H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2014/02/14

Valentin nap

Nem vagyok nagy híve az angolszász ünnepek magyarországi meghonosításának, így aztán minden évben, amikor Férj megkérdezi, hogy szoktunk-e venni egymásnak valamit e jeles nap alkalmából, elmondom, hogy nem, még mindig nem veszünk ilyenkor semmit. Végülis még csak közel 10 éve vagyunk együtt, ezalatt csak tízszer volt alkalmunk ezt megbeszélni, nem baj, legalább gondol rá :)

 

Viszont 10 év és 3 gyerek után az ember jobb, ha bármilyen kínálkozó lehetőséget megragad egy kis kettesben eltöltött időre, legyen az akár egy fostos Valentin nap. Áthívtuk hát Anyósomat, hogy vigyázzon egy kicsit szerelmünk gyümölcseire, míg mi megpróbálunk vigyázni kicsit magára a szerelmünkre. Persze azért nem mártottuk rózsaszín cukorba ezt az alkalmat sem, önmagunkat meghazudtolni most sem sikerült, a romantikus randevú kimerült hát egy közös uszodázásban :) Azért nagyon jól éreztük magunkat, és mire hazaértünk a 3 gyümölcsből 2 már aludt is, úgyhogy majdnem full extrás lett az este. Illetve ki tudja, még nincs vége a napnak... :)

Kulcsszavak: ünnepek

2014/01/08

Segítség, szülinap!

Nem a legkirályabb dolog, ha valakinek egy hónapon belül van a szülinapja és a névnapja, valamint a Karácsony is. Ádám fiam vasárnap 6 éves lesz, és totálisan kétségbe vagyok esve, hogy mi a frászt adjak neki ajándékba???Okosító logikai? Agyatlan, de legalább drága? Mindkét fajtából kijutott neki az elmúlt időszakban. Élmény kettesben? Nemrég volt az Állatkertben, játszóházban, nemsokára megy moziba a nagynénjével... Könyv? Szerintem egy 6 éves ez annyira nagyon még nem hoz lázba, örül neki, de nem ez lesz az, amitől hanyatt vágja magát.

 

Szülői csőd vagyok :( 

2012/12/29

Az idei Karácsonyunk megtévesztésig hasonló volt a tavalyihoz, annyi különbséggel, hogy eggyel többen álltuk körül a fát. Illetve végülis nem, mert tavaly itt volt anyósom, idén nem, viszont megszületett Levente, úgyhogy a létszám azonos volt :) Ami nagyon fáj, hogy egy darab fotó sem készült, mivel Gábor előzőleg kiszedte az elemet a fényképezőből, és áttette egy gyerekjátékba, de erről engem elfelejtett értesíteni, másikat meg persze nem vett :(

 

Szenteste itton voltunk, utána ugyanúgy beutaztuk a fél országot, mint tavaly, csak most nem Ádám, hanem Léna lett beteg. Ennek ellenére még elvittem Lajoskomáromba a nagyimhoz is, mert tavaly is betegség miatt nem tudtunk hozzá elmenni, és nem akartam idén ugyanezt megcsinálni vele. Nagyon boldog volt, hogy mentünk, Lénának meg, azt hiszem, már nem sokat rontott az állapotán a kitérő. Egyébként ismét hörghurutja van szegénynek, gyógyszer hegyek, láz, ronda köhögés, de most, hogy szedi az antibiotikumot, kezd jobban lenni. Viszont emiatt karanténban vagyunk, ami nem teszi túl izgalmassá az itthon töltött napokat. Ráadásul engem is elkapott valami kellemetlen kórság, azt hiszem, a nagy karácsonyi készülődésben lemerültem kicsit, és a már korábban is próbálkozó vírusok most legyűrtek. Azért most már én is javulok.

 

Ádám Kisbéren nagymamázik, úgyhogy legalább a két gyerek veszekedésével nem kell megküzdenünk, ami nem jelenti azt, hogy nekem nem hiányzik a fiam. De tény, hogy most jobb ott neki, mint itthon punnyadni. Ráadásul valami gond van az áramszolgáltatással, így időnként néhány órára áram (és persze fűtés) nélkül maradunk.

