H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2012/10/19

Az autoimmun kalandpark

...egy egész különleges létesítmény. Az egész egy hullámvasút-labirintusra épült, aminek a pályája mentén haladhat a látogató a helyszínek között. Nem túl nagy, de minden részlete fejlett technikával készült. Már maga a hullámvasút is, ugye. Egyszer fent, egyszer lent - nem számít nap vagy akár óra és perc. A több órás/hetes lefelé zúgás után akár 30 perc peak is. Nahát. Kihívások vására. Itt van például az elvarázsolt kastély vagy a szellemváros. Utóbbi trükkös ura a jól álcázott fájdalom. Bárhonnan, bármilyen formában előkerülhet, de leginkább onnan, ahonnan a látogató nem számít rá. Tölts el 3 órát egy alap légkondis autóban és nem tudod kinyitni a szád 2 hónapig szinte. Menj el fogorvoshoz egy sima kontrollra és utána 2 hétig a kenyér belét se tudod kettéharapni. Very funny. Ájuláskörnyék ágyból kilépve hajnalban, fájdalomtól - extrapont.

Elvarázsolt kastély: igen, minden MINDEN le képes esni. Próbálj megtartani 1,3 l-es teáskannát megtöltve úgy, hogy érezd is mikor, hol tartod meg. Laptoptáska első zsebéből gyaloglás közben iratokat kivenni. Egyáltalán 1 órás közlekedésben egykézzel megtartani a táskát, hahaha. Műanyag dobozt ebéd után úgy és olyan sebességgel elmosni, hogy ne a hátad mögött röhögjön és anyázzon az egész kollektíva. Gyakorlott látogatóknak ennek kiterjesztése mindenféle mosogatásra, teregetésre. Nem megyünk veled/veletek utazni, mert mi van, ha épp nem bírsz járni/ülni/kapaszkodni/zsömlétenni szabadonválasztott. Egyáltalán "így" nem lehet menni sehova (WTF???), max sétálni a városban (mer' az nem mind1 ám, hogy hol)

Flexibilis környezet a versenyző természete alapján. A legszélesebb ismert paletta, a sajnálattól kezdve, a szimulánsozáson át a hisztis pitsa/f*sz opcióig. A tárház kimeríthetetlen. A pályák nehézsége random változtatható.

Kiemelt vendégek számára külön kínzókamra, itt külső segítők hol valós, hol teljesen valótlan instukciókkal látják el a látogatókat a következő feladatok megoldásával kapcsolatban. Extrapálya: milyen gyógyszereket lehet bevenni pl egy sima megfázásra (leginkább semmilyet). A győztes mindent visz.

Egyszeri látogatás után az életreszóló függőség garantált. Legendák szólnak arról a néhány versenyzőről, akik sikerrel oldották meg az összes helyszín kínálta kihívásokat. Erre természetesen mindenki képes. Naná.

Ötcsillagos, luxus-pihenőhelyek a helyszínek között, a hullámvasútból biztonságos kiszállás garantált. De pihenés helyett a látogató itt leginkább már csak ordítana bele a világba, hogy a kib_____ttqrvamindenségétmárennekazegésznek!!! 

Tessék csak beljebb, minél többen, fogyasszanak, vásároljanak, minden nap új kihívás!

 * * * * * * * * * * *

Pratchett biztos egy egész bolygót írna belőle és már a fél világ röhögne rajta... Elolvasnám. Röhögnék is rajta szívesen inkább.

