H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/06/13

925. egy pünkösdi rózsárul

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://www.cippo.hu/2011/06/925-egy-punkosdi-rozsarul/
Tudja, mi az a fellevél? A fellevél a rózsán, látja, itt a virág tövénél, azt jelzi, hogy egészen friss a virág. Mikor hervadni kezd, először a felleveleket szedjük le. Ha hiányzik a fellevél, abból tudhatja, hogy már régebben lett vágva. Ó, a virág, az mindent elmond ám, ha jól hallgatja az ember. Pedig nem mindegy [...]
Kulcsszavak: útmente

2011/02/13

883. a korrul

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://www.cippo.hu/2011/02/883-a-korrul/
Van a korosodó asszonyoknak ez a fajtája. Kotorászás, szemüveg, kotorászás, tépett szélű cédula, úgy üti be a PIN-kódot az automatánál. Lassú ritmusban pittyeg, ahogy a szemüvegen át az agyba, az agyból az ujjvégekbe, onnan a gombokra kúsznak a számok; háromnegyedes ütem, csak most a hangsúlytalanok hangsúlyosak. Néha becsúszik egy szinkópa, el is rontja az ütést, [...]
Kulcsszavak: útmente

2009/04/15

525. a Népligetről

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/04/15/525_a_Nepligetrol/
A Népligetben az a nagy kunszt, hogy olyan szűz. Úgy értem, mondjuk a Margitszigethez, vagy a Városligethez képest. Hogy mondjam, olyan nyers. Historikus ismereteim szinte nincsenek róla, csak amolyan atmoszférikus impresszióim, összbenyomásom, montázsszerű átcsúszásaim a történelmen. Van valami nyomós, súlyos átszivárgása az időn, az úgy megül felette, olyan felhőszerűen, azt úgy lehet érezni, és akkor úgy el lehet képzelni, amint a volt homokbánya - később szeméttelep - helyét, mintegy 112 hektárt, beültetik kőrisekkel, platánokkal, meg hársfákkal, és kijelölik, mint a munkásosztály szórakoztatásául szolgáló területet. Namost én például a Muskátné körhintáját a Liliommal sokkal inkább képzelném ide, mint a Városligetbe, meg hát meg is van mondva mindjárt a szennylapon, hogy külvárosi legenda hét képben, dehát.

egyedül nem megy...

EU-konform játszótér a Népligetben, a regionális fejlődés tovagyűrűző hatásaival, ugye. Lényegében meg csak annyit akartam mondani, hogy gyerekek, na.

... egyedül nem megy, ha-ha-ha-haaa

Ja, meg hogy a Vitéz László a csodaládán ücsörögve itt sózta kupán palacsintasütővel a fekete pofájú ördögöt, ha még emlékszel.

