H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2011/12/12

Számok és álmok

 A mai napom csupa számokból állt. 3 gyertyát gyújtottunk a képzeletbeli adventi koszorún (ami egyébként nagyon szép, 4 rózsaszín gyertya van rajta és az alattuk lévő gondolatfoszlányokból hámozott gallyakat sárga fényszalag tekergőzi körbe.)

 

 

Aztán meg rájöttem, hogy már csak 4-et kell aludni... Hogy mihez is? Az újabb felvételihez... De ez most nem fontos, a lényeg, hogy ismét keresztútba keveredtem, amelyekbe én nagyonis gyakran keveredek. Valószínűleg ez a skizofrén hajlamaim mellékhatása.

 

 

Ééés még egy szám: 5-öst kaptam... ez azért annyira nem fontos, de ezért az ötösért tényleg dolgoztam sokat, mert imádom ezt a tárgyat.

 

 

A szám másik jelentése ('zeneszám') is körülcsavarintotta a napomat. Egy csomó új (számomra új) zenét fedeztem fel az autórádióban, mikor a vonatra vártam. Sajnos nem a Polar Express jött (bár a vonat rémesen hideg volt), de legalább a zenék fantasztikusak...

 

 

Ez az egyik: http://www.youtube.com/watch?v=TIxdbf4MBq4

 

 

A legfurcsább, hogy már napok óta pontosan azt érzem, amiket ez a dal közvetít. De hát ugye nincsenek véletlenek...

 

 

Azért manapság egyre jobban zavar a magány... a társas magány. Vannak körülöttem emberek, de mégis egyedül érzem magam. Ez persze szinte mindig így volt életem során. Ha emberek gyűlnek körém, vagy én válok a társaság középpontjává, vagy hallgatok, mint nyuszi a bokorban. Jut eszembe bokor! "Bokraink közt már az ősz barangol..." Kár, hogy már a tél, de ezt a Szergej Jeszenyin verset akkor is imádom!

 

 

Na, hogy ezt most így megbeszéltem magammal, visszakanyarodhatunk a magány kérdéséhez. Szóval vagy hallgatok, vagy beszélek. És az eredmény általában az, hogy mindenkit elijesztek magam mellől. Persze ez csak azért van, mert általában akkor próbál mindenki közelíteni felém, mikor éppen ihletet kaptam és írni próbálnék, vagy festenék vagy egyéb. Azt hiszem a művészet egy csodás börtön, annak ellenére, hogy így az ember magányos marad. Bár talán egyszer majd ez megváltozik. Hiszen én is változok... meg nem is. Azt hiszem, én vagyok a legállandóbb változó. Most ezt bogozza ki valaki!

 

 

Úgy egyáltalán... lehet, hogy engem nehéz kibogozni és még nem akadt egy Alexandros sem, aki megoldaná a gordiuszi-csomó-énemet. Felőlem ki is csomózhatnak, nem baj, hogy nem veszik észre, hogy a csomót el is lehet vágni, csak legyen valaki kitartó. Bár jobban örülnék a kötelék és ezzel a gátlások oldásának. Természetesen ez tőlem függ. Hát persze! No, és ne feledkezzünk meg Y-ról... vagyis, hogy inkább feledkezzünk meg róla!

 

 

Szerintem én jobbat érdemlek, mint Y! Most persze, aki tudja a teljes történetet, szememre hányhatná, hogy: "Miért is? Hiszen te nem merted elmondani neki, mit érzel iránta!" No, de én tudom, hogy valószínűleg ő nem az, aminek/akinek képzeltem. Vagy ha mégis, akkor egyszer talán még összesodor minket az élet. Már egy hónapja nem láttam és már nem is fáj a hiánya... vagyis eddig nem fájt. Ez inkább egy fight! Harcolok magammal, vele, magam-vele... aztán persze, hogy én vesztek, hiszen ha 2 csatából 2-ben én vagyok az ellenfél, ez igencsak megnöveli az esélyeimet. De már megint messzire kalandoztam és formátlanul öntöm kifelé magamból a gondolataimat... Ez amúgy jó, mert nem marad bent és nem romlik, rohad, míg ki nem rág teljesen.

 

 

Most talán még órákig is tudnék itt írogatni. Ez történik, ha megérint valakinek a művészete. Én persze fel sem érek általában ezekkel a művészetekkel... MÉG! De ami késik nem múlik! És mint mondottam, véletlenek sincsenek... legalábbis véletlenül! Mindennek megvan a maga oka! És további közhelymázzal itatott blabla dumák. Csak sajnos néha ezeknek a blabláknak van a legtöbb értelmük... kár, hogy elcsépelték őket.

 

 

Én pedig most elcsépelem magamat aludni és szebb jövőt álmodok magamnak! Talán mégsem a jövőben kellene keresni a szépséget, hanem a jelenben. A múlt pedig megbecsülendő, de nem lehetünk örökké ott, ahogyan a jelenben sem. A jövő pedig örök! Ezt érdemes megjegyezni. De (és ismét egy közhely) ha a mának építesz várat, a jövőnek építesz várat... vagy valami hasonló.

