H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/07/03

the first the last eternity

Amadeus kórus, Oberammergau tour 2008. 

Oberammgergau tour  

  

Kórusunk meghívást kapott az Oberammergauban megrendezésre kerülő zenei fesztiválra, melynek szívest-örömest tettünk elegét. Bár kissé nehezen állt össze a csapat, meg a szervezés körül is voltak zűrök, mégis nagy lelkesedéssel vágtunk neki az útnak, melyre szerencsére sizi is el tudott kísérni.

 

 kávézó Kufsteinben; haha, a kórusunkról kapta a nevét! :o)

 

1. nap, érkezés Kufsteinbe

Elég nehezen sikerült lelépnem a munkahelyemről, marasztaltak rendesen. Hiába no, nélkülözhetetlen vagyok… Futás haza, gyors összepakolás és már irány is a megbeszélt találkozóhelyre. Többiek, sizi, Gyöngyi, royfox már ott vártak, úgyhogy egy percet sem késlekedtünk, gyors tankolás és már indultunk is. Kufseinbe igyekeztünk, első napra Marci ott tudott nekünk is szállást foglalni. Merthogy kivételesen nem az egész kórus együtt és egyszerre vágott neki az útnak, hanem kis csoportokba szerveződve, autónként. Épp ezért szinte ahány kocsi, annyi indulás és annyi érkezési időpont és helyszín alakult ki. Működött is a dolog, hisz maga a fesztivál csak a 2. és 3. napokat érintette. No, de ne szaladjunk ennyire előre. Szóval, nekivágtunk mi is nagy útnak. Zűrök és eltévedések nélkül oda is értünk Kufseinbe úgy éjfél körül (csak azok a nagy zivatarok ne lettek volna az osztrák meg német autópályákon…). Többiek addigra már túlvoltak pár kalandok, ez látszott is rajtuk, mikor a városka főútján kis híján elütöttem őket.

 

megérkeztünk 

 

Szállást elfoglaltuk, picit még barátkoztunk majd nyugovóra térünk.

  

2. nap, Kufstein, Garmisch Partenkirchen, Eibsee, München

Délelőtt rövid városnézés Kufsteinben, majd délután irány Garmisch Partenkirchen érintésével Zugspitze, Németország legmagasabb hegye (2962 m).

 

Kufstein, vár 

 

A hegyet sajnos idő hiányában nem másztuk meg és felvonóval sem mentük fel a tetejére, ám a lábainál elterülő Eibsee-ben a bátrabbak megmártóztak, míg a kevésbé merészek csak a lábukat áztatták benne. Én meg csak inkább a partról fotóztam a többieket és a megkapó tájat…

 

Eibsee, inkább skandináv hangulat 

 

Az alig 1 órás kis pihenő ill., fürdőzés után már Münchent céloztuk meg, ugyanis a fesztivál szervezői ott foglaltak a kórusok számára szállást. Gond nélkül felértünk és elfoglaltuk a szállást.

 

hamar belaktuk a szobát 

 

A belső udvarra néző, egybefüggő teraszt hamar felfedeztük magunknak és már előre láttuk sizi-vel, hogy bizony nem fogunk tudni könnyen elaludni, míg a többiek kint partiznak majd. De nem így lett, lévén az esti városnézés a Hofbräu Haus „megtekintésével” zárult (ahol valóban az 1 literes korsó az egység, és valóban akadnak masszív felszolgálónők, akik kezükkel akár 4-5 ilyen teli korsót is elbírnak és tényleg nem is 1 ember egész nap mást sem csinál, mint sört csapol)(amúgy a hely a prágai U Flekuhoz hasonlítható, szinte mindig teltház van, nehéz asztalt találni és sok a turista)

 

koccintás (az első) 

 

(ettől függetlenül igen jól szórakoztunk)(no és persze a sör is nagyon finom volt) s így mindannyian hullafáradtan zuhantunk ágyba. 

 

3. nap Oberammergau, München

A kórusfellépés napja. A nap, a koncert amiért valójában jöttünk. Reggel kissé nehezen indult a nap (ahogy láttam ezzel nem csak mi voltunk így…), lassan ment minden megszokott mozdulat. Mire leértünk, átöltöztünk, beénekeltünk és a színpad mögött gyülekeztünk már felébredtem és konckert képesnek éreztem magam. A színpadon állva elég kiábrándító látványt nyújtott a hatalmas (legalább 500-600 fő befogadására alkalmas) nézőtér, melyen a további (vagy korábbi) fellépőkön kívül elég kevesen üldögéltek. Ezzel mit sem törődve összeszedett, jó koncertet adtunk.

