H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/06/04

Levente születése

„2012. május 21. Jó nap ez a szülésre!” – gondoltam, amikor hajnali 3-kor arra ébredtem, hogy elfolyt a magzatvizem.  Meglepő érzés volt, az előző kettő nem így indult, ez meg tisztára olyan volt, mint a filmeken. Azonnal szóltam Gábornak, bár szívem szerint hagytam volna még aludni, de csupa víz volt az egész ágy, muszáj volt intézkedni. Én sovány disznó vágtában megközelítettem a fürdőszobát, mert a víz csak folyott és folyott, közben ő lehúzta a vizes cuccokat az ágyról. Fájások egyelőre nem voltak, de hívtam Ágit, a szülésznőmet, és megbeszéltük, hogy ha nem indulnak a fájások, akkor 7 körül menjünk be. Hamarosan azonban kezdtem érezni a fájásokat, nagyon gyakran, 3-4 percenként, de még igencsak gyengék voltak. Hívtuk anyósomat, hogy jöjjön vigyázni Lénára, Ádám meg úgyis apósomnál volt Dunaföldváron. Anyósom hamarosan befutott, Gábor még visszafeküdt, és kicsit aludt is, én már nem tudtam elaludni. Nem is annyira a fájásoktól, mert még mindig alig érezhetőek voltak csak, inkább az izgalomtól, hogy ma végre meglátom a fiamat, akit olyan régóta várok már.

 

5-kor aztán fölébresztettem Gábort, hogy lassan készülődjünk, szépen kezdtek erősödni a fájások is, de ezek még mindig könnyen viselhetőek voltak. Megreggeliztünk, aztán fél 6-kor elindultunk a kórházba, akkor hívtam Ágit is, hogy jöjjön, mert tudtam, hogy messziről jön. A kórházba érve egy eléggé mufurc szülésznő fogadott, foghegyről odavetette az ilyenkor szokásos kérdéseket, megvizsgált  és elkezdtük a felvételi CTG-t. Ekkor még alig 1-2 centis volt a méhszáj, többre nem is igen számítottam. A kórházba érve megint gyengébbek lettek a fájások, biztos a nem túl kedves fogadtatás hatására, de gondoltam, majd lesz ez még ilyenebb is, hálás lennék néhány óra múlva ezekért a fájásokért J Közben próbáltuk mozgásra bírni Levnetét, de nemigen akarózott neki. A CTG láttán a szülésznő nem volt túl derűs, aztán kicsit később megjött Ági, és ő is mondta, hogy nem túl biztató. A szívhangok ugyan nem voltak alacsonyak, de nagyon kis intervallumban mozogtak, ami Ági szerint valamilyen lepényi vagy esetleg köldökzsinór eredetű problémára utalhat. Bementünk egy szülőszobába, de a CTG-nek rajtam kellett maradnia. Nem örültem ennek, de tudtam, hogy ha Ági mondja, akkor tényleg muszáj. És valóban szinte el sem mozdult mellőlem, végig figyelte a CTG-t. Kicsit aggódtam emiatt, éreztem, hogy kétesélyes, hogy megszülessen természetes úton, de közben megnyugtató volt a tudat, hogy Ági és az orvosom is mindent meg fognak tenni ennek érdekében. Tudtam, hogy ha ők mondják, hogy császármetszés, akkor azt nem azért teszik, mert az gyorsabb, hanem mert nincs más megoldás, és a babám egészsége érdekében csak ez a lehetséges út. Hozzáteszem, egész végig egyikőjük szájából sem hangzott el ez a szó, tájékoztattak, de nem ijesztgettek. Közben újra erősödtek a fájások, de lassan haladt a tágulás, úgyhogy kaptam egy kis No-spat. Ennek meg is lett a hatása, hamarosan jobban haladt a tágulás és kezdett elvékonyodni a méhszáj. Közben a CTG nem javult, amíg lehetett, addig labdán ültem, később Ági az oldalt fekvést javasolta, majd megint visszaültem a labdára, amikor rendeződtek a szívhangok. A függőleges helyzet hatására erősebb fájások jöttek, mondtam is, hogy remélem, ezekkel előrébb jutunk, mert már elég fárasztóak voltak. Közben Gábor még kiszaladt enni valamit, a doktornő mondta neki, hogy nyugodjon meg, nem fog lemaradni semmiről, ez várhatóan nem lesz egy gyors szülés. Nekem azt mondta, hogy ne aggódjak, futóversenyből sem csak rövid táv van, de az aranyérem ugyanúgy jár a végén J Szánjuk rá nyugodtan ezt a napot a szülésre. Ekkor már kb. fél 10 körül járt az idő, én hajnali 3 óta nem aludtam, és nagyon álmos voltam, a fájások is fárasztóak voltak, úgyhogy mondtam, hogy én csak egy fél napot szánnék rá, ha nem baj J

