Amikor a halál lehetősége kézzelfogható közelségbe kerül, az
ember elég sok mindent át- és újragondol. Ez az élmény most megvolt, megvan:
november közepén olyan nyavalya tört rám, amibe sokaknak beletörik a foga, és
amelynek ráadásul, hurrá, a hajlamosító tényezői közé tartozik, hogyha az embernek volt
már ilyenje (csak hogy bizakodva nézzek a jövőbe).
Nyilván sokat gondolkodik az ember ezek után (megteheti,
másfél hónap kvázi-kényszerszabadsággal), hogy mit is kellene máshogy
csinálnia, hogyan kellene átszerveznie az életét. Mindezt kisebb mértékben már
egy éve is megtettem, lemondtam számos olyan dologról, ami igazán érdekelt és
szórakoztatott, mert nem fért az időmbe, de úgy tűnik, még ennél is kevesebb
fér bele, nem is annyira az időmbe, mint az energiámba.
Az a baj, hogy egyelőre túl sok a kérdőjel. Az egyik legnagyobb kérdőjel például az okokhoz kapcsolódik; a jövő év rá fog menni, hogy feltárjuk, genetikailag alvadékonyabb a vérem, vagy csak az egészségtelen életmód (kevés sport, sok szénhidrát, egész nap ülés, stressz, kevés alvás) váltotta ki a nyavalyát, esetleg valamiféle rejtőzködő nagyobb baj áll a háttérben.
Egyértelmű, hogy
többet kellene sportolnom. De vajon honnan tudhatom biztosra, hogy a betegséget nem sokkal megelőző, kéthónapos
futás-fellángolásom (amit egyelőre tavasztól folytatni tervezek) nem járult hozzá a trombózisomhoz? A másik sportlehetőségem
az úszás, de az immunrendszerem annyira nulla, hogy a klóros vízben biztos
mindent összeszednék.
Egyértelmű, hogy egészségesebben kell étkeznem. Ezt már az
elmúlt hónapban is próbálgattam, még nem teljes erőbedobással, de most kiderül,
hogy az immunerősítőként ivott gyömbéres tea, a húsgolyókhoz (is) evett vörösáfonya,
a levesként is rendesen fogyasztott fokhagyma mind vérhígító hatású, ami a vérhígító
mellett ki tudja, annak hatását mennyire fokozta. Vérhígító mellett az
alkohollal is csínján kell bánni, ami nagyon nem esik a nehezemre, de azért a
havi egy-két sörözés hiányozni fog. A szénhidrátot vissza kell szorítanom, ez
az egyetlen, amiben biztos vagyok. A többi mind kérdőjel.
Ahhoz, hogy a munkámban fejlődhessek, a szabad időmben
kellene fejlesztenem magamat. De épp ez a szabad idő az, aminek híján vagyok:
így, hogy tömegközlekedéssel, munkával, a gyerekekkel foglalkozással, altatásukkal
este fél tíz-tízkor kezdődik az az idő, amit magáncélokra fordíthatok,
beleértve azt is, amikor a feleségemmel lehetek. Nyilvánvalónak látszik, hogy
az altatáson lehetne spórolni, ha leszoktatnánk őket a bent maradásunkról, de
ez jelentős mértékű üvöltéssel fog járni, amit nem akkor kezd el az ember,
amikor már hónapok óta váltogatják egymást a felső légúti megbetegedésekkel,
magyarul az ő torkuk is tropa…
És akkor van a hobbi mint olyan, a sok ráérős időben. Hobbi
kell a boldogsághoz; idő kell a hobbihoz. De hobbijaim közé sorolnám sport
helyett az úszást és a kirándulást is, talán idén már az utóbbira Miskát is
elvihetem párszor. Feltéve persze, hogy a lábam végre megfelelő állapotba kerül
hozzá.
Na szóval, azok után, hogy egy-két fontos területet
leszámítva egészen kereknek tűnt ezelőtt a világ, amelyben tudtam, mit akarok
és mi tesz boldoggá, most hirtelen semmit nem tudok, annyi mindent kellene újratervezni és megtalálni
az új egyensúlyt az életben, amíg van, ha már van.
Azért a halál szele nemcsak arra jó, hogy az embert
újratervezésre késztesse. Arra is tökéletes, hogy igazán tudatosítsd magadban,
hogy számodra mi a legfontosabb. Amikor ugyanis a kórházból kiszabadulván
párszor beborultam a halál gondolata kapcsán, sosem a szaros életemet sirattam.
Sokat megtudtam a világról, sokat láttam már, tele volt az eddigi élet csodás
élményekkel. Ami igazán, mélyen, súlyosan elszomorított, az kizárólag egyetlen
gondolat volt: nem akarom, hogy apa nélkül nőjenek fel. Hetekkel Miska
születése után felfogtam, hogy a gyereke(i)m átvették a legfelső helyet a
fontossági sorban, de most átéreztem, hogy ezek nem csak szavak, nem csak képzelem
ezt az értékrendet: tényleg mindennél fontosabbak lettek számomra.
Ez pedig nem jelent mást, mint hogy az újratervezést is
ennek szem előtt tartásával kell véghezvinnem.
Boldog új évet mindannyiunknak.