H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2013/12/31

2013

Na, gondoltam, átemelem ide a facebookra írt évbúcsúztatómat, de az nem lenne sarkos. Úgyhogy nem plagizálom magam, hanem írok másikat ide. 

 

Örömmel veszek búcsút ettől az évtől, cseppet sem fog hiányozni. Egy ideje azt tartja bennem a lelket, hogy mindjárt itt a 2014, ami sokkal, de sokkal jobb lesz, mint az idei év. Ezt érzem. Persze, tök butaság ilyen babonásan felcímkézni egy évet, mintha bármi múlna a dátumokon, mégis... Nekem, gyarló embernek kell ez a demarkációs vonal, hogy jobban érezzem, most új korszak jön. Igaziból az új korszak előszele már egy ideje itt simogatja az arcom, de a gonosz 2013 mocskos mancsa belekontárkodott ebbe is. Ahogy 2012 végébe is. 

Lássuk, mi mindent írhatok a számlájára.

 

Véget ért az együttlétünk Zével. A legfájdalmasabb nem is ez a tény, hanem a hogyanja. Ha őszinte akarok lenni magamhoz, még most nem vagyok túl azon, amit okozott bennem. Nem is igazán Zét veszítettem el, hanem a képességem, hogy bízni tudjak, hogy bárkit jónak lássak (kevés kivételtől eltekintve), hogy higgyek bárkinek (bár ez visszavezet a bizalomhoz).

Komoly önértékelési zavar támadt bennem ettől, amire amúgy is hajlamos vagyok, szóval ez igazán nem hiányzott, és még mindig nem másztam ki belőle. Valójában persze biztos nem ilyen a világ, de én most úgy érzem, hogy megismertem mindennek az ocsmány oldalát. A szépséges maszkok mögött lakozó szörnyeket. 

Láttam persze valódi szépséget is, és ezt nem felejtem el, csak sajnos olyan év volt ez, hogy a rútság felnagyítódott a szememben, mindaz pedig, ami jó, megbújt ennek az árnyékában. 

2013 számlájára írom azt is, hogy jelen pillanatban még mindig nehezen, félve vagyok képes értékelni azt a keveset, ami tényleg jó volt. 

 

A szakításunk Zével, és az ezt követő magam alá esés vonta magával, hogy hónapokon keresztül bénáztam a vizsgáimmal. Ilyen még nem történt velem (az ószláv nyelvészeti kurzusok kivételével), hogy ennyiszer elbukjak. Leültem, tanultam, kínlódtam, minden bajom volt, aztán a megmérettetésen elbuktam, Többször is. A végén már úgy éreztem, hogy egyáltalán nem nekem való ez a szakma, elbizakodottság volt, hogy belevágtam, fel akartam adni, aztán mégis sikerült. Ekkor már viszont nem voltam képes maradéktalanul örülni neki. Örültem persze, de nem azt éreztem, hogy megcsináltam, hanem azt, hogy átvergődtem. 

 

Elköltöztem ebbe a lakásba, ami beázott kétszer, ahol megcsúsztam a hülye parkettán, és azóta is fáj a térdem, ahol felettünk dübörög az elefántlady. Meg ahol hideg van. Ezek ilyen apróságok csak, de bosszantóak, az meg kimondottan kellemetlen, hogy minden ilyen dübörgős éjjel után olyan vagyok, mint egy agyhalott zombi. 

 De megismertem Lakótársat, akitől eleinte leginkább a falra másztam, de aztán mind jobban megismertem, és ma már örülök, hogy a barátnőm. :)

És megismertem sok kedves embert innen, és a munkahelyemről. :)

 

Viszont elköltözött a munkahelyem, sokkal rosszabb helyre, elküldték a főnökömet, akit szeretek nagyon (szerencsére tartjuk a kapcsolatot) és kaptunk a nyakunkba egy kétszínű gazdiget. Neki nem kívánok semmit, magának kovácsolja a sorsát...

 

2013-nak köszönhetem azt is, hogy kaptam egy jó ajánlatot, egy lehetőséget, amit aztán Kapitány és gazdig keresztül húzott. Máig nem értem, miért volt ez jó nekik, csak azt tudom, hogy mi volt az indok. És azt, hogy az ostor végül rajtam csattant. Az egész évre jellemző volt, hogy valami megcsillant, aztán feltornyosultak előttem az akadályok, nehogy már könnyen elérjem, amit akarok. Oké, tudom, az élet sosem volt és nem is lesz könnyű, küzdeni mindig kell, na de ilyen kibaszósan azért talán mégse... Ronda volt a módja, na. 

 

Ez az év tele volt fájdalommal, értelmetlennek tűnő küzdéssel és csalódással. Sok csalódással. 

Mindezek miatt falakat kezdtem építeni magam köré, az én privát Babilonom, és bár nem haladtam olyan jól, mint szerettem volna, most úgy érzem, ideje ezzel a falazással megtorpanni kicsit. Valamiért úgy érzem, 2014 lesz a választóvonal, amikor majd eldől, hogy tovább kell-e építenem, vagy lebonthatom eddigi bástyáimat. 

 

Az anyagi lemondásról nem beszélek, azt igaziból megszoktam rég, bár szó se róla, miután elszakadtam Zétől, és túlestem az első nehezebb lakbérfizetéseken, kicsit jobb volt ez a része az életemnek, mint az elmúlt években. Végülis jutott minden fontosabbra, még ha szorosan is. És jövőre az új munkahelyen majd jobb lesz. Szépen törlesztem a diákhitelt és lassan megszabadulok tőle, és 2014-ben majd lesz nyári szabadság is, amit pihenésre, feltöltődésre fordítok, ami idén kimaradt, mert a tanulmányaimra ment el szinte minden, amikor meg nem, akkor rohangáltam. 

2014-től olyan élményeket várok, amelyek újra megtanítanak majd bízni, merni nyitottnak lenni, elfogadóbbnak lenni és mélyen magamba nézni, mielőtt elmarasztaló véleményt alkotok bárkiről. Mert 2013-ban mindez marhára nem így sikerült. 

2013-ban olyanná váltam, amilyenné sosem akartam volna. 

 

És megérett bennem az újévi fogadalom is, amit nem mondok ki, de ami nem úgy született, hogy most gyorsan kitaláltam, mert ilyenkor ezt kell, hanem ami már egy ideje ért bennem, és most végre időszerűvé vált, hogy magamnak ki is mondjam. De csak magamnak. 

Mindenki más úgyis látni fogja, ha sikerül megtartanom, ha pedig nem, akkor elég, ha én érzem magamban a hatását. :)

 

 

Kulcsszavak: 13

2013/08/21

kurvaélet!

Szeptember 13. péntek lesz.

Arra a napra meghalok, jó? :(

Kulcsszavak: 13

2013/04/25

szerencse vagy balsors?

2013. ez már gyanús volt...

március 13. ezen a napon lett vége.

I. emelet 13. ebben a lakásban lakom most.

 

Lemaradt: március 26-án (2x13) buktam meg ellenőrzési ismeretek szóbelin, mert nem hogy felelni, élni sem volt kedvem a történtek miatt. 

_____________________

 

Mi jön még?

Kulcsszavak: 13