H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2009/09/04

idén is, valahányadszorra

2008/10/16

Mert újból elolvastam

" - Volt kötük olyan, amit felismertél?

 - Nem volt - felelte Barnabás.

A vájár elgondolkozva csóválta a fejét.

 - Miért - tudakolta Barnabás -, miféle képek ezek?

 - Ezek az emberi világ elfelejtett álomképei - magyarázta Yor. - Az állom nem semmisül meg, ha már egyszer megállmodták. Ám ha az ember, aki megálmodta, elfelejti - hova lesz akkor? Itt van nálunk Fantáziában, lenn a földünk mélyében. Itt vannak elraktározva az elfelejtett álmok, igen finom rétegekben, egymás felett. Minél mélyebbre bányászunk, annál sűrűbben fordulnak elő. Egész Fantázia az elfelejtett álmok fundamentumáre épült.

- Az enyémek is köztük vannak? - kérdezte tágra nyílt szemmel Barnabás.

Yor bólintott.

 - És úgy gondolod, hogy meg kell találnom őket? - firtatta tovább Barnabás.

 - Legalább egyet. Egy elég - felelte Yor.

 - De minek? - tudakolta Barnabás.

A vájár a fiú felé fordította arcát, melyet most a tűzhely kicsiny lángjának fénye világított meg. Vak szeme megint  átnézett Barnabáson, mintha távoli messzeségbe meredt volna.

 - Hallgass ide, Bux Barnabás Boldizsár - mondta -, nem szeretek sokat beszélni. Jobban kedvelem a csendet. De most az egysze elmondom neked a dolgot. Te az Élet Vizét keresed. S mert vissza akarsz találni az emberi világba, azt kívánod, hogy szeretni tudj. Szeretni - ez csak olyan szólam! Az Élet Vize megkérdi majd tőled: kit? Szeretni ugyanis nem lehet csak úgy akárhogyan és általában. Te azonban mindent elfelejtettél a neveden kívül. És ha nem tudsz válaszolni, nem szabad innod. Ezért csak egy elfelejtett álom segíthet rajtad, ami viszontlátsz, egy kép, amely a forráshoz vezet. Ehhez pedig el kell felejtened az utolsót is, amid még van: önmagadat. És ez kemény és türelmes munkát jelent. Jegyezd ezt meg jól, amit mondtam, mert soha többé nem ismétlem meg."

 

***

 

Barnabás végül megtalálta az Élet Vizét, de nem az álom segítségével, és mikor megtalálta:

"...fogta magát és beugrott a kristálytiszta vízbe, meghempergett benne, prüszkölt és fröcskölt és száját kitárta a szikrázó cseppek zuhatagának. Ivott és ivott, míg szomja nem csillapult. És öröm töltötte el tetőtöl talpig, az élet öröme és annak az öröme, hogy ő önmaga. ert most ébredt tudatára, hogy ki ő és hova tartozik. Újjászületett. És a legszebb az volt, hogy most éppen az akart lenni, aki. Ha az összes létező lehetőség közül csak egyet választhatott volna, nem választott volna mást. Mert már tudta: a világ az öröm ezer formáját kínálja, de ezek alapjában véve mind egyet jelentenek, a szeretni tudás örömét. A kettő egy és ugyanaz."

 

***

 

" ... - kiáltotta Barnabás -, akkor mégiscsak olvasta a Végtelen Történetet!

Korándi úr megrázta a fejét.

 - Minden igaz történet Végtelen Történet. - Tekintete körbejárt a sok-sok könyvön, melyek a falak mellet sorakoztak a mennyezetig, azután a pipaszárral rájuk muatva így folytatta:

 - Egy sereg ajtaja van Fantáziának, fiacskám. Több ilyen varázskönyv létezik még. Sok ember nem vesz  tudomást  róluk. Azon múlik, hogy kinek a kezébe kerül efféle könyv. (...)

Korándi úr gondosan becsukta maga mögött az ajtót és utánuk nézett:

 - Bux Barnabás Boldizsár - dörmögte -, ha nem tévedek, még jó néhány embernek meg fogod mutatni az utat Fantáziába, hogy az Élet Vizét elhozza nekünk.

 

És Korándi úr nem tévedett.

De ez már más történet, és elbeszélésére más alkalommal kerül majd sor."

2008/10/07

"- Láttad a Semmit fiacskám?

- Igen, többször is.

- És milyen?

- Mintha megvakulna az ember.

- Nos, jó - és ha belekerültök a Semmi rátok ragad. Olyanok lesztek, mint egy ragályos betegség, melytől az emberek megvakulnak, úgyhogy többé nem tudnak különbséget tennilátszat és valóság között. Tudod-e, hogy hívnak titeket odaát?

- Nem - suttogta Atráskó.

- Hazugságnak! - ugatta Gomor. (...)

... - Azt kérdezed, mi lennél ott? De mi vagy te itt? Mik vagytok ti mindnyájan, Fantázia lakói? Álomképek vagytok, a költészet birodalmának kitalált lényei, egy végtelen történet alakjai! Te, fiacskám, valóságos lénynek tartod magad? Na igen, itt a te világodban az is vagy. De ha áthaladsz a Semmin, már nem vagy az. Ott Felismerhetetlenné válsz. Akkor már más világban vagy. Ott többé nem hasonlítotok magatokhoz. Káprázatot és elvakultságot visztek az emberi világba. Találd ki, fiacskám, mi lesz Kísértetváros lakóiból, akik a Semmibe ugortak.

- Nem tudom - dadogta Atráskó.

- Téveszmévé lesznek az emberek fejében, a félelem képzeletévé ott, ahol valójában nincs mitől félni, vágyódássá olyan dolgok után, amelyek beteggé tesznek, a kétségbeesés érzetévé ott, ahol nincs ok a kétségbeesésre. ...

... - Ezért félik és gyűlölik az emberek Fantáziát és mindazt, ami innen való. El akarják pusztítani. És nem tudják, hogy éppen ezzel növelik a hazugságok özönét, mely szakadatlanul dől az emberi világba. A hazugságözön pedig nem más, mint Fantázia felismerhetetlenné vált lényeinek áradata, akiknek ott az élő holttestek látszatéletét kell élniük, és hullaszagukkal mérgezniük az emberek lelkét. S mindezt nem is tudják. Mulatságos, nemde? (...)

... - ... Ki tudja, milyen hasznot fogsz neki hajtani. Talán a te segítségeddel éri el, hogy az emberek olyasmit vásároljanak, amire nincs szükségük, gyűlöljék azt, amit nem ismernek, azt higgyék, ami kezessé teszi őket, vagy azt vonják kétségbe, ami megmenthetné őket. A ti segítségetekkel, kis fantáziai, nagy üzleteket kötnek ám az emberi világban, háborúkat robbantanak ki, világbirodalmakat alapítanak..."