H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/04/08

And so it begins...!!

 

Woooohooo :) 

Kulcsszavak: 30

2008/02/29

never let me down again

Marci 30.

 a banda ma  

 

Bár tudom, hogy barátom nem szereti a meglepetés bulikat én mégis némi csellel és fondorlattal szerveztem neki egyet. Közös barátokat, ismerősöket értesítettem a nagy eseményről, illetve őket is megkértem, hogy hozzanak még (ha nem is 1) barátokat, akinek az ünnepelt biztos, hogy örülne. Asztalokat foglaltam és az ebből az egészből semmit sem sejtő ünnepelttel is megbeszéltem aznap estére egy baráti, beszélgetős sörözést. Minden elő volt tehát készítve, minden összeállt. Még az ajándék volt hátra. Csak ültem és töprengtem, mivel is lephetném meg lassan ezer éve ismert barátomat. Annyi mindenen mentünk már keresztül, hogy nehéz lett volna egy korszakot is kiemelni és arra koncentrálva előrukkolni valamivel. Első közelítésben egyértelműnek tűnt, hogy zenei archívumomból válogatok össze egy különleges, ünnepi kiadványt, mely a régmúlt időket, a közös nyaralásokat, utakat, bulikat, és emlékezetesebb alkalmakat idézte volna fel. Megfordult még a fejemben egy másik válogatás CD terve is, ami az egyes albumok megjelenési éveit figyelembe véve alkotott volna kronológiai áttekintést 1992-től 2008-ig. De végül mindkét ötletet elvetettem. Szép feladat lett volna bármelyik CD összeállítása, ám valahogy egyiket sem találtam túl eredetinek. Ám ekkor az 1992-től 2008-ig terjedő időszak összefoglalása már befészkelte magát a fejembe. Hisz valójában mit is szeretnék ezzel az ajándékkal kifejezni? Egyértelműen a hátunk mögött lévő, közös éveket. Hát, akkor mi sem lehetne kézenfekvőbb, mint egy fotókból összeállított tabló összeállítása! Ez az! Igen! Megvan! Ez lesz aztán a meglepetés! 

s persze aki nélkül a ajándék nem jöhetett volna létre, aki mellettem állt (feküdt) akkor is, mikor hajnalok hajnalán a képket rakosgattam  

 

A képkeretet gyorsan meg is vettük sizi –vel, hogy azzal már ne is legyen később gondunk. Következett viszont az annál nehezebb feladat, a több száz, vagy inkább több ezer kép közül kiválogatni azokat, melyek érdemesek arra, hogy felkerüljenek a tablóra. A kevesebb, még a digitális korszak előtt készült képek átnézésével kezdtük a képvadászatot. Sokat nevettünk, mikor előkerültek a gimis osztályképek, szünetben, kirándulásokon, bulikon, banda koncerteken készült képek. Hah, rég volt már bizony…Annál nehezebb dolgunk volt viszont a digitális képekkel. A számítógépen megszámolhatatlanul sok könyvtárban, rengeteg CD-n és DVD-n, több ezer kép várt kiválogatásra. Az idő rövidsége miatt kilátástalannak tűnő feladatot végül viszonylag gyorsan sikerült megoldanunk és a laborba is csak kétszer kellett lerohanjak előhívatni a képeket. Úgyhogy a meglepetés buli előtti hétvégen a lakás már tele volt Marci fotókkal. Bárhova is fordultunk mindenhol csak fényképek voltak. Ám a neheze még csak most jött. A sok képből egy nagy képet összehozni. Mikor először nekifogtam még én magam sem gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz lesz. Arra meg aztán végképp nem, hogy a buli előtti nap este tíztől hajnali 5-ig a már egymás hegyére-hátára pakolt képeket fogom ragasztgatni. De sebaj, mert úgy érzem, úgy érezzük hogy egy remek válogatást hoztunk össze, így minden befektetett időt és energiát megért a dolog.  

a végső összeállítás (részlet) 

De persze a lényeg mégsem ez volt. Hanem csak annyi, így röviden a beszámoló végén, hogy örömet szerezzek, szerezzünk. Hogy szép emléket állítsunk, állítsak egy régi barátnak. 

 

És, ha majd 70 éves vén trottyok leszünk, egy-egy üveg sör mellett jó legyen elővenni valamint, amin jókat lehet merengeni, no meg persze röhögni.  

(További képek a buliról itt, a hozzászólásokban.)

Kulcsszavak: 30 buli

2008/01/09

Baszki! idén 30 éves leszek. úristen!
Kulcsszavak: 30 öregszem

2008/01/07

otherwise

After 30.

 szolid koccintás  

A felejthetetlenre sikerült 30 éves bulit nem akartam megismételni. Nem is lehetett volna. Ám a bulit kihagyó yafa és a messzi földről pár napra hazatért Niki kedvéért kivételt tettünk. Ha nem is a teljes társaságot, de egy tört részétés  újra összehívtuk egy kis örömködésre. Egy szolid, beszélgetős bulinak indult az este. Faltuk a nyunyit, kortyolgattuk a söröket, yafa papírképeit nézetük digitális formában, szolidan szólt a zene, csak ültünk és beszélgettünk. Ám egy váratlan pillanatban, mikor már senki se számított rá, az őrület ismét elszabadult... 

 

biztos? 

 

Az est eseményei, képekben, a hozzászólásokban.

Kulcsszavak: 30 buli

2007/12/12

Öregszem

Kezdek lemaradni a technikai újításokról, miközben olyan kőkorszaki, überciki dolgokat csinálok, mint hogy a tévében, reklámokkal nézem a tévésorozatokat és még moziba is viszonylag gyakran beülök.