 

Egyelőre nem úgy alakul az év vége, mint terveztem :(

2012/12/17

Jobb későn...

Idén valahogy nem akart megtalálni a karácsonyi várakozás, nem jött el az adventi érzés. Talán túl sok minden vonja el róla a figyelmemet, olyan belső folyamatok, amikre sok energiám elmegy. Bár nagyon szeretem ezt az ünnepet, most valahogy nyűgnek éreztem, ha rá gondoltam, nem volt bennem semmi jó érzés. Ajándék ötletek se jöttek, a takarítás se haladt, pedig ilyenkor általában kimondottan szeretek a lakásban szöszmötölni, mert valahogy közben halad a belső készülődés is... Most meg - semmi.

 

Hát mondom, ha nem jön magától, akkor is azért neki kell állni, ha nem magam miatt, akkor a családom miatt. Kivágtam néhány angyalt papírból, és kiragasztottam az ablakokra. Elkezdtem adventi és karácsonyi dalokat énekelni a gyerekeknek. Hát-hát, valami kezdett alakulni, de még nem az igazi... Hozzáfogtam a rendrakáshoz (mondjuk ez legalább egy egész hetes projekt nálunk, de azért elkezdetm), az szokott segíteni mindig. Talán kicsit már jobb... Megreparáltam az adventi koszorút, és tegnap este meggyújtottuk a harmadik gyertyát. Hm, mintha valami már megmozdult volna bennem...

 

És ma végre megtörtént az áttörés: begyúrtam a mézeskalács tésztát! Ahogy megéreztem a fűszerek illatát, tudtam, hogy mégiscsak lesz idén is Karácsony :) Ha délután hazajönnek a gyerekek, és kisütjük, és az egész lakás megtelik az illatával, akkor lesz az igazi.

 

Most már tudom, hogy jó lesz minden.

Kulcsszavak: ünnepek Karácsony

2012/11/19

A mai nap eseményei

Egyrészt rájöttem, hogy öregszem. Idén egyetlen esküvőn sem voltunk, ellenben egyre több válásról és szétköltözésről kapok hírt mostanában.

 

Másrészt megkezdtem Levente hozzátáplálását, ami bruttó 3 kiskanálnyi alma mintegy 15 részletben történő elfogyasztását jelentette. Azt hittem, lelkesebb lesz ezügyben, ha már olyan nagy zabagép, de úgy látszik, még nem fogta fel, hogy szopizáson kívül másképp is lehet táplálkozni :) Cuki pofákat vágott amúgy, majd biztos belejön idővel. Mindenesetre idéztem neki Varró Dani egy örök érvényű klasszikusát a témában, hátha ez segít:

 

Nem az összes étel kebel,

Ebben bárhogy kételkedel.

S nem is minden kebel étel,

Apukádé pont kivétel.

 

 

Harmadrészt kitörtem az ablakot a gyerekszobában, és a lányom füle hallatára háromszor egymás után bazmegoltam, majd illedelmesen elnézést kértem tőle, hogy csúnyát mondtam, és föltakarítottam a cserepeket. Végülis úgyis terveztük, hogy kicseréljük az harmadik régi ablakot is, csak azt nem terveztük, hogy előtte két hétig befúj rajta a szél.

 

A hétvégén pedig az történt, hogy Férjet 33. szülinapja alkalmából meglepiből elutaztattam egy hétvégére Esztergomba. Kértem neki a főnökétől egy szabit péntekre, a gyerekeket elküldtem nagymamázni (persze csak a két nagyobbat, de a kisebbik még mindig képes szobanövény-üzemmódban létezni, úgyhogy vele nagyon laza volt a hétvége), mi meg kikapcsolódtunk. Tök jól sikerült, végre valami, aminek örült az én drága Uram, mert amúgy ajándékozásban annyira rossz vagyok, hogy az megérne egy külön bejegyzést.

