H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2006/12/15

A motoros naplója

  

A motoros naplója

 

Október hetedikén veti papírra utolsó sorait. Másnap délután egy órakor, abban a keskeny szurdokban, ahol ki akarta várni az alkonyatot, hogy a sötétség leple alatt megkísérelje csapatával a gyűrű áttörését, váratlanul nagyszámú ellenséges erő lepte meg. A kis gerillacsapat a szurdok meredek oldalfalába vágott, elszigetelt állásaiból elkeseredetten védekezett a mindenfelől előretörő, szakadatlanul támadó katonaság ellen. Azok közül a gerillák közül, akik közvetlen közelében választották ki fedezékeiket, egyetlen egy sem maradt életben. Mivel mellette tartózkodott a súlyosan  beteg orvos, akinek reménytelen volt állapota, és egy sebesült perui gerilla, minden jel arra utalt, hogy mindent elkövetett, hogy fedezze bajtársai visszavonulását, valamely biztonságosabb helyre, amíg ő maga meg nem sebesül. Az orvos nem ekkor, hanem néhány nappal később, a Yuro folyó egy másik pontján vesztette életét. A szurdok sziklakiszögellései megakadályozták, hogy a  szétszórtan küzdő gerillák láthassák egymást. Néhányan, akik a szurdok másik bejáratánál, tőle mintegy négyszáz méterre tüzeltek, egészen sötétedésig tudták magukat tartani, amikor is sikerült egérutat nyerniük és erőltetett menetben az előzőleg megbeszélt gyülekezési helyre indultak. Pontosan megállapítható, a sebesült gerilla mindaddig tartotta magát, amíg M-2-es puskájának csöve egy lövéstől tönkre nem ment. Pisztolyához nem volt tár. Ez a végzetes körülmény magyarázza, hogy az ellenség élve ejtette foglyul. Lábsebei, bár a járásban segítségre szorult, korántsem voltak életveszélyesek. Miután Higueras falucskába vitték, egy napig élt még. Elfogói kérdéseire minden választ megtagadott, az egyik tisztet, aki erőnek erejével akarta vallomásra bírni, teljes erejével arcon vágta.

Ernesto Che GuevaraHóhéra azt a parancsot kapta, hogy sem a fején, se a felsőtestén lőtt  sebeket ne okozzon. Ez hosszabbította meg Che iszonyatos haláltusáját. Utolsó szavai ezek voltak:” Lőjön, ne féljen”.Emilio Chavez, Gyurcsány Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Krausz Tamás és Koszigin sem sejthette együtt, hogy irigyeltem azt kis vörös naplót, mely Itália minden kisebb és nagyobb könyvesboltjában a kirakatban volt, és ami most jutott először el hozzánk magyar nyelven, Fidel Castro előszavával. Ernesto Che Guevara naplóját, amit a bolíviai hegyekbe való megérkezésétől kezdve halálig írt. Bizony a moszkitók, hüllők, az éhség nem volt olyan izgalmas, mint Moncada ostroma, de végül is ott halt meg. A forradalom nemzetközi exportjának-azt hiszem Trockíj találmánya volt-e kései képviselője posztmodern idolummá vált, nemcsak trikókon látszik markáns, szakállas feje (melyről azt mondta, hogy a dzsungelben kezdett őszülni), láttam már kávésbögrén és valami trendi marketinges egész biztos, hogy férfparfümöt is kreál hozzá. Mi most a naplójához jutottunk hozzá, mert kanyargós úton jutott el a magyar olvasóhoz. Szerb Antal egy kissé frivol megjegyzése alapján, amit a magyar ezernyolcszáznegyvennyolcas események kapcsán tett, miszerint a költők kezdik a forradalmat, s a politikusok fejezik be. Bár azt hiszem, más kifejezést használt. Che is többet ír a hegyi túlélés furfangjairól, mint a nemzetközi világforradalom elvi-taktikai kérdéseiről, nem kap Gouncourt díjat, stílusa száraz, igaz még nem tudhatta, mi is az a posztmodern, naplójával való mai szembesülésünk lehet olyan váratlan, mint amikor a drezdai utcai harcok idején, ezernyolcszáznegyvennyolcban, Friedrich Engels előtt lejelentkezett egy katonás tartású, porlepte ulánus és némi akcentussal bemutatkozott: Mihail Bakunyin.Kívánom, hogy Che naplójának olvasásakor hasonló megérzések, indulatok, érzések fogalmazódjanak meg e  hiper konzumidiotizmus korában. Kerekes Tamás  Che Guevara bolíviai naplójaFidel Castro előszavávalUlpius-Ház Kiadó
Kulcsszavak: életrajz

2006/12/11

Egy huszadik századi Casanova

Egy francia Casanova, aki Muhhamad Ali, Mickey Rourke és Jean Claud van Damme barátja volt Malibuban 

A Vogue címlapján is szereplő schaermeur francia fogháztöltelék nehéz utat járt be Hollywoodig, ahhoz, hogy azt higgyék, neves boxbajnok, mellesleg Dino De Laurentis fia.

