H260310172431
K270411182501
Sz280512192602
Cs290613202703
P300714212804
Sz010815222905
V020916233006

Összes blogok

2014/06/15

szánalomvölgy

Ma úgy ébredtem, hogy elkezdtem sírni.

Szánalmas, tudom. 

 

Este úgy tettem le a fejem, hogy azon járt az agyam, hogy tényleg jó-e ez nekem Márkkal. 

Kedves, meg érdeklődő, meg minden, de...

De.

Ott a de. Aminek jó esetben nem kéne ott lennie. Többször próbáltam megfogalmazni magamban, hogy mi a bajom vele, de igaziból nem tudom. Annyira jutottam, hogy bár idősebb nálam egy évvel, van benne valami, ami gyerekké teszi. És nem abban a bolondos, pozitív értelemben, amire mindig mondjuk, hogy jó, ha az ember picikét mindig gyerek marad. 

Még mindig az anyjával él. Hát nem is tudom... Semmi kedvem magam kamasz csitrinek érezni, ha mondjuk beadom a derekam, és felzarándokolok hozzá, ahogy belépek az otthonukba, és "csókolom, én vagyok a Márk új barátnője"-aztán felmegyünk a szobájába. Vá. Amúgy tök messze lakik, a XVIII. kerületben, és csak valami nagyon ritkán járó busz megy feléjük. Három randinkból kettő eltolódott, mert elaludt, és nem érte volna el a buszt. 

Aztán van benne valami fura, ahogy néhány dologról mesél. A saját kis világnézeti dolgairól. Olyan egyszerű a srác, vagy nem is tudom, milyen szóval lenne a legjobb illetni ezt. És ahogy előadja, tényleg, mint egy lelkes kamasz, aki úgy érzi, hogy most tojta a spanyol viaszt. Nem tudálékos, csak olyan gyerekesen lelkes. Nem tudom, érthető-e mire gondolok, na mindegy. 

Aztán meg, ő szereti a friss levegőt, Budapest zöld területeit, ahol van panoráma és levegő is. Ez tök jó, én is nagyon szeretem az ilyen helyeket, de én szeretek mást is, tök szívesen kiülnék bármely belvárosi cukrászda, vagy étterem teraszára, de ő nem. Márk nem szereti a kődzsungelt, és minden randinak az a vége, hogy veszünk mondjuk egy üveg ásványvizet, vagy sört, és kimegyünk a zöldbe. Ez úgy jó... De egy idő után unalmas. 

 

Ezek mind a külsőség jellegű kifogásaim, amik nyilván csak kifogások, de azért ott vannak. A lényegi gond viszont az, hogy nem bízom benne. Annak ellenére sem, hogy folyamatosan érdeklődik, és bizonyos téren még figyelmes is és kedves. Nem vagyok képes bízni egyszerűen, még mindig nem. Nem hiszek benne még mindig, hogy abból, ha én kapcsolatba bonyolódok egy pasival, jó sülhet ki. Kristálytisztán el tudom képzelni a végén a kudarcot, és nem látok semmiféle sikert vagy beteljesedést. 

Márk azt mondta, hogy ő szeretni akar (úgy általában, nem arról van szó, hogy 3 randi után belémzuhant). Nem akar szerelmes lenni, de szeretni akar. Én meg megmondtam neki, hogy nekem ez így nem. Nem fogtam fel ésszel, hogy mégis mit jelentsen ez, hogy szeretni akar egy nőt, de isten őrizze a szerelemtől. Nekem ez olyan abszurd. Aztán (többször) mesélt a volt barátnőjéről, akit szeretett (mint embert), de nem volt szerelmes. 

Áhá!

Szóval max. úgy hajlandó szeretni, mint embertársát, akivel amúgy jó együtt lenni, meg talán a szex is jó lenne, és ennyi. Ez a ma annyira trendi "érezzük jól együtt magunkat, aztán majd lesz valami" az, amit akar (ezt amúgy mondta is, amikor a 2. randi után megpróbáltam megfutamodni). Hogy vegyem már lazán, ne spirázzam túl, ne görcsöljek rá, majd alakul. 

Hát nem is tudom, nekem ez nem jön be. Manapság mindenki (én elsősorban pasikon látom) ezt nyomja.  Persze, ez nekik nyilván marha kényelmes, hiszen semmi kötöttség, semmi felelősség, semmi gondoskodás, csak elvagyunk, és mellesleg jókat szexelünk, de amikor már uncsi, akkor bonyodalom nélkül kihátrálhatunk a "kapcsolatból", mert hát úgysem lesz érzelmi törés. Nemde?

