H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Összes blogok

2011/11/27

Mindig ez van.

Érzek valamit, mondok valamit. Amikor ki akarom mondani, amit érzek, midig valami egészen radikális jön ki a számon, pedig én egy finoman érző lény vagyok, nem kőszikla.

Szóval nem azt mondom, amit érzek. Aztán, akinek mondom, az meg azt érti, amit mondok, és nem azt amit érzek. (Nyilván, hiszen nem azt mondtam.)

Aztán általában beleköt. Miért ne kötne bele, hiszen annyira durván sarkított, amit mondtam. Nekem meg fáj, hogy beleköt. Fáj, hogy nem ért. (Miért is tenné?) 

Aztán nyomoromban elkezdjük csiszolgatni. Ő agresszív, én meg nyomorodott. Végül eljutunk oda, hogy már érti, hogy mit érzek, de addigra már száz sebből vérzek.

Ilyenkor ő mindig rájön, hogy nem is vagyok olyan szörnyű, csak... Na de, miért mondtam azt amit mondta, ahelyett, hogy azt mondtam volna amit érzek?

AZÉRT MERT NEM TUDOM AZT MONDANI AMIT ÉRZEK!

...

basszameg.

...

Mindig ez van. 

Kulcsszavak: önfejtő