A 18.-19. századi memoir irodalom avatott tudósai kétségkívül tudják, hogy Casanaova1 2 kötetes önéletrajza máig kiadatlan, belőle jó ha kettő megjelent magyarul, mellesleg a nemzetközi irodalomtörténet is adósa neki, fejből írt(börtönben volt a szerencsétlen) velencei várostörténetével a kutya sem törődik, mint egészen érdekes tudományos fantasztikus regényével sem. Kételyek jócskán akadnak. Casanova ugyan hajszálpontosan leírja szökését az ólomkazamatából, de a későbbi vizsgálatok bebizonyították, hogy míg az a napnál is világosabb, hogy megszökött, ám úgy megszökni, ahogy ő leírta képtelenség. Nos hasonló képtelenségeket közöl velünk Christopher  Roancourt, ki könyvének címlapján egyszerre definiálja magát árvának, playboynak és fogháztölteléknek, miközben a társzerzőket igénybe is vevő kötet pontosan az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy egy nagy színész veszett el benne.

 In medias res 

Az edzőteremben leadtam az órám a recepción. Megígérték, hogy berakják a poggyász- megőrzőbe. Most elmegy érte egy elragadó hostess -Suzy-Anna -ennek hívják, rajta van a neve a kitűzőjén. A pocakos siránkozó pofa mellettem várja, hogy visszakapja a tagságiját- Suzy-Ann visszatér az órámmal, meg az értékmegőrző cédulával, amelyet alá kell írnom- De ki is vagyok én 2000 májusában, New York-ba való visszatérésem után. Fogom a tollat, és írni kezdem: „Christopher….,Rockefeller.” Leteszem a tollat. Rámosolygok a bájos hostessre. Aztán a főnököcske felé fordulok. Szája sápadt, a szája tátva. Betelik egy jó percbe, mire magához tér. Hebegni kezdett a sokktól.:

-Bocsásson meg az előbbiért. Nem lett volna szabad. Azaz, hogy fel kellett6 volna ismernem önt, Mr. Rockefeller. Vállon veregetem.- Semmi baj. Ne haragudjon, de most rohanok. Talán máskor visszatérünk  a problémáira. Még az is lehet, hogy tudok valami megoldást az anyagi gondjaira. Hálásan köszönetet mond, a kezembe csúsztatja a névjegykártyáját. Zsebre vágom, majd sarkon fordulok. Hallom a hátam mögött a hostess mézes-mázas hangját.

-By, mister Rockefeller…

-See you later, Susy -.Anne!

Távozom. Vár rám a kocsim. Béreltem nappalra egy limuzint, hosszabb, mint egy hajó. A számla valami cég székhelyére érkezik majd, amely késlekedni fog a kifizetéssel, ha egyáltalán létezik. Beülök hátra, kinyitom a bárszekrényt, hogy töltsek magamnak egy pohár szénsavas gyümölcslét, majd előreszólok a sofőrnek.:

Mennyire van ideje Hamptons?

-Helikopterrel egy jó óra alatt ott lehet uram.

.Akkor menjünk a helikopter-leszállóhelyre.

A kocsi elindul a parkolóból. Szivarra gyújtok, és a telefonkagylóért nyúlok. A „Big Apple” új divatos városrészében, Tribericában levő lakásom számát tárcsázom. Tudom, hogy egy lélek sincs a házban. A készülék kicseng, de én úgy teszek, mintha egy titkárnővel beszélnék

-Kisasszony, legyen szíves, adja nekem Georges-t. Chirstopher Rockefeller keresi. Szép lassan beleélem magam a higgadt, magabiztos, született milliárdos szerepébe. Várom, hogy adják nekem virtuális beszélgetőtársamat. De azért figyelek annyira, hogy elkapjam a visszapillantó tükörben a sofőr meglepett pillantását. Hirtelen felkiáltok.

-Georges? Itt Cristopher. Éppen Hamptonsba tartok. Van ott egy pár eladóház, ami érdekel. Igen, Megnézem. Jó, este a szokásos helyen, a St. Regis bárban,. Leteszem. Fel sem foghatom, hogyan tud a sofőr így vezetni, a visszapillantó tükörre szegezett tekintettel Biztos radarja van. Immáron öt perce és néhány másodpercre Christopher Rockefeller „vagyok.” Ár négyen hiszik ezt New Yorkban: a pocakos főnököcske, Suzy-Ann , a mézesmázos-hangú hostess,. A Licoln Continental sofőrje. Meg én.

És ez a legfontosabb.

A kötet nem csupán egy izgalmas életút bemutatása, hovatovább védekezés. Nem csupán pletykák a sztárvilágról. Mint egy Molnár Ferencbe oltott Arsene Lupin láttat embereket, városokat, döntési helyzeteket

 De nem is Carnegie tanfolyam az érvényesülés metodikájáról.

