H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/09/11

Mégsem jöttem tegnap. Zűrös egy nap volt. Baba egyfolytában ordított, ha kikerültem a látótérből. Szeparációs szorongás ezt írja egy vezető babapszichológus. Arra nem válaszol, hogyan teregessek, főzzek és pisiljek, kezemben a gyerekkel.

Aztán játszottunk egy jót és végre aludt is egy kicsit. Van egy lányom is Lilla ő 18 éves negyedikes egy gimiben és éppen az bántja, hogy: hogy néz ki, hová menjen továbbtanulni, mit gondolnak róla mások, hol az angol szótára, hogy menjen színházba, vagy ne és hogy még nem járt senkivel, hogy nem iszik és nem cigizik és ez ciki stb. nem egyszerű a helyzet. Azt hinné az ember, hogy a nagy gyerek kisebb gond, főleg így hogy már 18 éves elmúlt. 

A pici egyébként imádja és egész nap látom rajta, hogy arra vár, mikor jön meg az ő nagy és okos nővére.

A fiam apja egész nap azzal molesztált, hogy el akarja ismerni a babát.

Mikor én kértem ezt, még a szülés előtt, akkor hisztizett és nem jött el az önkormányzathoz, hogy tegyen egy vacak nyilatkozatot. Ott égtem a szülőszobán, hogy az apa neve ki van húzva. Mellettem kétoldalt apás szülés volt, ott szültek meg nyögtek két oldalt. Az apukák nyugtatgatták vajúdó nejüket, én meg nem azért sírtam, mert annyira fájt (pedig fájt) hanem, mert én tök egyedül voltam középen.

A végén császármetszést kellett csinálni, féltek, hogy elreped az előző császáromnál készült varrat. Tök feleslegesen hagytak szenvedni. Epiduráltak és mikor megláttam a babámat, pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. 

Most is miatta nem alszom, mert megszomjazott és kisírt magának egy flaska tejet. Egyébként Attilának hívják. Attila a hun (9 hónapos) gyönyörű, okos, és mindent a szájába vesz, aztán ledobja és újra bekapja. A mobil és a távkapcsoló a kedvencei, ezekért képes átmászni az egész lakáson. Egyébként már ácsorog, tipeg egyet-kettőt, kimondja, hogy baba, anya gyere, Lili...

Végre kezdek elálmosodni, talán visszalszom. Szép napot!

 

2007/02/27

Képek a költözésről

Utolsó este, bepakolás az előző helyen.


(Tovább...)
Kulcsszavak: Attila lakás sör

2006/11/23

József Attila a Gödörben

22:16:38, channie irta kultura naplójába

December 3-án, 19 órától Budapesten az Erszébet téren, a Gödörben tehetséges komáromi és tatai  fiatalok Kései Sirató címmel rockoratóriumot adnak elő. A minimál díszletek előtt-között mozgó-, és állóképekkel, és nagyszerű táncosokkal adják elő, idézik meg József Attilá életét az énekesek.

Csak ajánlani tudom mindnekinek. 18  különböző zenei stílusban feldolgozott verssel a költő egész életútját mutatják be a komáromi Révész Színház tagjai, Árva Gábor és Koch Olivér zeneszerzők. A Kései sirató rendezője: Bozai Katalin.

 

BELÉPŐ NINCS!!!

 

 

http://keseisirato.fw.hu/

Kulcsszavak: Attila József

2006/08/29

Nyereményekről

Attila a jóbarátom, akit elmondhatatlanul szoktam irigyelni azért, mert egy-két havonta telefonálós, vagy egyéb játékok során mindig nyer ezt-azt. Merthogy mázlista, na. Mégis, tény, hogy talán még nagyobb örömmel tölt el, amikor én úgy nyerek valamit – és kizárólag csak így nyerek – hogy megdolgoztam érte, valamit teljesítettem. Ilyen volt a tavalyi szigetblogért kapott 20 gigás iPod, ilyen volt a szintén emiatt idén kapott szigetes hetijegy, ilyen az, ha mondjuk egy comic strip-firkám megjelenik a metro újság különszámában, és most ilyen egy 17 colos monitor is, amit az idei szigetblogért frissen megszavazott nyereményként ma este vehetek át egy kellemesnek ígérkező parti keretében. Jó dolog az ilyen. Az más kérdés, hogy ettől függetlenül irigykedem Attilára, akinek az ajándékok nagy részéért még csak meg sem kell dolgoznia...
Kulcsszavak: Attila

