H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2013/12/31

évvégi világvége - kincs...ez minden csak nem vidám poszt

van egy kincsem... azt hittem csak nekem van ilyen és elhittem, hogy csak az enyém. Köré építettem a világot, ahol ő volt ott volt az otthonom, ő volt a váram, a támaszom, a vigaszom, érte, a mi világunkért tettem mindent, miatta voltam erős, bátor, kemény, ha kellett, érte harcoltam, miatta álltam taplra, őt védtem minden erőmmel, vele küzdöttem és érte, végülis érte és általa éltem (ha nagy szavakat akarok használni). De nem vigyáztam rá okosan, nem őriztem jól és helyesen - ezért ezt a kincset elvették tőlem. Remélem ott is majd olyan kincsként szeretik majd, amilyen értékes és amit megérdemel.  Mert attól, hogy már nem az enyém, a kincs attól még kincs marad. Sose bízhatja el az ember magát annyira, hogy egy kincs már az övé. Ilyen a világban nincs. Most hatalmas árat fizetek ezért.

 

Mikor hazajöttem Németországból a reakciókból látszott, hogy valami nagyon nincsen jól. Majdnem ki lettem vágva az ajándékokkal, hogy kérte ne hozzak semmit (tény) és leszartam azzal, hogy hazavittem egy rakás dolgot.

 

Majd az egész karácsony valami hihetetlen és ismeretlen rideg légkörben zajlott. Tegnapra virradóra teljesen begörcsöltem ettől a helyzettől, sírógörcsöket kaptam és azt álmodtam, hogy mozgásra képtelenül nézem és hallgatom, ahogy a világom hullik darabokra, a cserepek zaja, a történetük és az élük fájdalmasan megsebzett, zokogva ébredtem. Napközben pedig ugyanez megtörtént a valóságban is, kiderült P félredug 1 hónapja a kolleganőjével. Ma lett volna a 21 éves évfordulónk, nehéz és rossz időszak volt ez az év a kapcsolatunkban, rengeteget hibáztunk és ártottunk egymásnak, de erre mégsem számítottam. Hiszen én képtelen lettem volna erre, tiszta szívemből szeretem, visszavárom, 21 évet visznek el a petárdák zaja, nem tudom hogy kell ilyenkor viselkedni, hogy kell okosnak lenni, nem tudom a szívét is vitte-e a kollegina, aki 4 éve teper és óvszer van nála az irodában, elment a lábam alól a talaj, mindig megoldottam minden problémát, de a sajátommal tehetetlen vagyok. 2 napja beszélgetünk és sírunk, az életemnél is jobban szeretem, azt , hogy boldog legyen, ha lehet még velem. Ha a szívét is vitte az új lány, akkor nincs többé remény.

 

Ma van az évfordulónk, átküldtem a lányhoz meg a családjához, azt mondta 11-re hazajön, vagy szól időben ha nem.  Itthon ülök, várnak sokfelé, de sehol nem akarok bulit rontani a zokogással.

Sose lennék képes ilyesmire és nem fogom fel, nem tudom mi a helyes viselkedés, hogy lehet okosnak lenni. Szétestem, elfolyik az idő, fáj az egész. Csak azt tudom, hogy visszacsinálnám, megjavítanám, soha nem fogok már tudni bízni senkiben. Eddig is nehezen ment. Ha úgy alakul szeretni se fogok ennyire senkit se már.  Ezt hozta nekem idén a Jézuska, a Mikulás és az Újév is. Meg innentől kezdve az összes. Durva lecke és én belepusztulok

 

Kulcsszavak: P! 2013