Kulcsszavak: útmente

2009/03/12

500. az üzletpolitikai korrektségről

Ó, egy pillanat, és azonnal az öné vagyok - így fogadott, fehér konyhásnéni köpenyben, bordó sapkában.
Rakta nagy dobozba a réteseket.
A néni meg, hogy hogyan fogja ő ezt elvinni.
Jaj, hát megoldjuk, megoldunk mindent, ezért vagyunk, tudja, és spárgát kapott elő, mondta, hát, lehet, hogy most egy kis segítségre lesz szükségem, s már hurkolta is körül a dobozt - lesz szíves az ujját, és magyarázta, hogy ez, tudniillik a spárga, ad majd egy kicsi tartást neki, úgy gondolom.
Kellett még zsineg, meg mégegyszer az ujját, lesz szíves, és ollót kerített, hogy akkor most egy kicsit fazonírozzuk; a néni tiltakozott ijedten, hogy fazonírozni, na azt már nem kell, igazán, csak tartson a spárga.
Szép volt az összmunkájuk - ahogy kötődött a bog, alakult a kötődés két ember szándéknyilatkozata nyomán, a kereszthurokon mintegy figyelmeztetőleg megpihent a mutatóujj, hogy aztán feszes legyen az a csomó. Fölötte a két fej árnyalatnyit összehajolt megfeszített igyekezetben.
Aztán hozzám fordult, és azt, hogy na, lássuk a medvét, éppúgy érthette rám, mint a rétesekre, s rögtön utána sorra is vette őket, az összes fajta túrósokat, mákosokat, gyümölcsösöket, és a kettőből persze tíz meg egy lett, mert, mint mondta, a ráadás önnek is jár, nameg hogy: ó, hiszen csak tizet kell hozzá vásárolnia; és evvel az ártatlan meggyőzőerejével átmatekozta, elsöpörte és felülmúlta minden eredeti elképzelésemet bordó sapkában, fehér konyhásnéni köpenyben.
Minden választásom a legjobb választás volt, nyugtázta kettesével, miközben tologatta, pakolászta a fémpulton a rúd réteseket, mint valami tetrist, vagy mint aki itt a piros - hol a pirost játszik, és bizalmasan elárulta, hogy ő a szilvásat favorizálja, és okvetlenül tudnom kell, hogy azt mindig kétféle szilvából készítik, mutatta neki a főnök, az omlósabb, mélyebb vöröset, meg a roppanós zöldhúsút.
Mozdulataiban, mellyel a réteshez nyúlt, valósággal zavarbaejtő földi szerelem volt, összeolvadás, eggyéválás - eggyéválás valakivel, aki cudarul és megfoghatatlanul más, mégis halálosan nélkülözhetetlen (Szepes Mária). Egy komplett hrabaliádát vonultatott fel eszköztárának finomságából és választékos modorból.
Ó, még azt akartam mondani, ha este - mert este, ugye? estét mondott, hogy akkorra lesz? - ... szóval ha estére átnedvesedik a papír, az a legjobb, mert az azt jelenti, hogy a tészta kicsit megfülledt, és akkor beleivódnak, összeérnek benne az ízek, szóval nem baj, mondta a főnök is, hogy Ildikém, a papír majd szépen felszívja. Meglátja, még akár egy hét múlva is finom lesz, hűtőben eláll - ja, a káposztásat, azt viszont javasolnám melegíteni, annak jobb a meleg, tudja, csak mert az sós.
Adott névjegyet a végén - késsel hasította le az előre nyomtatott ánégyesről a perszonális rátámat, amin rózsaszín szövegkiemelővel kihúzta a fejlécet, hogy HÁZI KÉSZÍTÉSŰ RÉTESEK BOLTJA; szép szines, magyarázta lelkesen, így legalább felkelti a figyelmet.
Az ajtóba még utánamszólt, hogy örülök, hogy nálunk vásárolt, mert tudja, mi önökért vagyunk, és ezzel a végszóval meg a tíz meg egy rétessel nagyjából úgy jöttem ki a sodrából, mint a kislány az régi Ursula Wölfel mesekönyvben, aki harminc bélyeg és három rétes helyett merő szórakozottságból harminc rétest meg három bélyeget vásárolt.

Fontolgatom, hogy csinálni kéne Ildikó kategóriát.

Rozi néni rétesboltja
Népszínház u. 42-44.


Kulcsszavak: útmente

2009/03/04

492. poszt harisnyákról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/03/04/492_poszt_harisnyakrol/
Valahogy kiszúrtam őket. Pontosabban kiszúrtuk egymást, alapértelemben vett női vonalon, úgy értem, felismerte bennem a nemriválist. Két azonos készség-, és képességszintű nő objektív szempontból akár a legjobb barátnő lehetne. Szubjektíve vetélkedni kezd, netán fensőbbséget éreztet. Nincs mese, kódolva van, merő feminin ösztönből, lásd még intraszexuális szelekció - ezt ugye már említettem -, sokan vagyunk, na.
Ez kiszúrta, hogy énnekem ővele szemben ilyen feminin ösztönöm nincsen, igaz, szinte azonos szintem se nagyon. És akkor odajött, hogy harisnyát, azt kérdi, lehet-e itten kapni. Mondtam, lehet. Erre ő, hogy onnan szemből jöttek, intette a kezével, hogy honnan, dehát micsoda nagyképűség, ezek aranyárban mérik a harisnyát.
Mondtam, estleg még a DM-ben is megpróbálhatja, ott is van, erre elkerekedett a szeme, hogy ott is, kétkedve kérdezte, én meg, hogy ott is, igen, és hozzá bólintottam.
Akkor tétován forgolódni kezdett, olyan félig mehetnék formán, na arra már utánaszólt a fiú, hogy nagyiii. Azt meg, hogy hallod, itt is van harisnya, inkább csak sziszegte felé félhangosan, mégiscsak kínos, hogy az egész üzlet előtt.
Össze voltak szokva, látszott rajtuk. Hogy ez nemcsak afféle alkalmi megoldás, ez, kérem, két embernek a tiszta, szorosan vett közössége. Úgy elképzeltem őket boltról boltra. A húszéves suhancot. Meg a nagyit. Hogy nincsen neki egy ilyen képletesen vett fundamentuma az ilyen harisnyaságokhoz. Hogy nincsen neki lányunoka.

Foglalkoztat az öregség, igen, ezt nyugodtan leszögezhetjük.

