Németül vagy angolul?
Ismerjük távolról a tényt, hogy a németek nemzeti büszkesége,
a Nationalstolz kiterjed a nyelv használatára is. Tudjuk, hogy
Hans-Dietrich Genscher németül szeretett felszólalni a nemzetközi
szervezetekben, és Németország hivatalban lévő külügyminisztere,
Guido Westerwelle is felhivta a magára a figyelmet egyik első
nemzetközi sajtótájékoztatóján azzal, hogy az őt angolul kérdező
újságirót arra kérte, németül intézze kérdését hozzá. Mindezt
roppant udvariasan tette, hozzátéve, hogy a büfében egy tea mellett
természetesen nagyon szivesen beszélget az illető újságiróval
angolul, de a német állam hivatalos rendezvényén alkalmazkodnia
kell a kérdezőnek.
A németekkel én is szivesebben beszélek anyanyelvükön, ezért a
fent leirt kérdéskört eddig csak elméleti sikon ismertem. Ekkor
történt, hogy a laptopomhoz vett tv-tuner-kártyám serialkódja
elveszett, és a gép újratelepitése után a drága pénzen vett kártyát
nem tudtam használni. Ebben az esetben a gyártó cég lehetőséget
biztosit arra, hogy a számla megküldése fejében ingyen új kódot ad
ki - ennek hiányában egy új kód közel 100 EUR-ba kerül.
Irtam hát a jónevű, világszerte piacvezető cég
ügyfélszolgálatának angolul. Eltelt egy nap - semmi, eltelt még két
nap - semmi. Ekkor véletlenül megtudtam, hogy a cég németországi
illetőségű. Másnap (a 4. napon) megirtam ugyanazt a levelet
németül. 3 óra múlva megérkezett a kód a rendkivül udvarias
válasszal, amelyben megköszönik hosszas türelmemet, hisz olvasták
az angol levelemet is.
A modell ugyanaz: nem kérdés hogy értik, beszélik az angolt,
de ha németre váltunk, érezhetően felgyorsul a kommunikáció,
szélsőséges esetben pedig csak az utóbbi járható. A magatartás
hasonlit a franciákéra - akik ezt tökélyre vitték. Európa két
legjeletősebb nemzetéről van szó - ennek láttán nem
csodálkozhatunk, ha köhög ez az EU.
2 hozzaszolas