 

Szülinapja alkalmából egyébként megszületett az egyik barátjának a kisfia, úgyhogy most éppen fakasztják a tejet, haza se jön éjjelre, amivel szerintem mindannyian jobban járunk. Mondtam, hogy vigyen tiszta ruhát holnapra, szerinte nadrág nem kell másik, mondtam nekem mindegy, ha ő holnap lehányt nadrágban akar menni dolgozni, hát legyen... Fölényesen mosolygott. Asszem, holnap én fogok fölényesen mosolyogni, mikor hazajön :)

2012/10/23

Mozgalmas hosszú hétvége

Nagyon sűrű volt az elmúlt 5 nap, de csupa jók történtek, úgyhogy végülis feltöltődtem tőle amellett, hogy elég fárasztó volt.

Pénteken mentünk haza Kisbérre, és másfél napig gőzerővel takarítottam. Szombat este volt Anyu 60. szülinapjának ünneplése, amire meglepetés partit szerveztünk neki (na jó, nem nagyzolok, én nem sok mindent tettem az ügy érdekében, inkább tesóim pörögtek rá a dologra). Egy étteremben volt a mulatság, ahová a delikvens először nem is akart eljönni, de Ádám rábeszélte, aztán meg jól meglepődött, és volt nagy öröm meg bömbölés, tök jól sikerült az egész este. Nővérem volt a meglepetés-buli meglepetés-vendége, aki csak az ünnepi esemény kedvéért látogatott haza hétvégére Londonból. Ismét meg kellett állapítanom, hogy a gyerekeim nem étterem-kompatibilisek, az volt a szerencse, hogy egy különteremben voltunk, így aztán viszonylag kevésbé zavarták az embereket, vagy legalább nem idegenek voltak, akiket zavartak, ezért talán jobban tolerálták őket. Viszont kicsit tartok Simon jövő vasárnapi keresztelőjétől, amit szintén étteremben ünneplünk, tartok tőle, hogy számunkra nem lesz egy hosszú buli...

 

Na de kicsit elkanyarodtam, mert még csak a szombat esténél tartok. Vasárnap volt Levente keresztelője, nagy családi összejövetellel. Végülis ez is jól sikerült szerintem, legalábbis én a lehetőségekhez képest jól éreztem magam, és remélem, hogy a vendégek is. Maga a keresztelő nekem nagyon tetszett, én a világ minden kincséért se mennék másik templomba, annyira bírom ezt a lelkészt. És olyan jó volt már harmadszor ott állni, és nézni, ahogy megkeresztelik a gyerekemet. Sokakkal ellentétben, akiknek ez csak egy szokás, vagy muszáj a nagymama miatt, vagy csak jól néz ki a  gyerek fehérben, vagy mittudomén, nekem tényleg fontos esemény.

 

Hétfőn a romok eltakarítása után visszajöttünk Budapestre, és Férj, a szupertehetséges, beszerelte az új ablakokat. Merthogy múlt héten egész jó áron sikerült szereznünk új ablakokat, bár sajnos csak kettőt, úgyhogy a gyerekszobáé egyelőre marad. De a konyhai volt a legvacakabb, azt cseréltük, meg a nagyszobát. Állati jó érzés, hogy végre nem fúj be a szél :) És villámgyorsan meg lehet mosni, ez külön jó benne, amíg a régivel darabjával elvacakoltam egy órát, ez pikk-pakk megvolt.

 

Hát így vagyunk. Holnap újra ovibölcsi, Férj meg másfél hét szabi után újra megy dolgozni. Pedig olyan jó volt, hogy itthon volt most egy csomót, el bírnám így képzelni az életet hosszabb távon is. Persze van az a mondás, hogy vigyázz, mit kívánsz, mert még teljesül, szóval inkább nem kívánom, hogy mindig itthon legyen, nehogy kirúgják, vagy valami :)

