H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/08/20

Ez most nem titkoltan egy nyávogós, hülyepicsás bejegyés. Aki az ilyet nem szereti, véletlenül se olvassa tovább.

 

Szóval az van, hogy nem jó már semmi, sehogy. Mindenféle helyeken fáj, minimális fizikai aktivitástól kifáradok, és minden hajnalban felébredek, és azt képzelem, hogy most fogok szülni. Ezzel el is vagyok vagy egy órát, képzelek magamnak fájásokat, amik nincsenek, és amikor rájövök, hogy ezt teszem, lassan azért újra elalszom. Na kb. ekkor kel fel a fiam... Akit egyébként szívesen fogadok, mert rettentő édesen be tudja kuckózni magát tökéletes kiskifli-pozícióba, nem tudom, hogy csinálja, mert a pocakom sem tudja ebben megakadályozni. Na de ez most nem illett ide, mert ez egy nyávogós bejegyzés, szóval folytatom.

 

Anyám tök sokat segít, miközben idegesít is. Árgus szemekkel figyelem, nehogy Ádámnak olyasmit adjon enni, amit én a macskámmal se etetnék meg. Szerencsére Ádám elég finnyás, és valójában még az se eszi meg, amit nagyonis megehetne, szóval mérgezés ellen azért elég jól be van biztosítva :)

 

Férj hiányzik ezerrel. Most igazából nem is érdemes megszoknom, hogy nincs itt, mivel már csak egyet kell aludnom, hogy itt legyen, holnap éjjel már érkezik. Ha addig véletlenül szülnék, hát nagyon ideges leszek, azt elmondom.

 

Még jó, hogy Ádám időnként tök aranyosakat mond, különben egészen szarul érezném magam. Így azért csak olyan középszar. De amikor elcsacsogja nekem, hogy Bojibom!, és addig túr a ládájában, míg elő nem kerül egy Boribon könyv, és hozza, és mutatja, hát meg kell zabálni... Na meg amikor elkéri a fotómat a polcról, és mondja rá, hogy Anyuka! Szép! Puszi!, és meg is puszilja, mit mondjak, olvadozom...

 

De ezt most nem is kellett volna leírnom, mert mint előre bocsátottam, ez egy olyan igazi, nyávogós bejegyzés :)

Kulcsszavak: Ádám Baba2 mindennapok

2009/08/19

Elhárult akadályok

Most, hogy már majdnem eldöntöttük, hogy mi lesz a neve Ribizkének, és vettem porzsákot a porszívóba, lassan elkezdhet megszületni a lányunk :) Nemrég ui. kitaláltam, hogy azért nem akar megszületni, mert arra vár, hogy legyen porzsák a porszívóban. Hiszen miután megszületik, egy darabig nem fogok porzsák után rohangálni, ellenben porszívózni azt kell (ahogy Ádám mondja: porszizunk!), úgyhogy még megvárta, amíg beszerzem e fontos kelléket.

 

Jó fej csajszi, igazi  nő :)

Kulcsszavak: Baba2

Mikor szülök már végre???

Ha terhesség előrehaladottsága és a kismama hülyesége arányban állnak egymással, akkor valószínűleg kevesebb, mint 24 órám lehet hátra a szülés megindulásáig.

 

Ma reggel elhatároztam, hogy elintézem Férj lakcímjelentését, ui. az állandó lakcíme még mindig Dunaföldváron volt neki. Előzőleg már beszereztem a szükséges nyomtatványt, és alá is írattam vele, így most nagy vagányan indultam útnak reggel 3/4 8-kor. Na a buszt persze lekéstem (mindig azt hiszem, hogy a szokásos normál tempómban közlekedek, és mindig kiderül, hogy nem...), 20 perc múlva jön a következő. Üldögélek mintegy 18 percet a megállóban, amikor eszembe jut, hogy otthon hagytam a lakás adásvételijét, ami nélkül nem intézhetem a bejelentést. Nosza, indulás hazafelé, útközben persze találkozom a busszal, amire 18 percet vártam. Itthon fölmarkolom az adásvételit, aztán uccu. Harmadjára sikerül is felszállnom egy buszra, innentől kezdve sínen vagyok. Az okmányirodában nem is kell olyan nagyon sokat várnom, így most életünkben először hivatalosan is egy fedél alatt élünk Gáborral :)

 

Ezek után egy sikersztori a nap: visszacseréltem a Tescoban a szódásszifont, amibe nem lehetett beletekerni a patront, mert hibás volt a menete, elhoztam Ádám megjavított szandálját, és a gyerek is minden gond nélkül elaludt.