 

színpadon állva 

 

Persze voltak hibák, csúszások, rossz belépések, kis hamisságok. De mi jól éreztük magunkat a színpadon, Mónika is meg volt elégedve velünk (elvégre amiért mentünk, hogy jól elénekeljük a Pászti: Csángó-magyar szerelmi dalokat sikerült). A közönség lelkesen tapsolt (jó, nem annyira, mint az utánunk nem sokkal következő afrikai kórusnak), a bozontos szemöldökű fesztiváligazgató(?) pedig lelkesen ecsetelte, hogy milyen jó volt minket hallgatnia és hogy reméli, nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy az Amadeus kórus Oberammergauba látogat. Hát, azt hiszem, ezt mi is reméljük!

 

mi is reméljük, hogy visszatérhet még ide a kórus 

 

Még pár utánunk következő kórus meghallgattunk, majd a fáradság elől menekülve sizi-vel sétára indultunk, és bejártuk Oberammergau (ha lehet ezt így mondani) belvárosát. A kis városka girbegurba utcái, a festett házfalak, a környező hegyek teljesen lenyűgöztek minket.

Kis közös örömködés, össznépi éneklés után indultunk is vissza Münchenbe. Annak ellenére, hogy nagyon fáradtak voltunk nem tudtunk ellenállni a társaság csábító ajánlatának és újra nyakunkba vettük a várost. Rövid séta után persze ismét a Hofbräu Hausban találtuk magunkat.

 

visszajáró vendégek lettünk 

 

Ezúttal azonban majdnem az egész kórus ott volt, sőt még Mónika is egy korty sör erejéig benézett! Zárásig maradtunk, jó hangulat, korsó sörök ismét megvoltak.

 

4. nap Peißsenbeg, Slazburg

Könnyes búcsú a társaság nagy részétől, akik már kora reggel hazaindultak. Páran még ki akartuk használni az utolsó napot, így fürödtünk egy jót és ha már Münchenben szálltunk meg benéztünk az onnan nem messze lakó és dolgozó Nikihez, egy fagyira. Örült nekünk, mi is örültünk hogy, ha csak rövid időre is, de láthattuk. Én kipróbáltam a Red Bull fagyit, a többiek csodálatos fagyi kelyhekkel próbálkoztak. Egyikünk sem távozott csalódottan. Niki üdvözöl mindenkit, de még marad odakint új munka, új lehetőségek reményében.

 

hideg üdvözlet Németországból 

 

Marcitól és szpjotr-tól itt vettünk búcsút. Ők még maradtak kint pár napot. Mi azonban hazafelé vettük az irányt Salzburg érintésével. Csak egy rövid, alig 1 órás városnézésre volt időnk, de ha már a város mellett vitt el az utunk, ide be kellett néznünk. Nem bántunk meg a rövid városnézést, inkább csak azt sajnáltuk hogy a foci EB lázában égő várost nem tudtuk alaposabb bejárni.

 

templom, kupola, alulról 

 

Épp csak tettünk egy sietős kört a belvárosban és már indultunk is tovább. Fárasztó volt az út hazafelé, a EB döntőt is csak rádión keresztül tudtuk végigszurkolni. Ám éjfél körül már haza is értünk. Mondanom sem kell, hullafáradtan.

 

(További képek a hozzászólásokban.)

2008/04/02

betrayal

Miskolc, Amadeus koncert. 

Miskolc belvárosa meglepően szép és rendezett  

  

Késő délutáni indulás és a Hungária körúton lévő dugóban való cammogás melletti megőrülés után Móni és gyurinka mellé, ha nem is a hátsó ülésre, de a kocsiba mindenképp, behuppant még szpjotr is. Így, hogy teljes volt a kocsiban a létszám, már csak azt a 180 kilométeres távolságot kellett legyűrnünk, ami minket Miskolctól elválasztott. De szpjotr jó hangulatában volt, egész út alatt ki  nem fogyott a szóból (később ahogy mondta, út közben melegítette be a hangszálait), így szinte észrevétlenül gyorsan le is értünk.

az indulást követő örömteli pillnatok  

  

