H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2018/12/16

Tegnap (meg tegnapelőtt) a balettiskola éves záróelőadása volt a Nagyszínházban - durva! -, Bir csirke volt. Cuki. A szépség és a szörnyeteget adták elő, és ha azt gondolnátok, hogy a csirke furcsa szerep, akkor elmondom, Bir egyik barátja szalvéta volt. Szerintem az viszi a prímet. Klasszikus zene narrálta a történéseket, de a Jazz-balettosok modern, sőt, gyakran nekem visszás zenékre táncoltak. Erre csak reméli az ember, hogy a gyerekek egy ideig még nem jegyzik vagy értik meg, miről van szó.

 

Ma borús, de száraz és meleg idő volt, egyedül vagyok a négy gyerekkel egész nap, hátam fáj, menni se tudunk, úgyhogy gondoltam, kint szöszmötölök a kertben, amíg játszanak.

 

Ez nagyon kényes dolog, és már rengetegszer elcsesztem. Nem nagyon szabad csinálni akarni dolgokat, tehát főzés, rendrakás, kertészkedés kiesik, mert ha a kicsi szopni kér, a nagyok veszekszenek, elesnek, én nem jól tűröm, hogy a rántás odaég, a palánta elszárad. Sosem lehet megjósolni, mikor kerülök vissza. De lógni sem lehet, mert akkor mindig beleszólok a dolgukba, meg azt sem jól tűröm, hogy nézem a dolgokat, amiker lehetne csinálni. Tehát félbehagyható, eredményes szöszmötölést kell választani, és emiatt sokminden készül, ami különben az eszembe sem jutna.

 

Ez mind a tévémentes probléma kategóriába tartozik.

 

A romos kerítésre mozaik kép készül, és gondoltam, folytatom, a csemperagasztót kimosni fél perc alatt ki lehet. Egész jól bele is illett a napba, meg a gyerekek is ügyesek voltak, csak anyu belefordul a csempeszilánk-illesztgetésbe, és távirányít mindent. Gyerekek a nappaliba özönlöttek, miután kint töltötték a napot (én épp egy kalapáccsal meg egy szöggel távolítottam el utólag a véletlen túlfolyt csemperagasztó-gömböket már úgy negyven perce), felébredt Beske is, de nem sírt, kiabáltam befelé, hogy foglalkozzanak már vele, jókedvűen mondták, hogy jó.

Mikor beléptem, azt láttam, hogy Iki műanyag építőelemekből dobverőt készített magának és azzal hadonászik, Bir pedig szalagos varázspálcába énekelve táncol és balettozik. Üc ölében pedig ott ül vidáman a kis Beske, élvezi a szórakoztatására rögtönzött előadást, Üc ringatja, és mindhárom nagy a torka szakadtából azt énekli, hogy

-We will, we will ROCK YOU!

 

Kulcsszavak: én anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/09/09

Téli séta.

Karalábé: - Na gyerekek, merre menjünk?

Birke: - Ú, anya, menjünk erre, valamit nagyon meg szeretnék nézni errefelé.

K: -Oké.

B: - Ú anya, ezt akartam megnézni, hát levágták, de itt nőtt valami, vastag volt a levele, mert abban volt a víz, és apa azt mondta...

K: - Nahát, tényleg felszedték, igazad van. - megyünk tovább.

B: - Na, nézd anya, ilyesmi volt, hogy vastag a levele.

K: - Ez kövirózsa.

B: - Igen, kövér, szóval tele volt vízzel, ilyen kövér rózsa.

Kulcsszavak: anyalábé Bir

2018/08/12

Ez a main nap nehezített menet.

- Ugyan Nieto hajnali 3ig vállán cipelte (szó szerint) az éjszakai műszakot, én akkor átvettem, mert rémálmom volt. A PTSD-s rémálom olyan, hogy az ember nem emlékszik rá, de még 5-7 napig pánikrohamokat okoz napközben. Nekem minden éjszaka van - megint.

 - Ücke félóránként félórás hisztirohamot kap, mert mindenki jobban beszél mint ő, és nincs türelme/bizalma megvárni, míg eszébe jutnak a szavak. Pedig külön téma, hogy nem vágunk közbe, nem nyúlkálunk, Ückére néha várni kell, de egyelőre nem elég (vagy dolgok történnek a hátam mögött).

