H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2010/08/28

Szvl akkor el is kezdeném a munkám;)))

ÍZES MESE

  

Valahol messze, messze az égszínkék tenger szélén éldegélt a Kis Szilva. Nagyon szerette a szülőföldjét sokat játszott, sétált és biciglizett benne hogy minnél jobban megismerhesse. Ahogy nőlt nődögélt egyre bátrabb és magabiztosabb lett és egyre távolabbi zugait hódította meg az oly hőn szeretett földnek, de arra is rá kellett jönnie, hogy az ő szeretett földjén csak édes ízű gyümölcsök teremnek és élnek, sok fajta dolgot érlelt meg ez a föld, de minden ami rajta termett csak és kizárólagosan édes ízű volt.

         

A  Kis Szilva pedig arra a nagy elhatározásra jutott, hogy vándor útra indul a nagyvilágba és körbe járja az egész földet, hogy olyan barátokra találjon akik másféle ízűek. Hazament, elmondta az álmát a szüleinek és bepakolta a kis hátizsákjába mindazt amire szüksége lehet ezen hosszú út során. Az édesanyja megkérte, hogy rétegesen öltözzön mert ősszel és tavasszal napközben meleg van, de reggel és este viszont hideg. Így ha meleg van letud vetkőzni, ha pedig lehül föl tud öltözni. Az édesapja pedig megkérte a kis szilvát, hogy rendszeresen egyen, hogy elegendő ereje legyen a hosszú úthoz és hogy mindig derűs legyen a megpróbáltatások közepette. Nagyon fontos, hogy rendszeresen együnk reggelit, ebédet és vacsorát és a fő étkezések között egy egy uzsonnát, délelőtt és délután is. E melett az is nagyon fontos, hogy rendszeresen igyunk vizet, hogy az agyunk jól müködjön mert sokszor kell meghoznunk fontos döntéseket a segítségével. A szilvácska a szívébe véste a jó tanácsokat, elbúcsúzott a szüleitől és elindult a nagy vándot útra.

 

 Ahogy haladt a célja felé, mi szerint szeretett volna mindenféle ízből barátokra találni magának, elérkezett a reggeli ideje. Leült egy bokor aljába elővette a hátizsákjából a reggelijét és a sok gyaloglástól elfáradva jóízűen nekilátott. Lassan és nyugodtan evett, jól megrágva a ételt  és csak ezután nyelte le. Amint így reggelizett egyszer csak egy furcsa idegenre lett figyelmes, amikor egészen közel ért hozzá a Kis Szilva megkérdezte:

  - „Hát te ki vagy?“

- „Én vagyok a Vörös Hagyma felelte illedelmesen az idegen., épp most végzem a reggeli sétám. Megtisztítom a tüdöm a friss levegővel, hogy erősítem és edzem a szívem a mozgással és ilyenkor megtervezem a mozgalmas időbeosztásom is.“

 

- „És benned kit tisztelhetek, te kis csöppség?“ – tette fel a Kis Szilvának a Nagy Vöröshagyma a kérdésr?.

 

A Vörös Hagyma kérésére így felelt a Kis Szilva:

 

- „Én vagyok a Kis Szilva és azért indultam el a szülőföldemről erre a hosszú útra, hogy körbe és körbe járjajam a földet mindaddig, amíg nem találok mindenféle ízből barátokat magamnak. Mert ahol születtem, az én kedves földemen csak édes ízű dolgok teremnek.“

 

- „Milyen ízű vagy te?“, tette föl a kérdést a Kis Szilva a Vörös Hagymának?

 

- „Nekem erős ízem van“, felelte a Vörös Hagyma.

 

-  A Kis Szilva szeme boldogan csillogott a nagy örömtől, életében először látott valakit akinek más íze volt mint neki.

 

- Volna kedved velem útra kelni hogy körbe körbe járjuk a földet más ízű barátokat keresvén?-kérdezte félénken a Kis Szilva a Vörös Hagymától.