2006/03/23

28 múltam, 29 leszek

Attila a jóbarátom. Van egy egészen hülye szokásunk: ugyan régen naponta beszélgettünk, gyakran találkoztunk, és mostanra mindez kéthetente kábé egy telefonálásra, kéthavonta egy találkozóra csökkent, egymás születésnapját mindig rendesen megünnepeljük. Rendszerint jó nagy késéssel, aminek egyrészt a ritka találkozó az oka, másrészt az, hogy hülye szokásunk szerint jó nagy adag ajándékkal szoktuk elhalmozni egymást.
Az előző születésnapomat (az övével közösen) öt hónap késéssel ünnepeltük meg, ennek örömére többek között két társasjátékot (San Marco, Stratego) kaptam. Következő találkozásunk alig két hónappal később következett be. A fene sem gondolta volna, hogy „ha már az elsővel öt hónapot késtünk, most hozzuk ezt előre öt hónappal”-alapon rögtön öregíteni fog, és megünnepeljük a huszonkilencediket is…
Jó, persze, ez csak apropó volt; járt kint Amszterdamban, a fű és a szexipar fővárosában, ahonnan hozott vásárfiát rendesen, és nem bírta kivárni, mire aktuálissá válik az átadás. De semmi fű, semmi szextárgy, helyette megintcsak társast és sört kaptam. Basszus, mondhatnám. De nem mondom, hiszen milyeneket szervált nekem ez a jó ember?! Társas címén a Carcassonne legújabb mini-kiegészítését (A folyó 2.), sört meg kaptam egy speciális Duvelt, no meg ezt az aprócska készletet:
elképesztő gyűjtemény
Szóval, örülök, eléggé.
No meg rettegek is még öt hónapig, hiszen az előzetesen megünnepelt születésnap legalább olyan baljóslatú, mint amennyire szép jövőt jósol a téves halálhír. Vajon megérem a huszonkilencet, amelynek úgymond előre ittunk a bőrére?
Azt hiszem, inkább úgy veszem, hogy vásárfiát kaptam, nem mást, a születésnapomon meg ezúttal megelégedek egy telefonos jókívánsággal…
Igen, azt hiszem, így megúszhatom.
Kulcsszavak: ünnep Attila ital sör

2005/11/07

Osztály, vigyázz!

Az osztály zsongása lassan elcsendesedett...
Az osztályfőnök
Zeli mama
ránézett a hetesre.
-Tanárnőnek tisztelettel jelentem, az osztály létszáma 29 fő, hiányzik Dániel, Erős(s?), Jánosi.
Az ofő lapozgatni kezdett a naplóban.
Almási...
...Rita
Bajusz...
..."Pubi" Szabolcs
Barsi...
..."Szemi" Attila
Deák...
..."Depi" Bence, a könyveladó
Dobrosi...
..."Zsiráf" Zoltán, az olajbizniszből
Florosz...
...Athina, aki már tényleg beszél görögül
Gróf...
...Pálma, több hitelesített szavazó szerint az este legjobb nője
Gulyás...
...Zsuzsi, a kicsi
Györgypál...
..."Paya" László József Benedek István Károly...
Hegyi...
...Marci
Hodicska...
..."Felhő" Gergő
Horváth...
..."Era" Erika
Horváth...
..."Embrió/Embi" Gergő, erőművész
Jelitai...
...Nóra, ő is ofő
Kuczy...
...Károly Zoltán, talán apa lesz, de ez még nem hivatalos
MaHler...
...Andris, talán apa lesz, de ez még nem hivatalos
Molnár...
..."James" László, munkanélküli
Molnár...
...Tamás, az egyik merkantilos
Munk...
...Juli
Nikes...
...Krisztián, sportújságíró
Sarkadi...
...Nagy György, két gyermek apja
Szirt...
...Gábor, a másik merkantilos
Tóth...
..."Zenész" László, rendezvényszervező és klarinétos, egy gyermek apja
Udvardi...
..."Ady" Endre, kezd bealudni
Újvári...
...Zsuzsi, a nagyobbik, talán anya lesz, de ez még nem hivatalos
Varga...
..."Gabóca" Gabi, egy gyermekes anya
De ma nem felelünk... Inkább mulatunk, és emlékezgetünk... hiszen osztálytalálkozó van!
(pár további kép a hozzászólásokban)
Kulcsszavak: Ady Attila Felhő Tamás Zoli