 

11-kor kimehettem zuhanyozni, ez eléggé jól esett, vittem a labdámat is, és úgy 20 percet ücsörögtem a zuhany alatt, egyre erősödő fájásokkal. Közben majdnem felgyújtottuk a szülészetet, mert Gábor a törölközőmet rárakta a lámpaburára, ami mint kiderült, műanyagból volt, és egy idő után olvadni kezdett (biztos, hogy mérnök???). Szerencsére időben észrevettem, így nem kellett fejvesztve menekülnünk az épületből, bár nekem itt már kezdett megfordulni a fejemben, hogy csinálhatná ezt most helyettem egy kicsit valaki más J Mikor visszamentünk a szülőszobába, a fájások az „ennek fele se tréfa” kategóriából az „ez bizony véresen komoly” szintre erősödtek, hát itt már nem voltam finom és nőies, az biztos… Két fájás között viszont el is szundítottam, még álmodtam is valamiket, ez nagyon jól esett. A fájások alatt végig Gábor kezét szorongattam, olyan jó volt, hogy ott van velem, még a legnehezbb percekben is erőt adott a jelenléte. Aztán mikor már úgy éreztem, hogy ennél jobban már nem fájhat, akkor kezdtem tolófájásokat érezni, amiknek nagyon megörültem, mert tudtam, hogy ez már a célegyenes! Bejött a doktornő, kérdezték, hogy milyen pozíciót választok a kitoláshoz, de nekem már nemigen volt erőm fölkelni, úgyhogy az oldalt fekvésnél maradtunk. Jöttek szépen a tolófájások, én igyekeztem figyelni Ágira a gátvédelem miatt, mikor nyomjak, mikor ne, már éreztem, hogy mindjárt kint lesz, és akkor végre ki is bukkant a buksi feje, a következő fájásra pedig egészen kint volt, 11.55-kor megszületett Levente. Mondtam én, hogy fél nap elég lesz J Nyomban a hasamra is tették, nem is sírt, pár másodperc múlva éreztem az első levegővételeit, ahogy a kezem a hátán pihent, csodálatos érzés volt! És jött az a semmihez sem hasonlítható boldogság, ami miatt szeretek szülni, az a mindent elsöprő öröm, amibe most még egy nagy adag megkönnyebbülés is vegyült, hogy kint van épségben, megcsináltuk mi ketten (igazából öten, de azért mégiscsak mi ketten csináltuk meg leginkább)! Csak betakargatták, sapit kapott a fejére, és egy jó órán át el sem vitték, ott pihentünk csupaszon. Hamarosan szép rózsaszínné változott a színe, élénken nézelődött és ügyesen szopizni kezdett. Közben kijött a méhlepény is, kiderült, hogy voltak rajta elhalt részek és egy-két vérömleny, emiatt volt aggasztó a CTG, de szerencsére azért kitartott annyira, hogy meg tudjon születni rendes úton a kisfiam. A gátvédelem tökéletesen sikerült, egy darab sérülésem sem volt. Miután egy órát így együtt voltunk, Ági elvitte Leventét méredzkedni meg öltözni, aztán visszahozta, és még egy órát maradhattunk, mielőtt lementünk a gyerekágyas osztályra.