  A Vörös Hagyma, mélyet lélegzett a friss levegből, épp most akarta megtervezni a mozgalmas időbeosztását, majd ivott pár korty friss vizet, hogy az agya élesen járjon e fontos dönté meghozatalában majd így szólt:

- „Tetszik az ötleted és úgy döntöttem csatlakozom hozzád!“

 

A Kis Szilva mérhetetlenül boldog volt, megosztotta új barátjával a reggelijét és együtt indultak továbba nagy álmuk felé, hogy mindenféle ízből találjonak barátokat maguknak. Rengeteget gyalogoltak, ha elkedvetlenedtek vagy unatkoztak dalra fakadtak és mindjárt jobb kedvük kerekedett. A Vörös Hagyma nagy tudású zöldség volt és Kis Szilva lelkesen elégítette ki mérhetetlen tudás szomját. Matematikát, nyelveket és földrajzot tanultak,  meg e meltt még minden félét.

 

            Ahogy így mentek mendegéltek, eljött a reggeli uzsonna ideje, leültek egy bokor aljába a Kis Szilva kivette a hátizsákjából az elemózsijáját megosztotta újdönsült barátjával és falatozni kezdtek. Lassan és békésen edegéltek, jól megrágva az ételt mielőtt lenyelték. Amikor egyszer csak egy furcsa idegenre lettek figyelmesek, amikor egészen közel ért hozzájuk a Kis Szilva megkérdezte:

 

- „Hát te ki vagy?“

 

- „Én vagyok a Piros Alma“, felelte illedelmesen az idegen.

 

- „De ki vagy te csöppnyi idegen és kivel osztod meg az ételt?“ – tette fel a kérdését a Piros Alma a Kis Szilvának.

 

A Vörös Hagyma kérésére így felelt a Kis Szilva:

 

- „Én vagyok a Kis Szilva és azért indultam el a szülőföldemről erre a hosszú útra, hogy körbe és körbe járjam a földet mindaddig, amíg nem találok mindenféle ízből barátokat magamnak. Mert ahol születtem, az én kedves hazámban csak édes ízű gyümölcsök teremnek.“  

 

Az utam során találkoztam a Vörös Hagymával aki erős ízű, e melett nagy tudású pallérozott elméjű zöldség, aki ért a matematikához, földrajzhoz és nyelvekhez meg még olyan sok minden máshoz. Épp a reggeli sétájára indult, amikor találkoztunk, így erősítette a szívét és friss levegővel töltötte meg a tüdejét, miközben  átgondolta mozgalmas időbeosztását. Amikor össze találkoztunk elmeséltem neki az álmom és nagy örömömre csatlakozott hozzám és együt folytatuk utunkat.

 

- „Te milyen ízű vagy?“, tette fel a Kis Szilva a kérdést a Piros Almának.

 

- „Nekem savanyú ízem van“, felelte a Piros Alma.

 

-  A Kis Szilva szeme boldogan csillogott a nagy örömtől, életében először látott valakit akinek más íze volt mint neki.

 

- Volna kedved velünk útra kelni hogy körbe körbe járjuk a földet más ízű barátokat keresvén?-kérdezte félénken a Kis Szilva a Piros Almától.

 

-  A Piros Alma egy kicsit gondolkodott majd így szólt, “ Nagyon tetszik az álmotok, szívesen csatlakoznék hozzátok!“

 

A Kis Szilva megosztotta az uzsonnáját a barátaival és együtt folytatták utjukat. Nagyon sokat gyalogoltak, ha elkedvetlenedtek vagy unatkoztak dalra fakadtak és mindjárt jobb kedvük kerekedett. A Vörös Hagyma nagy tudású zöldség volt és Kis Szilva és a Piros Alma lelkesen elégítették ki mérhetetlen tudás szomjukat. Matematikát, nyelveket és földrajzot tanultak,  meg e melett még minden félét.