 

Biztos nekem is jobb lenne, ha képes volnék ezt a mentalitást elsajátítani, de nem vagyok képes. Én őszintén vágyom a szerelemre, de egyre inkább azt látom, hogy csak vágy marad, képtelenné váltam a bizalomra, és akkor inkább, ha mindezt (ami alapvetően fontos egy párkapcsolatban) nem vagyok képes megadni, inkább egyedül maradok... Elvégre hogyan is várhatnám el mástól, hogy szeressen és bízzon bennem, ha én meg nem. Meg különben is elegem van a pofára esésekből, úgyhogy ott tartok, hogy dupla okom van rá, hogy bezárkózva maradjak.

 

Bármennyire is "kár értem" - ahogy azt kangörcsös pasik megmondják nekem mostanság.

2014/06/07

Bazi fáradt vagyok, pedig a java csak most jön... 

Minden bedobozolva (majdnem, mert hétfőn este még itt alszunk), most várjuk a szakit, aki majd fuvarozni is fog, hogy átmenjünk az új albérletbe, és elrendezzük közösen a bútorokat. Mi koordinálunk, ők tologatják. :) Nálam mondjuk sok dolguk nem lesz, csak a heverővel kell próbálkozniuk, meg egy kis polcos komód van, de azt akár még én is elbírnám, ha akarnám. 

Szóval tili-toli ott, takarítás ott, fuvarozás és pakolás... Illetve nekem még az IKEÁ-ban is jó lenne körülnéznem, hogy találjak valami akasztós-polcos-deamúgykishelyenelférő bútordarabot.

Ha ez nem valósul meg, az azt jelenti, hogy legalább szerdáig nem lesz hová pakolnom egy csomó ruhát és a könyveimet. 

 

Hétfőn még randim is lesz, de ha nem sikerül normálisan kipakolni, és nem lesz kedvem éppenséggel ahhoz, hogy itt alszom és fürdök, amott meg a ruháim, akkor lemondom. 

 

Pár napja álmatlanok az éjszakáim, ideges és izgatott vagyok egyszerre... Most meg már nincs annyi kávé, amennyi elég lenne. 

Hétfőn még örültem, hogy ez az első olyan szabim, amikor nem kell tanulnom, és de jó... Most már savanyú a szőlő, mert minden vagyok, csak pihent nem. 

 

UTÁLOK KÖLTÖZNI!!!

2014/04/19

itthon

Tegnap érkeztem haza a húsvét miatt, és már legszívesebben futnék vissza Pestre.

Alig voltam itthon pár órája, már éreztem, hogy száll ki belőlem a jókedv, és az életerő. :( Reggel kilenckor keltem, de este kilenckor már aludhatnékom volt. 

Ma reggelre fájt a fejem, és a torkom, és bár nem vagyok orvos, szerintem valami gyulladásom van. Vagy belső fül, vagy orrüreg, mittudomén. Nagyon fáj hátul a szájpadlás lágy része is. Kicsit be is taknyosodtam és nagyon gyengének érzem magam. 

Ha józanul szemlélem, mindez az allergia miatt lehet, itthon ugyanis elég sok a por, mintha muszáj lenne...

(basszus, miközben ezt írom, már a fülem is kezd fájni)

Ha meg nagyon ezoterikusan akarom szemlélni, hát az van, hogy egy energiavámpír fészekben gubbasztok éppen. Ahol marhára jó lenne, ha kimondanám végre mindazt, ami bánt, és amiből elegem van, de nem teszem... Tudom, micsoda sértődés lenne belőle. 

 

Ez a néhány órás itthonlét amúgy megint meggyőzött arról, hogy anyám kissé túlreagál mindent. És tényleg csapkod, hiába is tagadja... Olyan erővel tesz le mindent, hogy az már tényleg csapkodásnak hat. Anyám elég erős nő (fizikailag). Nyilván munkál benne az elfojtott düh, ami fizikai agresszió formájában kíván kitörni, és gondolom, ebből lesz a csapkodás. :(

Ez amúgy verbálisan is megnyilvánul nála. 

