Összes blogok

Több dologból is észre lehet venni mostanában, hogy ősz van.

Az egyik, hogy Ádám minden reggel fellázad, hogy ő NEM AKAR dzsekit felvenni, amit azonban sajnos nem hagyhatok már rá azon egyszerű oknál fogva, hogy nagyonis hűvös van.

Aztán onnan is lehet tudni, hogy ősz van, hogy hétvégén beindítottuk a fűtést, és azóta sokkal jobban érzem magam. Valamint ma ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy csokis sütit süssek, és meg is sütöttem, ami az ősz csalhatatlan jele nálam.

Végül pedig: eltűntek a konyhámból a hangyák. Nem tudom, mennyi egy átlagos hangya élettartama, remélem, tavaszra elpusztul mind, aki tudja az utat a konyhámba. Vagy egye fene, tőlem éljenek, csak felejtsék el az utat a konyhámba. És ne is hagyományozzák a titkos információt valami titokzatos hangya-kommunikáció folytán az utódaikra, ne írják föl a hangyaboly falára, sőt, úgy általában a hangyák számára törlődjön minden információ a konyhámmal kapcsolatban.

És még mondja valaki, hogy az ősz szomorú :) 

1. A kerület összes hangyája a mi konyhánkban szambázik, ha egyetlen morzsa is leesik a földre. Márpedig leesik..

2. Egész nap kint voltam, és estére lepirult a bőröm.

3. Leventének homokos lett a feje. (Azaz: beleültettem a homokózóba és nem volt sapka a fején!)

4. Valami kiapadhatatlan életkedv áramlik bennem, pedig a tavaszon kívül semmilyen más körülmény nem változott, sőt...

Azért az tényleg télre vall, hogy jövök haza az oviból, és nem tudom kiverni a fejemből a gondolatot, hogy "Annyira kéne sütni valami sütit..."

Meg egy kicsit a bokáig érő hó is télre vall, de az másodlagos :)

Mire hazaértem a gyerekekkel az oviból, elázott a kiterített ruha. Pedig az egyik adag sztem már száraz volt.

Levente is elázott a hátamon, de nem nagyon zavartatta magát.

Ennél nagyobb bajunk ne legyen soha. Ruha is, gyerekek is megszáradnak, aztán biztos kisüt még a nap is valamikor...

hogy tavasz van.

Egyrészt megírta az Időkép.

Másrészt a kertben teregettem a kimosott ágyneműt.

Harmadrészt olthatatlan vágyat éreztem az azonnali ablakpucolásra, aminek engedtem is, de további takarítási láz lett rajta úrrá.

Mindezen körülmények együttállása kétséget kizáróan bizonyítja a tavasz érkezését. Ha esteleg egy héten belül azzal állnék elő, hogy újabb gyereket szeretnék, mindenki szóljon rám, hogy várjam meg a döntéssel a tavasz elmúltát, és ha még mindig akarom, akkor rajta :)

Tényleg sütött a nap reggel!

És a hirtelen feltámadt fényben tisztán kirajzolódtak a kertben az elmúlt hét során kikelt fűszálak! Jesz! Egyelőre nem rohadt ki...

Május 16-án fűteni, ez egy vicc. Pedig muszáj, mert a remek nyílászáróinkon át a szél egy perc alatt kikapta a meleget a lakásból, a gyerekeket pedig nem érdekli, hogy a naptárban épp május közepén tartunk, ha egyszer 20 fok sincs a lakásban.

Mindennek tetejébe Férj ma megint elszállt a fellegekben. Igaz, holnap késő este már itt is lesz. Voltaképpen gondolhatnám azt is, hogy csak a Balatonra ugrott le, vagy ilyesmi, tök mindegy, hány kilométerre van, a lényeg, hogy nincs itt. De valahogy mégsem mindegy az agyamnak, hogy 100 vagy 900 km választ el bennünket.

Elmentünk ma az IKEA-ba, és újabb hasznos felszerelési tárgyakkal gazdagítottuk szerény hajlékunkat. Mondjuk ez is egy vicc, hogy ez a lakás már sosem lesz készen, de ezen tényleg tudok röhögni :) Hogy a beköltözés után másfél évvel még mindig nem bírtuk megvenni azt a kinyitható kanapét, aminek köszönhetően esetleg a nappalink nem úgy nézne ki, mint egy menekülttábor, hanem mint egy nappali. Vagy hogy változatlanul a nagyanyám 50 éves szőnyegén létezünk, lassan a második gyerekem is megtanul rajta menni :) Mondjuk láthatóan tetszik neki, a minap nekiállt megkóstolni rajta a mintázatot, és nem reklamált, hogy avas lenne, pedig 50 év után ez sem lenne megepő :))) Na de az IKEA-ban bizony megint csak a nyálunkat csorgattuk a 200.000 ft-os kanapéra (mi csak képletesen, a gyerekeink a szó szoros értelmében), valahogy csak nem akar rá összejönni a lóvé. Mindegy, majd egyszer szervezek magunknak valami gyűjtést, pl. minden Sarok-felhasználó küldjön egy ezrest, és már összejön :)))