Kulcsszavak: ünnepek családi Levente

2011/11/28

Advent

Idén szokatlanul hamar belevetettem magam a karácsonyi készülődésbe. Érdekes módon most fordítva alakult mint szokott: előbb rámtört valami fura Karácsony-hangulat, ami cselekvésre ösztönzött, és nem a készülődés közben jött meg a hangulatom. Idén valahogy nem lepett meg, hogy máris itt az első adventi vasárnap, időben készen lett a koszorú. Ezt mondjuk Mártinak köszönhetem leginkább, aki egy Ádámmal közös estére invitált magukhoz koszorúkészítésre. A hozzávalókat is Ádámmal közösen vettük meg, amitől nem pont olyan lett, amilyennek én elképzeltem volna, viszont be kellett látnom, hogy ettől nem kevésbé szebb :) Eleinte éreztem némi kísértést a vásárlás közben, hogy úgy érvényesítsem az elképzelésemet, hogy közben Ádámban is meghagyom a választás illúzióját, de aztán rájöttem, hogy nem baj, ha nem pont olyan lesz, mint amilyet én csinálnék, cserébe pont olyan lesz, mint amit ketten csinálunk. Úgyhogy hajlandó voltam valódi kompromisszumokat kötni (a fénylő, citromsárga és piros gyertyákról azért lebeszéltem őt, de cserébe más színben azt a fajtát vettük meg, amit ő szeretett volna), a kivitelezést pedig Ádámra és Mártira bíztam, míg én a két hónapos Andrist tutujgattam. Ádám egyébként meglepő kézügyességgel alkotott Márti irányítása mellett, olyan jó, hogy ilyen keresztanyja van :)

Szóval a koszorú készen lett, Márti pedig bruttó 3 perc alatt összedobott nekünk egy avantgárd ajtódíszt is.

 

Aztán mécses- és gyertyatartókat is raktam ki, pár szem gesztenyével körberakva, és ami tőlem a legdurvább, hogy papírból hópelyheket vágtam ki ablakdísznek és papírcsillagokat is hajtogattam. Mivel nem vagyok egy ilyen kreatív hobbis fajta, ez tőlem már majdnem az erőfeszítések netovábbja :) És akkor még nem is beszéltem a szegfűszeggel teliszurkált narancsról, amit ma délután gyártottunk a gyerekekkel, ebben pl. az a jó, hogy a hozzám hasonló fakezűek is meg tudják csinálni, és még ronda sem lesz :)

 

Aztán Ádám tegnap azzal állt elő, hogy az jó, hogy most már elkezdtük feldíszíteni a lakást (Elkezdtük???Ez több díszítés, mint amit egész eddigi életemben összesen produkáltam!), de szerinte már mindjárt itt a Karácsony, és még nem sütöttünk semmit! Úgyhogy a ma délután mézeskalácstészta-gyúrással telt, holnapra pedig lehívtam a fölső szomszédokat (3 gyerekkel), hogy némi forralt borozással egybekötött mézeskalács sütést tartsunk. Ádámnak kitaláltam, hogy az ovis barátainak a jelét kisütjük, és elviheti nekik ajándékba. Azt hiszem, hogy Karácsonyig ez nem az utolsó mézeskalács sütés lesz :)

 

És még azt is élvezem, hogy Ádám már kezdi felfogni ennek az ünnepnek az üzenetét, legalábbis egy kicsit... Lehet neki mesélni Jézus születéséről, érdekli, hogy miért csak egy gyertyát gyújtunk meg a koszorún, szóval egy csomó minden iránt érdeklődik, és úgy szeretem benne, hogy olyan az agya, mint a szivacs. Sokszor hónapokkal ezelőtti beszélgetések részleteit eleveníti föl. Persze vannak rázósabb témák is, tegnap például arról érdeklődött, hogy kik azok a cigányok... Azt hiszem a babavárás előrehaladtával jó lesz felkészülnöm a "Hogy került oda?" és a "Hogy fog kijönni?" típusú kérdések 4-éves-kompatibilis válaszaival is :)

 

Jó most ez a várakozás, készülődés, el is határoztam, hogy idén advent idején nem utazunk sehová (úgy értem, nagyszülőkhöz, mert máshová amúgy sem szoktunk), hogy legyen egy kis nyugalmunk hétvégenként. Legfeljebb baráti látogatásokat ejtünk meg, vagy mi fogadjuk őket nálunk, de ezek úgyis olyan programok, amiket mindannyian élvezünk, és nem kell miattuk átlépni a városhatárt :)

 

Szóval elkezdődött az advent, és ha maga a Karácsony csak fele ilyen jól fog telni, már akkor jól jártunk.