Ma reggel például nem találta az egyik kicsi stampedlit. Van egy polc a konyhában, amin van egy ilyen pohárakasztó, 8 pohárnak van rajta hely, két sorban. Hat stampedlink van (nagyon szép, kerámia). Úgy volt felakasztva ez a hat, hogy 4 az egyik oldalon, 2 a másikon. Anyám nem vette észre a négyből a leghátsót, ami törött, azért került hátra (Sáti rakta el). Anyám meg kitört, hogy hol a hatodik pohár, ki kavarta el, biztos valaki eltörte suttyomban, de azt ő megöli (oké, ezt nem komolyan gondolja, de számomra azért durva, ha valaki már verbálisan ezzel "üt"). Sáti szólt, hogy ott lóg hátul, mert az törött (régről) és meg van ragasztva, és mivel csúnyácska, hát hátra tette. Oké, gyilkosság végülis nem történt a családban, de az új probléma az lett, hogy miért kellett azt oda hátra rakni, amikor nem ott van a helye. Anyámnak ez a kifakadása amúgy kísértetiesen emlékeztet Sáti problémázásaira, ő csinál ilyenekből mindig ügyet. Hogy minek hol van a helye.

 

Közben mellesleg félbeszakadt a lelkes beszámolóm arról, hogy jártam a parlamentben, ráadásul nem is akárhogy, hanem meghívottként ám, és hogy hú, milyen kedvesek a kormányőrök, váó. Meg az egyenruha ugye. :D Naszóval ez így faszám félbeszakadt, aztán már kedvem sem volt végigmesélni, mert a dühöngés és veszekedés ebben a házban fontosabb... :(

 

Kezdem egyre inkább azt érezni, hogy ez nekem NEM az otthonom. Ez már csak a szüleim vámpírfészke. És én csak hétfőn utazom... Haza.

2014/03/21

élet projekt

Június 30-ig maradhatunk a jelenlegi albérletben, akkortól máshol kell lakást találnunk.

Most legalább a környék és az albérleti díj jó, ezt még rezsivel ki bírjuk nyögni. 45e+rezsi fele. Aztán majd nyáron jön a nehéz élet... Már keresgélünk lakótárssal, de egyelőre elkeserítő, amit találunk. A másfél szobás lakások zöme 70-80 ezer havonta, plusz közös ktg, plusz rezsi. Ja és 2 havi kaució.

Ki a tököm bír ennyit kifizetni, de őszintén? Még ha paloták lennének, de nem... ratyi másfél szobás lakások, még csak nem is csillivillik. Őszintén nem tudom, mi lesz velünk júliustól, lehet hogy megyünk a híd alá lakni, főleg, ha a választások után még munkahelyünk sem marad. Bizonytalan a jövő.

Amúgy: két dolgozó nő keres albérletet. Tiszták és rendesek vagyunk, havonta max 60+ rezsit tudnánk fizetni és hosszú távra keresünk bútorozott, felszerelt lakást. Lehetőleg metróvonal mentén - könnyen és gyorsan szeretnénk beérni a belvárosi munkahelyünkre.

Ha valaki tud ilyet, szóljon! Köszi. :)

A másik része a dolgoknak, hogy igaziból szeretnék egy saját lakást. Szerintem marhára ideje lenne már, hogy olyanom legyen. De hát miből ugye? A rohadék diákhitel miatt BAR listás vagyok, és egyetlen fizetésre nem adnak normális hitelt úgysem. Megtakarításom nincs, szülői hátszelem nincs, csak egy rozzant nyaralóm, amit jó lenne eladni e célból.

Apám vetette fel ezt még a múltkor, és akkor én is ki voltam rá akadva, de azóta kicsit változott a véleményem. Tényleg nincs más forrásom arra, hogy kb 60 éves korom előtt saját lakásom lehessen. Érzelmi okokból én sem örülök neki, ha meg kéne válnom tőle, anyám meg egyenesen sokkot kapott az ötlettől. Mert a nyaraló a papáé volt, és ő úgy szeretne egy félreeső kis menedéket, ahová néha el tud vonulni.

És ahová amúgy kurvára nem vonul el szinte soha. Mert nem tud.

De ha még sikerül is meggyőzni, hogy el kéne adni a nyaralót, azt ahhoz előbb fel kéne újítani. Teljes vízvezeték csere, nyílászáró csere, esetleg újracsempézés a konyhában és fürdőben. Ja és a terasz felújítása. Nem kevés pénz. Mire ezt meg tudnánk valósítani... Évek kérdése szerintem.

Szóval:

1. Olcsó de korrekt albérlet (tehát a LEHETETLEN) keresése ezerrel.

2. Izgalom, hogy meddig lesz munkahelyünk...

3. Saját lakást akarjak-e vagy inkább anyám érzelmi stabilitását?

Az élet egy kurva nagy szívás.

2014/01/04

bunkókkal nem érdemes vitatkozni

Na, ma felmentünk mind a ketten elefántékhoz, hogy megkérjük őket, hogy éjjel halkabban legyenek szívesek élni.

Harmadszor is meggyőződtem hát róla, hogy a csaj egy tajparaszt. 

