmi bajom amúgy a humorral, a Batman filmekben is bejöttek a beszólások, a kis évődések, de a Vasember 2 esetében a forgatókönyvírók elvetették a sulykot, és bár számos lehetőség lett volna (Tony betegsége, a páncélkérdés, az ellenfelek), hogy egy kis komolyságot vigyenek a történetbe, ennek lehetőségével senki nem élt, minek köszönhetően a Vasember 2 egy helyenként élvezetes, de cseppet sem emlékezetes film lett. Kár érte...
Kulcsszavak: Filmek