Kulcsszavak: ünnepek családi

2011/01/14

3 év

101 cm, 15 kg, IQ 150. Ez utóbbi nyilván csak becslés, de nagyot nem tévedhetek :)

Jópofasági faktor 10/9.

Rosszalkodási faktor: 10/11.

Kedvességi faktor: változó 0 és 10 között :)

 

A fiam szerdán 3 éves lett. Én 3 éves anya lettem. Ádám óvódáskorú, ez olyan durva, még akkor is, ha ténylegesen még egy darabig nem lesz óvodás. Olyan sok mindent tud már! Nem tudom, hogy a szülinapnak köszönhető-e, hogy most már tényleg nagyfiúnak érzi magát, de az utóbbi hetekben robbanásszerűen fejlődött egy csomó dologban. Kezdve azzal, hogy hétfő óta gyakorlatilag szobatiszta (egyetlen egyszer ment be egy pár csepp pisi), egészen odáig, hogy önállóan vetkőzik és próbál öltözködni is, amiből annyi megy, hogy pisilés után felhúzza az alsóját és a nadrágot, cipőt húz, nadrágot vesz, és ma reggel megkért, hogy tanítsam meg egyedül belebújni a pulcsijába. A beszédjére nem is térek ki külön, mert abban mindig is nagyon ügyes volt szerintem, néha engem is meglep, hogy milyen választékosan fejezi ki magát egyes helyzetekben. Viszont más téren meg tök önállótlan volt, és határozottan kudarckerülő: ha valami nem sikerült elsőre, azt inkább nem is próbálta többször, csak ne kelljen átélnie újra, hogy nem megy. Meg persze az "Anya, te csináld!" mögött szerintem az is ott van, hogy itt van Léna, akit ugye öltöztetek-vetkőztetek-pelenkázok, hát akkor neki is kijár a törődés... Ádámnál nem először veszem azt észre, hogy ilyen a fejlődése. Sokáig nem és nem megy neki valami, nem is próbálja, nem érdekli, aztán hirtelen, ugrásszerűen, nagyon ügyesen elkezdi csinálni - amikor már akarja is :) Ugyanez volt az önálló evéssel, baromi későn kezdte el, de amikor elkezdte, akkor pillanatok alatt belejött. Ennek ellenére persze hülye anyuka sokszor siettetné a gyereket, amikor úgy gondolja, hogy ezt vagy azt szerinte már kellene csinálnia, pedig a gyerek számtalanszor bebizonyította, hogy ettől úgysem fog semmit egy perccel sem előbb csinálni, mint ahogy belül megérik rá... :) Azt hiszem, ezt még nagyon sokszor el kell magamnak ismételnem, amíg felnő. Amikor majd iskolába megy pl. ... Na de hol van az még, szerencsére még itthon éljük boldog, bár olykor kissé viharos hétköznapjainkat :)

 

Mert Ádámmal az élet  - hogy is mondjam - kicsit zúzós tud lenni. Néha hirtelen berág valamiért, és akkor dühöng. Egyik pillanatról a másikra a földbe döngöli Lénát és elhatározza, hogy lehetőség szerint jól felidegel engem. És ez szokott is neki sikerülni :) Aztán kisüt a nap, és egy Tündér Lala áll előttem, átfonja a kezével a nyakam, megszorongat, hogy "Ilyen erősen szeretlek!". Megsimogatja Lénát, hogy "Aludj szépen, Léna baba!", vagy kézen fogja, hogy segítsen neki lelépni a lépcsőn. Vagy okosságokat tanít neki, és oktató hangon magyaráz az élet nagy dolgairól. Vagy negyed órán át röhögcsélnek valamin kettesben a szobában, és csak mikor bejövök, akkor derül ki, hogy a játékok szétdobálása volt ilyen mérhetetlenül vicces :)