 

Ahogy így mentek mendegéltek, eljött az ebéd ideje, leültek egy bokor aljába a Kis Szilva kivette a hátizsákjából az elemózsijáját megosztotta újdönsült barátaival és falatozni kezdtek. Lassan és békésen edegéltek, jól megrágva az ételt mielőtt lenyelték. Amikor egyszer csak nagy zokogásra és szipákolásra lettek figyelmesek, a Kis Szilva a hang irányába indult és megkérdezte:

  

- „Hát te ki vagy?“

 

- „Én vagyok a Krumpli“, zokogott az idegen..

 

- „Miért vagy olyan szomorú?“ – tette föl a kérdést a Kis Szilva.

 

- „Azért mert igazából édes ízem van, de senki sem fogyaszt nyersen. Mielőtt megesznek megmosnak, megtisztítanak és forró olajban aranysárgára sütnek majd jól megsóznak. Ezért az egész világ sós ízünek ismer.“ Szipogott keservesen a krumpli.

  

- „De ki vagy te csöppnyi idegen és kivel osztozod meg az ételt?“ – tette fel sírós hangon a kérdését a Búskomor Krumpli.

 

-  A Kis Szilva szeme boldogan csillogott a nagy örömtől, életében harmadszor látott valakit akinek más íze volt mint neki.

 

A Krumpli kérdésére pedig így  felelt a Kis Szilva:

 

- „Én vagyok a Kis Szilva és azért indultam el a szülőföldemről erre a hosszú útra, hogy körbe és körbe járjajam a földet mindaddig, amíg nem találok mindenféle ízből barátokat magamnak. Mert ahol születtem, az én kedves földemen csak édes ízű dolgok teremnek.“

 

Az utam során találkoztam a Vörös Hagymával aki erős ízű, e melett nagy tudású pallérozott elméjű zöldség, aki ért a matematikához, földrajzhoz és nyelvekhez meg még olyan sok minden máshoz. Épp a reggeli sétájára indult, amikor találkoztunk, így erősítette a szívét és friss levegővel töltötte meg a tüdejét, miközben  átgondolta mozgalmas időbeosztását. Amikor össze találkoztunk elmeséltem neki az álmom és nagy örömömre csatlakozott hozzám és együt folytatuk utunkat. Útközben találkoztunk a Piros Almával akinek savanyú az íze és nagy örömmel csatlakozott hozzánk. Te pedig ne sírj és ne szomorkodj, hiszen mi nem ismerünk senkit akinek sós íze van. Olyanak vagy jó, amilyen vagy és semmit se keseregj e miatt, mert nekünk nincs még sós ízű barátunk épp így kellesz nekünk csatlakozz hozzánk és gyere velünk.

 

- „ Ha van kedved csatlakozz hozzánk“, mondta a Kis Szilva és megosztotta az ebédjét a Búskomor Krumplival.

 

A Sós Krumpli pedig álmélkodva csodálkozott, még soha senki nem mondta neki, hogy úgy jó ahogy van és boldogan csatlakozott a különös társasághoz. Együtt folytatták az útjukat. Nagyon sokat gyalogoltak, ha elkedvetlenedtek vagy unatkoztak dalra fakadtak és mindjárt jobb kedvük kerekedett. A Vörös Hagyma nagy tudású zöldség a Kis Szilva, a Piros Alma és Sós Krumpli pedig figyelmesen hallgatták, hogy minnél többet megtanulhassanak a világról. Matematikát, nyelveket és földrajzot tanultak,  meg e melett még minden félét.

  

Ahogy így mentek mendegéltek, eljött a délutáni uzsonna ideje, leültek egy bokor aljába a Kis Szilva kivette a hátizsákjából az elemózsijáját megosztotta újdönsült barátjával és falatozni kezdtek. Lassan és békésen edegéltek, jól megrágva az ételt mielőtt lenyelték. Amikor egyszer csak egy furcsa idegenre lettek figyelmesek, amikor egészen közel ért hozzájuk a Kis Szilva megkérdezte:.

  

- „Hát te ki vagy?“

 

- „Én vagyok a Zöldszínű Zeller“, felelte illedelmesen az idegen.

 

- „De ki vagy te csöppnyi idegen és kivel osztod meg az ételt?“ – tette fel a kérdését a Zöldszínű Zeller a Kis Szilvának.

