H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2008/09/06

Nosztalgia

Na, mit találtam az egyik CD-men...
Kattintásra nagyobb lesz.
Kulcsszavak: 410

A banda

Az előző posztban emlegetett nosztalgia kapcsán felderengett bennem az egyik legkellemesebb főiskolás éjszakám, még másodikból, mikor gyakorlatilag részese lettem életem egyik legmeredekebb baráti társaságának. Meg nem mondanám, milyen évszak, milyen időszakában történt meg a jeles esemény, egyetlen dolog biztos: szerda este volt, a tipikus főiskolás szerda, mikor az iskola apraja-nagyja már délutántól az esti ereszd el a hajamra készült, nyolckor már a társaság java egy kocsma asztallapját támasztotta, hogy aztán éjfél felé, kellően illuminált állapotban a helyi nevezetesség, a Molothow Liget pincehelyiségében ropja a legelképesztőbb számokra. Nos, egy ilyen szerda este jutott most az eszembe, az este, mikor kis kompániánk egybekovácsolódott.

(Tovább...)
Kulcsszavak: 410

2006/04/10

410. szoba kolesz/főiskola momentumok

Régen emlékeztem meg utoljára a főiskolás pillanatokról. A munkában egy pohár ásványvíz mellett ötlött fel bennem a gondolat, s rögtön tolulni kezdtek az emlékek. Újfent már unalmasnak találtam volna Gery barátom egy érdekes kalandját sorokba önteni, de így sem kellett nagyon töprengenem, hiszen ahányan voltunk, mindannyiunknak volt egy-két izgalmasabb, kacinfántosabb, vagy viccesebb története. A lányok persze mindig főszerepet játszottak, ahogy most is, az én esetemben...

...a harmadik év Vitéz bálja a konkrét időpont, egy olyan időszak, mikor nem különösebben tartottam mértéket a hölgyeket illetően. Ebben az időben - talán épp 2004 áprilisa - léptem ki egy kapcsolatból, s meglehetősen nagy vehemenciával vetettem magam újabb és újabb lányok után. Történt ez a bál alkalmával is, mikor már a Csipiben arra az elhatározásra jutottam, hogy az este folyamán meghódítom a kifejezetten csinos, két évfolyammal alattam járó Gyöngyi nevű hölgyeményt. A projekt már a főiskolás kocsmában megkezdődött, szép lassan haladt előre, feljutottunk a bálba, de a dolog végül olyan eredménytelenül haladt, hogy elvesztettem a lelkesedésem, és belefutottam az akkori exbarátnőm karjaiba, akivel néhány csók után körvonalazódni kezdett a bál utánni éjszaka sorsa. Persze egy táncos móka hatalmas forgatag, így időközben valahogy ismét Gyöngyi mellé kerültem, s ha már együtt táncoltunk, akkor ismét melegítésre fogtam a dolgot. Pechemre kiderült, hogy tanúja volt a korábbi intim pillanatoknak, ezáltal a győzelem esélye hamar szertefoszlott, s magam is rövid úton elpárologtam az elcsúszott lehetőség mellől. A tömegben téblábolva szúrtam ki Veronikát, aki már a gólyatábor óta tetszett, s "mit veszíthetek" felkiáltással vetettem magam utánna, hogy egy lassú szám közepette kicsit mélyítsem a kapcsolatunkat. Nem is lett volna semmi baj, de az este ezen a ponton ismét érdekes fordulatot vett, hiszen Évi, a már említett ex lecsapott a hölgyről és vele kellett folytatnom az andalgást. A tánc vége pityergés és beszélgetés lett, majd bunkón lefalcolván hamarost ismét Veronika társaságában találtam magam, akivel egyre több tánc, majd a bál zárultával egy kocsma következett: kettesben. Persze itt sem ment semmi simán, egy telefonhívás nyomán visszabaktattunk a kollégiumba, ahol ismét egy beszélgetésben kellett résztvennem. Már azon gondoltam: ezzel ugrott minden, ám meglepetésemre Vero egy emelettel feljebb türelmesen várta, míg én ágyba küldöm előző kedvesem. Aki azt gondolná, most jönnek a pikáns részletek, az csalódni fog. Sosem voltam rettentően nyomulós fajta - leszámítva a kivételeket -, így újabb beszélgetés, majd a másnapi (konkértabban aznapi) órákra való felkészülés következett. A romantika vége konkrétan az lett, hogy a szobámban szakrajzokat prezentáltunk az egyik tanítós órára. Már világosodott mikor végeztünk, az erkélyen cigarettázva néztük a felkelő napot és a suliba szállingózó embereket, aztán elbúcsúztunk. Mondhatnánk lúzer vagyok, de a teljes képhez hozzátartozik, hogy semmi nem volt hiába, hisz a végül csak összejött ez a kapcsolat...

