H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/03/07

meztelen főtitkár

22:55:04, sanya irta sport naplójába

Emlékeztek még az örök második Szabó Tündére?

Egerszegi mögött nem sokat rúgott labdába, ellenben az idővel ő is pályát váltott.

Playboy címlap, szövetségi főtitkári jelölés, reklámbiznic.

 

 

 

Kulcsszavak: úszás

2008/10/12

Triatlon

Mit van mit tenni, ha az ember péntek-szombat este rombolja magát, elsziv a két este alatt kb egy doboz cigit, ledönt a gyomrába végtelen mennyiségű sört-bort-koktélt. Ki kell dolgozni, meg kell bűnhődni, valahogy a méreganyagot meg kell semmisiteni. Ilyen jó időben ennek egyik leghatékonyabb módja egy jóleső kellemes kiadós kis túra volna, node ha távollét hiányában nincs kivel, akkor valami frappáns alternativát kell találni. Évek, lassan évtizedek (egyelőre csak egy) óta jár a fejemben, hogy triatlonozni kéne. Futni régen nagyon szerettem, bicajozni mostanában egyesen imádok, úszni meg sose igazán, de biztos vagyok, hogy a jövőben még komoly flörtbe fogunk bonyolódni vele... :P Általáns iskolában felsős osztályfőnököm hozott ki minket a szigetre, és történt ilyenkor, hogy futottunk, aztán úsztunk. Megszerettette velem a futást, és utána még sokáig hódoltam ennek a kedves kis időtöltésnek. Lassan viszont már talán 4 éve is van, hogy abbahagytam. Úszni évente vagy két-három alkalommal, nem mondhatnám, hogy túlzásba viszem. A bicaj teljesen más tészta, naponta a munkába, buliba, lassan úgy összenövök már vele, mintha ez maga volna a csigaházam, vagy legalábbis természetes volna, hogy az ember lábára még két darab kerék ránőjjön, hisz szinte korlátlan szabadságot nélkülöz a tulajdonosának. Magamban terveztem a szörnyű merényletet kivitelezni, de aztán Péter néven elhiresült kollégám csatlakozott a megmozduláshoz. 10et beszéltünk meg először a találkozóra a Margitszigetnél. Végül fél11ben maradtunk, kicsit várni kellett a legényre, igy 11 körül be is értünk a Hajósba. Vettünk úgynevezett futójegyet (Kétszer lehet vele bemenni, hogy futás elött a csomagokat az ember otthagyhassa). Lecuccoltunk, átöltöztünk. Elsőként a kerekezés következett. A sziget déli végén van egy szobor, és körülötte köralakban fordul az út, az északi végén a sorompók után az Árpád hid Buda felé tartó oldalának fel és lehajtói között van mód a visszafordulásra. Úgy 4.5 km lehet egy kör, ebből nyomtunk le 6ot. 27 km kerekezés, pipa. Óra sajnos nem volt nálam, 20as fölötti volt a tempó, remélem, hogy a 25öt is elérte. Ledobtuk a cangákat, és jött a futás. Ezzel volt némi problémám. Évek óta nem szaladgáltam, és az első fél-egy kilóméter megtétele után kezdtem érezni, hogy leszakad a derekam, hogy fáj a lában, és különben is, olyan monoton ez az egész, meg hosszú, nekem erre nincs se kedvem, se időm... :) Azért csak sikerült lélekben felülkeveredni, és a fájó pontok helyett arra az aprócska örömforrásra koncentrálni, hogy senki nem előzött le, ellenben én már vagy 20-30 embert is... :) A z Árpád-hid felöli oldalon picit megálltam aztán, hátha tudok valamit kezdeni a derekammal, nyújtani egy picikét rajta, de nem lett sokkal jobb, inkább folytattam az utam, innentől már nem ér feladni, hisz a felén már túl is vagyok. Nemsokára elértem a sziget budai felén felfestett 1500as pályához, mohón lestem ahogy az aszfaltra rajzolva jöttek a számo. 1500, 1250, 1000, aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki a nyomomban liheg. Peti ért utol, leelőzött. Szép lassan távolodott. Két lehetőség volt, vagy hagyni, had menjen, vinni tovább a saját tempómat, vagy felvenni a kesztyűt, felzárkózni, és ha törik ha szakad, kiverni magamból azt a tempót, amit ő diktál. Úgy éreztem, kibirom a hátralevő 1km-en a fokozott terhelést nem lesz gond, abban reménykedtem, egyszer majd csak elfárad. Szerencsém is volt, úgy 500 környékén egyvonalba értünk, és szépen megindultam. Lassan feltünt a Hajós épülete a bal oldalamon, egyre közeledett. Előtörtek a régi emlékek, éreztem a vér szagát, a cél rendületlen közeledését. Pillanatról-pillanatra kezdett nőni bennem a feszültség, valami vadállat marcangolt belülről. Ahogy vállalható távolságba került már a cél, elengedtem a láncait, s a lépéseim egyre gyorsabban kezdtek pörögni. Lábujjhegyre emelkedve, erőteljes karmozdulatokkal kezdtem a sprintbe, minden erőt beleadva. Elég későn kezdtem bele, több is lett volna benne, de ahogy elértem az épület vonaláig igy is elszállt varázsütésre minden erőm, trappoltam a lábaimmal, lefékeztem, és lihegve megálltam. Megkérdeztem egy a padon üldögélő embert, mennyi az idő, 12:54 hangzott a válasz. Nem messze a Hajóstól dél felé, van egy kapu a futópálya felett, ami folyamatosan mutatja az időt. 12:31 volt rajta, mikor áthaladtunk rajta. Megdöbbentett, hogy végre fél órán belül sikerült futnom a szigetkört. YEHAW :D :P