 

A Nietzsche hatás alá került fiatalember megkapóan láttat egy város hangulatát. Egy korérzést. Egy hangulatot. Inkább művész, mint bűnöző. Figurákat, szerepeket akart eljátszani m, inkább több, mint kevesebb sikerrel. Árvaház és börtön után a szökés következik. Az átlényegülési kézség nála szokatlan, tetszetős írástechnikával párosul. Egészen biztos vagyok abban, hogy városleírása jobban megmarad bennünk, mint az a sok kis, vagy nagy stikli, amit vagy elkövetett, vagy nem:

 Los Angeles Több napig a turistát játszom. A kezemben a térképpel járom Los Angelest. Az én szemszögemből olyan a város, mint valami igéző, nyugtalanító gyáróriás. Álomgyár, stílus-és a divatgyár. Míg Touleseu-ban kolbászt, Limoges-ben pedig porcelánt gyártanak, addig itt galamourt. Ez itt a helyi specialitás. Információs nagyüzem: a jobb szállodákban több,  mint száz tévécsatorna közül választhat az ember. Néha az  érzésem, hogy megtaláltam a rossz izlés forráshelyét. Mindenből találni egy kicsit, vegyesen, összevissza: európai klasszicizmust Kolumbusz előtti stílussal vegyít6ve, eszkimó igluk nyomait magán viselő art deco-t, gótikus stílust , keleties stukkódíszekkel. Egyedül a downtown régi házai szépek, különösen a Dél-Kaliforniai Egyetem campusának közelében lévők. De sorra rombolják le őket, hogy üzletközpontokat nyissanak. 

Hogyan is volt? O’ Henry, O’ Henry, mond mennyit sóztak Rád? Hogy mennyire volt törvényes minden eljárás? Mindegy már. Rocancourt akár a mennyországba kerül, akár a pokolba, mindenütt talál majd barátokat-

  

Kerekes Tamás

  Én, Christopher Rocanourt, az árva, a playboy, a börtöntöltelékUlpius -Ház Kiadó, Budapest. 2006                                              
Kulcsszavak: életrajz

2006/10/30

Az önkifejezés vágya

Az önkifejezés vágya. 

A Concorde téren találtak rá a halottra. Csupa sár és hányás volt. Takonyból volt a nyakkendője és a az elegáns öltönyének egyik nadrágszára térdből le volt szakítva. Este volt, a gázlámpák pislogtak, a halott feküdt a havas járdán, kis füstcsík szállt fel belőle. Műanyag plasztronja gyulladhatott fel és égett a nyakába. Valószínűleg a szivarja okozhatta. Egy kis füstcsík jelezte: egy élet elszállt. A zsebében talált ecarte szerint a Crillon szállóban lakott. Behurcolták az előtérbe. Otthagyták és értesítették a feleségét.

Mire az asszony megérkezett, a halott megélénkült: hat rendőr törte rá az ajtót, mert megfenyegette őket, hogy végez velük. A hall berendezését miszlikbe aprította- gyertyatartókkal felfegyverkezve belezte ki a ruhás-és fiókos-szekrényeket. Szilánkokra törte a csillárokat, szétverte az összes tükröt, majd az ágyat és az öltözőasztalkát kihajította az ablakon, a fogasokkal együtt. Az ágyneműt cafatokra szaggatta, a függönyöket és képeket letépte a helyükről. A portást, aki segíteni akart, két ökölcsapással a padlóra küldte. Még szerencse, hogy kulcsra zárt kofferéhez, melyben a revolverét őrizte, nem férhetett hozzá. A megrettent vendégek azt hitték, hogy fegyveres támadás érte a szállodát, és pizsamában lepték el a folyosót. Mások a szalonban, vagy a pincében kerestek menedéket. A portás monoklit viselt és több pincér is kidőlt a sorból. Az igazgató a lelkét is kiadta, hogy a vendégeket lecsillapítsa, ám a közhangulat olyan volt, mintha a vendégek közé bombát dobtak volna. Míg a kiutasítási végzést meghozták, a megélénkült halottnak megváltották a vonatjegyet Berlinbe. A peronon újságírók várták: -Azt beszélik, hogy valóságos hurrikánként söpört végig a Crillon szállón. -Á, szóval arra a kis közjátékra gondolnak? Nos, az eset a következőképp történt. A feleségem egy kis ünnepséget rendezett a szállodában, annak örömére, hogy visszajöttünk a maguk ocsmány Amerikájából. És akkor engem hirtelen megszállt, hogy is mondjam, az önkifejezés vágya- fejezte be a mondatot az angyalarcú Szergej Jeszenyin.

  

Kerekes Tamás

Maurice Lever: Isadora Duncan c. regénye alapján

www.europakiado.hu

  
Kulcsszavak: életrajz regény