 

 

Az álmaim viszont nem váratnak magukra, el is köszönök: Jó éjszakát gyerekek, én voltam a beletek!

 

 

Álmodjatok szépeket, rémeket, réteket és kémeket! :D

Kulcsszavak: írás álom művészet

2011/11/12

Punccsal töltött spenótszirup...

No, akkor mivel is kezdhetném újra legegyszerűbben a naplózást, ha nem azzal, hogy leírok pár véletlenszerű momentumot mai napomból!

 

Tehát kezdjük a reggellel... jobban mondva az előző nappal. Már szerdán elterveztem, hogy csütörtökön nekiállok a tanulásnak és minden úgy lesz, ahogyan a nagykönyvben meg van írva: Végig tanulom a napot!

 

 Na persze... kezdődött az egész az msn, facebook elindításával és az új Google+ profilom megteremtésével. Ez utóbbinak nem sok haszna volt, ugyanis nem találtam egy ismerőst sem és nem is volt annyira szórakoztató. Azért ez is jelentős időmet emésztette fel. Ezek után elkezdtem barangolásomat a fészbúk világában. Ennek már elég régi felhasználója vagyok, de egy évvel ezelőttig nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Mára már mániává nőtte ki magát fészbúkozási hajlamom. Azért megtanultam együtt élni a függőséggel. Mint annyi embernek, nekem is egyfajta feszültséglevezetés ez az egész. Na meg persze pótolni látszik a nemlétező barátokat :D

 

Szóval ott ültem a gép előtt, mikor is az oldalsó sávban megpillantottam a "Jó Kurva Anyád" nevezetű fészbúk oldalt. Rákattintottam. Rájöttem, hogy ennek nem sok értelme van és lévén nem sok értelme, azonnal megosztottam a legjobb barátnőmmel msn-en. Aztán jót röhögtünk rajta és elfelejtettük. Később persze kénytelen voltam hajnali 4-ig tanulni, hogy tartani tudjam az ütemtervet. Még az éjjel folyamán egy volt gimis osztálytársammal (aki amúgy O., ha emlékszik rá netalántán valaki a nyelvvizsgás bejegyzésemből) megbeszéltük, hogy betérünk hőn szeretett volt gimnáziumunkba péntek délelőtt folyamán délelőtt 10 tájban. Már akkor tudtam, hogy ez lehetetlen.

 

És akkor most térjünk rá a ma, azaz péntek reggelre. (Igen, az én időszámításom kissé fura.) Még hajnalban az ébresztőmet következetesen 11-re állítottam és a telefonom le volt már némítva. 5 körül sikerült elaludnom, aztán utána már se kép, se hang. Egészen a hajnali 11-kor felcsendülő kakasszóig. Elhessegettem a kakasokat és meglepetten konstatáltam, hogy 1 bejövő üzenetem van, melyben ez állt: "Milyen állapotban vagy? Mikor megyünk a gimibe és egyáltalán megyünk -e?" No, én ezek után próbáltam választ írni, de leleményes Odüsszeusz módjára először elindítottam hajóm a fészbúk tengere felé, mert azért az sms mégiscsak pénzbe kerül. A monitorig nem igazán láttak el fél fánkocskákra emlékeztető szemhéljaim alatt tátongó lélektükreim, így csak az f beírásáig jutottam és nyomtam egy entert. Erre megjelenik egy felirat a monitoron: "A JÓ KURVA ANYÁDAT!" Így reggeltájt személyesnek vettem a sértést, de aztán hamar sekélyebb vizekre eveztem. Sajnos O. képe nem virított a csetmezőben így kénytelen voltam válasz-sms-t fabrikálni. Olvasom újra az üzenetet: milyen állapotban vagyok? Írom: Állapotom: egyedülálló.... A fenébe, mit csinálok... Gyorsan megírtam inkább O-nak, hogy mit szólna hozzá, ha 1 körül mennénk és vissza feküdtem az ágyba. Akarom mondani dehogy feküdtem, visszahulltam. Aztán 12:40 percig ismét filmszakadás. Utána felkeltem, felrángattam magamra pár ruhát, végre elértem O-t fészbúkon, és elindultunk. A többi már nem lényeges, viszont még mindig meglepődöm, ha arra gondolok, hogy mennyire a fészbúk határozza meg nem csak az én, hanem a körülöttem élő összes ember mindennapjait.

 

Persze én azért többnyire normális dolgokra használom a közösségi oldalt, vagyis amire gyárotották. Robot Unicorn Attack, mások állapotának olvasása, agyrohasztás. Így jár aki a pók... illetve a Book csapdájába kerül, mert nincs mersze húsvér emberekkel ismerkedni. Hát ez van!