/más kérdés: vajon összességében tényleg megérte? - a választ sajnos tudom.../
Kulcsszavak: 410

2006/03/27

410. szoba koleszmomentumok VI.

Pénteki találkánk alkalmával Andi megpendítette, hogy mostanában nem emlékeztem meg a koleszévekről, így kicsit megint elmerültem a múltban, hogy előhalásszak egy a főiskola mindennapi életét bemutató történetet...

...mostanra tisztában vagyok vele, hogy a történések kikerülhetetlen alanya Gery barátom, hiszen a legtöbb eszement momentum hozzá kapcsolódik. Így van ez most is, mesélnivalóm főkolomposa ismételten a már emlegetett férfiú. Az időpont a virágkornak számító második év, azon belül talán éppen egy vizsgaidőszak. Ahogy az már korábban is kiderült, Gery barátom hihetetlen szoknyapecér volt (van?), és általában a lányok sem nagyon álltak ellen neki. Történetünk ehhez mérten szintén egy csábítást foglal magába, ami esetünkben azért speciális, mert a "szenvedő alany" nem volt sem a főiskola hallgatója, sem kollégista, csupán egy városi leány, akinek az éjszaka folyamán nem lett volna lehetősége bejutni a csapatunknak otthont adó intézménybe. Mindez persze nem volt akadály, legalábbis a bátraknak semmiképp, hiszen csak a másodikig kellett felmászni, hogy az ember bebocsátást nyerjen. Lévén mind barátom, mind a hölgyemény kellően ráizgult a lehetséges aktusra, a pókemberes megoldás mellett döntöttek az ügy lebonyolításának érdekében. Gery pajtásnak természetesen már rutinszerűen ment a bejutás, ellenben partnere nem volt egy tapadós fajta, így a céltól egy méterre el is vesztette lélekjelenlétét és kecsesen visszahullott a másodikról, egyenesen a betonra. Lett is riadalom rögvest, a rémült hódító rohant a kollégiumi titkárhoz, aki történetesen Jánosom volt, szintén jó barátja a bajban lévő cimborának. Némileg felspanolva érkeztek hát együtt a még mindig a földön heverő leányhoz, akit Gery igyekezett életre pofozni. Kezdetben semmi mozgás, aztán egyszer csak egy mosoly, kinyílik a szem, és a kérdésre, miszerint minden ok? megnyugtató válasz érkezik. Nem is kellett több kétszeresen felajzott társunknak, felrángatta a lányt és mutatta: mássz! Másodszorra nem is lett gond, és a beszámoló szerint az esedékes menet is a jobbak közé soroltatott. Az esetet követően ha véletlenül összefutottunk az említett hölgyeménnyel, mindenkinek mosoly futott az arcára, és bizonyosan elhangzott a jól csengő 'falmászó' alpinista szócska.
Kulcsszavak: 410

2006/03/02

410. szoba koleszmomentumok V.

Tegnap, miközben felelevenítettem a koleszos nőügyeket, ismét eszembe jutott Gery, és egy, az ő szájából elhangzó mondat, ami később igazi szállóigévé, életérzéssé vált...

...az időpont a második év első szemeszterének vége, téli vizsgaidőszak, mikoris Gery barátom összejön az én egyik exbarátnőmmel, az akkor harmadikos, gyönyörű és értelmes Annával. Tudni kell, hogy abban az időben a srác kéthetente lett "szerelmes" (jééé, mintha valahol olvastam volna ilyet a sarkon...), így egy bizonyos idő után már nem nagyon lehetett követni az aktuális barátnők állapotát, az esetleges megcsalásokról nem is beszélve. Már nem tudnám megmondani, hogy a Gery-Anna páros egészen pontosan mennyi időtt töltött együtt kapcsolatilag, de valójában nem is ezen van a lényeg. Barátunk sosem volt egy gyenge legény, de éppen a második volt az az időszak, mikor rendszeresen elkezdett lejárni az edzőterembe, azzal az eltökélt szándékkal (ami később össze is jött), hogy igazán formásra alakítsa magát. Ehhez a férfiak által preferált momentumhoz köthető a híres-nevezetes mondat megszületése, ami egy romantikus estén szaladt ki Gergő szájából. A helyszín egy lányszoba az első emeleten, Gery és aktuális szíve hölgye épp az ágyon romantikáznak, csókok, meghitt hangulat, mikoris barátunk váratlanul felpattan Anna mellől, és kiül az ágy szélére, veszettül ráncolva homlokát. A megszeppent lány először kérdőn néz, majd óvatosan rákérdez: Valami baj van? Mire Gery egyszercsak visszahullik a valóságba, kissé bárgyú arccal ránéz partnerére és rendkívül határozottan kiböki: Csak nehogy kigyúrjam magam nyárra...
Kulcsszavak: 410