- Iki a négyéves tesztoszteron-túltengésben szenved, és a kis gyengéd lelkével, okos fejével, fékezhetetlen erejével olyan károkat okoz, hogy azt sem tudom, hova kapjam a fejemet. Szintén félóránként valami eltörik, megsérül, vérzik, elreped, mocskos lesz, kiszórodik, fáj. Ha nem hozom rendbe/dobom ki/beszélem meg/mosom le, akkor nem lehet tovább folytatni az életet, tehát ez azonnali figyelmet követel.

-Birnek feladatokra van szüksége, üzletet szeretne, árulná a kis tábláit, bevásárlózacskóit. De ehhez persze segítségre van szükség, bedugni a ragasztópisztolyt, kiírni az árakat, bejelölni a varrás vonalát. És türelmes a kis lelkem, dehát nem érek oda időben, és akkor piszkál, unatkozik.

- Beske lelkem mindenre azt hiszi még, hogy éhes, de aztán fél perc alatt elalszik a cicin (ha van időm leülni enni és nem cumi), és jön az Oá, mert büfi, hasfájás, kényelmetlen, kaki, és a rendmániás kiscica nem szereti a büfökendőt, ha van rajta egy büfi, tehát a kendőcsere is a listán. Ez is azonnali figyelmet követel. Ma csúcsidőt döntöttünk, négy óra ébrenléttel, ebben 3 óra 50 percben anyának ötperces szünetei voltak. 

 

Negyed órája mindenki ki lett küldve a kertbe, mert kisütött a nap, meleg van, rendet kell raknom, Beske alszik végre, és a fejem kezdett kiürülni a sztrájkon lévő agysejtek miatt. Negyed óra alatt Ücke kétszer tíz percet bőgött, gondolom a vasárnap délutánt élvezni próbáló szomszédok nagy örömére, most épp visít (hét perccel ezelőtt két másodpercig azt hitte, neki nem lesz feladata a játékban), Bir ötpercet ordított (mert Bir csak Ückével játszik), és szegény Bir ezt hallgatja. Nem fer. Ki kell találnom neki valamit.

 

Végül:

Legrosszabb pillanat, amikor teljesen elvesztettem a türelmem, és lehordtam mindhármat, mert nagyon rosszul viselkedtek és tudták is. Később kiderült, hogy szokásos módon sűrű egymásutánban váltogatták a legjobban viselkedő és a legrosszabb énüket, a szomszéd postaládáját gyomirtózott kavicsokkal megtöltés - utca felsöprése - autók elé követ dobálás - egymást jóra való biztatás koordinátarendszerben. Nekik valószínű ez mind csak kaland. Az biztos nem segít, ha anya ledobja az ékszíjat, de ez van. 

Legjobb pillanat, számomra legalábbis, amikor a téli, hideg, szeles, borús idő ellenére igazi kalndunk akadt, mert fontos volt számomra, amit kértek. Fél éjjel (rémáloműzés) azt terveztem, mivel fogok nekik ma örömet okozni, és az egyik az volt, hogy a tegnap futtában megpillantott vizisportosokat (vitorlásszörfözők és sárkányszörfözők) a parti parkolóból figyeljük. Hát mire kiértünk, csak egy béna csákó maradt, akin a gyerekek a kocsiban agyonkacarászták magukat. Aztán a pacák partra szállt (csak félig önszántából), beszéltünk is vele, segítettünk is neki, a gyerekeknek egy csomó kérdése volt. Szóval hasznosak is voltunk meg nekünk is érdekes volt, vidáman zárult a nap. Ezt délután kettőkor nem hittem volna.

Kulcsszavak: Anyalábé Üc Bes Bir Iki

2018/08/10

Bir: - Júj, fúj, IKIIIII, azt ne edd meeeeeg!

Nieto: - Jézusom. Mi az. Iki, mit eszel?!

Ikike a fél pici szájával még mindig nyammog, de kicsit bűntudatosan néz az apjára.

Iki: - Találtam...

Kulcsszavak: én Bir Iki Nieto