 

Mindezek ellenére már nagyon de nagyon akarnék szülni. Tegnap voltam UH-on Ribizkével, a vizsgálat alatt kétszer majdnem elájultam. Egyáltalán nem bírok már a hátamon feküdni rövidebb ideig sem, de oldalt is csak ideig-óráig tűnik jónak. Nem akarok itt nyavalyogni, de egyszerűen már maga a puszta létezés is kihívásokkal teli kalandnak tűnik minden nap. Mindemellett borzasztóan kíváncsi vagyok már a lányunkra, aki továbbra is vagy Luca, vagy Léna lesz, végleg még nem dőlt el. Lehet, hogy majd csak a szülőszobán találom ki, melyik is igazából az ő neve. A rosszullétet leszámítva megint nagyon jó volt tegnap látni őt, és hallani, hogy vaószínűleg minden rendben vele odabenn. 3100 g körülire becsülték a súlyát, ezek szerint kb. akkora, mint Ádám volt ekkora korában, igaz, ő ilyentájt éppen meg is született :)

 

Valójában legkorábban hétvégén lenne jó, ha világra jönne, mert akkor Férj megint itthon lesz. Sőt, azt mondta, valószínűleg jövő héten végig Mo-on lesz, de ez még bizonytalan, mint a kutya vacsorája... Szóval 3 napig még akkor is visszatartom a gyereket, ha már nagyon ki akar jönni :)))

Kulcsszavak: Baba2 mindennapok

2009/08/07

Olyan nagyon hiányzik mellőlem Férj...

 

Csábít a lehetőség, hogy Ádámot vegyem magam mellé, legalább itt szuszogna velem a kis vakarcs, de egyrészt mindketten jobban alszunk külön ágyban, másrészt semmi szükség rá, hogy elrontsam, amíg az apja nincs itthon. Aztán meg nem tudnánk visszaterelni a saját ágyába... Arról nem is beszélve, hogy a gyerek az gyerek, a Férj meg Férj. Egyik a másikkal nem pótolható vagy helyettesíthető. Máshogy szuszognak.

 

Beérem hát annyival, hogy lefekvés előtt még bekukkantok hozzá a szobájába, és meggyőződöm róla, hogy ma sem lett semmivel csúnyább :)

 

Érzem, hogy egyre közeleg a szülés ideje. Egyre jobban várom, egyre többet gondolok rá, és tervezgetem, hogy milyen lesz, ha már köztünk lesz a Legkisebb Családtag. Mind kevesebb dolog érdekel a külvilágból, inkább már befelé figyelek. Összeraktam a kórházi csomagot, hamarosan kimosom, kivasalom az apró kis ruhákat, a pólyát, és várom a kis jövevényt. Remélem, szépen zajlik majd az érkezése...

Kulcsszavak: Ádám Baba2 szalmaözvegy

2009/07/29

Álmatlanság

Tegnap már 10 óra előtt lefeküdtünk. Éreztem, hogy korai lesz :) Ádám kivételesen simán elaludt egyedül, Gábornak se kellett sok, hogy egyenletes szuszogást halljak felőle. Csak én forgolódtam egy darabig erre-arra, leköltöztem a padlóra, ott se lett jobb. 

 

Kínlódásom olyan méreteket öltött, hogy kivonultam a konyhába olvasni. De egyszerűen nem bírtam egy helyben megmaradni, így aztán nekiálltam és mosogattam, tűzhelyet tisztogattam, sőt, még vasaltam is, amit pedig utálok. Fél 1-kor ismét elnyúltam a szőnyegen, és valamikor 1 óra után már aludtam is.

 

Holnaptól vasárnapig 4 nap Balaton! Jó lesz egy kicsit együtt lenni, mielőtt Gábor elutazik.  

