H2703101724
K2804111825
Sz2905121926
Cs3006132027
P3107142128
Sz0108152229
V0209162330

Összes blogok

2010/02/09

kérdések

Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://holdvirag.blogspot.com/2010/02/kerdesek.html
Most én ám a legkisebb mértékben sem sajnálom magam. El vagyok borzadva.
Attól, hogy nincsenek kétségeim, csak félek. Igazából attól félek, hogy nem tudom mi vár, de valami vár, mert valami mindig vár, és az ember sosem készülhet fel rá tudatosan. Mindig készül rá, valahogy erről szól az egész. De mire is?
A dolgok villámcsapás szerűen jönnek, és egyszer csak már nyakig benne vagy. Mitől van valami így az egyik pillanatban, és egészen másképpen a másikban?
SEnki sem tudja megmondani, hogy mi lesz, de ha mégis, úgysem hallgatnánk rá. Nem felkészülnénk, hanem próbálnánk a tudás birtokában úgy alakítani a jövőt, hogy az nekünk jó legyen. De nem megkerülhetőek a dolgok. Vagy ha sikerül is megkerülni érdemes-e? A túloldalon nem olyan dolog áll-e velünk szemben amihez kellett volna a tudás, hogy legyőztük, és nem megkerültük a problémát?
Három dolgot szoktam hagoztatni: Nem bánok meg semmit. Nem hiszek a sorsban. Nem hiszek a véletlenben.
Magam alakítom az életem, de ahhoz, hogy jól tudjam alakítani szükségem van a tapasztalatra.
Szeretném magam egy kicsit felhőtlenül jól érezni, boldognak lenni. A tökéletes állapot utáni vágy az ember sajátja. Olyan dolog, amit itt sosem tapasztalhatunk meg, mégis van róla egy képzetünk. Talán nem a pokolba vezető út van jószándékkal kikövezve, hanem a tökeletesség, és boldogság felé vezető út van tökéletelenséggel, és fájdalommal kikövezve.
Én szretek élni. De nem szeretek félni.