Pénteken délelőtt meglátogattuk Musét és Mikit Vikivel.Nagyon jól éreztük magunkat.Aztán délután Muséval és Mikivel közösen felmentünk anyuékhoz. Muse nagyon szépen köszönjük a vendéglátást nagyon jól éreztük magunkat.
Maszkura és tücsökraj, zp, szombat.
A zenekar 2007. februárjában jött létre az énekes, harmonikás, dalszerző Maszkura és négy fiatal zenész összefogásával. Maszkura zenei pályafutását Erdélyben kezdte szülővárosában, Marosvásárhelyen, majd 2005-ben költözött Budapestre. „Háborgató Maszkuraként” eddig három szóló rap lemezt készített, tagja a „Goulasch Exotica” live act formációnak és 2009-ben jelent meg debütáló albumuk a „Maszkura és a tücsökraj” -al „Szégyentelen” címmel. Zenéjüket olyan - jó értelemben vett - pop zene, amelyben számos stílus kap helyet (funky, latin, R&B, swing, csárdás…) és Maszkura szövegei és harmonikázása által összetéveszthetetlen, egyedi hangzássá áll össze.
A Lovin' Spoonful-tól annak, akit illet...
Ezennel kijelentem nem nekem való a betegség!Nem bírom elviselni hogy erőtlen vagyok!Már napok óta bújkál bennem valami kórság és nem bírom kiheverni!Egyszerűen kikészít!Aki ismer az tudja hogy nem élek egy túl pihentető életet mert egyszerre 4 életet akarok élni,csak sajnos úgy tűnik nem mindig sikerül!Néha villog a fejemen a "Low Power" felirat és akkor tudok majdhogynem megmozdulni se!
Úgy tűnik most is ez történt mert lassan egy hete állandó fáradtság ül rajtam és nem hagy élni!Még múlt héten kezdődött!Akkor munka után hazajöttem és szabályosan elájultam!Innentől kezdve nem igazán emlékszem dolgokra mert egy félig álom félig éber,félig álom állapotban voltam!Valamikor az este folyamán leültem és elkezdtem írni.Ami született talán érdemes lesz arra hogy zene is kisérje.Kiváncsi vagyok a ti véleményetekre is ezért bemásolom ide.
LÁZÁLOMLovagolj a felhőn…
Vágtass a széllel…
Üldöz egy kémnő…
Ha céloz nem vét el…
Követ egy árnyék…
Ne nézz vissza…
Most jobb ha félsz…
A LELKED AKARJA!!!
Nyitott szemekkel meredsz a semmibe,
Minden mozdulat egy újabb téveszme,
Tombolnak agyadban félelmed árnyai,
Érzed hogy szorítanak lelked láncai.
Kitörnöd nincs esély, félelmed fogva tart,
Érzed hogy legbelül tombol a zűrzavar,
Őrjöng a kisördög, csak némán bólogatsz,
Hisz te is tudod most már a dolgodat.
Ref.
Fejvesztett rohanás, őrült öntudat,
Néma a józan ész, hallod a hangokat,
Menekülsz az éjen át vöröslő szemekkel,
Éget a fájdalom a lüktető sebekkel.
Nincsen több esély, örökre elbukhatsz,
Vágtat a nyomodban az éjbéli mostoha,
Mikor már elérne izzadva felébredsz,
Hirtelen ráébredsz, álmodtad az egészet.
Ez lenne az!Remélem láttok benne valamit!Én csak másnap olvatam el de abszolult nem emlékeztem rá!Fura az egész!A legrosszab hogy még mindig kínoz az egész pedig még ma fellépés is lesz!
Uff
Criticus, kire legtisztább pillanataiban úgy emlékezett, mint ki kedvtelve kutatja forró kútjai bugyogó mélyén az egyiptomi Toth smaragdtábláit, különös tekintettel az ibolyakék bolyhos-foszlós pléd meleg burkára, kommunikációs közlekedőedényeit szűkre szabva bizonyos BBC-s kimértségre és távolságtartásra való hajlammal áldva vagy verve könnyed nyilatkozatot tett, ítélni élőket és holtakat.
Tenéked, Servilis, ki bohó gondatlansággal ölelnéd kebeledre
emez ocsmány világot, szeretve mind a vérpadig, pediglen igazságod
nincsen, e helyt roppant veszélyes lenni is csak.
Criticus, kedélyállapotja szerint böjtöt tartott épp, avagy hódolva
az érzékek élvezetének, fénylő arccal szopogatott az edény aljáról
utolsó csirkecombocskát, éktelen vörös pacát ejtve keble hullámzó
halmára, s ismét csak kedélyállapotja szerint útálkozó arccal
reálegyintett, vagy sem. A pacára, úgy értem.
Tenéked, jó Servilisem, oly szellemi vezetőre van szükséged, ki
által megtapasztalhatod, hol lakik az atyaúristen. Mert lásd, a
test nehézkes, ostoba - s könnyedén lepöccintett férfiborostája
szegletéről egy botor, kósza morzsát -, a test lehúz.
S Criticus, kedélyállapotja szerint elpöfékelt ekkor egy dohánnyal
töltött tömzsi rudacskát, avagy épp leszokófélben volt, s ez
roppant felingerelte, kedv s öröm röpkedtek tova, és ura
enyhülésére Servilis, kinek több ragyogó oltára is volt
Criticus számára, egy macska óvatosságával a lejátszóba helyezett
egy évadnyi Sopranost, s csöndes mantrába kezdett.
Hónapokon keresztül minden éjjel megöltem, nem afféle régi, elcsépelt, hétköznapi módon, hanem újszerű és festői körülmények között.*
* Mark Twain