A kórus nagy rész már lent volt akkor, mikor végül mi is begördültünk a koncertnek helyt adó épület elé. Gyors, rövid próba és akusztikai terempróba után már azon kaptuk magunkat, hogy a folyosón ácsorgunk és az előttünk fellépő kórus műsorát hallgatjuk. Kizárólag nőikarból álló kórus volt, akárcsak az előttük lévő. Hát, valahogy furcsa volt őket hallgatni, ahogy Ének Szent István királyhoz-t énekelnek férfikar nélkül. Megoldották (gondolom valami átirat lehetett vagy készült erre a darabra kizárólag nő karra írott változat is?), szólt is rendesen, csak valahogy mégis hiányérzetem volt. Egy biztos alapot nyújtó basszus, és egy szépen megcsillanó tenor nélkül valahogy üresnek éreztem a darabot. Persze lehet, hogy ez azért van, mert én eleve csak a vegyes kari változatot ismerem Meglehet. Nekem azonban akkor is furcsa és erőtlen volt az egész (meg az Estéli nótázás is, amit szintén előadtak és hasonlóan hiányosnak éreztem)(a többit nem tudom, mert nem ismertem azokat). 

 

No, de már vonultunk is fel a színpadra, miközben velünk egy időben a közönség vagy 70%-át adó, valószínűleg utánunk következő kórus, kezdte elhagyni a nézőteret. Mire felértünk a színpadra és elhelyezkedtünk, a teremben maradt maroknyi ember lelkes tapsikolásba kezdett. Hát, nem volt valami lelkesítő ilyen kevés ember előtt ácsorogni és énekelni, de annyi baj legyen, amúgy is koncerten előadott darabok több mint felét most adtuk elő először, tehát egy nyílt főpróbának is fel lehetett fogni a fellépést. A koncert ennek ellenére igen jól sikerült. Persze volt egy-két hiba a darabokban, de azok a közönség számára észrevétlenek maradtak. Legalábbis a taps intenzitásának töretlenségéről, sőt némiképp erősödéséből én erre következtetek. Karnagyunk is elégedett mosollyal az arcán mondta el nekünk véleményét a koncertről és a darabokról. Voltak hibák, van még mit gyakorolni, de összességében jók voltunk, na. 

 

Magunk mögött hagyva a koncerthelyszínt kis sétára indultunk. Először a közeli templomot és temetőt látogattuk meg, majd Miskolc belvárosában bolyongtuk egy keveset. Egész pontosan az első étteremig, ahova be is ültünk gyorsan, mivel reggel óta bizony nem ettünk semmit. Az étterem kiválasztása jól sikerült, mindannyian elégedetten távoztunk és megállapítottuk, hogy gyakorlatilag bármit választhattuk volna az étlapról, rosszul nem járhattunk volna vele.

séta a temetőben  

 

Mielőtt hazaindultunk volna, még teljesítettük gyurinka gyermekkora óta dédelgetett vágyát, kívánságát, mely szerint szeretett volna elvillamosozni a Tisza pályaudvarhoz.  Ám legyen. Ugyan Dévényi Tibi bácsi nem volt ott, meg nem is három, csak egy kívánság teljesült, de gyurinka így is elégedett mosollyal nyugtázta az este ilyetén alakulását.

a Tisza pályaudvárnál az 1-es villamosra várva  

 

Az autóhoz sikeresen visszataláltunk, s már csak az első hallásra ijesztően sok kilométer választott el minket Budapesttől. A kellemes Kiscsillag majd Kispál mámorban (sajnos csak addig, amíg bírta a lejátszó) eltelt hazaút azonban rövidebbnek tűnt, mint az oda út.  Egy kiszálló itt, másik kiszálló amott és már otthon találtam magam.

 

(Még pár kép itt, a hozzászólásokban.)

Kulcsszavak: Amadeus koncert

2008/03/10

tears of the Gods

Csákányospuszta, Amadeus tábor. 

jégeső Csákányospusztán  

 

Jól elkeveredtünk már megint. Pedig tényleg ott kell bekanyarodni. Ki lesz táblázva. Egész biztosan. Úgyhogy menjünk még tovább. – Valahogy így vágtunk neki a nem olyan nagy útnak két héttel ezelőtt pénteken. Persze benéztem, és hiába vártam a táblára. Talán majd ha én magam, vagy valaki, aki megszán is kirak egy „Ris, itt kell bekanyarodni!!” táblát, akkor megtalálom majd elsőre is az Egér utat. Mondjuk közben legalább bevásároltunk… Legalább ennyi.

 igen, ezt mind kinyitottunk és megittuk, plusz a végén Máté is beszállt egy üveggel, valamint Gál Peti szangriáját is fellőttük  

 

