H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/11/22

76. nap


Megint egy jó kis nap.
Bár a múzeum ma is kimaradt, holnap már biztosan lesz. Mára az volt a terv, hogy délelőtt felülök arra a bizonyos hajóra, ami Manhattan sziget körül megy, és utána múzeumozok.
Bementem reggel a városba, Gabi kicsit elaludt, így nem volt túl sok idő itt, nem is kávéztam. Gyorsan kimentünk az állomásra, és csak ott derült ki, hogy rossz menetrendet néztem, mert azt hittem péntek van, de nem volt semmi gond, csak húsz percet vártam.
A Penn stationtól a 42. utcán kimentem a Hudson partjára, ugyanis onnan indul a hajó. Menet közben még megálltam internetezni, és nézelődni, így már dél volt, amikor odaértem. Beálltam a sorba egy magyar pár mögé. Amikor sorra kerültem, mondta a néni, hogy a következő túra délután négykor indul. Na ez húzta keresztül a számításaimat, mert volt négy órám, ami kevés múzeumozni, viszont amikor a hajó visszaér már minden múzeum zárva van.
Sebaj, megvettem a jegyet, visszamentem a 42. utcára, amin több nevezetesség is van: először a Bryant park, ahol koripálya van, és éppen amikor ott jártam, egy feka csajszi énekelt, itt meg is álltam ebédelni. Aztán a könyvtár, ahol már jártam a múltkor. Chrysler Building, amiben az a poén, hogy a teteje kocsik lökhárítóival van díszítve, és nagyon szép maga az épület is. Utána van a Grand Terminal Staiton, ami egy hatalmas pályaudvar, és az az érdkes benne, hogy amikor a század elején megépült, már akkor a föld alá süllyesztették a vasúti síneket a belvárosban. Az utca végén pedig az UN székház van, ami nem egy nagy szám, de remek kilátás van a teraszáról az East Riverre. A kertben, pedig van egy darab a berlini falból, és én olyat még sosem láttam.
Aztán közelebb a Central Parkhoz, valahol az 50. utca környékén visszamentem Manhattan másik felére a Hudson folyóhoz, közben kávéztam (kávéztam a pályaudvaron is, amikor megérkeztem). Majdnem lekéstem a hajót, de végül is visszaértem.
Négykor még verőfényes napsütésben elindultunk. Végig a Downtown mellett New Jersey és Manhattan között. A hajó aztán megkerülte a Liberty Island-et, ahol a Szabadságszobor van. Gyönyör volt, fantasztikus, el sem akartam hinni, hogy láthatom élőben. Életem egyik fontos pillanata volt ez. Már kb. öt óra lehetett, amikor visszamentünk a város másik felére, ahol a híres hidak vannak: Brooklyn bridge, Manhattan bridge, Westbury bridge (asszem így írják). Gyerekek! Ezek ha-tal-mas hidak szerintem a Manhattan híd alatt elférne az egész Erzsébet híd a Márc 15 és Döbrentey térrel. Ekkor már besötétedett, és a folyón kezdett igazán hideg lenni, kezdtem hálát adni, hogy reggel kölcsön kaptam Thony bőrkabátját, nagy szolgálatot tett. Miután a hajó visszafordult újra megnézhettem az előző útvonalat, immár töksötétben, a város, a felhőkarcolók, az autók fényében úszva. (Rengeteg kép készült megint csak.)
Az út végén teljesen lenyűgözve szálltam ki a hajóból, (és azért részlegesen összefagyva). Most a hajón tartózkodó tizenkétmillió japán turistáról nem beszélek.
Végül visszasétáltam az állomásra, és kevéssel hét után visszaindultam. Gabi várt rám az állomáson csinált finom vacsorát, és a desszert főtt kukorica volt, közben nagyszerűen csevegtünk, és jól szórakoztunk.
Pár gondolat még: életemből kb. 12-14 évet Budapesten töltöttem, és ebből kifolyólag, azt hittem tudok valamit a következő fogalmakról: város, forgalmi dugó, sok ember, nagy házak, stb. Tévedtem. Ez idáig semmit sem tudtam ezekről. Ahogy Dimi mondta egyszer Kievről: olyan vidékinek érzem magam.
Képek
Kulcsszavak: 42 Amerika NewYork