 

Ha valami finomat eszünk, nem felejt el szólni, hogy "Ebből hagyjunk Apának is!". (Bár az apjába szorult volna ennyi figyelmesség, aki viszont gond nélkül föleszi a hűtőből a gyerekek Túró Rudiját.... (: ) Lelkesen telefonál a rokonaival és a barátnőimmel, és olyankor fontoskodó arckifejezéssel mászkál föl-alá a szobában. Ha tornázom, utánozza a mozdulataimat, sőt, néha nekem kell utánoznom őt :) Imád zenét hallgatni és táncolni, és Lénának is megtanítja a legmenőbb figurákat. Tudja, hogy mit jelent kompromisszumot kötni - bár legtöbbször azt érti alatta, hogy engedjem meg neki, amit szeretne :) Mondjuk az nagyon vicces, amikor mondom, hogy vacsora előtt már nem ehet édességet, erre előveszi a legokosabb arckifejezését, és bejelenti, hogy "Kompromisszumot akarok! Legyen egy kis mézeskalács, és utána vacsorázok, jó?"

 

Ádámmal az élet elég sűrű, mert ahol ott van, ott kő kövön nem marad. De az igazság az, hogy szeretem benne ezt a zsezsgést, hogy ilyen kis minden lében kanál. Van kihívás a nevelésében, az igazság az, hogy mindketten neveljük egymást. Mert bizony a fiam tükröt tart elém, és ez nem mindig kellemes. És újra meg újra szembesít azzal, hogy nem lehet magamnak hazudni, a gyerekem azt fogja csinálni, amit tőlem lát, és nem azt, amit mondok neki. Ez néha jó, amikor látom, hogy jó dolgokat tanult, és néha rossz, amikor a saját gyengeségeim és hibáim köszönnek vissza a viselkedésében. De azért nem baj, ha valaki időnként nekem is az orromra koppint, mert bevallom, mástól mint tőle nem is igen tűröm el :)))

 

Vasárnap ünnepletük ezt a nevezetes 3. szülinapot. Az egész rokonság tiszteletét tette ebből az alkalomból, és a fiam ragyogott. Amikor ott állt a torta mellett, és énekeltük neki, hogy "Boldog szülinapot!", akkor láttam kiülni az arcára az érzéseit. Hogy milyen jó, hogy ez a sok ember most mind hozzám jött, és engem ünnepel, és engem szeret! Mert ilyen nagyfiú vagyok már! Nekem énekelnek!

 

Édes kisnagyfiam, legyen még sok ilyen boldog pillanatod az életben!

 

2011/01/03

Testháj és morzsapor - avagy címszavakban az elmúlt hetek

A legfontosabbakkal kezdem: 29-én és ma újabb két kisbaba született a baráti körünkben, nem győzök örülni nekik! 29-én megszületett Botond Kolos, ma pedig Marcell Gábor, mindenki a lehető legjobban van. A babalátogatások alkalmával érzem, ahogy egyre kevésbé tudok ellenállni a vágynak, hogy nálunk is jöjjön a harmadik. Én biztos valami megszállott vagyok, de imádom a kisbabákat, és egyszerűen érzem, hogy a mi családunkból még valaki hiányzik. Remélem, a harmadik után majd lenyugszom :)

 

Az ünnepek alatt tök jó volt együtt lenni teljes létszámban, talán Gábor is kikapcsolódott egy kicsit, nyáron sosincs ennyi szabija egyben. Igaz, a Karácsony meg az utána következő napok utazgatással teltek, ami fárasztó volt nekünk és szerintem a gyerekeknek is, de idén legalább mindenütt pozitív élményeink voltak.