Ám így sem késtük le az első próbát, időben érkeztünk. Kezdődhetett a hétvége, a tábor. A próbák mellett persze ismét volt időnk: társasjáték partira (ráadásul nem is egyre, a Cuba mellett volt időnk még a Citadellával is megismerkedni), borkóstolóra (sok jó bor, bár köztük azért akadt egy-két felejthető is, és töménytelen mennyiségű sajt, vidám hangulat, pizsama parti, majd nehéz felkecmergés az emeletes ágyra, melyet a nagy sötétben majdnem magamra húztam), rövid túraára (amit majdnem meghiúsított a hirtelen támadt jégeső), jégeső közben is után egy rövid hógolyózásra (bár én inkább csak fotóztam) no és egy kis autókázásra is(szpjotr-nak és nekem volt szerencsénk kipróbálni Réka Ladáját). 

rövid túra a környéken; idén kivételesen nem sétáltunk el a Vitány várig  

 

Összességében tehát leszögezhetem, hogy a rengeteg gyakorlás és próba mellett ismét jól éreztük magunkat a már törzshelynek számító csákányospusztai turistaházban.  

 

(További képek a hozzászólásban)

Kulcsszavak: Amadeus tábor

2006/11/27

I'll find my way home

Csákányospuszta (hmmm… már valamivel több mint 2 hete).

 

a tábor és környéke

 

Bizony, ekkor töltöttünk el ott egy hosszúnak tűnő hétvégét. Az emlékek inkább csak képek és töredékek formájában maradtak meg. Ez talán köszönhető az első este elkövetett borkóstolásnak. De megadtuk a módját legalább. Sajtot és diót szemezgettünk, miközben sorra kerültek elő a különböző borok. Pillanatok (vagy akár úgy is mondhatom, órák) alatt sikerült vidám hangulatot teremteni a tábori szobában. Az emlékek összefolynak és keverednek a borral. Viharos ágybatérés…

 

kivetkőzve önmagából

 

Másnap délelőtt, fantasztikus, inkább őszinek mondható időben túráztunk egyet a vendégház környékén (de erről már lacxox részletesebben beszámolt). Kellett a kis testmozgás, pláne az előző este után.

 

túra az inkább őszi erdőben

 

Meg persze próbák, próbák, próbák. Ahogy az lenni szokott. Vagyis semmi meglepő, semmi különös, mégis egy kellemes hétvégét töltöttünk el ismét Csákányospusztán.

 

(még pár kép már csak holnap a hozzászólásokban)

Kulcsszavak: Amadeus tábor

2006/05/31

I want it all

Vasárnapi Amadeus koncert a Nemzeti Galériában.

jaj de bújom azt a kottát

Nehezen indult a nap. Talán nem is csoda, hisz az előző este kicsit hosszúra sikeredett. De nem volt időm még arra sem, hogy ezt mérlegeljem. Gyorsan összekészültem, majd irány fel a várba, ahova kis késéssel meg is érkeztem.

Nem az első és remélhetőleg nem is az utolsó koncertünket adtuk itt, a Nemzeti Galériában. Készültünk erre az évadzáró koncertre rendesen. A koncertprogramunk gerincét Bach: Jesu, Meine Freide alkotta melyből idén még csak részleteket adtunk elő. A színpaddal szemközt találkató lépcsősor megtelt. Megörültem, mikor a nézők sorai közt észrevettem sizi-t és gyurinka-t, valamint Adélt és Hubát (no meg persze lacxox szüleit is sikerült kiszúrnom).
Izgultam. Nem voltam épp teljesen tökéletes hangi állapotban, márpedig az egyik darabban gyakorlatilag egy szóló várt rám (lévén az én tenor 2 szólamomban rajtam kívül senki sincs). Úgy érzem kellőképpen koncentráltan és szépen sikerült a darab, így végül persze megnyugodtam. Összességében én picit néhol szétesettnek éreztem a kórust, ám ennek ellenére mégis jó teljesítményt és színvonalat nyújtottunk. A közönség tapsa tulajdonképpen ezt támasztotta alá. Jók voltunk, én jól éreztem magam a színpadon.
Még meghallgattuk a utánunk következő kórust is, akiknek a nevére már nem emlékszem, majd lassacskán hazafelé szivárogtunk.

Én még sizi, Niki, Niki barátnője valamint gyurinka társaságában beültem egy kávéra, egy beszélgetésre. Jól esett az előző napi buli és a délelőtti koncert után végre leülni és kifújni magamat...

(még pár kép gyurinka-nak köszönhetően itt, a hozzászólásokban)
Kulcsszavak: Amadeus koncert