H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2005/08/04

here is no why

Dömsöd. Egy fergeteges buli szombaton.

Dömsöd, asztal, gyertyafény, Linda és royfox

Hopp Balázs szólt: "Lányok, grillezés, fürdés?" Azt kell mondjam nem volt nehéz a válasz. Már csak pár kérdést kellett tisztáznunk indulás előtt:
- vigyünk-e kaját? "Hát, 10 kiló hús van, 12 emberre. Gondoljátok meg."
- hol is van Dömsöd? "Vác felé."
- Dömsödön belül hova kell mennünk? "Alsó Duna sor. De marha nehéz idetalálni."

Így, pár üveg sörrel felszerelkezve royfox és Marci társaságában nekivágtunk a nagy útnak. Magát a települést gyerekjáték volt megtalálni, csak épp rohadtul nem Vác felé kellett menni, hanem pont az ellenkező irányba. De ezen nem akadtunk fel, hisz odaértünk. Pont beértünk, mikor Balázs kis extra feladattal látott el minket, szerezzünk szúnyog elleni védelmet, mert állítólag rengeteg van belőlük. Kis keresgélés után találtunk is, méghozzá gyermekkorunkat idéző márkát, SzuKu-t. Ezt a kis problémát megoldva bátran vágtunk neki az Alsó Duna sor megkeresésének.

És bátorságunk kitartó volt. Ha jól emlékszem majd' egy órán keresztül keresgéltük azt a nyomorult, holtág melletti utcát. De nem találtuk meg. Középső sort, meg Felső Duna sort találtunk, de Alsó Dunát nem. Royfox helyi embereket kérdezgetett, de ők sem tudtak nekünk segíteni. Akárcsak Balázs. Így végül, remény vesztve abban maradtunk, felvezető autót rendelünk magunknak.

Ami ki is jött elénk a főúthoz. Ennek segítségével pillanatok alatt oda is értünk. Persze oda, ahol korábban még véletlenül sem kerestük az utcát. Sebaj, ott voltunk, és ez jó volt nekünk.

Gyors bedobtunk egy-egy üveg sört, bemutatkoztunk a lányoknak, majd megcéloztuk a holt Duna ágat. Remek idő volt (nem olyan mint most). Lehetett lábat lógatni a stégről. Royfox és Marci rögtön a vízbe vetették magukat, én még üldögéltem picit a parton mielőtt elmerültem volna a kellemes hőmérsékletű vízben. Majd ki a partra. Aztán ismét be a vízbe. Ki a partra. Be a vízbe. Ezzel el is voltunk, miközben páran már neki is láttak a grillezésnek. Ekkor kiderült, a 12 főre jutó 10 kiló hús valójában csak 3 kiló hús, s így már az egy főre jutó mennyiség már nem annyira biztos, hogy bőven elegendő lesz. Ezen elmélkedve még egyszer a vízbe vetettem maga és megcéloztam a túlpartot. 2-300 méterre lehetett. Nem vagyok valami gyors úszó, meg nem is nagyon kapkodtam el a tempózást. Ennek ellenére meglepődtem, mikor az utolsó kb. 50-60 méteren, mintha lelassultam, egyhelyben úsztam volna. A víz szinte megmarkolt, körbeölelt, nem engedett közelebb a parthoz. A fák, a parti stég, a házak nem közeledtek többé felém. Egyhelyben kalimpáltam kezeimmel. Mintha a víz is sűrűbbé vált volna. Lassan, nagyon lassan haladtam csak előre. A műanyagflakon bójáknál eltöprengtem, hogy itt akár meg is állhatnák, és vissza is fordulhatnék, de nem. Nem akartam feladni. Nem akartam a stég érintése nélkül visszafordulni. Hisz eddig már eljutottam.
Tempóztam hát tovább. Lassan, egyre lassabban fogytak a méterek. Hihetetlenül fáradtnak és erőtlennek éreztem magam. Karcsapások választottak el a stégtől. Igen! Mindjárt meglesz. Már csak 3. Már csak 2. Már csak 1... és... elértem. Megvan! Átértem. Felmásztam, birtokba vettem a horgászatra speciálisan kialakított stéget. Kifújtam magam, miközben farkasszemet néztem a túlparttal, ahonnan indultam. A többieket nem is láttam, mert a szemembe sütött a lemenő nap. Gyönyörködtem picit a fényeken, a túlpartban, melyet innen sokkal jobban megfigyelhettem, valamint a vízen suhanó kenukban, csónakokban.
De nem akartam túl sok időt elidőzni. Vízbe csobbantam, indultam vissza. Könnyebb, gyorsabb út volt, pedig már vártam volna a hasonló visszahúzó erőt. Hamarabb átértem hát, mint gondoltam. Többiek még lábat lóbáltak, mikor kikászálódtam közéjük.

kaja

Grillezés, este buli. 2 sörnél megállni kényszerültem, hisz be kellett tartanom az iszik vagy vezet szabály. Balázs erre is pontosan és helyesen világított rá: "Áhhh, ez a társaság nem iszik sokat, nyugodtan gyere kocsival." No persze. A Hubertus, a vodkák fogytak rendesen, a hangulat is emelkedetté (aki érti: kenetteljessé) vált hirtelen. Nem szomorkodtam, nem hiányzott a berúgás. Marci monológján ("Én nem mesélek, hanem hihetetlen dolgokat közlök.") így is remekül szórakoztam, royfox esti fürdőzéses (mert az is volt, méghozzá igen remek hangulatban; este, fantasztikusan tiszta időben, csillagokkal teli égbolt alatt fürdeni, vízből csillagokat bámulni nagyon jó volt), stéges sztorizgatásán.

Reggel 6ig maradtunk. A társaság szanaszét hajlott mikor kis csapatunk, Lindával kiegészülve hazafelé indult. 8 körül már otthon is voltam. Persze, hullafáradt voltam, de szerencsémre még lefekvés előtt, előrelátóan, rendeztem a másnapi programot (merthogy teljesen lehetetlennek találtam a reggel 1 órás találkozót). Eldőltem, pillanatok alatt elaludtam.

(további képek a hozzászólásokban)
Kulcsszavak: buli Dömsöd