H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/06/13

A kutyának szoktam főzni. Nem szereti a konzervet, a szárazat sem igen eszi meg, csak kézből és egyenként :), szóval főzök neki. Általában csirke izé-bizé, meg tészta vagy rizs a menü. 

A lányom imádja a tésztát. Amikor a kutyának főzöm, szinte mindig kér belőle, csak épp akkor még nincs összekeverve a hússal. (Emberi fogyasztásra szánt csirkeaprólékot veszek és emberi fogyasztásra szánt tésztát, csak nem olasz vagy 8 tojásosat. :) ) Szóval tegnap épp főztem megint a kutyának este, csak most nem volt már készre főzött és úgy lefagyasztott hús, hanem megfőztem levesnek és abba jött a tészta. Öntöm ki a kutyának, de még forró volt, nem ehette. Állok az ajtóban, hogy ügyeljek a kutyára, mellettem kibújik a lány és odaguggol a kutya tányérjához. És egyszer csak látom, hogy gondosan, két ujjal csippentve kiszed a kutya tányérjából egy-egy szem tésztát és megeszi.

Azt hittem hirtelen, hogy rosszul látok, rá se tudtam szólni. :) 

Kulcsszavak: ínyenc