Kulcsszavak: Baba2 családi

2009/07/28

Szösszenetek

Ádám tegnap végig a fürdés alatt azt a gyönyörű, újonnan tanult szót gyakorolta, hogy "Basszus!". Ez a "legcsúnyább" szó, amit a gyerekem előtt használok, persze ezt egyből megtanulta tisztán, artikuláltan kiejteni :)

 

Tegnap a játszótéren találkoztam egy anyukával. A gyereke nagyjából Ádám-méretű, talán egy-két hónappal idősebb, a pocakja akkora, mint nekem kb. egy hónapja. Csak ő két hét múlva szül, én meg még vagy 5! Nem panaszkodom, csak nem tudom hová tenni :)

Kulcsszavak: Ádám Baba2

2009/07/24

Nappali testmozgás

Kihasználva, hogy Anya még holnapig itt van, elmentem úszni. Rájöttem, hogy számomra most ez az egyetlen elviselhető létezési forma: lubickolás a medencében. Éljen a felhajtóerő meg a hűs hullámok ölelése :) Arról nem is beszélve, hogy végre szabadon engedhettem a nyugtalan lábaimat is, akik így anélkül élhették ki mozgásvágyukat, hogy ezzel a szárazföldön kellett volna A-ból B-be áthelyezni nagyra nőtt, mondhatnám, anyányi testemet :)

 

Csodálatos egy óra volt. 940 ft-ért újra átélhettem a saját testemben való létezés örömét!

Kulcsszavak: Baba2

Éjszakai testmozgás

Nem, ez most nem az a fajta testmozgás, amire sokan az éjszakai időpont alapján asszociálnának :)

 

Múlt éjjel megint álmatlanság gyötört, de olyan szintű, hogy hiába húztam éjfélig a lefekvést, és hiába voltam irtó álmos, egyszerűen képtelen voltam elaludni. Gábor már rendre is utasított, hogy leszek szíves az ágy másik oldalán izgágáskodni, hogy legalább ő alhasson, és lássuk be, volt ebben némi igazsága. Ekkor udvariasan leköltöztem a szőnyegre, de az álom csak nem akart jönni, ellenben ismét rámtört a lábidegesség és a derékfájás sem sokat lendített a dolgon. Elhatároztam, hogy tornázom. Még jó, hogy tök sötét volt, és rajtam kívül mindenki más aludt, így csak saját magamon röhögtem, elképzeltem ui. hogy milyen látványt nyújthatok, amint 34 hetes pocakommal, egy szál XL-es férfi alsónadrágban jógagyakorlatokat végzek a padlón...

 

A módszer mindenesetre hatékonynak bizonyult, mert hajnali 2 táján valamikor végre el is tudtam aludni. Mondjuk előtte még megpróbáltam olvasni (bevallom, nem az a pillanat volt, amikor a Magyar Nemzet mélyen szántó cikkei teljes egészében összeálltak előttem), majd beláttam, hogy nincs más megoldás, egy szelet nutellás kenyérrel kell rásegíteni folyamatra. Miután mindez megvolt, már jött is az álom :) Valószínűleg úgy működöm, mint egy gyerek. Ha tele a pocak, és mind fizikailag mind szellemileg lefárasztottam magam, akkor elnyom az álom. Lehet, hogy ma este egyből a nutellás kenyérrel kellene kezdeni?

Kulcsszavak: Baba2

2009/07/23

Vágyakozás egy kisebb test után

Annyira szeretnék most éppen 54 kilósan létezni! Vagy mondjuk azért ne legyünk nagyravágyóak, valószínűleg a jelenlegi 66,5-hez képest már 58-cal is szökellő szarvasnak érezném magam... Szeretném, ha nem jelentene extra kihívást, hogy föltápászkodjak a szőnyegről, kimásszak a kádból, hancúrozzak a gyerekemmel (a Férjemről nem is beszélve...), fölhömbölgessem a testemet ide a dombra vagy egyszerűen fussak 100 métert. Szeretném, ha nem kéne visszatolatnom a fürdőbe, ha a folyosón szembe jön Férj, mert oldalt fordulva elférnénk egymás mellett is. Szeretném, ha nem verném be a pocakomat különböző tereptárgyakba csak azért, mert nem vagyok tisztában a valós kiterjedésével. Szeretném, ha följönnének rám a régi bugyijaim. Vagy egyáltalán bármilyen nemterhes-ruha. Szeretnék rendesen levegőt kapni, és újra megcsinálni azt a gerinccsavarásos jógagyakorlatot, amivel mindig olyan jól ki tudom ropogtatni a gerincemet. Szeretném egy kicsit magam mögött hagyni megszaporodott fizikai korlátaimat.