2006/03/01

410. szoba koleszmomentumok IV. - uid_kollarandi örömére

A minap bóklászok a wiwen és az ajánlóban ismerős arcra/névre bukkantam. A megfelelő gombra kattintva ismét mosoly húzódott az arcomra, hiszen felelevenedtek a két és fél évvel ezelőtti események, amelyek ennyi idő távlatából igen viccesen csengenek az emlékezetemben...

...szokásos szerda volt Esztergomban, az estét a Cippolino nevű törzshelyen kezdtük, majd a megfelelő pillanatban és alkoholos állapotban nekivágtunk a Molothownak, ahol már javában tartott a buli. Abban az időben épp hülyített valaki, s gondoltam ezen lehetetlen állapotot orvosolni kellene valahogy. A célszemélyt némi nézelődés után meg is pillantottam a színpadon. Korábban is volt némi kontaktus a hölgy és köztem, így nem volt nehéz közeledni, s megtenni az első lépést, majd a másodikat, harmadikat, s így tovább. Miután nyilvánvalóvá vált a kölcsönös szimpátia, s ennek megfelelően "hangot" is adtunk, szép óvatosan a kollégium felé vettük az irányt. Mivel akkortájt meglehetősen aktív társadalmi életet éltem, rémlett, hogy a hölgyeménynek van valami afférja az egyik koleszos sráccal, így a problémát kerülendő a kollégium felé vezető rövidke úton rákérdeztem a tényállásra, a biztonság kedvéért rögtön kétszer. Miután másodjára is nemleges választ kaptam, nyugodtan folytattuk az utat, ami egész pontosan a 410. szobába vezetett. János barátomat finoman megkértem a távozásra, majd a megfelelő hangulatot elérve megpendítettem, talán együtt kellene tölteni az éjszakát. Bár a válasz esetleges volt, én már épp a melltartóval bíbelődtem, így nem volt kérdés merre kanyarodik a szituáció. A történetnek persze egyáltalán nem ez az izgalmas része, hisz bár kölcsönösen és elég alaposan feltérképeztük egymást, aktus nem született az együttlétből.

Az igazi móka másnap vette kezdetét: én reggel még lengében elbúcsúztam a leánytól, majd nekiveselkedtem az aktuális sajtóvetítéseknek itt Pesten. Délután visszatérve összefutottam a már említett afféros sráccal, aki bár csúnyán nézett rám, nem szólt semmit, én pedig nem gyanakodtam. A folytatás bizonyos részeinél nem voltam jelen, de kiderült, hogy alkalmi alvótársam nem volt egészen őszinte, s a srác igencsak nehezményezte az előző este történteket, minek következtében ivásra adta a fejét, először kipanaszkodta magát majd bátorságot gyűjtött és megindult a kollégium felé. Miközben engem keresett széttörte óráját és egyéb használati tárgyakat, s mikor felőlem érdeklődött elutasítást kapott, mert valami ördögi szerencsénél fogva mindeki azt hitte, hogy házon kívül vagyok. Ellenben én épp a szobámban olvastam (egy Philip K. Dick-et), s gondoltam körbenézek, mikor a folyosóra lépve Kicsi barátom meglátott, megragadott és betuszkolt Ricsi és Csana szobájába. Értetlenkedésemet gyors beszámoló követte, s ezek után mindeki jobbnak látta, ha a dühkitörés végéig én továbbra is "házon kívül" maradok, mert nem tűnt ész érvekkel megbeszélhetőnek a helyzet. Az este így háziőrizetben telt, nevettünk, néha hallgatóztunk és puhatolóztunk, visszaemlékezve kacaghatnékom van, mennyire komolyan vettük magunkat. Az éjszaka végül elcsitult és mindenki aludni tért, majd másnap óvatosan ismét Pestre távoztam, hogy egy rossz érzésekkel teli nap végén már józan állapotban átbeszéljük és lerendezzük a helyzetet...