Kulcsszavak: útmente

2009/02/02

✍ 465. a magányügynök

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2009/02/02/_465_a_maganyugynok/

Most ne pattints le, van egy állati kedvező ajánlatom számodra - tudod, én jól ismerem már az egész bankszférát, meg a biztosítókat is, na ez most nem az, szóval szánj már rám egy kis időt, mondjuk kávézzunk, meg_akkor_legalább_dumcsizunk_is_egy_kicsit, naakkormikormondjukholnap?

Van egy állati kedvező ajánlatom számodra, és erre nem mondhatsz nemet, ne pattints le. Valójában arról van szó, hogy eladó a magányom, erről van szó - dehát végtére is ügynök vagyok, baszki, úgyhogy ezt most szépen bepíárolom neked, hogy észre sem veszed. Kipolíroztam magam halszálkás kiskosztümbe, hogy ennek a polírnak a tükörfénye elhomályosítsa benned a kopott gyöngyházszínű, agyonbolyholódott dzsörzégarbós magánynak a képét, aki vagyok, látod, most a halszálka van, meg ez a síkos-nyálkás mentál. Mint a halbőr. Csak a miheztartás végett. Hogy bírom a hit kegyelmét.

Az a módszer, hogy előkotrom a számokat azokból az időkből, amikor még voltak számok a noteszemben, amikor még reménybeli valakiházi voltam. És  akkor teszek neked egy ajánlatot. Mondjuk, valójában az van, hogy magamat ajánlom, de ez már a mélylélektana neki, a lényege az apropos-nak, ezt te észre sem veszed. Csak a halszálkás kiskosztümöt. És akkor bedobom a jól felépített namivanveledet, és erre perszehogy nem mondasz nemet. Akkor már a horgomon vagy, csak kicsit ki kell várni. Mutatni valami kis érdeklődést. Várni az alkalmat. Aztán lecsapni. Ha jó az időzítés, szépen beindul a tranzakció. És akkor már tolhatom is magamat. A figyelmednek az előterébe, bele. A magányügyemet. Persze, néha úgy menet közben fordítani is kell, a gördülékenység miatt. Meg hogy azért ne érezd teljesen átbaszva magad. Mondjuk kérdezni. Véleményt. Analógiát. Na és nálad, ez hogy van? Ilyesmit. Terelgetni finoman. Irányítani az ügymenetet. A lényeg mindig a meglepetés. A rajtaütés, érted,  a rajtaütés. És akkor jaaajhogyelrepültazidő, pedig az üzletről még nem is beszéltünk. Na nem baj, legközelebb. Mondjuk, beszéljünk este, hogy neked mikor jó.
Namost optimális esetben legalább kettőt ki lehet hozni a dologból. Két alkalmat, úgy értem, két találkozót. Ki, a magányból.
Mi, hogy ez nem korrekt? Miért, van, aki úgy szerez barátokat, hogy lakáshirdetésekre jelentkezik kamuból. Na és az korrekt? Nekem meg ez jött be. Látod, te is itt ülsz. Csak ne pattints le, jó? Hallgass végig. A lepattintás a kishalál. Az ügynök halála.

 

Kulcsszavak: útmente

2008/12/23

✍ 440. a fenyőárusról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/12/23/_440_a_fenyoarusrol/

Van ez a pasi, aki fenyőfát árul.
Ródolt különben, még fiatalabb korában, ezt akkor mesélte, mikor néhány éve segített hazahozni a fát, és behívtam egy kávéra. Hogy a ródolás, az fasza volt, mondta, dehát az anyja beteg lett, aztán valahogy nem volt szíve magára hagyni, akkor találta ki a fenyőbizniszt. Hogy abból majd eltartja, meg kezelteti is az anyját. Nyáron dinnye, télen meg fenyőfa. Merthogy itt ez a frankó kis placc a sarkon, a patika mellett, érted, csak kibaszod a bal indexet, vagy az elakadásjelzőt menet közben, a többiek meg kapják be, tisztára meg bírnak hülyülni ilyenkor az emberek, na, mondta, hát ez így működik, és hogy ez már csak rosszabb lehet, puska kellett volna, meg molotov, nade mindegy. Úgy három nappal karácsony előtt jönnek a nagy bazi bömösökkel, azt' lerabolják teljesen, szinte nem marad semmi, csak a silánya. Szóval megéri, na, legalábbis bejött a számítása neki. Azért persze hiányzik a ródolás. Meg az ökörködés. Hogy az milyen egy bohém élet volt, na mindegy. De a kávé, az milyen jól esik neki, átfagyott egészen.

Amúgy megszaladhatott neki az üzlet, mert tavaly már csak az árut hozta, olyankor lehetett csak látni, máskülönben alkalmazottai lettek neki. Azoktól vettük a dinnyét nyáron. Odajártunk minden nap, arra a kis placcra dinnyéért, ÚrSus meg én. Az volt a rendszer, hogy kiválasztottunk egyet, kettévágattuk, és felesbe fizettük. Minden nap.
Mondjuk ugyanezt kipróbálhatnánk fenyővel is.