 

És ide a végére valami jót is a sok nyafkaság után: a fiamnak végre beépült az alapszókincsébe az Anya szó is :) Na jó, leginkább csak "Aja", de tudom, hogy ez én vagyok. Az mondjuk még hagyján, hogy az Apa hónapokkal megelőzött, de hogy többek között a busz, a kupak vagy a pénztárca is előrébb volt a sorrendben, az legalábbis nem szép dolog ettől a kis lókötőtől :)

Kulcsszavak: Ádám Baba2

2009/07/17

Az anyai érzésekről

Az az igazság, hogy van némi bűntudatom Ribizkével szemben. Be kell valljam magamnak, hogy nem egészen úgy várom, mint Ádámot. Persze van ebben némi logika, hiszen nem az az ember vagyok, aki akkor voltam, nem olyan élethelyzetben, hogy is lehetnének ugyanazok az érzéseim. És mégis fura... Szeretem őt is, féltem ugyanúgy, mint annak idején Ádámot féltettem, de sokkal kevesebb időm jut rá, hogy foglalkozzak vele, hogy beszélgessek hozzá, hogy álmodozzak róla, milyen lesz, ha már itt lesz közöttünk. És érdekes, hogy elvileg az első gyerekkel talán több szorongás kellett volna legyen bennem, hogy milyen anya is leszek, hogyan fogom tudni ellátni azt a pici babát, hiszen nem tudtam, milyen is lesz az egész. Mégis akkor szinte teljes önbizalommal vártam, hogy megszülessen, meg voltam róla győződve, hogy mindent jól fogok csinálni, vagy a tőlem telhető legjobban, ami majdnem ugyanaz. Ha aggódtam is néha, konrántsem annyit, mint most.

 

Most ez nagyon rosszul fog hangazni, de annak ellenére, hogy kifejezetten vártuk és szerettük volna, hogy a második gyerekünk mihamarabb megfoganjon, most egy kicsit "betolakodónak" érzem, aki felborítja a mi kis családi idillünket. Pontosabban vegyes érzéseim vannak, egyfelől várom, hogy megszülessen, szeretném már a kezemben tartani, megismerni, rácsodálkozni, figyelni, ahogyan fejlődik, szoptatni, szeretgetni - épp úgy, mint annak idején Ádámot. De emellett ott van az is, hogy tartok tőle, hogy hogyan fogjuk megtalálni a helyünket az új felállásban. Ádámot annyira szeretem, és úgy szeretném megóvni mindattól, ami rá vár. Ha végiggondolom, nem lesz szegénynek egy fáklyás menet: először eltűnik az Apaistenség, rá egy hónapra három-négy napra Anya is lelép, majd amikor visszajön, hoz magával egy kis síró-picsogó vakarcsot, aki az ő tesója. Bár ekkor Gábor pár napot talán itthon lesz velünk, de utána megint elmegy, és csak kéthetente fog felbukkanni még további két hónapig. Hogy fogja ezt ő feldolgozni a kis lelkében?

 

Persze azt gondolom, más lesz, ha Ribizke megszületik, mert akkor őt is jobban fogom szeretni, mint most. Kicsit javulnak a kilátásai Ádámmal szemben, aki most egyeduralkodó a maga pozíciójában. És mégis vannak rossz érzéseim, hogy ennek nem így kellene lennie, nem szabadna úgy gondolnom a születésére, mint ami megzavarja a nyugalmunkat és az összeszokott kis rendszerünekt, elvégre mi hívtuk életre... Közben meg úgy érzem, hogy a világra jöttével elveszek valamit Ádámtól.

 

Biztos ez is valami "terhespara". Jobb lenne, ha kezelőorvosomhoz fordulnék vele, mint a blogomhoz...

Kulcsszavak: Baba2 családi