A mindig mindenkivel verekedő, rugdosó, harapós gyerekem iskolában eltöltött óráit leredukáltuk 3-ra. :) Már nem 7 órában vagyunk mindhárman ugrásra készen állandóan, hogy a gyereknek mikor jut eszébe agresszívkodni... Persze azért még mindig kékek-zöldek vagyunk mindenütt, de legalább mostmár csak a staff, a gyerekek viszonylagos biztonságban vannak... :D Halleluja!!
A jó hírt fokozván, el is tudunk menni a Halloween-partira, mert
a PTO egyik nénije ma odajött hozzám, és bocsánatot kért (!), hogy
nem maguktól ajánlották fel, hogy fizetik a kirándulásunkat... :D
Ezért nem haragszom ;)
Nahat, ez a gyerek nem is olyan hulye, mint amilyennek mutatja magat.. :) Az elso napjan, osszeszamoltam, cca. 8 tok idegen felnottel talalkozott, meg kb. ugyanennyi idegen gyerekkel. Utolag belegondolva, en sem ereztem volna jol magam a helyeben. Epp irom, hogy milyen service kene neki. Nos, mindenki, aki szerintem egyebkent igenis kene neki, kozolte, hogy megneztek (az elso nap) es ez a gyerek mar nem fog fejlodni, szoval felejtos a dolog... :) Nem hulye ez a gyerek, mondom en! ;)
Van egy no, annak a "helyettese", aki majd a gyerek melle jon. Nagyon jo, remelem, hogy a my dear principal majd jol felveszi nekem. :))) Az mar tul szep lenne, hogy igaz legyen, hogy mindket asszisztenciam ennyire kiraly legyen... De ugye amig elek, remelek! :))
A hetvegen meg wellness-jelleggel elmegyunk Tenessee-be nehanyan erdoben setalni es sort inni... :) Rank fer, Julival nagyon. Az o egyik gyereke hetfon nekiment az igazgatobacsinak...
Szep dolog a gyogypedagogia.. :D
Szombaton pancsi az oceanban, majd vacsi a baratokkal... vasarnap delig lablogatas, majd haza es vacsi mas baratokkal. Kozben meg rajottem, hogy meg akarok tanulni buvarkodni. A heten fel is keresem a megfelelo oktatasi intezmenyt. :))
Ja, viszont penteken sokkot kaptam a suliban az egyik munkatarsnom miatt, athajtottam egy stop tablan 60 mph-val es majdnem elutottem ez oz-gyereket....
Esemenydus hetvege volt :)
Reggel felkelni és kiflit reggelizni kakaóval. Úszni menni, vagy anyámmal vizibalettre (aqua aerobic), ahol a tesóm gimis tesitanára az edző néni, aki az óra után negyed órában megmasszírozza a lelkemet. Finomakat ebédelni. Abádszalókon evezgetni egy napot. Sajnosbatár koncerten azt hallani, hogy "De jó, hogy itthon vagy!" :) Egy fűszálnál is kisebb japán kiscsibét nézni, ahogy öntudata teljében fedezi fel a maga kis világát. Telefonon beszélni a barátaimmal. Kávézni a bátyámmal. Hangosan nevetni a régi helyeken. Forinttal fizetni. Ezek, amiken túl vagyok.
Ami még hátra van: a szokásos úszás-evezés mókán kívül lesz még egy kirándulás Szarajevóba, lesz EFOTT, még vannak páran, akiket feltétlenül látnék, mielőtt visszamegyek, lovagolni kéne legalább egyszer és még hátra van néhány nagy-nagy beszélgetés is.
Pedig a lelkem mélyén még attól is féltem, hogy nem fogom magam itthon érezni, vagy sokat fogok unatkozni... :$
Kaptam egy levelet. Az anyukamtol.. :)) Raadasul sajatos humorara jellemzo modon a suliba kuldte el... :))
De rairta a boritekra, hogy csak 25.-en bontsam ki. :$ Nos,
szerintem ezt egy kicsit elnezte, 24.-en van a nevnapom..
:)))