 

Hát így született a harmadik gyerekünk. A közhidelemmel ellentétben azért a harmadikat sem adták ingyen J A tágulás is nehezebben ment, mint Lénával, gondolom, ebben szerepet játszott az is, hogy aggódtam a vacak CTG miatt, a kitolás is nehezebb volt, igaz, Levente közel 70 dekával nagyobbnak született. De azért még így is jó élmény maradt, és fizikailag a három közül most voltam/vagyok a legfittebb. Egyrészt mert nem volt gátsérülés, meg most a melleim sem sebesedtek ki a szoptatás kezdetén. Igazából csak annyiban érzem, hogy két hete szültem, hogy a szokásosnál fáradékonyabb vagyok, de egyébként fizikailag és lelkileg is 100%-on vagyok J Az az egy biztos, hogy a szülésélményeken nem fog múlni, hogy lesz-e negyedik J

Kulcsszavak: Baba3 Levente szülés

2012/05/21

Hát csak nem tudom meg...

...milyen érzés betölteni egy terhesség 39. hetét :)

 

Kedden töltöttem volna a 39. hetet, de nem töltöm, inkább megyünk szülni :) 3-kor elfolyt a magzatvizem, jönnek már a fájások is, bár egyelőre elég lazák.  

 

Majd jelentkezem pár nap múlva, hogy milyen volt :)

Kulcsszavak: Baba3 szülés

2012/05/19

Magányos hétvége

Gábor és a gyerekek elmentek apósomhoz Dunaföldvárra. Én már nem akartam ennyit autózni, bár pályán 3/4 óra alatt kényelmesen meg lehet járni. Meg nincs is már kedvem mozdulni, itthon a legjobb a mi kis kuckónkban. Szokás szerint takarítgatok (valahogy mindig van mit), pakolászok (soha nincs vége), persze pihenek is, és élvezem a csöndet meg a magányt, amiben ritkán van részem, és az elkövetkező hónapokban meg egész biztos, hogy nem fog előfordulni. Gábornak a lelkére kötöttem, hogy a telefonja nélkül egy lépést se tegyen, hátha épp most indul el ez a gyerkőc, de őszintén szólva nem érzem, hogy így lenne. Egyébként mostanában sokkal jobban is vagyok, mint pár hete voltam, tegnapelőtt lementem úszni, ez a mozgásomnak is nagyon jót tett, meg úgy általában is jobb a közérzetem. Testileg-lelkileg valahogy ki vagyok simulva. Most aban az állapotban vagyok, hogy minden jó, ahogy van, ha szülök, örülök, ha még nem, úgy is jó, nem sürgetném és nem halogatnám, hanem elfogadom, ami lesz.

 

Remélem, a család másik felének is jól fog telni a hétvége, már nagyon várták, hogy mehessenek a Papához. Léna még azt is megígérte, hogy nem fog "anyázni" :) Hát majd meglátjuk :)

Kulcsszavak: Baba3 családi

2012/05/17

Álom

Azt álmodtam, hogy megszületett Levente, és én másnap úgy néztem ki, mint a babavárás előtt. Mit mondjak, csodás érzés volt.

 

Azt hiszem, nem is az a vágyam van benne ebben az álomban, hogy megint 36-os meg 38-as méretű ruhákat hordjak (bár megint nagy kérdés, hogy addig is mit...), hanem hogy most már szeretném visszakapni a saját testemet. Egy darabig tök jó, hogy ketten vagyok, de a végére valahogy mindig úgy érzem, hogy "Jól van, gyerekem, eddig növeltelek magamban, de most már lassan ideje lesz idekinn megállnod a saját lábadon."

 

Nem tudom, hogy genetikailag vagyok-e a kicsit korábbi szülésre kódolva, vagy egyszerűen csak a gyerekeim megérezték ezt bennem, de tény, hogy az első kettő a betöltött 38. hét után néhány nappal útnak indult. Mindazonáltal ha eddig nem született meg a vadabbnál vadabb frontok idején, akkor lehet, hogy még tényleg időre van szüksége. És ha így van, akkor azért még növesztem, akármennyire is szeretnék már újra egyedül lenni a testemben.

Kulcsszavak: Baba3

2012/05/14

Na most már tényleg készen állok :)

Kórházi csomagom utolsó darabja is a táskában, de ami ennél is sokkalta fontosabb: ELKÜLDTEM AZ ADÓBEVALLÁSOMAT! :)

 

Meglátogattuk ma Luca babát és anyukáját a kórházban, irigykedtem rendesen :) Mondjuk az durva, hogy 3700 g, 55 centi, azaz elég jól fejlett kis újszülött, és mégis olyan hihetetlenül aprónak tűnt! Felfoghatatlan, hogy Léna ennél kerek egy kilóval kevesebb volt, és ha minden igaz, jelenleg Levente is épp ennyivel kisebb most.

