H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/10/20

Képek - Bogica és Én

 Kicsi szívem... Úgy vártam már. :)     (telefonnal készült képek)

 

Kulcsszavak: Csilla-baba képek

2009/10/18

Megyek megnézni Bogicát. Már épp itt az ideje.

Készülj fel kislány, mert jövök. :)

Kulcsszavak: Csilla-baba

2009/08/26

Bogica és Anyukája története

Vagy most vasárnap, vagy jövőhéten valamikor láthatom az újszülött kis Tündérkémet.

Képeket már láttam róla, de már nagyon várom, hogy ténylegesen láthassam, élőben is.

Ma beszéltem Csilivel. Mesélt ezt-azt... Igazi kis tüntér a leányzó. Az biztos hogy nagy Huncut lesz. 

Ez így mind szép és jó.

Viszont valami nem stimmel. Már tényleg kezdek egyre bizonytalanabb lenni. 

 

Amikor kislányok voltunk Barátosnéval, volt egy fogadalmunk. Hogy majd ha lesz gyerekünk, a másik fél lesz a gyerek keresztanyja.

Igaz, ez amolyan gyerekes fogadalom volt, de annak rendje és módja szerint, mi megpecsételtük. Márahogy a gyerekek szokták a fogadalmakat.De ugyebár egy fogadalom, történjen az akármikor is, az fogadalom marad. Szent, és sérthetetlen.

Ahogy mult az idő, még 1x megbeszéltük évekkel később ezt a témát, és abba is hagytuk. Soha többet nem került elő. Nem volt miért elővenni.

Viszont merem állítani, hogy ez mindkettőnk fejében szöget ütött. Komolyan gondoltuk.

És most kezdett engem elhagyni a remény. Egyre inkább érzem, hogy ezt Csiluka, úgy ahogy van, elfelejtette.

De már magam se tudom, mit higyjek. Néha, úgy beszél velem, mintha utalni akarna rá, de mégse mondja ki.

Néha meg pont ennek a szöges ellentéte. Olyan mondatokat használ keresztanya témakörben, amibe értelemszerűen én nem tartozom bele.

Már magam sem tudom mit higyjek.

Igazándiból annyira nem fog földhöz vágni, ha mégse én leszek... de mégis ott van az, hogy idestova egy 14 éves fogadalomról van szó.

Ha ugy alakulna, hogy mégse én lennék, attól még nem fogom kevésbé szeretni sem a Gyerkőcöt, sem Barátosnét... csakhát lássuk be. 

Mikor az ember 14 éven keresztül a fejében hordoz egy ilyen lehetőséget, és aztán elveszik tőle, azért az nagy pofon az élettől.

Szóval most csak várok. Várom, hogy mi fog ebből kisülni. Azért még reménykedem, hátha nem felejtette el.

 

Kulcsszavak: Csilla-baba

2009/08/20

Vissza vagyok térve._:)

Sajnos véget ért a szabadság. Mától újra dolgozom. Most ezt nem panaszkodásnak kell venni.

Tény hogy rossz és nehéz újra visszarázódni, de bennem van a tudat, hogy pihentem, béke volt, nyugodt vagyok.

Történt ezalatt a majdnem 2 hét alatt egy s más. Most nem írom le napra felbontva, hogy mikor mit csináltunk,

csak nagy vázlatban.

A szabi azzal indult, hogy elmentünk Visegrádra Rolanddal és Vikusszal bobozni.

este kimentünk Budaörsre (ez volt a székhelyünk) :)

Csináltunk egy napot, mikor meglátogattuk a rokonokat. (elmentünk állatkertbe)

Aztán egy másik rokonlátogatás indokával haza kellett menni. Öcskös névnapját megünnepeltük, ráadásul Nyuszinak rettenetesen fájt a foga,

így egy fogdoki kifúrta szegénynek. Mivel pont a szomszédunkban van a doki, így összekötöttük a 2 progit.

14-én Sziget-eltünk. Huhh.... hogy ez milyen volt? nos. Ez volt életem első szigete, jó is volt, rossz is volt, de én szerintem, nekem egy életre, köszönöm szépen ennyi épp elég is volt. Ezt az élményt is megéltem. Nem mondhatni, hogy nem próbáltam.

Természetesen voltak nagyon jó, nagyon kellemes részei, voltak kifejezetten jó momentumok, és tényleg megköszönöm a lehetőséget.... De sztem jövőre nem megyek. Vagy valami feledhetetlen koncertnek kell lenni... csak akkor.

15.-én megszületett Bogica.

Volt egy nap, mikor találkoztam egy régen látott barátnőmmel (Erikával). Tanulságos beszélgetés volt.

Tegnap, szabi utolsó napján, kimentünk édesapámhoz Esztergomba. Ez is egy csudijó nap volt. Egy dolog volt az egészben bosszantó.

Olyan iszonyatos náthás voltam/vagyok.... Ez jellemző rám. 35 fokban képes vagyok beteg lenni. Szerintem a Szigeten fáztam meg ennyire, nem tudom pontosan.... lényeg h még jelen pillanatban is a nátha gyötör. Jellemző.

Hát... nagy vonalakban ennyit. Ha esetleg eszembe jut még vmi, leírom.

2009/08/15

Boldogság

Ma reggel, 4 óra 53 perckor megszületett Bogica 3250 grammal és 53 centivel.

