H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/09/23

Megfontolnivalók

Elmeséltem azt a sok mindent, ami foglalkoztatott és bántott az utóbbi időben: a magányomat, a tetszeni-akarásomat, a ne-csak-a-családanyát-lássátok-bennem problémát... Jónéhány megfontolni való dologról volt szó az ezt követő beszélgetés során:

1. Emberekkel való kapcsolat: az első lépés, megtalálni a megfelelő embereket. A második, kideríteni, hogy nekik mire van szükségük tőlem, és nekem mire van szükségem tőlük, vagy mik az elvárásaim, mit szeretnék. A harmadik, hogy a szükségletek figyelembe vételével kialakuljon egy kapcsolat. A legfontosabb, hogy a második lépésnél nagyon figyeljünk a másikra... Ne álljunk meg az első lépésnél, ha vélni tudjuk, hogy úgysem lesz belőle semmi mert a szükségletek nem fedik egymást... Ne rontsunk rá a másikra a saját szükségleteinkkel, hanem várjuk be, míg kiderül, hogy ő hogy képzeli el, mik az elvárásai, vagy mi az, amit semmiképp nem akar.

2. "herkennen - erkennen - verkennen": sokszor egy bizonyos, berögződött minta ("patroon") szerint reagálunk egy bizonyos fajta történésre, és lehet, hogy ez a reakció negatív, zavarja embertársainkat, vagy minket magunkat, stb. Ennek megváltoztatására  lehet a következő taktikát alkalmazni:
- "herkennen" = felismerni valamit, amit másképp kéne, lehetne...
- "erkennen" = rájönni, hogy ismétlődő dologról van szó => igen, mindig így reagálok, visszatérő dolog...
- "verkennen" = mindig, mikor "az a helyzet van" és "úgy reagálnék", tudatosan NEM úgy reagálni, hanem kipróbálni különböző megoldásokat arra, hogy másképp reagáljunk, megfigyelni a hatást, ránk és embertársainkra, megfigyelni, hogy melyik megoldás működik nekünk is és a többieknek is

3. Mindenben keresd a pozitívumot! Mert mindenben, amit negatívnak érzékelünk, meg lehet találni a pozitívumot (is). Példa:
"Olyan magányosnak érzem magam!"
"Tényleg...? pedig van családod, két gyönyörű gyermeked..."
Erre a mostani reakcióm: de hát azért még lehetek magányos, nem?! a világ nem rózsaszínű, éppen most tényleg nem... és: a francba, már arra sincs jogom, hogy boldogtalan legyek?! És különbem is, szeretném ha embertársaim a nőt, az embert - és nem (csak) a családanyát látnák meg bennem...
Inkább így kéne: né, hisz ez a valaki szinte, hogy irigyel engem, sőt talán csodál is, hiszen sikerült megtalálnom azt a valakit, akivel családot alapíthattam, és a gyermekeim, bizony, fantasztikusak. De jó...
(Na persze, ez itt mind kissé el van túlozva, de legalább szemlélteti az elképzelést.)

4. Az előzőnek egy kibővítése, tulajdonságokra vonatkoztatva:  "Kernkwadranten"/"Kwadrant van Ofman". Lásd:
Kwadrant van Ofman
Kernkwadranten

Ha lesz még egy kis időm, leírom majd ide a lényeget...