 

A sok vendégeskedés persze megtette hatását: mindketten fölszedtünk pár kilót, szinte napról napra éreztem, ahogy gyarapszik a testhájam. (Valahol láttam egy kiírást a húspultban: kacsa testháj. Tessék mondani, milyen fajta háj van még?) Úgyhogy most kezdhetjük elölről a fitneszkedést. Átkozott jólét... Milyen hülyeség már, hogy megeszünk egy csomó fölösleges kaját, aztán elmegyünk egy helyre, ahol egy helyben futunk és súlyokat emelgetünk, hogy eltűnjön rólunk a háj, aminek ott se kellene lennie... Na mindegy, majd egyszer, ha megvilágosodtam, biztos képes leszek másképp csinálni.

 

Jöttünk haza január 1-jén Pécelről, és azon méláztam, hogy mire jó vajon a dupla záróvonal. A szimpla záróvonalat nem szabad átlépni, a duplát meg nagyon nem? De Férj megvilágította számomra a lényeget. Azért jó a dupla záróvonal, mert a kettő között van egy minsáv. Mondjuk egereknek.

 

Persze nem csak ő a hibbant a családban, mert tegnap este meg az jutott eszembe, hogy ha a porszívóval port lehet szívni, akkor a morzsaporszívóval morzsaport? Mégis mi lehet az a morzsapor? Porított morzsa? Vagy ami a morzsákat belepi, az?

 

Talán a legnornálisabbak még a kistestűek közülünk, már amennyiben még nem fertőztük meg őket... Ádámra kimondottan büszke vagyok, mert olyan szuper nagyfiú már! Segít nekem főzni, meg morzsaporszívózni :), és valamelyik nap önként odaddta a sárgarépáját Lénának, aki sárgarépárt bömbölt, de nem volt itthon több. Szerintem ez hatalmas tett egy háromévestől, hogy saját ötletétől vezérelve lemond valamiről, amit nagyon szeret, a tesója kedvéért, akit egyébként néha kimondottan utál. Most a szobatisztasággal is újra próbálkozunk. Az ünnepek előtt nem éreztem magamban elég türelmet, meg fölöslegesnek is tartottam volna, mert nem akartam úgy elindulni a karácsonyi rokonlátogatásokra, hogy a szekrény egész tartalmát viszem a napi többszöri ruhacsere miatt, arról nem is beszélve, hogy a mi lakásunk egy húgybarlang, az okés, de talán egyes rokonok annyira nem veszik szívesen, ha a fiam körbepisili a lakásukat, mint az állatok a territóriumukat. Szóval mától megint minden a rendes kerékvágásában megy, és nincs többé pelenka. Meggyőződésem, hogy ha Ádám akar szobatiszta lenni, akkor ez minden nehézség nélkül menni is fog neki, és most úgy tűnik, hogy akar. Megkérdeztem tőle, hogy hogy lenne jobb neki, ha időnként megkérdezném, hogy kell-e mennie vécére, vagy inkább majd ő figyel, és ez utóbbit választotta. És simán ki is ment pisilni aztán később kakilni is. Szóval most reménykedem, aztán meglátjuk :) 9 nap múlva 3 éves lesz, a dolog több mint időszerű, úgyhogy hajrá, kisfiam!

 

Ezen kívül egy csomó bejegyzés van bennem, Karácsonyról, rokonokról, gyereknevelésről, párkapcsolatokról, meg a halálról és születésről, nem is beszélve a harmadik gyerekünk kérdéséről, de ezek egyelőre benn is maradnak... Ennyire futotta ma.

2010/12/18

Nekiálltam ma a karácsonyi takarításnak, és egészen a fürdőszobáig jutottam :)

Nem egy nagy eredmény, de a lelkemnek jól esik, hogy valamit legalább már haladtam.

 

Viszont nem érdekel semmi, és holnap délelőtt hagyom a fenébe a vásárlást meg a takarítást meg mindent, és megyek templomba. Ezer éve nem jutottam el, nagyon hiányzik, és akárhogy is lesz, végzek vagy nem a  dolgaimmal 24-re, azért nem lehet leragadni a puszta materialitásnál. Mert hát - minden látszat ellenére -  ez mégsem a takarítás és a fogyasztói társadalom ünnepe...