Istenem, hogy vártam ezt a napot... :)

Isten éltessen kicsi lány, nőlj nagyra és sok szépet kívánok neked az életre.

Erőt, egészséget és kitartást

Én nagyon foglak szeretni :)

Csilikém, Antikám! Nektek meg gratulálok :)

Kulcsszavak: Csilla-baba

2009/08/05

Mindenórás _ Csilikém

Január közepén megkérdeztem magamtól, hogyis állok én a "gyerek" témához.

Ezt annak kapcsán írtam, hogy megtudtam, Csilikém terhes.

Eljött az augusztus, Csili mindenórás, ezért, mivel tartozom magamnak egy válasszal, most összetömörítem.

 

-Ugyanúgy vagyok vele, mint januárban.-

Semmi nem változott. Talán csak annyi, hogy néha-néha irigykedem egy picit. Hihetetlen feladat vár rá. 18 év minimum. De ha ugy vesszük, akkor azt is mondhatjuk, hogy életfogytiglan.

És én még mindig nem nőttem fel a feladathoz. A minap megint nézegettem iwiw-en volt osztálytársaimat, és a 24 főből minimum 10 már szült, és 2-3 épp most állapotos. Ilyenkor mindig +kérdem magamtól, hogy ennyire le vagyok-e maradva, de rájövök, hogy nem.

Még van időm. Ráérek. Ha nem is sok, de 2-4 év még biztos. Ez megnyugtat.

Gondolkodtam rajta, milyen lenne, ha most pocakos lennék, de rájöttem, hogy még nem lenne jó móka. 

Még nem tudnám elképzelni, hogy nem tervezhetném a következő buli időpontját. Hogy már nem agyalhatnék rajta, hogy mikor megyünk megint egyet Rolóékkal ökörködni vagy Nyuszival és Győzővel iszogatni....

Rám jelen pillanatban még nem vár az anyaság. Ezt tudom. Szóval megválaszoltam magamnak a kérdést. Azthiszem.

De Csilinek szurkolok nagyon. Ő már felnőtt a feladathoz. És jól is fog állni neki a szerep. 

Bogica, gyere ki, mert már nagyon várlak. :)

Kulcsszavak: Csilla-baba

2009/01/13

Felnövünk

Reggel, jó szokásomhoz híven, nem túl korán, de felkeltem. Első gondolatom az volt, mit is fogok én ma csinálni. Eszembe jutott. Csillával talizom. Nem tudtam, mit várjak ettől a beszélgetéstől. Nagyon rég nem beszéltgettünk. Találkozni találkoztunk. Beszélni beszéltünk. De nem beszélgettünk.

És eljött a perc. Összefutottunk. Először csak kerülgettük a forró kását,… aztán eljött a nagy téma… kivel, mi történt…

S ekkor kinyögte. Illetve csak utalt rá, de értettem a célzást.

Basszus. 16 éve ismerem. Életem egyik legeslegjobb barátja. Annyi mindenen keresztülmentünk. Igaz hogy az utóbbi idő úgy hozta, hogy nagyon keveset tudtunk normálisan beszélgetni. De igazbarát.

Lényeg a lényeg. Közli velem, hogy 10 hetes terhes. És itt elbőgtem magam. Természetesen az örömtől, de a gyorsétterem kellős közepén elbőgtem magam.

Hihetetlen. Már tudom pár órája, de az agyam még mindig nem dolgozta fel. Az igazat megvallva, van is bennem egy cseppnyi irigység, de végül mindig rájövök, mikor ez eszembe jut, hogy ő az aki tényleg megérdemli a gyereket. Igaz hogy nagy feladatot kapott most az élettől (anyaságot) de mégis… tudom hogy ő lesz az, aki meg fog tudni birkózni a feladattal.

Neki tényleg való egy gyerek. Az életnek tényleg tart annál a szakaszánál, hogy simán bevállalhatja. 21 nappal vagyok én nála idősebb, de én még 3-4 év múlva se leszek ott, ahol most ő. Több szempontból sem. Ezért irigylem őt nagyon.

Nagyon sok mindennek kéne addig velem történnie, hogy én is ott lehessek. És ez kétségbeejtő. Lehet hogy nem is lesz rá elég az a 3-4 év??

Visszatérve Csilire. Hogy rohan az idő. Pont téma volt köztünk, hogy mikor gyerekek voltunk, miket csináltunk. (ebihal gyűjtés szülők ijesztgetésére, „Majompofa” és „Okoskutya” után menni a susnyásba, ahol ők pecáztak… zsebpénz”kérés” hogy kimehessünk a bicikliút végére a fagyishoz. Persze mindezt titokban. Hogy szívecskéket rajzoltunk „Tiboék” lábtörlőjére…) meg ilyen apróságok.  Erre benyögi hogy terhes. Váááá … Nem akarom. Nem akarok felnőni!!!

Szóval egy jótanács! Sose öregedj meg! Borzasztó! (és még csak nem is vagyok öreg, csak múlik az idő)

Jaj ne… ilyenkor jön fülembe quimby: „most múlik pontosan…” de én nem akarom engedni, ne menjen a fene essen bele.

Miért rohan így az idő? /Dóri hisztizik/.

Pont tegnap írtam h nem történik velem "semmi", erre tessék. így teljesüljön minden vágyam.

Kulcsszavak: Csilla-baba felnövünk