Ma mellettem a villamoson egy csaj fülhallgatóval a fülében, egy tökátlagosnak kinéző telefon kis képernyőjén nézte a Született feleségek negyedik évadját, én meg percekig nem tértem napirendre a technika eme csodája felett.

Kulcsszavak: 30 közlekedés

2007/11/23

dry your eyes

30

 

így indult minden 

 

(Rég jelentkeztem már, nehéz is felvenni az írás fonalát. Egy félbemaradt szilveszteri beszámoló, egy lelkes újévkezdés és egy filmbeszámoló jutott csupán idénre. S most nagyot ugrunk az időben, hogy máris a múlt hét szombatnál találjuk magunkat. Hogy a köztes időszakról valaha is megemlékezem e majd így a blogon keresztül azt már nem merem ígérni. De tervezem, hogy a hirtelen rám szakadt szabadidőben pótolok pár elmaradást. Ám most következzék a múlt szombat eseményeinek feltárása.)

 

Először is meg kell jegyeznem, hogy nehéz szavakba önteni az estét. Legalábbis nekem. Mert foltokban, töredékekben megvannak az apró részletek, ám valami különös oknál fogva nem állnak össze egy egésszé. Egy biztos, hogy valahogy így indultak a dolgok:

 

Nagy bulit akartam. Sok embert. Mindenkit. Az, hogy hogy fognak beférni végül a lakásba már egy csöppet sem érdekelt. Csak hogy jöjjenek el a barátok, pajtások, cimborák, haverok, ismerősök, rég látottak és gyakran látottak egyaránt. Hisz egyszer 30 az ember! Ennek megfelelően különböző csatornákon eljutattam hát mindenkinek a meghívót, majd lelkes készülődés közepette, nagy izgalommal vártuk sizi –vel a szombatot. A Szombatot! Lakás csillogott, hűtő tele volt, dekorációs elemek is előkészítve. Már csak a lelkes vendégsereg hiányzott…

 

De nem is kellett sokáig várni. Csöngettek, az ajtó nyílt, vendég érkezett, lecuccolt, még szinte meg sem érkezett, már ismét csöngettek, ajtó nyílt, következő vendég érkezett, lecuccolt, még szinte meg sem érkezett, de ismét csöngettek, az ajtó nyílt, még további vendégek érkeztek, s ez így ment szinte egész este. Az elején még tudtam rendesen fogadni őket és az előre bekészített, házi, aszalt gyümölcságyas, mézes pálinkákkal koccintottam is velük, de az idő előrehaladtával és a vendégsereg elszaporodásával ezek a körök egyre késtek, majd végül teljesen el is maradtak.

A sörök fogytak, de újabb sörök érkeztek. A borok kinyíltak, elfogytak, de helyébük újabb borok kerültek elő, hogy végül azok is elfogyjanak. A rövidekből pedig, mint kiderült, sosem elég. Minden elfogyott, még az is, amit akkor kaptam, frissiben fellövésre, elfogyasztásra került. Felelőtlenül a hűtőben hagyott remekek kis itókáim is hogy, hogy nem a buli végére elfogytak. Az ágyas-mézes pálinka alapnak, Marcitól vett, ipari (kukorica) pálinka is elfogyasztásra került. Panasz nélkül.

 

elfújtam 

 

A zene, mely kezdetben csak háttérzajként szolgált az idő előrehaladtával egyre hangosodott, míg végül, a buli zajszintjéhez igazodva, szomszédingerlően üvöltött. A tánc is beindult, ahogy az egy rendes házibuliban szokás, mely helyenként inkább tombolásra, páros lábon ugrálásra (köszi Bandi bá’!) hasonlított. De csodák-csodája a szomszédok nem jelentek meg, nem adták jelét annak, hogy zavarná őket az őrület, mely kezdett úrrá lenni a bulin, a társaságon. Így zavartalanul folyt tovább minden a maga útján.


Úgy éreztem kicsúszott a kezem közül az irányítás. A buli, az események mind a maguk útján alakultak és fejlődtek. Nem tudok kiemelni egyetlen momentumot sem, mint ahogy nem tudtam egy doboz sört se rendesen végiginni, mert még jóval a fele előtt letettem valahova, és később persze már nem emlékeztem rá, hogy hova is tettem, így újabb sört kellett kinyissak, mely hasonló sorsra jutott. Egy azonban biztos: fergetegesen éreztem magam! Nem csoda hát, hogy pillanatok alatt azok kaptam magam, hogy hajnal van és az utolsó emberek is elhagyták a lakást (melyet sikerült oly mértékben leamortizálni, hogy másnap sizi –vel nem is tudtuk hirtelen hova kapjuk, hol kezdjük a rendrakást, takarítást). Remélem, hogy mindenki hasonlóan jól érezte magát nálunk! Sikerült eljutnia arra a szintre, amit tervezett és nem sajnált. Mert ennyi kellett. Ez belefért.

 

pörgés mindenhol 

 

Come on start the banzai! Holnap találkozunk!

 


További képek, mint mindig, a hozzászólásokban.


Kulcsszavak: 30 élet buli

2007/08/24

Az én kis gorillám

Ma reggel némi nem elhanyagolható egyéb jóság (Rodenbach Grand Cru, telefontok és jegyek a sportarénába) mellett ez került a kezembe és tulajdonomba. Úgy örülök az én kis gorillapodomnak, hogy még az sem zavar, hogy az itteni képszerkesztő szoftverben nem tudom visszatükrözni a képet. Hát nem ééédi?

itt még csak sima állvány


(Tovább...)
Kulcsszavak: 30