 

Na mindegy, mostanra sikerült elengednem mindenféle elvárásomat a gyerekem születésének idejével kapcsolatosan. Én a magam részéről felkészültem, jön, amikor gondolja. Persze várom, de már nem sürgetem magamban. Nála jobban senki sem tudja, hogy neki mikor alkalmas az időpont :) Egyedül annyit kértem tőle, amit a másik kettőtől is: ne éjszaka kezdődjön, mert azért erő az kell a szüléshez, és ahhoz nekem aludnom kell. Ádám meg Léna ezt teljesen jól megértette és ennek megfelelően is indultak, remélem, Levente is követi a tesók jó szokását.

Kulcsszavak: Baba3

2012/05/13

Kisbabás

Viki barátnőmnek ma megszületett a lánya, Luca. Teljesen simán, gyorsan, minden rendben ment. Simon története után kellett még egy ilyen élmény, hogy én is nekifussak :)

 

De még nem futok neki. Voltam pénteken CTG-n meg UH-on, és egyelőre elég picurkának mutatkozik a gyermek, 2700 g-ra becsülték, de hát ugye ott van a plusz-mínusz 10%, ami mínusz is lehet... Szóval most egyből abbahagytam a türelmetlenkedést, és inkább növeszteném még picikét ezt a Picikét. Valamint kicsit több a magzatvíz a kelleténél, úgyhogy le vagyok tiltva mindennemű édességről, és nem túl szigorúan, de diétáznom kell. Azaz napi 5-szöri étkezés, teljes értékű szénhidrátok mértékkel, és sok fehérje, zöldség, és gyümölcs, de az édesebbje csak minimális mennyiségben. Továbbá kötelezően pihenés minden nap fekve - elvileg délelőtt és délután is. Hát ebből napi egyszeri ebéd utánit tudok megvalósítani, délután a gyerkőcök mellett legfeljebb az udvaron üldögélés jöhet szóba :) De mindegy is, mert a fekvéstől rövid úton megőrülök, és azért még orvosi szempontok sem indokolhatják, hogy szegény Leventémnek egy tébolyult anyával kelljen találkoznia a nagy napon :)

 

Összességében tehát nagy gond nincs, de egy-két dologra jobban oda kell figyelnem. Úgyhogy most már tényleg türelmesen várok, amíg gyermekem összekészülődik odabenn.

 

Közben azért éljük a családi mindennapokat. Réka kérdezte nemrég, hogy tervezünk-e valamit két hét múlva hétvégére. Mondtam, hogy mi már egy napra sem tervezünk előre, ha épp aznap sem szülünk, akkor esetleg kitalálunk valami programot :) Mivel ma sem szültünk, elmentünk Budakeszire a Vadasparkba. Nagyon kevesen voltak, és végülis egész jó idő volt. Bementünk az állatsimogatóba is, a gyerekek tök lelkesen etették az őzeket a zoo-csemegével.

 

Ennyire lelkesen:

 

 

 

Elvittük az egyik szomszéd fiút is, pont kint játszott az udvaron, mikor indultunk, hát megkérdeztük, nem jönne-e el, és el is engedték. 8 éves, iszonyatos rosszcsont, de alapvetően rendes kis kölyök, és Ádám nagyon szereti, azt hiszem, a példaképének tartja. Ami nem valami biztató, mert a srác rendszeres vendég a sebészeten :) De persze most szófogadó volt, és sikerült is egyben leszállítanunk a szüleinek :) Mondtam neki, hogy sajnos máskor nem valószínű, hogy magunkkal tudjuk vinni, mert ha megszületik a kistesó, akkor nem lesz már hely a kocsiban. Mondta, az nem baj, ő szívesen utazik a csomagtartóban :)

 

Hát így vagyunk családilag, reméljük, hamarosan már ötösben...

Kulcsszavak: Baba3 családi képek

2012/05/09

Az a bizonyos fészekrakó ösztön...