[Bréking: Ma megtanultam a kollegáktól, hogy a műsz*rtrágya az mezőgazdasági akcelerátor és hogy néha elszáll felettünk az idő vasfoga]

2012/09/23

24H

24 óra - 1 egész nap - ennyit voltam fent, wow, szombat hajnalban a fürdőkádból kilépve realizáltam, hogy hoppá péntek reggel ilyenkor már pont teát ittam a konyhában, rég volt már ilyen, funny revelations rulz ;)

2012/09/03

Kardiológia

Ma a kardiológia nagy sikerrel megállapította, hogy autoimmun betegségem van, ezen felül stressszes a szívem és iszonyatos gyors a  pulzusom. Zörej az van, de nem a szívből jön, hanem a mellkasi erekből, az autoimmunos állandó gyulladás meg a rohanó pulzus miatt, a ritmus is elég tipikus, de nem betegség, a szívem egészséges, LEHET VISSZAMENNI SPORTOLNI :) - szerintük híznom kellene, pihenni és tolni valami vitaminkomplexet. Ezeket még átgondolom :)

2012/03/08

Füstbement 35 => 36 / 76 11:00

 Jut még eszedbe kedvesem
a boldog ifjúság,
az erdőszéli kis patak,
s a régi jó barát?

Míg állni látszék a szekér

BÁR AZ IDŐ SZALADT


Ó gondolj, gondolj néha rám,
a sors bár merre hajt.
emlékül küldöm, kedvesem,
a régi-régi dalt.

Zúg az éji bogár nekimegy a falnak,

Nagyot koppan, aztán elhallgat

Egy csak egy legény van talpon az ivóban....

Húúú, de meredek lesz ez a melóban majd holnap...

2011/10/08

Itt van az ősz, itt van újra

kicsit hirtelen, de nem váratlanul. Mindentől elment a kedvem tegnap, vége a sétáknak, a kényelmes könnyű ruhák viselésének, jön a sötét, nyirkos, hideg trutyi minimum áprilisig. Pedig szeretem a csikorgó hideget és a nagy havazásokat, de a tavaszt a virágokkal, illatokkal, a nyarat pedig a hőséggel és napsütéssel nem lehet felülmúlni. Helyette lehet befagyni a lakásba a távfűtés kezdetéig.

 

Éjjel egykor még azon filóztam, áthúzom a vastagabb takarót, mert reggelig szétfagyok. Reggel pedig egy kellemesen betávfűtött lakásba ébredtem. Remélem megtartják jó szokásukat erre az 1 hétre a hivatalos szezonig, nem lenne jó, ha leszednék pár nap után. Talán volna esélyem megúszni idén az ízületeim szokásos berohadását, jó lenne (tavasszal rettenet volt). Hamár elkezdtem újra edzeni.

 

A színes erdők mindig szépek, az ünnepi időszak nekem még mindig varázs, pedig sose voltak és most sincsenek úgynevezett "szép karácsonyaink". Spórolásból már évek óta egymásnak nem veszünk semmit P-vel. Mégis, szeretem az ünnepi fényeket, hangulatot. De addig... az ősz és a kora tél egy szenvedés... lelkileg is. Meg mindenhogy. Hiába a sok céklás, sütőtökös, tormás kaja, hiányzik, hogy éjszaka közepén csakúgy kimenjek az erkélyre nyújtózkodni, hogy cirkáljak vagy görkorizzak a telepen egy húzós melónap után. Ugyanez pepitában reggel fél 6kor a teát, kakaót (régen a kv-t) hálócuccban, széken odakint a betonfal védelmében nézni az ébredő napot. Nna ez az, amit el tudnék viselni egész évben, mondjuk egy-két hónap kivételével, amikor is feszt ömlene a hó. Ugye milyen jó, hogy nem magamfajtára van bízva az időjárás?

2011/09/29

Betelt pohár

minden szinten

részletek később, ha

lógok még egy igazi árnyak a múltból-os poszttal

meg még ezerrel

f@szkiwan 

csókolom 

2011/09/08

Tumblr vagy nem tumblr

vagy twitter, ha már van mobilkészülék valamire kék használni :)

 

Lehet kiröhögni. Kicsit köpködni. De tényleg. Ki kell használni robot elvtárs összes funkcióját, csak így lehet rendesen megismerni :D

 

tudom koczka létemre szánnivaló, hogy csak most. de.... 