 

Kéréssel fordultam hozzá, de ő kapásból hárított, addig, hogy vita lett belőle. A képembe vágta, hogy semmi közöm hozzá, hogy mit csinál. Megkérdeztem ugyanis, hogy mikor ért haza, csak hogy lássuk, tényleg azt hallom-e, amikor ő járkál (legutóbb ugyanis tagadta, hogy őket hallanánk). Közöltem vele, hogy egyébként kurvára nem izgat, hogy mit csinálnak a lakásukban, de éjjel 10 óra után halkan csinálják. Nem a parketta recsegése zavar, hanem a dübörgés.

Erre közli, hogy a parkettával nem tud mit csinálni, mert az vacak, de ha kifizetjük, ő kicseréli. Többször kiemeltem, hogy nem a recsegés zavar, hanem az, ahogy jár, és kurvahangosan huppog. Igaziból nem is akarta megérteni, és magába szállni, kicsit sem, csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ők nem csinálnak semmit, és én azt hallom csak, amikor kimegy a konyhába. 

Aha. 

Szóval nyilván hallucinálok, mert ott van ott más is, nem járkálás zaja, éjjel. De ők nem csinálnak semmit, amihez amúgy sincs közöm, és nem tudja mit hallok. És ő nem tud máshogy járni, és egyébként is, ő is kiverhetné a hisztit, mert mi meg zaklatjuk őket.

 

He?

Mert az már tűrhetetlen, hogy ráfekszünk a csengőre, meg mindig zaklatjuk őket.

 

Harmadszor szóltam ezért (kb fél év során), ezek szerint ez már zaklatás. Meg ezek szerint az is, ha reggel felcsörgetek a kaputelefonon, illetve az is, amikor ma délután becsengettünk hozzájuk. Én csengettem 3 rövidebbet, Lakótárs meg tényleg ráfeküdt a csengőre ez után, mert azt gondoltuk, hogy dacból nem jönnek ki, de miután a hosszú csengés után sem jöttek, azt gondoltuk, hogy nincsenek itthon. Pedig de, hallották, itthon voltak. 

Szóval mindez zaklatás (csak hogy tudjátok ti is :)), és nincs jogunk hozzá. Értitek, nincs jogunk kaputelefonon és folyosócsengőn becsengetni hozzájuk nap közben. Úgy felkúrta az agyam a csaj, hogy ha Lakótárs nincs ott, akkor tutira üvölteni kezdek vele. Így is kevésen múlt. Befenyített amúgy, hogy ez tűrhetetlen, és akkor beszél a főbérlővel. Mondjuk, hogy rendben, tegye. :)

És őrá különben sem panaszkodott még senki, Svájcban sem (mert idejük nagy részét ott töltik), szóval nem vele, hanem velünk van a baj.

:'D

Én is éltem már panelben, nem először lakom ilyen helyen, szóval vannak fogalmaim, igen. Pécsett is laktak felettünk, és nem volt gond belőle, soha nem hallottam dübörögni és huppogni a fenti lakót. Másfelől, nyilván emberi intelligencia kérdése, ha valaki tudja, hogy a panelek ilyen vacakok, hogy minden szar áthallatszik, akkor talán nem vágja oda a patáját, és éjjel 10 után kicsit odafigyel arra, hogy mit hogyan dob/tesz le a padlóra. 

 

Lakótárssal beszéltünk róla, hogy szobát cserélnénk. Nem tudok dönteni. :$ Amikor beköltöztünk, én is azt a szobát szerettem volna, a kisebbet, kuckósabbat, de mostanra meg tökre megszoktam a nagyszobát... Ajh. De ha a nyugalmamról van szó, szerintem jobban járok, ha cserélünk. Holnap eldöntöm.

2013/12/12

Az Árkád Terranova nevű boltjában olyan bunkó volt a pénztáros csaj, mint 3 másik.

Kommunikáció nulla, kedvesség minuszharminc. Mondtam, hogy kérek áfás számlát, erre odacseszte a számlatömböt az orrom elé, hogy írjam meg magamnak. Hát köszi. Persze ő fejezte be, de olyan olvashatatlanul írt, hogy para, elfogadják-e... Indulatos mozdulatokkal tette a dolgát, még jó, hogy nem pofozott fel, amiért merészelek vásárolni. Közben idegesen nézte a mögöttem álló "sort" (ketten voltak még kb).