Az eset későbbi érdekessége, hogy a hölgyről kiderült, igen könnyűvérű és rövid időn belül az egyik legnagyobb klubbal bíró lányt tisztelhettük a személyében.
Kulcsszavak: 410

2006/02/25

410. szoba ahogy volt...

sarok.org

Folytatás képek a hozzászólások közt...
Kulcsszavak: 410

2006/02/22

410. szoba koleszmomentumok III.

Vissza kicsit a kollégiumba és a múltba, ismét...

A mi főiskolánk szerencsére nem az a hely volt, ahol meg kellett szakadni a tanulásban, így a vizsgaidőszakok általában teljes egészében szanatórium jellegűvé változtatták a négy emeletes bentlakásos intézményt. Tíz előtt nem nagyon keltünk ki az ágyból, a sulit csak a kávé miatt látogattuk, sokat olvastunk, számítógépes játékok egész sora lett befejezve, sőt egy időben hajnalig tartó Kyodai versenyek folytak, melynek az volt a lényege, hogy ki tudja lentebb szorítani az egyes variációk szintidejét. Ilyenkor a gép előtt feszültünk, s csak akkor néztünk fel, mikor kopogás hallatszott az ajtón. Valaki vagy közölte az új eredményt, vagy egy post-it várt kívülről, amin az aktuális rekord szerepelt. A reggelig tartó Activity csatákat sem feledhetjük, amelyeket olykor új - és kemény - szabályokkal, vagy erdélyi pálinkával igyekeztünk érdekesebbé varázsolni. Aztán akadtak esték, mikor kiújult a szobaháború és mindenféle ökörségekkel fárasztottuk egymást, például a múltból ragadt rúd hamutartót vízzel feltöltve egy ajtónak támasztottuk, ami a laza kopogtatást követő ajtónyitás eredményeként trutyival árasztotta el a kiválasztott szobát. Kreativitásban nem volt hiány, volt, hogy illuminált állapotban az egész folyosó wc-papírral, vagy éppen videokazetta szalaggal lett betekerve, s mindez annyira tetszett a lakóknak, hogy végül csak az arra kijelölt személyzet takarította el. Végül nem hagyhatom ki a szoba-naplókat, amelyek az ajtókra ragasztott táblázatok voltak, jegyezve, egyes személyek mennyit (nem) fürödtek, mennyit tanultak, mennyi virslit ettek, vagy éppen hányszor "csapták ki" aznap...

Szó se róla, sosem unatkoztunk...
Kulcsszavak: 410

2006/02/21

410. szoba koleszmomentumok II.

A tegnapi apró szösszenet után egyre több kollégiumi emlék elevenedett meg a fejemben, és ahogy feltörtek az akkori pillanatok, mind nagyobb vigyor húzódott az arcomra. Szép kis csokor gyűlt végül össze, lássuk hát ennek egy újabb darabját...

Az időszak ismét a második év valamelyk szemeszterére esik, tudni kell, hogy a főiskolás életünk során ez a két félév volt a legmozgalmasabb és a legmeghatározóbb a barátságainakat, az akkor szétverhetetlennek hitt bandánkat illetően. A középpontban természetesen ismét Gery nevű pajtásom áll, akiről tudni kell - van akinek ez már nem lesz újdonság -, hogy akkoriban nem nagyon ismerte a mértéket sem az alkoholban, sem a becserkészendő hölgyeményeket illetően. Az eset időpontjában én épp Erdélyben kirándulgattam, de a beszámolók alapján szinte látom magam előtt az egész eseménysort. Ahogy azt a megszokott főiskolás élet diktálta, az ember esténként szabad idejében - amiből volt bőven - gyakran látogatta a kocsmákat, vagy a Molothow nevű igen sajátos szórakoztatási intézményt. Egy ilyen estén Gery szokás szerint igen butára itta magát, s ahogy annyi más alkalommal, ösztönei most is felülemelkedtek egyébként sem túl magas szinten leledző erkölcsein és testi vágyait egy akkor elsősként tengődő lányon igyekezett csillapítani. Érdemes tudni, hogy barátomnak ritkán mondtak nemet a nők, így ezúttal sem kellett nagyon küzdenie, bár útólag nem nagyon emlékezett a részletekre, pontosabban semmire. Annyi bizonyos, a hölgynek épp ezen az ominózus estén telt le egy újabb hónap vége, amit reggel Gery nem is szégyelt hangsúlyozni, hiszen még kellően illuminált állapotban a kukából kihalászott tampont az ujján pörgetve hirdette a folyosón a jeles eseményt. A meglehetősen gusztustalan momentumot ellensúlyozza, hogy az esetet követően, a józanodást letudva Gery meglátogatta szobájában az említett lányt és bocsánatot kért, nem csak a kínos incidensért, hanem az együtt töltött estéért is, amire még akkor sem emlékezett. A dolog pikantériája a részemről annyi, hogy pár héttel az estet követően én összebútoroztam ezzel a leánnyal, s csak "kapcsolatunk" kifulladós szakaszában szereztem tudomást az esetről, minek következményeként gyorsan le is zártuk az egészet. Kollégiumi éveim során ez volt az első eset, hogy becsatlakoztam egy olyan "klubba", amit nem én nyitottam...