Kicsit fáradt vagyok, de kezdem rezignáltan tűrni, hogy a háztartás maga alá gyűr végképp. Azért most még vasalok egy kicsit. Azt nem vállalom, hogy mindent, ami erre vár, de azért egy kicsi hadd fogyjon belőle. Olyan ez, mintha Déva várát építeném, mindig újratermelődik, de annyit nem ér az egész, hogy emberáldozatot mutassunk be az eredmény érdekében. Habár ha belegondolok, van itt pár unszimpatikus szomszéd... :)

Végre nem kellett sapkát vennem, és Ádámra nem adtam sálat, és farmerdzsekiben mentünk a játszótérre! Ragyogó napsütés volt délelőtt, ha a szél nem fújt volna, egy szál pulcsiban üldögélhettem volna a padon. Na mondjuk Ádámmal a játszóterezés nem abból áll, hogy én a padon üldögélek, de ez egy másik történet :)

Férj ma éjszaka ér haza. Bosszantó, mert már 3-kor el tudna jönni, de csak az este 8-as gépre van jegye. Ő ott ül a reptéren 5 órát, mi meg várhatjuk idehaza :( Mindenesetre ha hazaér, megkérem, hogy tegye ki a szárítót a kertbe, mert holnap már odakinn szeretnék teregetni. Na persze erre azért nem éjfélkor fogom megkérni, ráér vele holnap délelőtt is :)

Jön a hétvége, megint 2 nap együtt, juhéj!

Ja, és még azt akartam írni, hogy tegnap életében először láttam nagynak a lányomat. Az egyik anyuka a bölcsiben az 5 hetes kistesóval jött a lányáért, aki egyébként szintén Léna. Eddig az én Lénám olyan picinek tűnt, a baráti társaságban sem született még utána baba, de a minatűr Léna mellett az én porontyom egy szuperképességek garmadáját birtokló, hatalmas gyereknek tűnt. Maholnap 7 hónapos lesz, és most hirtelen annyit fejlődött! Főleg, hogy ilyen mozgékony lett, már a fél szobát bejárja, persze nem arra halad, amerre szeretné, de azért így is érdekes neki a dolog. Ma reggel vele is megtörtént, ami annak idején Ádámmal, hogy betolatott valahová, és nem tudott kijönni :) A fotel alatt nyivákolt, mikor rátaláltam, nagyon vicces volt, és voltam olyan galád, hogy mielőtt kiszabadítottam volna, azért készítettem róla egy fotót:

Tegnap egyébként, míg Ádám bölcsiben volt, elmentünk Lénával Ringatóra. Most volt először, és meglepő érdeklődéssel figyelte a dolgokat. Itthon, ha énekelek neki, az nem nagyon érdekli, inkább a mondókákat és a dögönyözést meg csiklandozást szereti, de ott egészen lekötötte a sok érdekes arc. Na meg a foglalkozásvezető valószínűleg szebben is énekelt, mint én :) Mindenesetre elhatároztam, hogy megint fogunk járni. Most már nem kell annyi ruha ránk, Léna is kicsit már masszívabb csaj, és talán most már képes leszek koordinálni a két gyereket egy ilyen foglalkozáson. Mondjuk Ádámot már eléggé szabadon lehet engedni, szerencsére nem szokott konflikutsba kerülni más gyerekekkel, és már nem is esik-kel egyfolytában, szóval ő már önjáró. Meg is ígértem neki, hogy jövő héten elmegyünk. Azért kíváncsi leszek, hogy fog menni :)

Még messze a tavasz, még el sem kezdtem várni, de már napról napra egy hajszálnyival világosabb van, hosszabbodnak a nappalok, a Fény felé haladunk.

Ennek örömére megépítettük Ádámmal a világ legnyomibb hóemberét. Nem azért, mert ez volt a koncepció, hanem mert csak ilyet tudok :)

Ha lenne cserépkályhám, most begyújtanék. Pedig nincs hideg, 22 fok van a lakásban, csak olyan cserépkályhás-kuckózós nap van.

Nem kívánom most ezt a telet, ami jön. Talán azért, mert a babavárás miatt nem annyira tudtam magam átadni a nyár örömeinek, de most valahogy mindenem tiltakozik az ellen, hogy ősz van.

Nem mintha ez bármin is változtatna. De egy cserépkályhával azért jobban el tudnám viselni :)