 

Amikor meg hazaértem, két fiúka épp akkor ért a kapuhoz, amikor én. Kinyitottam az ajtót, mire már nyomakodtak is kifelé... Rém udvariasak, mit ne mondjak. Képükön az a tipikus flegma "énvagyokavilágurakiscsókám" kifejezés, ami a mai fiatalokat jellemzi. Kedvem lett volna izomból tökön rúgni őket - bár ebben az az ülepes nadrág meggátolt volna, ami még mindig olyan marha divatos. Undorító gönc egyébként. 

Azért mondtam nekik, hogy szívesen...

2013/09/06

hihi

Amikor csak lehet, elolvasom a... (most meg kell nézzem, hol) life.hu-n a horoszkópot.

Előrebocsátom, hogy nem hiszem el egy szavát sem, és nem is reménykedem benne, hogy egyszer mégis valóra válik a "jóslat", viszont nagyon vicces, megmosolyogtató olvasni ezt a sok légből kapott hülyeséget. 

A mai is például szöges ellentéte annak, ami a hétvégén rám vár, jót vigyorogtam rajta, legalább ezért megéri. Íme:

Kos

Bármilyen legyen az időjárás, az téged semmiben sem fog megakadályozni, pontosan megtalálod azokat a programokat és szórakozási lehetőségeket, melyek hangulatba hoznak, örömmel töltenek fel, s teret nyitnak barátokkal való találkozáshoz, sőt, új emberek megismeréséhez. Látványosan kicsattansz a jókedvtől, energiaszinted magas, és másokat is mosolyra fogsz ösztönözni. Szerezd meg magadnak mindazt, amiről úgy gondolod, szükséged van az örömtelibb mindennapokhoz. Ne hagyd, hogy bárki lebeszéljen terveidről, lehet, hogy neki rossz tapasztalata van, de neked még jól is elsülhet.

 

És akkor a rideg tények (a valóság): 

- Ma délután valóban van egy programom (és most bocs mindazoktól, akiket lemondtam, ez már idejekorán ütemtervben volt, és ez volt a határ), sörfesztivál méghozzá. Barátok lesznek, igaz, nem újak. 

- Kurvára nincs jó kedvem.

- Az energiaszintem alacsony, most kéne bekapcsolni a tartalék generátort, ami kimerült, szóval... Ehhe. Mások legfeljebb azon mosolyoghatnak, hogy milyen szarul nézek ki - ahogy azt napok óta hallom a munkahelyemen. Mert: a betegség (nem tudom, pontosan mi, szerintem meghűlés) nem múlik, allergia is van mellé, meg izomgörcsök, hátfájás, mindezek miatt kialvatlanság, és még ráadásul pattanások is kijöttek rajtam, rémes. :) Ja és mára egy afta a pofámban. Meg a bibi az ujjamon. De legalább a fülem ma nem fáj (még).

- Igen, ma is megyek piacra, és veszek 5 kiló narancsot. Nem hagyom, hogy bárki lebeszéljen erről. :)

 

2013/09/01

fantasztikus vasárnap

Nos hát, lebetegedtem, és megjött reggel negyed kilenckor a tulaj is, kifestetni a fürdőt, a konyhát és az előszobát.

A legjobbkor, tényleg, annyira örülök, hogy csak na! 

Imádok vasárnap is korán kelni... Imádom, hogy bár egy tetves panelről beszélünk, két napig tart a festés. Imádom, hogy emiatt felbolydul az életünk, hogy a szobám raktárrá válik, és semmit nem lehet normálisan csinálni, ami a mindennapokhoz kell. 

Betegen még jobban imádom. 

 

Öröm így tanulni is. Legszívesebben elnyúlnék az ágyamban, és nem gondolkodnék, nem csinálnék semmit. 

 

Legyen már vége ennek a kurva szar évnek!

2013/08/24

jó lenne már bejegyzést írnom, de lusta vagyok.

Melófronton: szar. Még annál is szarabb.

Magánélet: csak a szokásos, lassan haladok. 

Tanulás: gyenge kezdés után erős visszaesés - nálam nem meglepő.

Önértékelés: nincs változás. Szarság. 

Egészség: ez van, eltekintve attól, hogy kiakadt a derekam egy nagy emeléstől. Sebaj, rádolgozunk, hátha lesz még rosszabb. :D

Edzés: két napja nem. Ez gáz.

Jövőbenézés: sötét van. Nagyon halk a hang, ami azt mondja, lesz még jobb is. Alig hallom már. 

 

Párbeszéd gurus sráccal:

L: - Mondj valami jót!

Én: - Várj, gondolkodnom kell...

...

Én: - Hatodikán sörfeszt, az jó lesz.

 

Ezzel mindent elmondtam. :D

2013/08/05

A mai éjszaka ilyen volt