Sokáig azt gondoltam, hogy ez egy nagy baromság, hogy a nőkre szülés előtt rátör a takaríthatnék és pakolászhatnék. De mostanában legalábbis gyanús vagyok magamnak, mert ma képes voltam előcincálni a vasalódeszkát 3 ing meg Léna egy ruhája miatt. Ezen kívül úgy mosok, mint anyósom szokott, azaz laza féladagokra is elindítom a gépet, amit azzal magyarázok magamnak, hogy ha megyek szülni, legalább mindenkinek legyen elég tiszta ruhája egy pár napra. De az igazság az, hogy már az is idegesít, ha a szennyeskosár 3/4-ig megtelik. Aztán takarítottam a fürdőszobában is, meg úgy általában is jobban idegesít a rendetlenség, mint szokott.

 

Remélem, hogy ez már tényleg a közelgő szülés előjele. Kész a streptococcus teszt is, betöltöttem a 37. hetet, szombaton hidegfront jön. Szerintem most már szülhetnék, nem?

Kulcsszavak: Baba3

2012/05/06

Most már tényleg készen :)

Hétvégén anyósom elvitte a gyerekeket magához Dunaegyházára, mi meg Férjjel nekiestünk a teendők végtelen sokaságának. Azért meglátszik, hogy majdnem két teljes napunk volt gyerekek nélkül, mert ilyenkor aztán lehet haladni a dolgokkal :)

 

Áll a kiságy, kimosva-kivasalva rajta a baldachin. Ruhák a szekrényben glédában, babakocsi letisztogatva, huzata kimosva. Kiskád kisúrolva, a pelenkázót majd csak akkor rakom be a fürdőbe, ha megszületik, mert csak foglalja  helyet. Ledolgoztam a vasalási hátrányaimat, az ingeket meghagytam Férjnek, nehogy úgy érezze, hogy neki nem jut semmi teendő, ki is vasalta őket derekasan :) Meg lenyírta a füvet, megjavította a csapokat, összerakta az új grillezőt.

 

A sok munka mellett jutott idő egy kis kikapcsolódásra is: tegnap este a kertben sütögettünk, ma meg elmentünk sétálni meg fagyizni a Kopaszi-gátra.

 

A gyerekek azért hiányoztak, de szerencsére tök jól érezték magukat, és a sok meló mellett annyira nem is értünk rá azon morfondírozni, hogy miért is nincsenek itthon. Ráadásul ma reggel fél 9-ig aludtam, Férj fél 10-ig, ami gyerekek mellett kizárt, és már nagyon ránk fért. Főleg rám, mert esténként sokszor elég nehezen alszom el, utána hajnalig pislilni járok ki egy-két óránként, mire meg végre mélyebben elaludnék, addigra csörög az óra.

 

Most egyszerre vagyok fáradt és kipihent, de lassan azért hívogat az ágy... Mindenesetre megnyugtató, hogy most már tényleg jöhet ez a baba, ha úgy érezné, hogy már készen van.

Kulcsszavak: Baba3 családi

2012/05/03

Startra (majdnem) készen

Nagy vonalakban összepakoltam a kórházi cuccomat, már csak ilyen extrák hiányoznak, mint pl. olvasnivaló és hasonlók, de ami lényeges, az benne van. Férjnek mondtam, hogy inenntől kezdve függessze fel az alkoholfogyasztását, mert bármikor alkalmasnak kell lennie kedves neje kórházba szállítására és a szülés közbeni támasznyújtásra. Mondta, hogy jó, csak annyit kér, hogy ne éjszaka kelljen menni, mert ő olyankor inkább aludni szeret :) Mondtam, hogy ezzel magam is így vagyok, úgyhogy már csak Bébikével beszélje meg a dolgot :)

 

Még néhány napot vagy egy hetet ki kéne tartani, hogy ne legyen koraszülött az istenadta, meg hogy készen legyen a streptococcus szűrés eredménye, aztán felőlem szülhetünk. Na meg azt is várja meg, amíg szépen kivasalom és rendbe rakom a ruháit, mert a mosással már megvagyok, de a vasalásra most is nehezen szánom rá magam... A kiságy ugyan még darabokban, de azt bőven ráér Gábor akkor is összerakni, amíg mi a kórházban vagyunk.

