H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/11/12

Sokadik restart!

Sziasztok kedves olvasók és leendő olvasók!

Már közel 3 hónapja nem gyarapítom szófecsérléssel a blogomat. Nos, ennek megvan a maga oka. És nem is lehetne jobb időpont az újrakezdésre az, mikor tanulni kéne 1000-rel :D De ezt most tekintsük mellékesnek. Tudnotok kell, hogy ezentúl új célt tűzök blogom zászlajára. A korábbi elégikus hangvételt felváltja majd valami más és a témák is változatosabbak lesznek. Az életem nagy fordulatot vett az utolsó bejegyzésem óta, bár az alapbeállítottságom megmaradt.

No, akkor kicsit az előző részek tartalmából, vagyis mi történt eddig...

Hát felvettek az egyetemre, ami egy tök jó hír lenne, ha nem lenne rossz hír. Ugyanis pályát tévesztettem XD Kismilliószor járt a fejemben a gondolat, hogy bárcsak visszafordíthatnám az időt, akkor mindent másképpen csinálnék. Ez így volt vagy másfél hónapig. Aztán elkezdődött az egyetem és rájöttem, hogy semmit sem csinálnék másképp akkor sem, ha tényleg visszafordíthatnám az idő kerekét. Ennek oka, hogy a szaktévesztés által megismertem újra önmagamat (bár tény, hogy két, sőt több énem van) és teljesen elhivatott lettem. Magyarán rájöttem, hogy mit is akarok valójában. Ha elsőre is a kívánt szakra mentem volna, akkor nem lenne ilyen hivatástudatom. No, és bizonyára emlékeztek (most úgy írok, mintha egyáltalán olvasta volna vki ezt a bolgot...) Y-ra, akiről annyit áradoztam. Nos, belőle kiábrándultam... aztán újra beleszerettem, aztán megint kiábrándultam és újra beleszerettem. Viszont őróla már nem írok többet ily' sűrűséggel, mert felesleges. Szinte nap mint nap látom és a legváratlanabb helyzetekben futok össze vele... és ő is sokat változott. Most mégjobban szeretem... DE, amint mondtam ez mellékrizsa. Inkább különös életemet próbálom beleégetni a világháló ezen szeletkéjébe és pár ötletet. Kár, hogy korábba csak akkor cuppantam a billentyűzetre, ha melankólikus, öngyilkolós, vázatördelős kedvem volt. Így bizonyára mindenkinek az jött le, hogy én egy olyan ember vagyok, akinek se barátai, se élete nincsen, mert állandóan csak ömleng, ahelyett, hogy élne és vidám lenne.

NA ENNEK VÉGE! Nem hagyhatom, hogy fals képet kapjatok rólam! És már megint fontoskodva, hivataloskodva írok, mint aki fél.
És valóban... zavarban vagyok ilyenkor, mikor írok, mert itt azért mégiscsak valamilyen szinten az ember kiteregeti azt a bizonyos szennyest, amit a lelkében szennyezett össze, akárcsak Ágnes asszony a véres lepedőt.

Szóval nem is pazarlom tovább a szót! KEZDŐDJÖN A MÓKA!

Kulcsszavak: újrakezdés