2005/07/15

Runaway Train

Emlékszem, Karcsi volt az, aki gimnázium után videóra vette az iskolai tablónkat, és jó mélabúsan összevágta a Runaway Train című számra, úgy, ahogy akkoriban az eltűnt kölyköket mutatták, és emlékszem, mennyire jót derültünk ezen a negatív hozzáálláson (tizennyolc évesek voltunk, nem öregemberek). De most kezd elönteni engem is ez az érzés, és azon töprengek, nem is töprengek, hisz értem én, de szóval azon busongok, ha épp jut rá időm, hogy miért kell a régi barátoknak és kedves ismerősöknek idővel törvényszerűen eltűnni az ember életéből, miért nem lehet, hogy a fontosak mind megmaradjanak, kéznél legyenek, elmehessünk újra sörözni vagy bulizni vagy játszani, ha gyerekkori barátról van szó…
Gyakorlatilag eltűnt az életemből
  • az óvodából Endrődi Évi, akkori „majdani feleségem”, a kis szöszi, akit utoljára ötödikesként láttam, de már nem ismert meg,
  • az általánosból vagy tíz haver, a három Zoli – Tarca, Szabi, Kádi, de hülye szokás volt akkoriban ez a családnévből képzett becenév – és a többiek, de legfőképpen a szeplős Fésüs Detti, aki utólag végiggondolva a legkedvesebb, legaranyosabb, legnormálisabb csaj volt az egész osztályban, amivel most nem a többieknek akarok beszólni,
  • gimiből... na, onnan legalább a társaság jó részével még mindig össze-összefutunk, mint tegnap este is, de azért a Horváth-ikreket már sok éve nem láttam,
  • a következő évből Lídia, az aranyos művészlélek, akivel nagyon szerettem levélben beszélgetni, és aztán évekig rendszeresen össze-összefutottunk különböző véletlenek következtében a Váci utcán, a Batthyány téri megállóban, a Hűvösvölgyi úton vagy legutóbb másfél éve, a Millenárison, ami miatt folyamatosan azt gondoltam, hogy ez nem lehet véletlen, és mindig szentül elhatároztam, hogy felfrissítem ezt a kapcsolatot, de aztán mégse,
  • aztán a mozis időkből a rém idétlen Peti főleg, de a többiek is, megnézném, mi lett a depressziós anyával, a moziból Londonba menekült bébiszitterrel, vagy a kábítószergondokkal folyamatosan küzdő, elveszett, középiskolát is ezért el nem végzett sráccal, akinek, amíg ott voltam, azzal hitegettem magam, hogy támasza lehettem,
  • főiskoláról Peti és Krisztián, nem volt ez olyan rég még, de máris fogalmam sincs, mit csinálnak, mivel foglalkoznak, eltűntek, kikoptak,
  • Finnországból vagy tizenöten; egy részükkel legalább még e-mailben tartom a kapcsolatot, de nem jó ez így, hogy csak párévente találkozunk, akkor is csak egy-kettővel közülük (mint idén, az esküvőn Joséval és Katharinával); de fogalmam sincs például arról, mi van Ludóval vagy Tikuval (róla amikor utoljára hallottam, úgy két éve, Afrikában töltötte az idejét hónapok óta és már egyéves is elmúlt az a gyereke, aki Finnországban még csak kósza gondolat sem volt)
  • De már a munkahelyen is annyi időt rohadtam már, hogy már-már barát ex-kolléganőm, Szilvi is eltűnt valahol Gyöngyös irányában.
    Nem beszélve arról, mennyire megritkultak az „aktív” kapcsolatok is; Jocóval évente kábé egyszer találkozom és váltunk néhány levelet, Karcsival marad az emil, Gáborral is főleg, Attilával kedden söröztünk, de hol van ez az évi hat-hét találkozó a régebbi napi lelkiélethez képest, de már Andival és Zsanával sem kommunikáltam közel két hónapja. Nászutaztunk, ők is elutaztak, lakásfelújítanak, megvan a maguk kis élete. Nekünk is megvan, és mióta elköltöztünk otthonról, nagyobb szerepet kap a családdal való kapcsolattartás is; most már nem megy úgy, mint rég, hogy esténként-reggelenként köszöntünk a családnak, és akkor mindenki tudta, hogy megvan, jól van a másik; most már ehhez telefonálni kell, most már ehhez családlátogatás kell. A régi barátok helyére újabbak, az újabbak helyére még újabbak, a legújabbak helyére – legalábbis részben – egymás családja került. Az egyszerre egészségesen megtartható kapcsolatok száma lehet, hogy konstans, ezért túrják ki az újak mindig a régieket, nem feltétlenül fontossági alapon; csupán idő és helyzet függvénye, miért szűnnek meg és válnak egyszerűen emlékké a régi, a maga idején akár kulcsfontosságú és halálosan komoly barátságok, amelyek egytől egyig jelentősen formálták mostanra kialakult személyiségemet.
    Minden és mindig változik, de csak a bolond hiszi, hogy mindig rossz irányba – tartja a mondás, és persze van benne valami. De a régi barátok eltűnése néha akkor is, egyszerűen…fáj.
Kulcsszavak: Attila

2005/04/14

Tegnap este

Attilával találkoztunk. Hamburgereztünk. Odaadtam a meghívóját az esküvőnkre. Sétáltunk. Beszélgettünk. Vettünk Borostyánt. Csokit is vettünk, de azt elfelejtettük utána. A sört megittuk, a végét a Duna-parton. Tavaszillat és tavaszfények a szélben. Irány 76-os Ganz-Solaris trollinóval a WestEnd. Vettünk minimáltudású, de floppy helyett ideiglenes megoldásként jó 16 megás pendrive-ot bagóért. Hazamentünk.
Kulcsszavak: Attila