Ízlésről vitatkozni
Ez a bejegyzés közvetitett. Az eredeti cime: http://bastya.blog.hu/2010/08/04/izlesrol_vitatkozni
Sose szeretnék olyan klubhoz tartozni, amelyik engem elfogadna tagnak. (Annie Hall)
Volt nekem
egyszer egy osztálytársam még az első középiskolámban, aki nagy
metálos volt, vagy rokker, nem is emlékszem már pontosan, bár
szerintem ő sem tudta a különbséget, de hát gyerekek voltunk még.
Egyszer állunk a buszmegállóban és én éppen zenét hallgattam
kazettáról, boldog ifjúság. Megkérdi tőlem, hogy belehallgathat-e?
Mondtam, hogy igen, mert nagyon kíváncsi voltam, hogy mit is fog
mondani a zenére. Belehallgat és mondja, hogy ez marha jó, mi ez?
Mondom Beatles. Aha, mondja. Elég nyálas, látszik, hogy Beatles.
Nem szóltam semmit, csak magamban nevettem.
Az Entertainment Weekly lehozta a szerinte
legtúlértékeltebb húsz film listáját. Szerepel rajta minden
olyan film, amelyekről mindenkinek van véleménye, függetlenül
attól, hogy látta-e vagy sem. Húsz olyan film, amelyről nagyokat
lehet vitatkozni, mert híresek és népszerűek.
Az Index sem volt rest, ő is összeállította a
maga tízes listáját, ami aztán szintén nagy vitát váltott ki.
Meglepő módon ezen a listán is olyan filmek szerepelnek… lásd
fentebb.
Hogyan kapcsolódik az én kis történetem a másik kettőhöz?
Egyszerűen: ízlésről van benne szó, amiről, mint mindannyian tudjuk,
nem lehet (vagy lehet, de nem érdemes) vitatkozni. Az ember nem
vitatkozik arról, hogy ki milyen filmet, zenét, festőt, írót,
könyvet (a sor bővíthető a végtelenségig) szeret. Persze véleménye
mindenkinek van ezekről, amelyet el is mondanak, csak aztán onnan
már nincs visszaút. Onnantól kezdve már szekértáborok alakulnak ki,
amelyek egymást hozzáértését vagy hozzá nem értését dicsérik
illetve gyalázzák. Mert hogy lehet szeretni X
filmet/zenét/festőt/írót/könyvet/stb., mikor az nyálas/ódivatú/nem
trendi/amatőr/tehetségtelen/unalmas/stb.
0 hozzaszolas