Bementünk, átvedlettünk úszósba, végigjártuk az összes kinti medansziét, amikben vagy épp vizilabdáztak, vagy le voltak zárva, vagy nemes egyszerűséggel viz sem volt bennük... Nagy nehezen megtaláltuk a fedettet, amiről úgy hallottuk, hogy csak 33m, a vége meg le is volt választva. Megállapodtunk, hogy vegyük 25nek a hosszát, és a tervbevett 1 km úszáshoz igy 40 hosszt kell lenyomni. Nagyrészét mellúszásban csináltam. Első pár hossz után éreztem a karomban az álmoskás lázat, ahogy rég nem dogloztatott izmok kezdenek munkájukhoz. 10. hossz után átváltottam gyorsba. Elég fárasztó volt, valamint 2 hossz után a sapka lejött tőle a fejemről. Maradt a mellezés. 20. hossz után megpróbáltam a hátúszást. Ezzel komolyabb gond nem volt, hacsak az nem, hogy kezdtem érezni a vádlimban gyülemlő feszültséget, ami tipikusan egy mámorosabb izomgörcs előjele szokott lenni, amint azt régről sajnos szerencsém volt már kitapasztalni. Lehet nyújtani kéne. Ezután már nem kisérleteztem tovább, inkább maradtam a mellúszásnál.

Miután megvoltunk a triatlon 3 elemével, megtoldottuk azt egy negyedikkel is, a szaunával. Fura érzés volt, ennyi mozgás után, beültem a melegbe, és olyan érzés tört rám, mint amikor libabőrös leszek. Mintha fáztam volna, de valójában pont hogy melegem kellett volna hogy legyen. Furcsa egy érzés. Két kört nyomtunk a forróságban, aztán irány az öltöző, átvedlés, és szaladás haza, ebédelni anyum főztjéből :D :P

Mikor a futásnak kezdtünk neki, akkor lett úrrá rajtam egy érzés, olyan volt, mintha hosszú éveket töltöttem volna külföldön, és most végre hazaérkeztem volna. Haza, az ismeretlenből, egy olyan világba, aminek minden apró rezdülését ismerem, átéltem már... :) Langyosan pislákolt a meleg őszi nap, fák árnyai ugrándoztak elöttünk játékosan a futósávon... ;] Kell csinálni még majd ilyet, gyertek! :)

  • 27 km kerékpározás
  • 5 km futás
  • 1 km úszás