 

- „Én vagyok a Kis Szilva és azért indultam el a szülőföldemről erre a hosszú útra, hogy körbe és körbe járjam a földet mindaddig, amíg nem találok mindenféle ízből barátokat magamnak. Mert ahol születtem, az én kedves hazámban csak édes ízű gyümölcsök teremnek.

 

 Az utam során találkoztam a Vörös Hagymával aki erős ízű, e melett nagy tudású pallérozott elméjű zöldség, aki ért a matematikához, földrajzhoz és nyelvekhez meg még olyan sok minden máshoz. Épp a reggeli sétájára indult, amikor találkoztunk, így erősítette a szívét és friss levegővel töltötte meg a tüdejét, miközben  átgondolta mozgalmas időbeosztását. Amikor össze találkoztunk elmeséltem neki az álmom és nagy örömömre csatlakozott hozzám és együt folytatuk utunkat. Útközben találkoztunk a Piros Almával akinek savanyú az íze és nagy örömmel csatlakozott hozzánk. Épp leültünk a közös uzsonnánk elfogyasztásához, amikor  össze találkoztunk a Sós Krumplival aki nagyon szomorú volt, mert egyáltalán nem tudta,hogy olyannak jó amilyen. Megvigasztaltuk és csatlakozott hozzánk és együtt folytattuk útunkat.“ 

 

- „Te milyen ízű vagy?“, tette fel a Kis Szilva a kérdést a Zöldszínű Zellernek.

 

- „Nekem keserű ízem van“, felelte a Zöldszínű Zeller.

 

-  A Kis Szilva szeme boldogan csillogott a nagy örömtől, életében negyedszer látott valakit akinek más íze volt mint neki.

 

- Volna kedved velünk útra kelni hogy körbe meg körbe járjuk a földet más ízű barátokat keresvén?-kérdezte félénken a Kis Szilva a Zöldszínű Zellertől.

    

Zöldszínű Zeller elgondolkodott majd így szólt: „Vágyakozom új és rejtélyes ismeretek megszerzésére, nem ismerem sem a matematikát, sem a földrajzot, sem a nyelvekben nem vagyok járatos, viszont nagyon jól ismerem a természer törvényeit. Ha nincs kifogásotok ellene szívesen csatlakoznéko hozzátok. Tetszik nekem ez a különös társaság“.

 

A Kis Szilva megosztotta az uzsonnáját a barátaival és együtt folytatták utjukat. Nagyon sokat gyalogoltak, ha elkedvetlenedtek vagy unatkoztak dalra fakadtak és mindjárt jobb kedvük kerekedett. A Vörös Hagyma nagy tudású zöldség a Kis Szilva, a Piros Alma, a Sós Krumpli és a Zöldszínű Zeller  pedig figyelmesen hallgatták, hogy minnél többet megtanulhassanak a világról. Matematikát, nyelveket és földrajzot tanultak, Zöldszínű Zeller  pedig megismertette velük a természet törvényszerűségeit..

 

Ahogy így mentek mendegéltek, eljött a vacsora ideje, leültek egy bokor aljába a Kis Szilva kivette a hátizsákjából az elemózsijáját, megosztotta újdönsült barátaival és falatozni kezdtek. Lassan és békésen edegéltek, jól megrágva az ételt mielőtt lenyelték. A társaság tökéletesen teljes volt, volt itt sós, édes, keserű, savanyú, erős ízű barát is. A Kis Szilva nagyon boldog volt, mert másféle ízű barátokra lelt. Mivel este volt, megmosták a fogacskáikat lefekvés előtt és elalvás előtt még hosszan beszélgettek a terveikről, álmaikról, utazásokról, tanulásról, munkáról, kötelesség telejsítésről. Aztán mindannyian szépen elszenderedtek és a szívecskéjük boldog volt és elégedett mert tudta, hogy az éjszakai alvás során lesz elég ideje, hogy megpihenjen.

   

 

Kulcsszavak: 2mpw