Mulatós
Péntek este táncos mulatságban voltam.
Nincs ebben semmi nagy szó, régebben (sokkal régebben) gyakran fordult elő ilyesmi. De mégis.
Kedves kollégákkal – jófej fickókkal és kedvenc csajokkal – voltunk, olyanokkal, akik többségével együtt mulattunk tavaly, nyár elején Erdélyben is, és a dolgok változását nemcsak az jelezte, hogy közülük többen már ex-kollégaként jelentek meg – egyikük például abban az időszakban lépett le csendben a cégtől, amikor a kórházban meg otthon lábadoztam.
Na igen, ami engem illet, nem voltam ezen az estén sem nagy partiarc, de azért már legalább nem éreztem magam annyira pszichopatának, mint pár héttel korábban, amikor két hónap külvilágtól való elzártság és a belső világ fejre állása után január elején beültünk egy sörre néhányakkal. Minden más, mint volt, és ha erre nem akarnék emlékezni, akkor is eszembe juttatja ezen az estén is a lábamon feszülő, szánalmasan röhejes combfix; a telefon, aminek a jelzését (vedd be a gyógyszert) időről időre későbbre állítom; és az ugyanezen gyógyszerek miatti „max egy sör” korlát, amiből aztán ereszdelahajam nehezen lehet.
A tánchoz például határozottan több üzemanyag szükséges nekem, akkor lennék igazán felszabadultan hülye hozzá, képzelvén magam a táncparkett ördögének, vagy bohócának, vagy mijének, de rezignáltan gondolok bele, hogy év végéig biztosan, de talán soha többet nem lesz már úgy, mint régen. Így is háromnegyed órát töltök a tánctérben, na jó, nem a legnagyobb intenzitással, de akkor is csak csodálkozom, mekkora előrelépés ez, akár pár nappal ezelőtthöz képest is, amikor kis kellemetlen fájdalmakkal azon gondolkodtam, vajon jó-e, hogy az orvosom utasítására a kontroll CT elmaradt a CT-sek korábbi bénázására való tekintettel, nem beszélve a két hónappal ezelőtthöz képestről, amikor még összeszorított fogakkal tettem totyogós körsétát naponta párszor a kórteremben, járókeretre támaszkodva. Most meg itt táncikálok a többiekkel, a jófej többiekkel, sőt még az is előfordul, hogy ugrálok a refrénre. Őrület!
Péntek este táncos mulatságban voltam, és jól esett. Juhé!