 

 Azonban nem csak ez a "könyv" hálózott be mostanában. Úgy általában eddig is az irodalom hálójában voltam, mondhatni az irodalom húrjain lépkedtem nyári szélvész formájában, de most azt hiszem újra írni kezdek... vagy nem XD Vagy igen, vagy mégsem... olvasni mindenesetre jóóóó! De nem azt, amit kéne! A görög történelem kifejezetten rossz hatással van az agyhullámaimra, a latintól pedig már döglik a maradék agysejt is. Szóval megint ott tartok, hogy tanulni kéne, DE... utamba áll a DE és a MIÉRT!

 

És már megint kezdek elégikus hangokat fogni azon a bizonyos irodalom-hangszeren, de leginkább a klaviatúrán, szóval jobb ha elhúzok.

 

Jó fészbúkozást és jó éjszakát gyerekek, mert én vagyok a beletek! :D

 

 

Ui.: Külön üdvözlöm azokat, akik valamilyen receptet keresvén tévedtek ide :D

Uui.: Reggelre bizonyára megbánom, hogy mekkora baromságokat írtam ide, de ez most tökéletesen hidegen hagy :)

Kulcsszavak: írás Facebook spenót

2011/01/07

katyvasz

ma olyan billenős nap volt.csodásan indult, fejtágítós előadással folytatódott, majd visszajelzést kaptam - sokjósat és fejlődésijavaslatosat, aztán sok munka és üvöltő-zenével éneklős hazavezetés után itthon meglepi várt és szerető fészek, majd elkezdtem az írást, és a jövő hétre talánmégtáncolniiselmegyek terv szövést.

holnap nagy út lelki kupaccal - legyen jó, legyen erő, szeretet van

 jó éjt

2010/05/14

Szép ég, kék ég, kék tavasz. Meddő ősz, és jön a virágra a fagy.

Fagy a virág, fagy a világ, vagy a lelkem csak ami megbékülni vágy.

Otthont talál otthontalan, menni megy, hogy hazataláljon úttalan.

Nem fér kétség hozzá, kell a tavasz is, de csak hogy legyen mit felperzselnie a nyár

békítő hűs szellőivel, de mit felkavar csak por, hamu, minden elégett. Elég lett.

 

Még mindig tart ez a kétségbeesett keresés, látom, az otthon, a ház, a virág,

szűnni nem akaró kérdések sora vár minden alkalommal, ha tollat fog a kéz,

pötyög az ujjam a billentyűkön, hol írás ez, hisz itt se papír se tinta nincsen már.

 

Ez van, szól a benti lélek, érzem, kitörni vár, de nem hagyom. Sírni vágyik, de nem visz rá a lélek, hogy eloldozzam a dézsa-madzagot. Ez jön, félig melankólia, vagy a teljes kár, mint fekete szűz, gyászol, noha ünnepe még nem volt, talán lesz, ha felszakadnak a sebek és kivérzik a rózsa illata, kiszáll belőlem minden ami felfújódva tart, és leszállok, talpam megérzi a hideg talajt.

 

Volt egy fiú. Egy orvos, akiről sokat álmodtam. Túl közel vitt a tűzhöz és én megégettem magam. Utána sokáig keresett a tüze fényében, de már nem talált, már nem voltam ott. Elmenekültem egy másik tűzhöz.

 

Vajon a sírás sírásás?

Kulcsszavak: írás

2008/07/15

http://boncnok.freeblog.hu

 

Remek segítség kezdő íróknak.

Kulcsszavak: írás

2007/11/22

Háború

Az én Életem háborúk sorozata. Keresem a boldogságot, bárki is akar nekem keresztbe tenni. Érdekes szó ez a kereszt. Vallásos lévén felesküdtem a Keresztre. Fiatal koromban nem is értettem, de nem is ez a lényeg.

Némelyik háborút elvesztettem, némelyik döntetlenre sikerült, de csomót megnyertem.

Itt van például az első nagyobbik balesetem, amikor hatéves koromban eltört a kezem biciklizés után. Éppen írni tanultunk az iskolában, és mit tesz a sors, a jobb kezem tört három részbe, amivel gyakoroltam.

Nem volt választásom, át kellett nyergelni a bal kezemre. Csakhát lemaradtam a többiektől, ezért nekem még a karácsonyi szünetben is tanulnom kellett. Ez volt az én ajándékom. Nehéz időszak volt, de úgy érzem hogy megérte, kifejezetten büszke vagyok a szépírásomra.

Valószínűleg innen jön az irodalom szeretete is számomra. 

Kulcsszavak: írás olvasás

2007/10/06

Hoztam egy döntést!

Elhatároztam: újra elkezdek írni!

Régen is írtam. De még gyerek fejjel. Bár a versek örök érvényűek.

 

Elképzeltem és vázlatot készítettem a fejemben, hogy miről is fogok írni.
Nem tudom még meddig fog tartani. Majd eljön az ideje, ha abba kell hagynom!

 

Szeretek írni. Mindent, ami megtörténik,ill. nem történik meg velem leírom, csak kicsit burkolt formába. Jó szórakozás! És amikor kész. Elolvasni az egészet újra, és észrevenni, hogy de megváltoztam, azóta mióta elkezdtem...

 

 

 

 

 

 

 

Kulcsszavak: írás