 

Egyébként totál szülésközeli állapotban érzem magam, úgy mint fizikai teljesítőképesség drasztikus csökkenése, gyermek lejjebb haladása a medencében, kéz- és lábdagadás - ezek Lénával már az utolsó idők jelei voltak. Aztán lehet, hogy még egy hónapot is kihúzok ebben az állapotban, ki tudja... Én annyira nem bánnám, ha testvérei jó szokásához híven ő is kicsit előbb érkezne, bár az is igaz, hogy az se lesz egy fáklyás menet, amikor kinn lesz. De ha előbb jön, akkor nekem több időm marad az ovi-bölcsi szünetig kicsit összekapnom magam a szülés után, mielőtt a három kistestűvel egyszerre kell megbirkóznom reggeltől estig. Úgyhogy azért egy-két hét múlva megszülethetne, ha jó fej akar lenni velem :) Persze azt gondolom, ő tudja, mikor áll készen a világra jövetelre, azért holmi önző érdekekből semmiképp nem szeretném őt idő előtt kiebrudalni a biztonságos anyaméhből. Más kérdés, hogy neki mennyire kényelmes még odabenn, én néha már határozottan azt érzem, hogy nem valami nagyon fér el, és olyankor egészen fájdalmas módon tudja keresni a megfelelő pozíciót. Aztán ha megtalálja, akkor elnyugszik egy időre, de hamarosan újra kezdi az egészet. Úgyhogy biztos ő is érzi, hogy már szűkös a hely odabenn, csak még egy kis időre van szüksége, hogy rászánja magát az indulásra.

 

Érzem, hogy ez már a célegyenes, és ez jó. Egészen nagy várakozással és jó érzésekkel tekintek a szülésre, nyugalom van bennem és bizakodás. És mérhetetlen kíváncsiság, hogy milyen is lesz ez az ismerős-ismeretlen kis ember... Nemrég voltunk meglátogatni a sógornőmet, Simon már 3 hetes és több mint 4,5 kg, és mondanom sem kell, hogy nagyon aranyos :) De valahogy olyan hihetetlen, hogy hamarosan velünk is egy ilyen mérhetetlenül pirinyó kis ember lesz itt :) Ahogy a kezembe fogom a ruháit, az 1-es pelenkáját, hát valami döbbenet, hogy ezekbe tényleg bele fog férni? Aztán persze ha itt lesz, tudom, hogy már ismerős lesz minden kis nyüszögő újszülött-hang, minden mozdulat benne van a kezeimben, és minden érzés ott rejtőzik a szívemben. Már csak az kell, hogy valaki előhívja...

Kulcsszavak: anyaság Baba3

2012/05/02

Kollektív terhesség

Mivel a szeméttároló konténer az udvar alján van, és kb. 100 m-re lakunk tőle, lustaságból gyakran úgy visszük le a szemetet, hogy nem zarándokolunk el külön emiatt a konténerhez, hanem amikor úgyis indulunk valahová, akkor magunkkal visszük. A roncsautónk lépcsős hátú, annak a  fenekére szoktuk elhelyezni, Férj céges csodakocsija kombi, úgyhogy annak a tetején szokott utazni a szemét a konténerig.

 

Vagy néha kicsit tovább... Mert az utóbbi hetekben nem egyszer fordult elő, hogy elfelejtettünk megállni a konténernél. Az egyik esetben egy kanyarban szállt el a szemét a tetőről, ma reggel az ovinál leprakolván fedeztük fel, hogy a két kistestű mellett egy zsák szemetet is sikerült magunkkal hozni.

 

Nekem van mentségem, én terhes vagyok, mégpedig nem kicsit. Férj zavart viselkedésére azonban nem találok magyarázatot. Most vagy ez az új hobbija, hogy próbálja a szemetet minél tovább a kocsi tetején tartani menet közben, így gyakorolva az óvatos vezetést tekintettel egyre szaporodó számú utódainkra, vagy szerelmes (vajon belém???), vagy egyszerűen csak szolidaritást vállal velem, hogy ne én érezzem magam egyedül hülyének a családban.

 

Ha valahol a városban felfedeztek egy Skoda Octavia kombit tetején egy zsák szeméttel, gratuláljatok a sofőrnek, hogy idáig sikerült elszállítania :)

Kulcsszavak: Baba3 Férj vicces