Klub: a szájhagyomány így nevezte azt a jelenséget, mikor az igen szűkös kollégiumon belül valamelyk fiú olyan lánnyal keveredett össze, aki korábban már együtt volt valakivel. Mondanom sem kell, voltak személyek akiknél egy idő után igen nagy volt a tagság...
Kulcsszavak: 410

2006/02/20

410. szoba koleszmomentumok I.

Tegnap este ismét sikerült megtekinteni a maga nemében nagyszerű A vonzás szabályait, s a lemez leforgása után felmerült a kérdés, az életben is ilyenek a kollégiumok, ilyen a diákélet? Nos, a film ugyan Ellis nyolcvanas évek beli emlékei alapján készült, köztudottan dekadens időszakban, de kicsit utánnagondolva azért néha mi sem panaszkodhattunk az életmódunkat illetően. Természetesen mi nem szippantottuk a kokszot, ha jól tudom fiúk sem bújtak össze, sőt még dögös dugós buli sem volt, de jószerével akadnak olyan pillanatok, amire így utólag igen mókás visszaemlékezni. Mint például erre...

A koleszban a fiúknak kétágyas szobáik voltak a negyediken, s ha úgy jött ki a lépés, hogy mindkét hímnemű egyednek lett kapcsolata, akkor bizony előfordult, hogy az egyik pár kiszorult a szobából. Kicsi és Gery esetében ez nem egyszer megtörtént, s valamikor másodikban egy vizsgaidőszakban úgy alakult, hogy Kicsi és Jutka igénybe vették a szobát éjszakára, így Gery és Eszti "fedél" nélkül maradtak, keresniük kellett egy helyet, ahol elaludhatnak. Mivel akkoriban Jeges kollegám épp aktívan nem tartózkodott a koleszban, s az összetolt ágyaknak köszönhetően hely volt bőven, a párocska végül nálam talált szállást. Eszti még pötyögött valamit a gépemen, talán épp egy aktuális dogát, mi pedig Geryvel szép lassan álomba szenderültünk. Vagy nem voltam elég fáradt, vagy nagyon rövid idő telt el, de hamarosan arra ébredtem, hogy körülbelül huszonöt centire tőlem javában aktus folyik. Első blikkre igen meglepődtem, s igyekeztem továbbra is mély álmot színlelni, abban reményben, hogy az akció végét kaptam el. Természetesen nem volt szerencsém, s miközben önkéntelenül a kélyes pillanatokat hallgattam, az agyamban egyre feljebb csúszott a pumpa vége. Három perc mozdulatlanság után már nem nagyon bírtam elviselni az intim közelséget, így kipattantam az ágyból, bevágtam magam mögött az ajtót, istenesen káromkodtam és még a közelben lévő partfison is bosszút áltam egy jól irányzott hajítással. Dühömet a folyosó végében borozgató társaság (Jani, Ricsi,...) oldotta, akik először nem nagyon értették mirefel török a szerencsétlen takarítóseszköz ellen. Jelzős szerkezettel tarkított mondataim végül tisztázták a szituációt, s épp visszatértem alapállapotra felindultságomból (megközelítőleg nyolc perc telt el...), mikor kivágódott az ajtó és Gery ingerülten nekem rontott kérdésével: milyen alapon zavarom meg őket sex közben. Mikor felvázoltam neki a szituáció kellemetlenségét - ismét fokozatosan pumpálódó hangulatban - nekiállt ő is kiabálni, s végül a vita lezárásaként dühösen megjegyezte: Egyébként is ő akarta! - és elviharzott...

Szóval, így mentek nálunk a dolgok. :)
Kulcsszavak: 410