2011/08/01

Egy új korszak hajnala

Zöldbabfőzelék ebédre, otthoni...

2011/03/25

Álmaimban "Amerika"...

Az utóbbi napokban visszaálmodom magam '92-93-ba. Nem az időbe, nem is a helyekre, az most van - csak az emberek közé. Azok közé az emberek közé. Nem tudom mit akar a tudatom, lezárni ott valamit vagy visszamenekülni. Pedig mostanság szóba sem kerültek, nem volt (idő) nosztalgiázás. Nem is lényeg.

A régi arcok az már más, a távolba vesztek. Van akiről tudok, van akiről nem. Nagyon szétfújt minket a világ szele. Mikor felébredek fájóan tudnak hiányozni. Nem, légyszi senki ne mondja, hogy keressem meg őket - mert ez már nem működik. Néhányszor próbáltam, de nyugodtan el lehet hinni, nem megy.  Annyira messzire kerültünk, hogy hiába érzem feszt, hogy mi barátok vagyunk - ez nem az igazi. Mintha ezt csak én gondoltam volna így bármikor is. A "normális" emberek vajon hogyan csinálják, hogy feloldják ezeket a kötelékeket? Hogy nem érzik szükségét ezeknek a kapcsolatoknak? Néha úgy érzem, hogy igazából rajtam kívül senkinek se fontos. A többi ember hogy tud meglenni anélkül, hogy adott dolgot kivesézzen valakivel, aki nem a szűk családja, de mégis közeli ember? Miért van az, hogy akiket örökre szeretnénk a környezetünkben tudni azok kopnak ki először és végérvényesen? Hogy van ez? Miért jönnek tényleg árnyak a múltból, hogy eszembe jussanak és fájjon a hiányuk? Miért nem tudok felszínes és magányos lenni? Mit csinálok rosszul?

 

A világ épp veszíteni tanít engem - azt hiszem. Amit csak nehezen tudok. Ragaszkodom egy rakás mindenhez, mindenkihez. Tudat alatt is. Nem tudok belenyugodni, hogy valaki (senki?) soha többet nem lesz a közelemben, hogy átpofázzunk mondjuk egy estét vagy éjszakát. Más miért nőheti ki ez az igényt és én miért nem?

 

Az álmok nem hazudnak....(?)

2011/01/12

Kín

Az ilyen napokon meg bírnám ölni magam. Amikor abroncsos satu szorításának érzek egy cérnazoknit. Amikor félterpeszben tipegek görcsben, mint a gutaütéses hetvenévesek szoktak, mínuszkettővel. Amikor tízpercet tart a háromperces út, amikor elsötétül a kép mikor leszállok a troliról vagy lemegyek a lépcsőn a kismetróhoz. Ordítani szeretnék, de mindenem görcsben, a többi rettenesen fáj vagy dagadt. Ülök a helyemen mozdulatlanul, jó ég tudja mikor enyhül és miért. addig meg négylépésből potyog a könnyem. 5 nap viszonylagos fájdalommentesség után, kezdtem elbízni magam. 2 hete nincs edzés se, a lány aki tartja kidőlt a divattal. Még nem jöttem rá, hogy a step ront vagy javít, de ennek mindegy asszem. Ma mélypont van, sikíthatnék, minden második kérdezi mi történt velem? Hát semmi b+, én így élek. Vágyom vissza 3-6 évvel ezelőttre, amikor még szabadon tudtam mozogni, fájdalmak nélkül és amikor még nem kezdtek görcsbe torzulni a porcikáim. Erre nem számítottam. Nem vagyok képes tipegve, jajgatva, sziszegve vagy ágyban/székben ücsülve tengetni a napjaimat. Nem is vagyok hajlandó! Gyűlölöm ezt és magamat vele!
Kulcsszavak: /me énkép fuckit sad