 

Kulcsszavak: útmente

✍ 440. a fenyőárusról

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/12/23/_440_a_fenyoarusrol/

Van ez a pasi, aki fenyőfát árul.
Ródolt különben, még fiatalabb korában, ezt akkor mesélte, mikor néhány éve segített hazahozni a fát, és behívtam egy kávéra. Hogy a ródolás, az fasza volt, mondta, dehát az anyja beteg lett, aztán valahogy nem volt szíve magára hagyni, akkor találta ki a fenyőbizniszt. Hogy abból majd eltartja, meg kezelteti is az anyját. Nyáron dinnye, télen meg fenyő. Merthogy itt ez a fasza kis placc a sarkon, a patika mellett, érted, csak kibaszod a bal indexet, vagy az elakadásjelzőt menet közben, a többiek meg kapják be, tisztára meg bírnak hülyülni ilyenkor az emberek, na, mondta, hát ez így működik, és hogy ez már csak rosszabb lehet, puska kellett volna, meg molotov, nade mindegy. Úgy három nappal karácsony előtt jönnek a nagy bazi bömösökkel, azt' lerabolják teljesen, szinte nem marad semmi, csak a silánya. Szóval megéri, na, legalábbis bejött a számítása neki. Azért persze hiányzik neki a ródolás. Meg az ökörködés. Hogy az milyen egy bohém élet volt, na mindegy. De a kávé, az milyen jól esik neki, átfagyott egészen.

Amúgy megszaladhatott neki az üzlet, mert tavaly már csak az árut hozta, olyankor lehetett csak látni, máskülönben alkalmazottai lettek neki. Azoktól vettük a dinnyét nyáron. Odajártunk minden nap, arra a kis placcra dinnyéért, ÚrSus meg én. Az volt a rendszer, hogy kiválasztottunk egyet, kettévágattuk, és felesbe fizettük. Minden nap.
Mondjuk ezt kipróbálhatnánk fenyővel is.

 

Kulcsszavak: útmente

2008/11/11

✍ 406. idény van

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://cippo.freeblog.hu/archives/2008/11/11/_406_ideny_van/

Most hogy mondjam, hát most van az idény. Hát. Mert, kérlek, én egy évben csak kétszer élek, ősz végén, meg tavasz elején. A többi, az csak olyan reszli - na nem akarom azért lekicsinyelni, csak az idény, az sokkal dúsabb - nem jól mondom, de nem tudom jobban -, úgy dúsabb, hogy hajnalban elhozom otthonról a reggelit, aztán meg este haza is viszem a reggelit; madárlátta, ettél már olyat te is, annak olyan a természete, hogy olyan jól nem tud esni másképp az étel, mint így viszem-hozomra. Mert ilyenkor mindig beesik egy Lexus, van, hogy egy Hummer, aztán mind azt mondja, hogy van neki időpontja, és persze mindketten tudjuk, hogy nincs, és megegyezünk.
Mert a lényeg ott van, tudja mind, amikor a szeleptű mellett kisikolt az a két bár befogott levegő, na nem azonnal, hanem úgy ötre kezd el visítani, mint a süldő malac, ha a böllér a nyakára teszi pengét. Aztán megcsendesedik, akkor fölteszem a Gorchira - tudod, már így névleg ismerjük egymást, a Gorchi meg én, összeszoktunk. Hát. Na, aztán aláeresztem a nagyvasat, és csak nézem, ahogy ívben belapátol az abroncs alá, az meg engedelmesen lehámlik a felniről, mint mikor az almát hámozza hosszú spirálba otthon az asszony. Teljesen bele vagyok szeretve a Gorchiba olyankor. Jó, szeretem én a kerékkiegyensúlyozót is, van rajta vagy hat alusablon program, meg szép, ahogy ottan pörög a kerék a gyorsfelfogatón, de az esztétika mégiscsak a Gorchiban van. Na meg ugye, ha asszonyszemély ácsorog ott a műhelyben, mind megriad, mikor befúvatom a levegőt az abroncsba, és a gumi szinte rárobban a felnire, helyére rakódik, na akkor szoktak a nők felcsuklani az ijedségtől, azon mindig röhögök egy kicsit magamban, közben meg már a következő kereket simogatom a kenőkefével. Dehát ez ilyen. Idény van. Hát.

 

Kulcsszavak: útmente

2008/11/04

✍ 397. az Ember, Aki Gyűjti A Naplementét

Ma cseréltünk. Egy zánkait adott egy hargitaiért.

az Ember, Aki Gyűjti A Naplementét
 
 
Kulcsszavak: útmente