H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/03/07

A bagoly és a cinke - Várnai Zseni verse
A százesztendős bölcs bagoly
élete alkonyán
gondolta: kár, ha véle már
meghal a tudomány;
s tapasztalat, mi rátapadt
a hosszú életen,
jusson belőle másnak is
tudás és értelem.
Meghívta hát a madarak
csicsergő seregét:
a harkályt, cinkét, a rigót,
pacsirtát, seregélyt...
Ott ültek mind egy óriás
vén tölgyfa ágain
s a bagoly szólt: "Figyeljetek,
ifjú barátaim!"
És dőlt szavából a tudás,
a mély tapasztalat,
bölcs intelmekkel látta el
a sok kis madarat...
De trilla, füttyszó, csacsogás
zavarta, míg beszélt:
"Unalmas ez a bölcs bagoly!" -
a cinke így zenélt.
"Csak azt huhogja szüntelen:
hogy így meg úgy vigyázz!
Csupa elavult ócskaság,
amit ő magyaráz,
mi tudjuk, amit tudni kell!" -
de itt elhallgatott,
mert jött egy kánya, s hirtelen
közéjük lecsapott.
Volt, nincs már cinke, s mint a szél,
a többi elrepült.
A vén tölgyfán a bölcs bagoly,
már csak magában ült.
"E csacska népség nem tanul -
ilyképp elmélkedett -,
csupán játéknak képzelik
ezek az életet?!"
Okuljunk hát e kis mesén,
s figyeljük jól a szót,
ne fitymáljuk le könnyedén
az öreg oktatót,
mert önkárán tanul, ki
a bölcset megveti...
a cinke ma is élne tán,
ha ő ezt nem teszi.
Kiskorom egyik kedvence.
Kulcsszavak: Bagoly-cinke